Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)
1925-04-23 / 49. szám
1925. április 23. »Komáromi Lapok* 3. oldal. Április 25. és 26-án szombaton és vasárnap este és vasárnap délután. Színre kerül: Dr. Borka Géza főgimnáziumi tanár pályanyertes müve: Gerde Tamás lánya Népszínmű dalokkal és tánccal. Szereplők: Bartek Mancika, Szaday Mariska, Domnanovits Bözsike, Csukás Ilonka, Prágai István, Langsádl János, Blahó Lajos, Kathona Kornél és Bukovszky László. Az ének- és táncszámokat is Borka Géza szerezte és a főgimnázium diákzenekara kiséri Mihola Gyuszi vezetésével. A darabhoz Nagy Márton gyönyörű díszleteket festett. — Jegyeket Spitzer könyvesboltjában lehet előre váltani. Helyárak: az esti előadásokra 10, 7 és 5 korona, a délutánira 7, 6 és 3 korona. húzással. Megvádoltak azzal, hogy mi őket tolvajoknak, gazembereknek tartjuk. Erre csak annyit, hogy mi nem szoktunk ilyen stylusban diskurálni. Követeltek rajtunk becsületet. Mi senkinek becsületét egyetlen szóval sem érintettük. A becsületet különben mindenki maga szerzi meg vagy veszti el, vallott elvei és cselekedetei által, de azt másoktól kierőszakolni nem lehet. Hivatkoztak arra, hogy ők dolgoztak, amit mi nem vontunk kétségbe. Minden tisztelet a munkának. Kioktattak bennünket, hogy suszter a kaptánál, a pap maradjon az oltárnál. Egyik kimagasló pontja volt a kirohanásoknak, a bizalmatlansági indítvány, melyet ellenem szegeztek, de mindjárt előzékenyen megajánlották, ha hajlandó vagyok a szakszervezet számára havonkint legalább 1500 kor. fizetni, akkor visszaáll a bizalom. Tudom, hogy közcélokra is kell áldozni és nem is szoktam magam kivonni, de hogy pénzen vegyek bizalmat, arra nem vagyok hajlandó. Következett azután egy catói intelem, benne névszerint dr. Jabloniczky aposfrofálva, hogy mily kár fényes qualitásait nem jobb ügynél gyümölcsöztelni. Igaza van Catónak, ez nem jó ügy, ez nem szép ügy, egyáltalán nem tiszta ügy és higyje el, nem telik benne örömünk, hogy ilyenre kell időt j és energiát pocsékolnunk, de annál feltűnőbb ilyen nem fair dolgot védelmezni, miután már a vizsgálat eredménye ismerve van. Elhangzott a catói ajkakról még egy jóslatszerű kijelentés, hogy majd választunk mi beltagokat és majd azoknak adjuk át a nyomdát. Szóval átadjuk a nyomdát magunknak. Hogy a törvényesen, az illetékes közeg által választott beltagokkal mi legyen, arról nem szólott a kijelentés. Azután következett a csattanó. Egy minden köztisztességgel összeférhetetlen stylusban megfogalmazott indítvány, melyből kíérzett, hogy azt nem az a munkásember, aki felolvasta, hanem egy sokkal romlottabb lélek fogalmazta, melynek szavazás alá bocsátása iránt, magának az elnöknek is aggályai voltak, — pedig skrupulosusnak éppen nem mondható, — és azon a parlamenti gyakorlatban nóvumot képező korrektivumot használta, hogy előbb megszavaztatta a gyűlést, akar-e ezen indítvány felett szavazni? És mint a gyűlés folyamán nyilvánosan megállapittatott, a napidij mellett' berendelt szavazók, megszavazták, hogy akarnak szavazni. Egy komoly szó. A szavazás megejtése előtt, még egy komoly szó intéztetett az elnökhöz, hogy ezen jellemezhetetlen, nyomdafestéket egyáltalán meg nem tűrő indítványt ne bocsássa szavazás alá, mert annak súlyos következményei lehetnek; könnyen pártszakadás lehet belőle és akkor hiába akarja a felelősséget másokra hárítani. Az elnök megszavaztatta a szavazást. Mi nem szavaztunk, hanem eltávoztunk délután fél 5 órakor, mielőtt a napirendre került volna a sor. Es ezt le akarom szegezni, hogy mindez a napirend előtt történt. — Az összes határozatokat megfelebbeztük a pártvezetőséghez. Azután ez a jogilag nem létező alakulat, az elnöki tanács magyar osztálya, kiszórta a betéti társaságból a törvényesen megválasztott beltagokat és a papságot. Kinevezett újakat, akiknek állítólag át fogják adni a nyomdát. így ment teljesedésbe a catói jóslat. Midőn ezeket elbeszéltem egy, a kér. szoc. párton kívül álló politikusnak, azt mondotta : ez egy kloaka. Ide seprű kell. A sajtóháboru. Lelley jónak látta ezt az ügyet magáévá tenni, azt fedezni, védeni és a nyilvánosság elé hozni. Azóta egész áradata jelent meg a vádaknak röpiratokban, beszédekben, hírlapi cikkekben, meg nem nevezett személyek ellen. Beszélnek dudásokról, árulásról, széthúzásról, turáni átokról, békebonlásról, oly beállításban, melyből kiérezhető legyen, hogy a hadjárat a pap! ság ellen megy. Mozgósítva van az elnökség egész táborkara, de nem azért, hogy a kérdést megvilágosifsa, de hogy azt homályba burkolja, hogy senki tisztán ne lásson és ne tudja magát tájékozni. — A papság úgy van lefestve, mint párlbontó, pedig a nyomdáról van szó, nem a pártról. A nagy munka. j Lássuk most az annyiszor felhányíorgatoit nagy munkát, amit a 3 beltag, éjfnappallá téve, még talicskázással is végzett a nyomdánál. Az eredmény mutatja meg legjobban a munka értékét. Mi az eredmény? 590000 kor. adósság. Még pedig bekebelezett tartozás 2 tételben 310.000 kor. és a Jarábek javára kiállított váltó 280.000 kor. értékben, összesen 590.000 kor. Drága talicskázás! Ebből 150.000 kor. házvételre fordittatott, ennek ellenértéke a ház. A többi 440.000 kor. a nyomda terhe. És ki tudja mit rejteget még a Szappanos tarsolya. Lássuk most a nyomdai gazdálkodást. A nyomda könyvei szerint a beltagok rendelkezésére állott gyűjtésből 185.000 kor. adományból 350.000 korona. Felhasználtak 160.000 kor. bekebelezett kölcsönt és álli, tólag Jarábektöl vettek fel 280.000 kor. Ez ; együtt 975.000 kor. Ugyancsak a könyvek szerint a nyomda felállítása, berendezésére í és felszerelésére kiadtak 860.000 kor. Itt ! csekély 115.000 kor. különbözet mutatkozik. I A nyomda üzemben tartására anyag is szükséges: papiros, festék, olaj stb. Lelley röpiratában azzal dicsekszik, hogy a nyomda virágzott. Ha virágzott, remélhetőleg ha hasznot nem is, de az üzemköltséget megszerezte, ide tehát 115.000 kor. nem kellett. Ha pedig ideforditották akkor azt a bizonyítványt állítják ki gazdálkodásukról, hogy a nyomda az üzemköltséget sem kereste meg, hanem 115.000 kor. deficittel dolgoztak. Volt valamennyi építkezés is. Ez felvilágosítást kíván. Hol a 115 000 kor.? És hol a nyomda 3 évi jövedelme ? Ha nem akarnak az általunk küldött beltagokkal elszámolni és a nyilvánosság elé vitték az ügyet, kénytelenek vagyunk e kérdéseket nyíltan feltenni. Ez kötelességünk az adományozókkal szemben, akiknek joguk van tudni, honnét keletkeznek ezek a félmilliót csaknem 100.000 koronával felülmúló horribilis adósságok, ha a nyomda virágzott. Ha tiszta a dolguk, ne bújjanak frázisok és durválkozások mögé. Frázisaik nem elégi-Láska Teofil fegyver- és vadászati, felszerelések szaküzlete Komárom, Városház-u. 1. Ajánlja nagy választékkal rendelkező raktárát mindenféle fegyverekben, valamint vadászati cikkekben, kedvező feltételek mellett. Elfogad fegyverkészitést és minden e szakmába vágó javításokat teljes jótállással, amit 20 évi működése a fegyvergyártás terén is garantál. tenek ki, durvaságaik nem rettentenek el. Gyalázkodásaik hidegen hagynak. Mindenki abból szolgál, amije van. A kér. szoc. munkásság a nyomda ügyéről semmit sem tud, azzal soha nem foglalkozott és néhány tagja engedi magát felizgatni és ugratni a papság ellen ; felhasználtatni magát a képviselők beszámolóinak megzavarására, a papság gyalázására. Ez nem értelmes emberekhez, nem kér. munkásokhoz való szerep. Tegnap a zsidókat szidták, ma a saját papjaikat szidják, holnap kit fognak szidni! Tudjuk, hogy nem minden kér. munkás igy gondolkozik, de ilyen megfeledkezők rontják az egész testület I hírnevét. Lelley nyugalommal azt mondja: for' dúltak elő jelentéktelen formahibák! Varga dörmögi: szőrszálhasogatás! Kaiser páfhosszal:Dolgoztunk! Méhes dühösen: Kommunisták leszünk! Szappanos—Varjú tajté- i kozva: Menjünk a bíróság elé! No! No! Nem jó az ördögöt a falra festeni, mert meg talál jelenni; pedig ha megjelenik, viszi azt, aki hivta. Ez a letagadhatatlan nagy eredmény, nem kell hozzá szakértői megállapítás sem: 590.000 kor,, részben betáblázott, részben í váltóadósság. Ez azon fényes eredmény, [ melybe az új tagok bele akarnak ülni, hogy j leszedjék az 590.000-es tejfelt. A papság pedig úgy van feltüntetve, mint az ártatlanságnak, a becsületes munkának üldözői, midőn nem akarjuk megengedni, hogy a nyomda is a volt árúcsarnok ; sorsára jusson! A per magja különben az, ki-é a nyomda? Azoké-e, akik adományaikkal járultak hozzá vagy másé? Én úgy vagyok meggyőződve, hogy a nyomda másé nem lehet, mint azoké, akik : rá a beszerzési költséget összeadták. Azok i nevében a betéti társaság alakult azokból, ! akik nagyobb összegekkel járultak és ne- i vöket adták hozzá. Ez jogosult intézkedni i a nyomda nevében és ügyében. Lelley azt vitatja, hogy a nyomda a I párté. De ez semmivel, mint puszta állitásj sál nem igazolható. A párt ugyanis tudtom- I mai semmivel sem járult hozzá. Lelley elnöki tanácsi határozat; ra hivatkozik. Ilyen határozat 1924 október 29-én hozatott Pöstyénben, de ez is felebbezés alatt áll, tehát nem jogerős. Különben is érvénytelen, mert maga ügyében senki vitás kérdést el nem dönthet, különösen l olyan, ki a létesítéshez semmivel hozzá nem 1 járult. Ha én elhatározom, hogy Lelley autója Iaz enyém, vájjon azzal enyém lesz az autó ? Azon vélemény, hogy a nyomda a párté, akkor merült fel először és azóta van hangoztatva, mióta a Jarábek követelés napi: renden van. Lelley tudja miért. A régebbi • határozatok nem igy szólnak. ) Hogy a nyomdával rendelkezni nem a párt, vagy ennek bármely szerve, hanem a nyomda bizottság, mely betéti társasággá alakult, jogosult, igazolja az 1922 jan. 7-én kelt főtitkári jelentés, melyben szószerint következők foglaltatnak: „Tisztelettel közöljük, hogy a keresztény nyomda 1922 január 1. óta teljesen üzemben. Mivel úgy az óriási befektetés, mint az üzem zavartalan menetének biztosítása megköveteli, hogy a párttól a nyomda teljesen elkülönítve, külön igaz-Kérjen árajánlatot! $
