Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)

1925-02-07 / 17. szám

1»25. február 7

Komáromi Lapok1'

3. oldat.

t&sát, mint kibővítését kellett sajnosán tapasztalnunk.

Az uj ipartörvényt még sem lehetett és lehet pusztán az egyébként gy»kran jogos és értb-tő biraimstlansággal fogadaunk, mert az ipartörvény módosításának gondolatát n*-m a mindcukeppeii és mindenáron való eantra izáló törekvés, h u m a tziiksége&ség és elodázhatatlan rendezés óh»ja vetette löl. És ezt az óh»jt maga a kisiparosság u kif-jezésre jut«ita mondhatnánk évtizedekig, hiszen az 1884. évi ipartörvény módosításával Összefüggő kívánságok hatalmas és tekintélyes számú kö tétekét töltöttek meg.

Kellett valamely törvényes intézkedésnek napvilágot látói, amely az exisztenciájában megtámadott kisiparosság számára módot ad társadalmi rendet, munkát, kunmát biztositó erejének teljes kifejtésére. Szükség volt egyszer már beláttatni az áll»mfuntai tó gazdasági kategóriák egyik Lgfontosabbja körébe tartozókba^ ho#y a szervezeti egyesülés képes esak a molt szerzeményeit megtartani és a haladottabb igényekkel összhangzó reformokkal, újak k i kiéi; éezit- ni.

A Komáromi Ipartestület a régi Magyarország legelső h»son.rányu intézményei közé tartozott és cs*k ro.-sz&karat mondhatná, hogy nem állt hivatása magaslatán. Nagyban hozzájárult a testül-ti élet egészséges, mozgalmas lendn étéhez az i<, hogy mindenkor meg<a>álta azokat az egyéneket, akik n>mhivatalos lürokráciáva1, ban m a gyakorlati élet kívánságának figyelemmel kisérésével vezették a tekintélyes ipiro-társadaimat s álltak minden jogos kívánság szü'te mozgalom élére.

Most, hosty az oj ipari örvény az összes iparral biró egyéneket egy társulatba tömöríti, az uj testület ta*?j»inak száma meg fog növekedni svaiéban haMm&s szervezetté fog válni, mert iparos és keresk*dő s n mesak a város, d» az egész járás ip rosai és kereskedői tagjai sorába fognak tartozni.

ügy halljuk, hoiry a Komáromi Kereskedők Testületében annak a gondolatnak is van. nak hívei, amely a régi testületi intézményt f un kívánja t-rtani, amellett, bory az nj általános ipartestületnek is egyénenként a kereskedők tagjai lennének.

Minden egyes régi intézményért kár, ba máról ho'mpra becsukja kapuját s bizony nekünk nem egyszer kellett könnyes szemmel állni e testületi intézményeknél fontosabb és szivünkhöz nöt»ebb intézmény előttünk b-zárt vaspánto* kapui előtt, mégis a j-lea kérdésben

háztól menekülnek. Emlékszem, mikor én | neked szerelmet vallottam. Hajnalka az egyes- . tért volt és én akkor úgy éreztem magamat, \ mint egy király. És másnap reggel üres, buta ablakaival bebámult a szobámba a szemközti ház, mint minden reggel. Mintha rettenetesen arculüíött volna valaki. Íme, én, aki eddig csak ; szenvedtem, most boldog vagyok és velem j szemben a ház ugyanolyan szürke és szomorú, j mint a milyen volt. A kicsinységnek, a semmi* j ségnek az érzése szállott meg és lealázott. íme, j csak ember vagyok, kevesebb a pusz a légnél, ] mert mikor a levegő remeg, megremeg körülötte és benne minden. De mikor egy ember sir, nem indul meg tőle még a levegő sem.

Da elmentem azután a nászúira veled, Hajnalka és látod, ez a titka a nászutnak és ezért kell hogy legyen, hogyha az emberrel olyasmi történt, mint még soha — ha ébren álmodik, mert az álma megvalósult — kell, hogy mikor újra a valóságra ébred, előbb csak félig ébredjen föl.

Hogy a mit akkor lát, előtte soha nem látott legyen, — valóság, mely még félig álom.

Óh, a hirtelen ébredők mind elvesztik egyensúlyukat és visszaesnek a szürkeségek börtönébe.

Mert a ki felriad, ijedtében elfelejti, mit álmodott.

Mert a nászúiról hazatérők igazán olyanok, mint a mély álomból ébredők, amint átrobognak az ismerős vidékeken, mintha nehezen nyíló pillák alól először a tárgyak körvonalai rezegnének, mig végre felismerik régi szobájukat, régi körülményeiket.

Hajnalka néni halkan közbeszólt:

— De minek az álom, ha elmúlik?

— Csak az idő múlik — felelte István bácsi — a mi az időben történt, az marad. Az álmunknak vége szakadt, mert élnünk kellett.

nem tarthatnánk célravezetőnek a már megalakítandó nagyobb ipartestületi szervezet m llett fiók szervezetet is fenntartani mai formájában, mert ez határozottan az ügy rovására menne.

LahetDe vitatkozni arról, bogy a kereskedő és iparos két különböző „osztály", érdekeik ell-métes-k a hasonlóan hangzatos kifogások mei ülhetnek fel, mint már merültek is f-1, ez eikü ömböítetések azonban nem helytállók, mert ilyetén kategorizálással ezerfele érd^kelleDtétes osztályt kellene intézményesen megformnlázni és létesíteni. Alig hinném, hogy az iparos haraggá torzult érdekellentétben állna a kereskedővel, mert ez a megélhetést biz tositó árat akar elérni portékájával s a fogyasztó nem haragudhatik az iparosra, mert ugyancsak m g akar élni. Annyira bonyolult mai gazdasági életünkben valamennyien a megélhetésre törekvés nagy gépezetében részecskék vagyunk s a gép csak akkor megy simán, kellemetlen def-ktnsok nélkül, ha mind-m géprész ögszemunká kodik.

A társ> da'mi rend fenntartása eéljából is mérhetetlen fontosságú az élet nagy forgatagában produkáló nagy közvetítő kategóriák szoros kapcsolata s remélhető is, hogy a városunkban is nemsok idő múlva végbemenő ip< ros kereskedő szervezeti átalakulás kölcsönös megértéssel testet fog ölt-mi s az új szervez-t hivatását közmegelégedésre tölti be. (i. g)

Weil Miklós dr.

a bécsi o rt o pód ki i ni ka (Lorenz tanár) volt ortopedoperatőrje

testegyenészeti intézete Bratislava. Védiölöp-Dt ül. sz. alatt.

Rendales :

lábelgörbülések, O- és X lábak, veleszületett csipőficamodás, befelécsavart u. n. dongalábak, bénulások utáni elferd ülések, láb- és kézfájdalmak, csont- és izületi megbetegedések, friss és rosszul, gyógyult csonttörések, lúdtalp stb. eseteiben.

Gyógytorna rossz testtartási!, valamint egészséges gyermekek számára is, individualizálva (egyenkénti és csoportkezelés).

Ortopéd apparátusok, gipszkötések és bandázsok készítése, műtéti kezelés, villamos kezelés, diatermia, kvarcfény (mesterséges magaslati naplény), hőlég és arsonval kezelés. 563

Rendelő órák: d. e. 10—12-ig, d. u. 3—5-ig. Telefoni 25—96-De a milyeneknek akkor álmodtuk, olyanokká j igyekeztünk lenni az élelünkben. — Szépnek lenni — ez emberfeletti, ez isteni adomány, j álomajándék. De szépnek maradni — ez em- j béri küzdelem, ez éle cél lehet. Mi szépek let- j törik a szerelem által és szépek maradiunk j jóságunk erejéből. Ez nem dicsekvés, mert j igaz. Nem az életről való elfeiejtkezésre szol- j gál a nászút, hanem a rá való felkészülésre. Nem azért álmodunk, hogy szépet álmodjunk, hanem hogy megálmodjuk a szépet az élet számára.

Hajnalka néni melegen nézett föl István bácsira és mosolygott.

— Azt hiszem — jegyezte meg szerényen — nekünk nem lett volna szükségünk j arra a sok múzeumra, hogy a szépet megtalál- ! juk. Egy képre sem emlékszem, a rengeteg í közül, csak valami nagy szépségre. De ez azt hiszem nem a képekkel van összefüggésben.

— Igazad is van. Hajnalka, meg nem is. — István bácsi egy kicsit elgondolkozott. — Hát igen a nagy szépség ez a fő, de a képek is fontosak. Ne gondold, hogy a szépség érzésének nincs szüksége a szépség érzékelésére. Előbb látnom kell a szépet, hogy a szebbet elképzelhessem. És mert a legvalóságosabb szépségek a múzeumokban vannak felhalmozva, ezért hasznosak a múzeumok a nászutasoknak. De sokat kell láíniok, rengeteget, hogy egy képet se jegyezhessenek meg. Hogy megmaradjon a: egésznek álomszerű szépsége, a nagy szépség, a mire te emlékezel Hajnalka, és a mi a természet, az érzés és a művészet összhangja.

Szegények és elveszettek azok, akik az egyes képekre, árva részletekre emlékeznek csak vissza. Mert mit érnek Rafael szépségével is? Az a Rafael szépsége volt és sohasem lehet az övék. De a rengeteg, színes szépség drága

Az Őriz. Hagy Kűnazda £i Kísiparispiit őléiel

Az Országos Magyar Kisgazda, Földmíves és Kisiparos Párt jaDuár végén gazdasági ism retterjisztó elő dánokat t-rt ott. Január 27-én Ioámb8D, 28 én Nagycsalomián, 29-én Kőváron, 30 án Ipolykeazin és 31 én IpoiyDyéken. £ ő dók : Ifj. Koczor Gyula oraz. alelnök, szakezorü előadásában az általános gazdasági helyzetet tárta a hallgatóság elé. Biinróhr D-zső a többtermeléssel kapcsolatban a gazdasági üzemek modern módjait és előnyeit ismertette. Hegedűs Balázs a párt hontmegyei osztály titkát a p-dig a len termelésről, a baromfitenyésztésről és az adók iámertetéséről tartott előadást.

Február 1 én Hidvégen és 2-án pedig Ipolyfödémesen tartott a párt sikerült nép gyűléseket.

Dr. Salkovszky a hontmegyei osztály ögyv. igazgatója beszédében részletesen ismertette a pári programmját. Rámutatott arra, hogy a szlovénétól magyarság túlnyomó része kisgazda és kisiparos, így ha ezen társadalmi osztá'yok megerősödnek, ez az egész magyar társadalom megerősödését fogja magával hozni. Birália a kormány centralista politikáját és az egész ellenzék egységes fontjának kiépítése mellett foglalt állást, a földtirtokreformmal ki kell küszöbölni az einemzetlenitö tend nciókat.

Beinróhr Dezső az általános gazdasági helyzetet ismertette, mely kiüönöen a földmívesre és iparosra nézve siralmas, ilyen elbánás melleit előbb utóbb úgy Slovenszkó mezőgazdaságának, mint pedig kisiparának csődbe kell jutni, jele ennek az is, hogy Slov nszkóról már kivándoroltak g többen pedig a példát követni kénytelenek.

B szédének további részében a párt programjának gazdasági részét ismertette.

Kovát» Itván jpo'ysági iparos a szervezkedés fontosságáról beszélt. Rámutatott arra, h' gy a földművesnek és kisip rosaak egy táborban a helye, létfenntartási érdekei ugyanazok. Ezen siralmas helyzettől c ak a szoros együttműködés tmelhet ki. B-szélt továbbá a munkanélküli segélyről és ennek áldatlan voltáról. Sokkal kedvezőbb lenne a munkásra nézve a megfelelő munkaalkalom, munhanélküii segély helyett ennek megteremtése volna kívánatos.

H gedüs B iázs titkár a kulturális sérelmekkesl k pcsolatban, kiemelte azt, hogy a

esője alaít önön szépségük csírázik ki lelkűkből és az kell, hogy éltesse őket egész életükön át. Látod, Hajnalka, én a mi nászutunkon letíem szabad és ezt neked köszönhetem, mert nélküled sohasem tudtam volna meg, hogy mi a nászút. Mikor hazajöttünk, nem bántott többé a szemközti ház.

Mert már tudtam, hogy az nem velem dacol, hanem a házzal, melyben véletlenül lakom..

És hogy velem szemben csak te állasz, a kit minden mozdulatom megindít. És azóta nem láttam csúnyát, kivéve, ha hirtelen, véletlenül megfeledkeztem rólad.

Hajnalka néni és István bácsi, a hogy mentek, könnyes szemmel, piros arccal, megmeeállva — a gyerekek után a síneken és a saját gyerekkoruk ulán az emlékeik utján, — mégis csak elfáradtak egy kicsit. Hajnalka néni fáradt el előbb, de István bácsi szólt először.

— Hajnalka, ne kergessük tovább sé magunkat, se a gyerekeinket. Nekik kell minket utólérni, mi már nem mehetünk vissza oda, a hol ők vannak. Bármilyen messze iramodtak is tőlünk, adja Isten, hogy felénk jöjjenek.

Hajnalka néninek fajt nagyon a szive a gyerekek után, ezért hát tréfálni próbált.

— Kifogás csak ez a szép beszéd, mert fáradt vagy, ugy-e? És haza szeretnél menni?

— Oh, a gyerekek, — milyen messze is lehetnek már?

István bácsi elmosolyodott és megcsókolta Hajnalka nénit.

És azután csöndesen hazamentek. És képzeletükben újra álélték az álmukat, a nászutat és összehasonlíthatatlanul szebben a iataloknál, a kik, mint mind az álmodók — nem tudták, hogy álmodnak.