Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)
1925-04-04 / 41. szám
Negyvenhatodik évfolyam. 41. uám. SÄ Szombat! 1925. április 4 Elitntisi ár luh'flxiATék írtéktee* t Nttybaa 4* vidékre petal tzáU&ldéasvf: ’Stift érre 80 I, félérre 40 I, negyedévre SS X» KIlfOMOi ISO Ki. Sgyei n<m éret SO W!5ér. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Vfiszsrkesztő; GAÁL GYULA ár Szerkesztő: BARA8YAY IÓZ8EF it. Sserkeaitöiéi éi kiadóhivatal Nádar-a S0 , hová agy a lay szellemi téliét illető közlemények mix a birdetéeek, előfizetési él hirdetői) dijak itb köldesd&í Kéziratokat nem adónk vinia. thgiiiuü bsteakiil btoasnr. todf»»! uStörtikM és nss&iüi Irta: dr. Alapy Gyula ' a keresztény szocialista párt komáromi körzetének i elnöke. Komárom, — ápril 3. í} Lelley Jenőnek, a keresztényszocialista párt országos elnökének Párthiveinkhez című két héttel ezelőtt megjelent kiáltványa robbantotta ki a keresztényszocialista pártban lappangó válságot, mely a párt kiváló tagjainak a pártközponttal szemben foglalt különállását támadó hangjánál fogva harccá élezte ki és ma az egész magyar nemzeti kisebbség ‘ eause celébre évé telte Ha ez a szenvedélyes hangú kiáltvány meg nem jelenik, 1 a válság a párt kebelében lett volna elintézhető, ma úgy látom, a közvélemény Hélőszéke elé kerül, amely talán pártok; belügyeinek intézésére nem is illetékes fórum. f Lelley kiáltványára Bittó, Jabloniczky, Palkovieh és társaik Választ adtak közre egy héttel utóbb, mely világosan körvonalazza a pártban felmerült nézeteltéréseket, amelyeknek okát Lelley Jenő a liberális irányzat aknamunkájában, egyesek túlzott ambíciójában és féltékenységében és végül — húzzuk ezt alá — a nemzeti politika túlzásában látja. Egyéni álláspontomból folyólag a két első okot elmellőzhetem. Megnyugtathatom, hogy téved, ha a mi portánkon szabadelvű irányzatokat keresgél, a kér szocialista ; világeszme a liberalizmussal szöges ellentétet alkot. A túlzott ambíciók és féltékenység is kívül maradt a párt komáromi szögletének kapuján. Mireánk tehát csak a nemzeti politika túlzása vonatkozik. Mi komáromiak ezt a vádat régóta ismerjük, csakhogy ez eddig csak a kormány oldaláról hullott reánk. A nemzeti politika túlzásában Lelley azt az állítást kockáztatja meg, hogy mi a párt szlovák osztályával szemben féltékenyek volnánk. Ennek igazolását azonban csak politikai mendemondák alapján j kíséreli meg, aminek komoly értéke nin- : csen. Mi vagyunk azok, akik a szlovák- ; ság németség pártunkba való bevonásával annak erejét fejleszteni és a párt nemzet- 1 közi alapgondolata alapján őket hozzánk kapcsolni igyekezünk a nemzeti kisebbség védekező plattformjára. Soha olyasmiről, amit Lelley ténykép hoz fel, sem a párt hivatalos összejövetelein, sem magánbeszélgetésekben szó nem esett. A párt egyeteme a szlovákokat és németeket számarányukat messze túlhaladó képviselettel ruházta fel, ami egyúttal a nemzeti egyenjogúságnak is bizonyítéka. Már most mehetünk tovább egy lépéssel. Mi, magyar keresztéDyszocialisták, pártunk programjához hiven minden nemzet jogait tiszteljük és velük a testvéri jó viszonyt ápolni vagyunk kötelesek. Minket tehát nem sért a szlovák vagy német párttestvéreink nemzeti öntudata, fajukhoz és nyelvükhöz való ragaszkodása, de viszont ugyanazt feltételezzük a pártunkban levő szlovák és német hívekről is. Nagyon szerencsétlen fogalmazása tehát Lelley kiáltványának, amit a nemzeti politika túlzásáról megállapít, mert a magyar emberekben azt a gondolatot ébreszti pl., hogy hol van az a határ, ameddig magyar lehetek és mikor válik ez kellemetlenné a keresztényszocialista párt elnökének. Magyar nemzeti kisebbségünkért, jogainkért, nyelvünkért, helyzetünk javulá- j sáért mi is hoztunk áldozatokat, mi is j végeztünk munkát, áldoztunk időt, vagyont is, akinek ez módjában állott, de ezeket kötelességül fogtuk fel és ezzel nem tartjuk szükségesnek kérkedni. Reméljük, hogy ez nem összeférhetlen a keresztényszocialista párt programjával, melynek tartalmában ott van a nemzetek egyenjogúsítása és végső célként az autonómia. ( i Elfogadom az elnök úrnak azt a megállapítását, hogy a magyarság nem abból adódik, hogy tele torokkal kiabálja ! ki magyarságát, hanem abban, ^hogy ezért a magyarságért minél többet tegyen, fáradjon, dolgozzék. Ez födi a komáromi álláspontot is. Nekünk ugyanez a zsinórmértékünk. De ezért a nemzeti politika túlzása, amely váddal mi eddig csak a kormány részéről találkoztunk, minket vádként nem illethet. A mi nemzeti politikánk célkitűzései ismeretesek és a pártprogrammtól el nem térnek. Mi szükség volt tehát a kiáltványban ezeket vádként hozni fel, mikor ez a vád * csak gyanúsítássá zsugorodik össze és megsebez sok derék magyar embert, aki hiven teljesítette magyar nemzetével szemben tartozó kötelességeit. De tovább menve nem is korlátozhat bennünket pártkeret és pártszabály, hogy feiki lelkiismeretének parancsához ne alkalmazkodjék a kérdésben, mennyire legyen magyar és a nemzeti politika melyik fokozatán álljon meg. Szerintem minden magyar kisebbséghez tartozó egyén legyen magyar a nyelvében, szivében teljesen a magán és közéletben. Nekünk mindegy, ha óvatos rákok leszünk vagy magasba törő sasokká akarunk lenni, a kisebbségi jogainkat kiélni 4$ érvényesíteni nem engedik. Hiába húzzak fel paraplénkat, ha az államellenesség vádja zuhog felénk C3ak azért, mert ellenzéki politikát folytatunk. A kiáltványt a pártra szerencsétlenségnek tarlom, mert az a szakadékot kimélyitette és áthidalbatallanná tette. Ezért is, a stigmalizáló határozatokért is a párt elnöke és központja a felelős. S ha a kongresszus itéiőszéke elé idéznek, nyugodtan és emelt fővel megyünk oda is az igazság felemelő érzése kíséretében. Magyar egység! Irta: U&nffy Geaa a keresztényszocialista párt komáit«' körzetének főtitkára, Nemcsak argumentumok és igen nyomós okok, hanem a lelkűnkből keletkezett vágy űz bennünket a magyar egység megteremtése felé. Uj államalakulatba kerülésünk után nyomban a nemzeti gondolat adott inspiratiót a politikai, társadalmi és gazdasági organizációnk gyakorlati kiépílői számára, nemcsak, ■ a nemzeti gondolat sok hamisnak bizonyult bomlasztó s romboló jelszó dacára is százezrek szivének rejtett kincse volt és maradt. Ezt, a ma még fénnyel világító és egyetlen vigasztaló kincsünket megmenteni, évezredes magyar kultúrát a jövőre unokáinknak zálogul adni csak egy ut, csak egy mód van. Vallás, foglalkozás könnyen szétválaszt bennünket, mert akadnak mindig ügyesen, hangzatos jelszóval dolgozó, konjunktúrát kihasználó iparlovagok, akik a hamisan értelmezett érdekellentétek hatáeos kiszinezésével a gyűlölködés, a szünetlen viszálykodás magját vetik el az emberiség között. Valljuk meg őszintén, vallásos hitünktől földi fegyver megfosztani nem tud ; ünneprendezések nem irthatják ki a krisztusi eszmét, amely szivek mélyén gyökerezett. Van félteni valónk e téren is, de a hit fanatizmusán hatalmasabb, s keményebb fegyver is kicsorbult már, mint, amely ma próbálgatja ztillesztő munkáját. Éhgyomorra fél pohár SCHMtDTHAU ER-f éle keserűviz Jó étvágyat, 201 kellemes hözérzést és munkakedvet biztosit. Az IGMÁNDI nem tévesztendő össze másfajta keserűvizzel.
