Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)

1925-04-16 / 45-46. szám II. kiadás

2. o'dal. -„Komáromi Lapos“

ján való működést a legkomolyabban munkáltam és ennek zavartalan biztosítása érdekében felajánlottam segédkezésemet a vezérlő bizottság akcióképességét nehezítő és megbénitó, a keresztényszocialista pártban levő belviszály elsimítására. Ez a vállalkozásom közvetlen a válságot megelőző időben történt és nyilvánvalóan as érsekujvári egyezmény által létesített alapon való tevékenységet szolgálta.

Ezek után, azt hiszem, nem szükséges Szappanos Lajos nyilatkozataira rányomnom az alávaló hazugság bélyegét, mert azt mindenki megállapíthatja.

Soraimnak becses lapjában való közzétételét kérem és előre is köszönöm.

Őszinte tisztelettel vagyok Szerkesztő ur készséges hive:

Szent'Ivány József.

fii MlIÉSl

jutányosán szállít

Hermann és Weisz

160 vaskereskedés

Bratislava, Duna-u. 43«

nyugdijaink a inbzinl

— Az igazság és humanitás szellemében rendezni kell a nyugdíjügyet! —

A nyugdíj nem alamizsna, nem kegyelemkenyér, az évtizedek munkájával megszolgált járandóság, amelyhez joga van minden nyugdíjasnak. A szabadpáiyák vagyongytijíési lehetőségével szemben ez volt minden, amivel a kötött pályán levő hivatalnokember késő öreg- { gégében a létminimum határán sorsát bizto- ' sitva látta.

A megváltozott viszonyok nyomán támadt helyzet sok megpróbáltatást és igazságtalanságot hozott magával, amelynek ellenében az volt minden Vigasztalás, hogy mélyreható, egy • helyzetet teljesen fetbori ó változások nem tör- ! rénhetnek áldozatok nélkül. Áldozatokban nincs \ hiány, vannak bőven, sőt túlontúl sokan, -mint j azt az állampolgársági front mutatja. Szánan- • dóbb áldozatai azonban nincsenek a változás- i nak, mint a munkaképtelen, elaggott szegény nyugdíjasok, akikre mindenkinél nehezebb ke- ; »észt sulyosodik. Hihetetlen, de mégis úgy 1 van, hogy az uj államalakulat hetedik évében j is vannak még nyugdíjas tömegek, akiknek \ békebeli nyugdijat folyósítanak és ezzel a leg- jj kiáltóbb nyomorba és nélkülözésbe taszítják \ őket. Fehérhaju, az öregségtől megrokkant, j kopott nyugdíjasok, lerongyolt ruháju nyugdíjas özvegyek kilincselik már évek óta a hivatalokat és összetett kézzel, könyörögve kérik azt a nyugdijat, amely jog és törvény értelmében jár nekik, de folyósításra még mindig nem került.

Itt vannak például a szánandó sorsú régi megyei nyugdíjasok, akiknek valóságos, mártiromság az életük. Vagy a tanügyi nyugdíjasok, akik egyáltalán nem is kapnak nyugdijat, hanem előlegképen folyósítják csupán a számukra a magyar állam terhére békebeli javadalmazásuk hálván százalékát, ami ma éhenhalásra elegendő. Ezt is természetesen csak a csehszlovák |illetőségüeknek. Nem elég, hogy az állampolgársági nyaktiló egymásuián nyakazza le a nyugdíjasokat, éhezés és nyomor azoknak is az osztályrésze, akik idevaló állampolgárok, de a felemelt nyugdij kedvezményeiben nem részesülnek.

Az uj nyugdíjazások között is kiáltó igazságtalanságok vannak. Például húsz-huszonöt évi szolgálat után postatisztviselőket a régi magyar nyugdíjtörvény alapján nyugdíjaztak száz-százötven korona havi nyugdíjjal, nem is az 1918 as Károlyi, hanem az 1912. évi magyar nyugdijtörvény alapján. A tisztviselők leépítésével kapcsolatban a nyugdíjazás iránti kérvény beadására vonatkozó felhívásnak a megyénél alig volt foganatja. Például a jegyzők közül senki se merte nyugdíjazását kérni, mert a nyugdijrendezés eiőtii nyugdíjazás a száraz kenyeret se biztosítja a számukra. A legnagyobb káosz uralkodik e téren, a nyugdíjasok tetemes részénél csak az igény van meg, de a megfelelő nyugdij folyósítása nem történik.

Az általános nyugdijrendezést haladéktalanul végre keli hajtani, még pedig nemcsak a papiron, hanem a valóságban és ugyancsak rendezni kell minden vonalon a személyzeti kérdéseket, mert egzisztenciákat éveken kérész- . tül függőben tartani, több, mint lelkiismeret- 1 lenség. Például nem tudni milyen sors vár a vasút által ezideig még át nem vett mintegy nyulcszáz Ksod. alkalmazottra, akik bár szolgálatot teljesítenek, de kétharmaddal kevesebb fizetést kapnak, mint a véglegesített alkalmazottak. Az eddigi elbírálások után tartani lehet attól, hogy minden át nem vett alkalmazottat békebeli nyugdijilletménnyel küldenek nyugd jba.

A nyugdíjas és hivatalnok tragédiáknak hét éve vagyunk már szemlélői. Az igazság és a humanitás szellemében mikor történik végre ügyükben intézkedés ?

fi szlouenszkóí grafikai ipar. ;

Már a 16. és 17. században jelentős nyomdái voltak a mai Szlovenszkónak, amelyek elsősorban vallásos természetű nyomtatványokat áilitottak elő. A 18. században beköszöntött szabadabb nemzeti gondolat és II. József csá- , szár türelmi rendeletének megjelenése, ezt a nyomdaipart kifejlesztette és prosperáíóvá tette.

1861. után, amidőn Ausztr.a megszüntette a Magyarországon kifejtett abszolutizmust, a politikai szabadság természetesen újabb napilapok, folyóiratok megjelenését tette tehetővé, ami által a nyomdai ipar újabb evolúciót ért meg. Az egyre fejlődő magyar irodalom es ujságirodalom mellett, a szlovák nyelvű időszaki sajtó is megizmosodott, ami a nyomdaiparra ismételten fejlesztőig halott.

Ma Szlovenszkún több mint 200 nyomdai vállalkozás van, amelyek közül sok az elsőrendű nyomdai munkát produkáló üzem, elsősorban-: Pozsonyban, Kassán, Turócszentmártonban és másutt. A legiöbb nyomda azonban kis üzem 3—3 munkással.

Az 1918. összeomlást és az azt kövelő forradalmi időkben, főleg Pozsonyban jelentős nagy nyomdai mümtézetek alakultak, amelyek közül néhányan vidékről tették át üzemeiket és ott megnagyobbították s ez annál is inkább szükségessé vált, mert ma Pozsonyban 10 napilap, legalább 40 heti és időszaki lap je- , lenik meg.

A forradalom utáni időkben a szlovenszkói nyomdák fokozott munkában az erős konjunktúrában hittek, mert hiszen az uj állam- ! alakulattal járó átmeneti állapotokban rengeteg j nyomtatványra, stb. volt szükség Szlovenszkó ! számára. Ez a kezdetben valóban muiatkozó j szükséglet a nyomdákat nagyobb invesztációkra j ösztökélte, üzemeiket erősen megnagyobbították, . hogy a szükségletnek minden késedelem nélkül ; eleget is tehessenek. A feltevés nem volt min- j den ok nélkül, mert hiszen a rengeteg nyom- j tatvány mellett, az iskolakönyvekre s egy fej- j lődő irodalmi programm kiadványaira is tekin- j tettel kellett lenni. Azonban a nem is olyan optimisztikus feltevések még sem váltak be. A hivatalok részére szükséges rengeteg nyomtatvány főleg a morvaországi nyomdaiparnak jut s az iskolakönyvek közül — számuk összesen néhány százra tehető — alig harminc negyven nyomódott Szlovenszkón s azokat brünni, prágai nyomdákban állítják elő.

Emiatt a szlevenszkói nyomdaipari eddig több millió károsodás érte, aminek hatasa természetesen a gazdasági élet szlovenszkói alakulatára, a nyomdai ipar vállalkozó kedvére nincs minden befolyás nélkül.

Hogy az iskolakönyvek miért készültek Szlovenszkón kivül, arra eddig az volt a felelet, hogy az itteni nyomdaipar nincs ily munkák elvégzésére kellően berendezve. Ha ez a megállapítás az 1919. és részint az 1920 években esetleg helyt is állhatott, ma már az itteni nyomdaipar a legkényesebb munkák elvégzé- 1 sében is méltó konkurrense a történelmi or-1925 április 16

......... ■ .... — ■

+ Sérvben szenvedők

Egyetlen, biztos védelmet nyújt a lágyék, here, comb és köldöksérvnél a mi tökéletesített ru gónólküíi sórvkötőnk, mely éjjel is hordható. Mindenféle bandázs operáció után, lógó has, gyomor- és anyaméhsülyedésnél. Szabadalmazott lúdtalpbetét. Flanell has-, hát- és mellmellmelegitő.

JVS1ET Hí! HU. Bűiia-BlH Ü

Rendelő orvos: dr. Koch K. F. egy. m. tan.

Árjegyzék ingyen. i

A vidéki felek még aznap elintéztetnek.

szágok nyomdaiparának. Még egy érve van a szlovenszkói nyomdaiparnak az iskoiakönyvek előállításánál juttatandó foglalkoztatása ellen; hogy azok drágábban dolgoznak, mint a morva-, vagy a csehországi nyomdák. Ez az érv csak igen kis részben álhatja meg helyét. Vaióság az, hogy Szlovenszkóban néhány százalékkal minden drágább, mint a történelmi országokban, hiszen az idehelyezett állami hivatalnokok, tanárok, tanítók stb. ezért kapják az úgynevezett külön „szlovenszkói működési pótlékot.* (No, meg, más egyebet is. Szerk.) A munkásság munkabére, a vasúti szállítás is magasabb nálunk s csak természetes, hogy ez alól a nyomdaipar sem mentesítheti magát. De ha a munkáltató alapos kalkulációt végez, hogy a kész nyomdai termék Szlovenszkóból mibe kerül, ha azt Szlovenszkóban, vagy a történelmi országokban készítteti el, akkor a kalkuláció nem fog nagy különbséget felmutatni.

Az 1924. év Szlovenszkó grafikai iparára súlyos kihatással volt és az előző éveknél sokkal kedvezőtlenebbül ütött ki. Az állandó bizonytalanság. a harc a létért, a sztrájktól való, szinte állandósult aggodalom jellemzik a helyzetet. Munka hiányában sok üzem volt kénytelen üzemét beszüntetni, vagy redukálni, munkásait elbocsájtani, mert úgy a szlovenszkói, mint a történelmi országok erős konkurenciájával szemben nem tudták helyüket megállni.

November végén tört ki a nagy sztrájk, amely Szlovenszkó teljes nyomdaiparára kiterjedt s amelynek célja az volt, hogy a munkáltatók által minden iparban elért bérredukciót a nyomdaiparban ne lehessen végrehajtani. A sztrájk ez év első hetéig tartott s ha a kívánt eredményt sem a munkáltatóknak, sem a munkásoknak meg nem hozta, mégis némi tiszta helyzetet teremtett azzal, hogy a munkabérek rövidesen egyformán alakulnak úgy Szlovenszkóban, mint a történelmi országokban.

Szükség van rá, hogy a grafikai ipar megerősödjön, konkurrenciaképes legyen, mert válsága, elgyengülése a sok grafikai munkás kenyértelenségén kivül, elnivóflanftja a fejlett sajtót és felmérhetetlen károkkal sújtja a kulturális fejlődést.

Az ajándék.

Őnagysága az urához:

— Mucuskám, igaz, hogy csak a jövő hónapban lesz a születésnapod, de én már most megvettem neked az ajándékot...

— Mit? — kérdi a férj gyanakodva.

— Egy hatszemélyes tea szervizt. Hát én mit fogok tőled kapni a névnapomra ?

A férj mézédesen:

— Egy zsilettkészletet, tizenkét pengével I

A uimmú osztály ülése.

A Jókai Egyesület Szépművészeti Osztálya (JESzO) a napokban tartotta első nyilvános ülését a kultúrpalotában Harmos Károly festőművész elnöklete alatt. A gyűlést megnyitván, üdvözli a megjelenteket és visszapillant a Szakosztály működésére, fejlődésire a megalakulás óta. Hálás köszönettel adózik a Jókai Egyesületnek, mint anyaegyletnek, hogy lehetővé tette a szakosztály működését és annak legszélesebb körű autonómiát biztosított. Mint önálló egyesület hosszú időig nem működhetett volna a szakosztály, mért egy uj egyesület alakulása sok időt vesz igénybe és sok formalitáson kell átesni. Most a Szakosztály azonban szépen működhetik és fejlődik. Hálásán köszöni azt is az anyaegyesületnek, hogy müvészotthont adott a kultúrpalotában a szakosztálynak, ahol a fiatal