Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)
1925-04-16 / 45-46. szám
2. oldal. Komáromi 1-inpoK“ 1925. április 16. ján való működést a legkomolyabban munkáltam és ennek zavartalan biztosítása érdekében felajánlottam segédkezésemet a vezérlő bizottság akcióképességét nehezítő és megbénító, a keresztényszocialista pártban levő belviszály elsimítására. Ez a vállalkozásom közvetlen a válságot megelőző időben történt és nyilvánvalóan az érsekujvári egyezmény által létesített alapon való tevékenységet szolgálta. Ezek után, azt hiszem, nem szükséges Szappanos Lajos nyilatkozataira rányomnom az alávaló hazugság bélyegét, mert azt mindenki megállapíthatja. Soraimnak becses lapjában való közzétételét kérem és előre is köszönöm. Őszinte tisztelettel vagyok Szerkesztő ur készséges hive: Szent-Ivdny József. pi leírni jutányosán szállít Hermann ésWeisz 160 vaskereskedés Bratislava, Duna-u. 43. Mnk a keresztfái. — Az igazság és humanitás szellemében rendezni kell a nyugdíjügyet! — A nyugdíj nem alamizsna, nem kegyelemkenyér, az évtizedek munkájával megszolgált járandóság, amelyhez joga van minijén nyugdíjasnak. A szabadpályák vagyongyüjtési lehetőségével szemben ez volt minden, amivel a kötött pályán levő hivatalnokember késő öregségében a létminimum határán sorsát biztosítva látta. A megváltozott viszonyok nyomán támadt helyzet sok megpróbáltatást és igazságtalanságot hozott magával, amelynek ellenében az volt minden vigasztalás, hogy mélyreható, egy helyzetet teljesen felborító változások nem történhetnek áldozatok nélkül. Áldozatokban nincs hiány, vannak bőven, sőt túlontúl sokan, mint azt az állampolgársági front mutatja. Szánandóbb áldozatai azonban nincsenek a változásnak, mint a munkaképtelen, elaggott szegény nyugdíjasok, akikre mindenkinél nehezebb kereszt sulyosodik. Hihetetlen, de mégis úgy van, hogy az uj államalakulat hetedik évében is vannak még nyugdíjas tömegek, akiknek békebeli nyugdijat folyósítanak és ezzel a legkiáltóbb nyomorba és nélkülözésbe taszítják őket. Fehérhaju, az öregségtől megrokkant, kopott nyugdíjasok, lerongyolt ruháju nyugdíjas özvegyek kilincselik már évek óta a hivatalokat és összetett kézzel, könyörögve kérik azt a nyugdijat, amely jog és törvény értelmében jár nekik, de folyósításra még mindig nem került. Itt vannak például a szánandó sorsú régi megyei nyugdíjasok, akiknek valóságos mártiromság az életük. Vagy a tanügyi nyugdíjasok, akik egyáltalán nem is kapnak nyugdijat, hanem előlegképen folyósítják csupán a számukra a magyar állam terhére békebeli javadalmazásuk hatvan százalékát, ami ma éhenhalásra elegendő. Ezt is természetesen csak a csehszlovák |illetőségüeknek. Nem elég, hogy az állampolgársági nyaktiló egymásután nyakazza le a nyugdíjasokat, éhezés és nyomor azoknak is az osztályrésze, akik idevaló állampolgárok, de a felemelt nyugdíj kedvezményeiben nem részesülnek. Az uj nyugdíjazások között is kiáltó igazságtalanságok vannak. Például húsz-huszonöt évi szolgálat után postatisztviselőket a régi magyar nyugdíjtörvény alapján nyugdíjaztak száz-százötven korona havi nyugdíjjal, nem is az 1918 as Károlyi, hanem az 1912. évi magyar nyugdíjtörvény alapján. A tisztviselők leépítésével kapcsolatban a nyugdíjazás iránti kérvény beadására vonatkozó felhívásnak a megyénél alig volt foganatja. Például a jegyzők közül senki se merte nyugdíjazását kérni, mert a nyugdijrendezés előtti nyugdíjazás a száraz kenyeret se biztosítja a számukra. A legnagyobb káosz uralkodik e téren, a nyugdíjasok tetemes részénél csak az igény van meg, de a megfeleld nyugdíj folyósítása nem történik. Az általános nyugdijrendezést haladéktalanul végre kell hajtani, még pedig nemcsak a papíron, hanem a valóságban és ugyancsak rendezni kell minden vonalon a személyzeti kérdéseket, mert egzisztenciákat éveken keresztül függőben tartani, több, mint lelkiismeretlenség. Például nem tudni milyen sors vár a vasút által ezideig még át nem vett mintegy nyulcszáz Ksod. alkalmazottra, akik bár szolgálatot teljesítenek, de kétharmaddal kevesebb fizetést kapnak, mint a véglegesített alkalmazottak. Az eddigi elbírálások után tartani lehet attól, hogy minden át nem vett alkalmazottat békebeli nyugdijilletménnyel küldeneknyugdíjba. A nyugdíjas és hivatalnok tragédiáknak hét éve vagyunk már szemlélői. Az igazság és j a humanitás szellemében mikor történik végre i ügyükben intézkedés? fl szlouenszkói grafikai ipar. Már a 16. és 17. században jelentős nyom- ; dái voltak a mai Szlovenszkónak, amelyek első- > sorban vallásos természetű nyomtatványokat j állítottak elő. A 18. században beköszöntött > szabadabb nemzeti gondolat és II. József csá- ! szár türelmi rendeletének megjelenése, ezt a j nyomdaipart kifejlesztette és prosperálóvá tette. 1861. után, amidőn Ausztria megszüntette i a Magyarországon kifejtett abszolutizmust, a politikai szabadság természetesen újabb napi- : lapok, folyóiratok megjelenését tette lehetővé, ami által a nyomdai ipar újabb evolúciót ért ; meg. Az egyre fejlődő magyar irodalom és uj- ; ságirodalom mellett, a szlovák nyelvű időszaki , sajtó is megizmosodott, ami a nyomdaiparra • ismételten fejlesztőleg hatott. Ma Szlovenszkón több mint 200 nyomdai vállalkozás van, amelyek közül sok az első- s rendű nyomdai munkát produkáló üzem, el- , sősorban: Pozsonyban, Kassán, Turócszentmár- \ tonban és másutt. A legiöbb nyomda azonban i kis üzem 3—3 munkással. Az 1918. összeomlást és az azt követő forradalmi időkben, főleg Pozsonyban jelentős j nagy nyomdai müintézetek alakultak, amelyek közül néhányan vidékről tették át üzemeiket és , ott megnagyobbították s ez annál is inkább í szükségessé vált, mert ma Pozsonyban 10 napilap, legalább 40 heti és időszaki lap jelenik meg. A forradalom utáni időkben a szlovenszkói nyomdák fokozott munkában az erős kon- > junkturában hittek, mert hiszen az uj állam- j alakulattal járó átmeneti állapotokban rengeteg i nyomtatványra, stb. volt szükség Szlovenszkó j számára. Ez a kezdetben valóban mutatkozó i szükséglet a nyomdákat nagyobb invesztációkra i ösztökélte, üzemeiket erősen megnagyobbították, 1 hogy a szükségletnek minden késedelem nélkül eleget is tehessenek. A feltevés nem volt minden ok nélkül, mert hiszen a rengeteg nyomtatvány mellett, az iskolakönyvekre s egy fejlődő irodalmi programm kiadványaira is tekintettel kellett lenni. Azonban a nem is olyan optimisztikus feltevések még sem váltak be. A hivatalok részére szükséges rengeteg nyomtatvány főleg a morvaországi nyomdaiparnak jut s az iskolakönyvek közül — számuk összesen néhány százra tehető — alig harminc-negyven nyomódott Szlovenszkón s azokat brünni, prágai nyomdákban állítják elő. Emiatt a szlovenszkói nyomdaipari eddig több millió károsodás érte, aminek hatása természetesen a gazdasági élet szlovenszkói alakulatára, a nyomdai ipar vállalkozó kedvére nincs minden befolyás nélkül. Hogy az iskolakönyvek miért készültek Szlovenszkón kívül, arra eddig az volt a felelet, hogy az itteni nyomdaipar nincs ily munkák elvégzésére kellően berendezve. Ha ez a megállapítás az 1919. és részint az 1920. években esetleg helyt is állhatott, ma már az itteni nyomdaipar a legkényesebb munkák elvégzésében is méltó konkurrense a történelmi or+ Sérvben szenvedők -i-Egyetlen, biztos védelmet nyújt a lágyék, here, comb és köldöksérvnél a mi tökéletesített ru - gónólküii sórvkötőnk, mely éjjel is hordható. Mindenféle bandázs operáció után, lógó has, gyomor- és anyaméhsülyedésnél. Szabadalmazott lúdtalpbetét. Flanell has-, hát- és mellmellmelegitő. JY61EA“ kötszerbáz BRATISLAVA, Dana-utca Sí. Rendelő orvos: dr. Koch K. F. egy. m. tan. Árjegyzék ingyen. i A vidéki felek még aznap elintéztetnek. szágok nyomdaiparának. Még egy érve van a szlovenszkói nyomdaiparnak az iskolakönyvek előállításánál juttatandó foglalkoztatása elten; hogy azok drágábban dolgoznak, mint a morva-, vagy a csehországi nyomdák. Ez az*érv csak igen kis részben álhatja meg helyét. Valóság az, hogy Szlovenszkóban néhány százalékkal minden drágább, mint a történelmi országokban, hiszen az idehelyezett állami hivatalnokok, tanárok, tanítók stb. ezért kapják az úgynevezett külön „szlovenszkói működési pótlekot." (No, meg, más egyebet is. Szerk.) A munkásság munkabére, a vasúti szállítás is magasabo nálunk s csak természetes, hogy ez alól a nyomdaipar sem mentesítheti magát. De ha a munkáltató alapos kalkulációt vegez, hogy a kész nyomdai termék Szlovenszkóból mibe kerül, ha azt Szlovenszkóban, vagy a történelmi országokban készítteti el, akkor a kalkuláció nem fog nagy különbséget felmutatni. Az 1924. év Szlovenszkó grafikai iparára súlyos kihatással volt és az előző éveknél sokkal kedvezőtlenebbül ütött ki. Az állandó bizonytalanság, a harc a létért, a sztrájktól való, szinte állandósult aggodalom jellemzik a helyzetet. Munka hiányában sok Üzem volt kénytelen üzemét beszüntetni, vagy redukálni, munkásait elbocsájtani, mert úgy a szlovenszkói, mint a történelmi országok erős konkurenciájával szemben nem tudták helyüket megállni. November végén tört ki a nagy sztrájk, amely Szlovenszkó teljes nyomdaiparára kiterjedt s amelynek célja az volt, hogy a munkáltatók által minden iparban elért berredukc.ót a nyomdaiparban ne lehessen végrehajtani. A sztrájk ez év első hétéig tartott s ha a kívánt eredményt sem a munkáltatóknak, sem a munkásoknak meg nem hozta, mégis némi tiszta helyzetet teremtett azzal, hogy a munkabérek rövidesen egyformán alakulnak úgy Szlovenszkóban, mint a történelmi országokban. Szükség van rá, hogy a grafikai ipar megerősödjön, konkurrenciaképes legyen, mert válsága, elgyengülése a sok grafikai munkás kenyértelenségén kívül, elnivótlanitja a fejlett sajtót és felmérhetetlen károkkal sújtja a kulturális fejlődést. Az ajándék. őnagysága az urához: — Mucuskám, igaz, hogy csak a jövő hónapban lesz a születésnapod, de én már most megvettem neked az ajándékot... — Mit? — kérdi a férj gyanakodva. — Egy hatszemélyes tea-szervizt. Hát én mit fogok tőled kapni a névnapomra? A férj mézédesen: — Egy zsilettkészletet, tizenkét pengével 1 A szépművészeti osztály ülése. A )ÖKaI~T:gyésÜíet Szépművészeti Osztálya (JESzO) a napokban tartotta első nyilvános ülését a kultúrpalotában Harmos Károly festőművész elnöklete alatt. A gyűlést megnyitván, üdvözli a megjelenteket és, visszapillant a Szakosztály működésére, fejlődésére a megalakulás óta. Hálás köszönettel adózik a Jókai Egyesületnek, mint anyaegyletnek, hogy lehetővé tette a szakosztály működését és annak legszélesebb körű autonómiát biztosított. Mint önálló egyesület hosszú időig nem működhetett volna a szakosztály, mert egy uj egyesület alakulása sok időt vesz igénybe és sok formalitáson kell átesni. Most a Szakosztály azonban szépen működhetik és fejlődik. Hálásan köszöni azt is az anyaegyesületnek, hogy müvészotthont adott a kultúrpalotában a szakosztálynak, ahol a fiatal
