Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)
1925-04-16 / 45-46. szám
Negyvenhatodik évfolyam 45—46. szám.Kedd—csütörtök, 1925. április 16. £J§Sztrtésl ár srok-KBlovák értékbe«: ^•lybn ii «Iáikra paatil irétklIíéMtl: évre KI K, félévre 40 K, »o^jeééTre 89 1» KtiföldS« ISO Ke. Kfyes síén ára i 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA iÁNOS. Főszerkesztő; OAÁL GYULA dr Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. ff»|» m 8xerke*iiőeéj é* kiadóhivatal: Nádor-a, 2S , hová agy a lap «zellemi rénét illető közlemények, *Ui a hirdetéi.k, előfizetéii él hirdetési dijak sth. kűldar.* Kéziratokat nem adónk vissza. Vtpluiik betsnkinl báiomszor: kedilpi. csülörtököa is sioróíot A isDiar nemzeti lisií jövője Komárom, — ápr. 14. Hangos szóval folyik az elvek vásárja, csalogatják mézes szóval, csengő ígéretekkel a kormány táborába a magyarokat különösen azzal, hogy a magyaroktól olcsón elszedett földet nekik adják (drága pénzen), ha jól viselik magukat. Az uj demokrácia az ezerhold ellen harsog, amelyet nyolcszáz koronájával kisajátít, és azt olyan értékpapírokkal fizeti ki, amelyek a tőzsdén nem is forgalom tárgyai; ugyanezt a földet tovább adja háromezer koronákon holdankint a megtérő bűnösöknek, akik szánják bánják vétkeiket, hogy eddig magyarok voltak és most bevonulnak a kormány támogatói közé. Hát erre mi azt mondjuk, hogy ez szemfényvesztés és népcsalás, közönséges parasztfogás, amelynek beugrani nem szabad. Mert nem ismerünk törvényt, amely & földbirtokreformot a kormány pártjai részére tette volna privilégiummá. Ellenben mindenütt, ahol a kormánypárti földbérlő szövetkezetek megalakulnak, meg kell alakítani azokat az ellenzéki pártok érdekeltségéből is. Azután lássuk: jut-e föld egyformán mindenkinek, vagy nem. Mert ha egyformán adózunk és adjuk a katonát, akkor követeljük az egyenlő jogokat is. A magyar nép egységét megbontották már az első választáson, amikor a magyar nemzeti párt kibontott lobogóját a kormány begöngyöltette és a szociáldemokrata pártokat minden kedvezésben részesítette, hogy velük a hírhedt demokráciáját megalapozni segitseu. Sok ember szédült meg a hangzatos ígéretektől és szavazott erre a pártra^kik rettenetes csalódásokon mentek át<(A. kormány folytatta a divide et impera hagyományos politikáját a magyar kisebbséggel szemben. Széttagolta azt részekre ésf most is ugyanezt cselekszi. Látva a szociáldemokrata eszmék csúfos bukását a/községi és megyei választásokon, a republikánus kisgazdapárttal próbálkozik, j Ígéretekkel, ^fenyegetéssel, terrorral. Beleférelik a hivatalnokokat, tanítókat, af kormánytól függő embereket és szeretnének ott magyarságot is látni, amely eddig az ellenzéki pártokon tömörültS Jövődről van szú magyar nép. Ha Ígéretekkel elkábittalod magadat, oda jutsz, ahova a szociáldemokrácia vezetett. A káprázatos légvárak összeomlottak, amelyek az Ígéretekből épültek. így fognak összeomlani azok az ígéretek is, amelyekben bőven van részetek ma a hangos lélekvásár idején. A magyar nemzeti kisebbség csak úgy tarthatja fenn magát, ha nemzetfentartó erejéről, független önállóságáról le nem mond. Itt pedig ezt követelik áldozatul első sorban. Itt a választás a két út között: az egyik a jogokhoz való ragaszkodás, amely magyarságunkat jelenti, a másik a lemondás, nemzeti jellegünkről. Aki nem volt vak és látta, hogy a kormány hat év alatt mit mívelt a magyar nemzeti kisebbséggel, annak könnyű a választás; aki vak volt és beengedte a szemét kötni, hogy ne lássoo, az megkapja a kötőtéket, amellyel vezetni fogják akarata ellenére is. Aki a szabadságot szereti, az nem tűr meg a hátán nyerget. A magyar jövő magunktól függ, hogy megtartsuk-e benne faji önállóságunkat, vagy arról is, nyelvünkről is lemondjunk egy tál félig főtt lencse kedvéért. Xótáskapitány Vili. szór a Legényegyletben április 19-én este S órakor. Az adóreform. Komárom, — ápril. 14. Amióta a csehszlovák köztársaság életre kelt és megkezdte önálló állami életér, olyan áldozatokat kívánt állandóan teherviselő polgáraitól, amelyek ismételten próbára tették annak erejét. Az új állam fennállása kezdetén kényszerkölcsönt vett lakosaitól, megértékelte annak minden ingó és ingatlan vagyonát és magasabb államérdekből az adók olyan határtalan mennyiségét vetette ki rájuk, amilyenhez foghatót még a legrémesebb álmokban sem sejtett a szegény adóalany. Új adónemek egész légiója sorakozott az új érában az addig is nagyszámban behozott adónemekhez és amint a pénz értéke változott, azonképen az adók összege is változott, ami természetesen nem csökkenést, hanem horribilis emelkedést jelentett minden adózóra. Az emelkedést természetesen a felemelt új adókulcs tetemesen előmozdította és ebben a tekintetben olyan „haladás“ állott elő, amelyhez hasonlót az adózás eddigi történetében hiába keresnénk. Ehhez járult azután még az évekre való visszamenő adókivetés, valamint a többféle címen beállított különleges illetékek kirovása, úgy hogy a terhek alatt nyögő adóalany nemcsak hogy fizetni nem tud, de jóformán azzal sincs tisztában, hogy tulajdonképen mily címen és milyen adóval tartozik az államnak. Általános dolog, hogy senki se tudja megmondani, hogy adó dolgában mennyire tesz eleget kötelességének s nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy a csehszlovák köztársaságban senkisem tudja, hogy adóban mennyit kell fizetnie, csak fizet, fizet s mikor azt hiszi, hogy már kifizette a hátralékát, akkor megint csak uj hátralékot mutatnak ki terhére az adóhivatalban. A köztársaság adózási rendszere kaotikus helyzetet teremtett és ezen a téren egyelőre senki se lát tisztán. Most a kormánylapok arról írnak, hogy a pénzügyi kormányzat egy olyan javaslatot készít elő, mely az adóreformra vonatkozik s amely több egyenes adónemnél meg fogja változtatni az eddigi helyzetet. A híradás szerint elsősorban a jövedelmi adó csökkentését vették tervbe. Három évi időközben mintegy 50 százalékkal csökkentenék az adót, de egyébként a módra nézve még nincs megállapodás. Azután a kereseti adó kulcsát is uj százalékban fogják megállapítani, a házbéradónál is leszállítják a százalékot, úgyszintén a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójánál is kevesebb lesz a százalék. Tervbe vették állitóan az l autonom joggal rendelkező városok és községek l pótadói százalékának a megoldását is. Igaz, hogy kormánylapok Írnak erről az ! adóreformról, mely úgy látszik, még nagyon is a kezdetlegesség stádiumában van s épen ezért igen nehéz volna érdemileg hozzászólni ehhez a kérdéshez. Annyi bizonyos, hogy az adózókra nagyon is ráférne egy kis könnyítés s ha az ■ adóreform komoly adatokat tartalmaz a szertelenségig menő adóztatás csökkentése szempontjából, csak az államnak tesz hasznot, mert elősegíti a konszolidáció nagyon is zötyögős sze; kerét, de ha, amitől félni lehet — csak aféle választások előtti kortes eszköz akar lenni, akkor jobb, ha elő sem veszik, mert az ígérgetésekből épen eleget kapott a köztársaság szegény adózó közönsége. Sajnos, arra szoktattak bennünket, hogy minden ilyen „reform“-ot kételkedve fogadjunk, különösen ha az az adózásra vonatkozik. Nem tudjuk tuniillik elfelejteni tz\, hogy még 1922- ben az jelentette ki az akkori pénzügyminiszter, hogy ő maga is elismeri a forgalmi adó igazságtalanságát, miértis azt rövidesen meg fogják szüntetni. Negyedik éve ennek és még ma is vígan szedik ezt a legfőbb hivatalos részről is igazságtalannak tartott adót. Ha a kormány komolyan gondolna arra, hogy az adózók helyzetén könnyitsen, ezt a pénzügyminiszteri ígéretet régen teljesítenie kellett volna. Azután meg mindaddig, amig a költségvetés sok száz millióit a külügyi képviseletek és a mostani „békét“ szomorúan illusztráló, aránytalanul nagy számú had ereg emésztik föl, nem igen gondolhatunk arra, hogy terheinken könynyilsenek. Csak a mai rendszer gyökeres megváltozása hozhatna számunkra némi reményt, — csakhogy ehhez egy olyan fordulatnak kellene beállani, amely a mai kormányt minden koalíciós pártjával együtt eltüntetné az állam éléről. Minthogy pedig arra egyelőre nem számíthatunk, ennek a kormánynak adóreformjától sem várhatunk semmi jót. Szent-1vány nyilatkozata Szappanos támadásáról. Beje, 1925 április 10. Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Arról értesülök, hogy Szappanos Lajos, a keresztényszocialista párt pozsonyi kerületének tisztviselője, Szlovenszkó nyugati városaiban tartott pártüléseken engem a politikai morál megsértésével vádol azért, mert állítása szerint az érsekujvári egyezmény aláírásakor már tudtam, hogy azt megtartani nem fogom. Nem kívánok az állandóan hordó tetejéről beszélő szónok hangján válaszolni, csupán minden félreértés kizárása céljából leszögezem: hogy az érsekujvári egyezmény plattform-
