Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)

1925-01-31 / 14. szám

1926 január 31. .KowSurnmi Lapok' 5. mal BÚTORT legjobban vásárolhat szu-utcát, ott meg elutasítják a Gombai-sorra, pedig a kurján van. így van ez Triesztben is. De végre mégis ráakadtunk az Isten háta mö­gött, mert a Palestine Amt mindenhol ott van. Kopasz, kövérkés bácsi fogadott bennün­ket, akinek mi más lehetett a neve, mint Fried. (Rosszul viselte e nevet — amint később meg­győződtünk, — mert nagyon is békétlenkedő természetű volt, mint minden Fried.) Paposán kulcsolta össze kezét a hasán s maimozva hall­gatta végig kérésünket. Kivételesen megen­gedte, kogy a chalnciumban szállásoljuk el ma­gunkat, mert az most renoválás alatt áll. Föl­­iratta a cimet és ezzel neki vágtunk a nagyvi­lágnak, azaz Triestnek. A Via del Monte 9. szám alá szólt a cédula és mi megkezdtük a vonulást. Szerencsénkre villamos is járt arra felé. Nem mintha azon mentünk volna; csak szintén a sin után. (A villamosra nem vettek föl bennünket a sok csomag miatt.) Sok ka­land után, végre mégis elértünk a Via Murátra. Útközben tudódott ki, hogy igy hívják ezt a dicső utcát. Nekirugaszkodtunk, mert ebben a görbe országban még az utak is ágaskodnak s nemsokára már az első számhoz értünk. Utána üres telek következett, ezzel szemben a katonai börtön, azután kis viskó, meg újra te­lek, utának két emeletes rozzant, kopott épü­let és ulas telek s végre a 9-es szám. Egy re­mek villa, egy kéjbarszerü épület, szinte lehelte magából az Ízlést, az előkelőséget. Ejha 1 — gondoltam — mint pottyanhatott ez ide ? Mind­azonáltal nagyon tetszett. Önérzetesen nyom­tam meg a csengő gombját, mint aki már is ide tartozik. Vártunk, közbe szidtuk az olasz renyheséget és újra becsöngettem. Végre meg­nyílt a kapu melletti ablak, melyen át kidugta fejét egy deli donna, de oly szép, hogy már ő érte is érdemes lett volna azon a környé­ken lakni. (Folyt, köv.) Szabadoktatási előadás a ku!fnrp<t)ota emeleti színháztermében 1925. febr. 2 án hétfőn d. u. 6 órai kezdettel dr. Berta Orbán főgimnáziumi tanár címmel tart előadást Komárom nagy szülöttjéről. Továbbá: Ifilyiié Idnu Ilona zongoraművésznő Grieg: Sonata című zongoraszámot ad elő. Belépődíj nincs, csak kiadásai fedezésépe kér minden látogatótól tet­szés szerinti, önkéntes ado­mányokat a Jókai Egyesület. Emberevők a vidékünkön. (Nincsen uj a nap alatt. — Komárom—Bars— Honi—Nyitramegyék emberevő bandái. — Mi történt 150 évvel ezelőtt ?) Elmondhatjuk, nincsen már semmi ni a nap alatt. A németországi Haarmannak, Den­­kének, a boszniai urát megfőző asszonynak rettenetesen borzalmas tettei nem példanélküli már a történelemben. Sőt Komárom és Léva közt elterülő vidéken ezelőtt másfélszázaddal egy egész haramia banda űzte az emberevés borzalmas mesterségét nyíltan, tömegesen, nem elbújva, szórványosan, titokban. Sőt lakodal­mak alkalmával egyenesen emberhúsra vadász­tak, hogy a lakodalmi menün ott szerepeljen az ember bus is. A németországi borzalmas ksnibálizmns hallatára jnt eszünba a vidékünkre is kiterjedt emberevés szokása egy messzefö dnt rettegés­ben tartó rablóbandában. E förtelmes büu fe­lett 1782 ben ítélkezett Hintresmegye törvény­széke. A múltak vallomásai, a régi írások kö­zött lapozva, azok tanúsága szerint szomorú dolgokra találunk. Nvitra- Bars- és Hontvár­­megye erdőségeiben 300 tagból álló szervezett, vasfegyelemmel bíró kóbor olácigánybanda ga­rázdálkodott, amely nem egyszer áttette mű ködését Komárom megyébe is és C-n-llókőzben több borzalmas rablógyilkosságot követett el. A messze vidék rémének, ennek a rab­lóbandának rettegett vezére a 60 éves Sár­­közy Gyuri volt. Valóságos hadjáratot indítottak ellen» és végre sikerült ezt a fenevadat elfogni. Tör vénytévő bírái elöti 24 gyilkosságot ismert el, illetve ennyire emlékszik, de vallomása szerint . több embert is eltehetett láb alól, de nem \ □agy fontosságot tulajdonított a gyilkosságok- { nak, hát sokról meg is feledkezett. A vérengző Sárközy Gyurival pár rabló­társa is kézre került. Ezek azt is bevallották, hogy a gyilkosságok áldozatait legtöbbször megették. Sárközi úgy szerette az emberhúst, ha sertés módjára eWb megpörzsölték és csak azután főzték meg. Voltak a?onbau iuyeneek, kik bográcsban üstön főtt emberpőrköltet sze­rették nagyon. Ezen ember mivoltukból kivet­kőzött v&dálatok azt mondották, hogy az em­berhús, ha nincs nagyon megiözve, igen jó izü, de nagyon főtt állapotban nem olyan élveze­­tes. Még azt is mondták, hogy a sovány ember jj hasa sokkal jobb, mint a kövéré és a nők e tekintetben is inkább ennivalóbbak, mint a férfiak. Bevallották azt is, hogy külön papjuk volt a saját fajtájukból, aki a férfiakat és a nőket (mert nők is voltak a bandában) össze­­esketne a maguk vad erkölcstelen ritnsnk sze­rint. PyeDkor nagylakodalmat csaptak. Ren­desen 3—4 embert hőitek és azokat megették a lakodalomban. Az emberhús evésről azt tar­tották, hogy az szerencsét hoz, persze nem arra a szerencsétlenre, akit megettek, hanem akik ettek belőle. E rettenetes vallomások után a legna­gyobb eréjjel látlak hozzá, hogy kézre kerít­sék az egész bandát, amely egész külön tár­sadalmat alkotott, külön vezérrel, bíróval, pappe' törvényekkel. Őrült, izgalmas hajsza, valóságos hajtó­vadászat indult meg ellenük. A régi írások szerint a banda 300 tagból állott, de ebből csak felét 145-tŐt sikerült elfogni. A többi elszéledt, de többet már nem verődtek össze újra bandába. Az elfogottak kivégzése, az Ítél­kező igazságszolgáltatás snjtó keze elrémitette őket. Szórványosan még garázdálkodtak Csal­lóközben, ahol a nádasok, füzesek és az ingo­­ványok útvesztőiben nem tudta utolérni őket az igazságszolgáltatás. Az elfogott haramiák között sok volt a nő is, akik szintén gyilkoltak és embert ettek. Hontvármegye börtöne szűknek bizonyult a banditák befogadására. A kannibálok felett az Urnák 1782-dik esztendejében ítélkezett Hontvármegye tör­vényszéke. Mind a 145 töt halálra ítélték és nyomban elkezdték a halálos ítéletek végre­hajtását A férfiakat felakasztották, a nőket lefejezték. A megyei hóhér kijelentette, hogy ennyi embert nem bir egymaga kivégezni, se­gítséget kér. Gyors futár ment Selmeczbányára a városi hóhérért, aki sietett kollégáján se­gíteni. A kivégzések három napig tartottak és nem egy helyen történtek, hanem Bat, Keme­nce és Csehi községekben. A terhes uszonyok kivégzését elhalasztották a születés utánig. A kivégzett holttesteket a hóhérok fel­négyelték és minden idők és mindenki elret­tentő példájára, az országutak mentén a fákra szegezték. Valószínűleg ezeket a felnégyelt holttesteket látták a megmenekült banditák és ezek vették el a kedvüket, a további kanní­­bálizmustól, mert bár 155 megmenekült, mégse merészkedtek később se tömegesen fellépni Az erdőkön keresztül vezető országHt&k mentén kifüggesztett felnégyelt hnllarészek közül éjszaka igen sok eltűnt és másnap el­­ásva találták meg azokat. Az erdőben még lappangó haramiák igy temették el társaik hűl- Iáit titokban. A szájhagyomány azt is mondja róluk, hogy őrült, babonás hitükben még egye­sek ettek is a bandita társaik feldarabolt testrészeiből. Szomorú képek ezek, vessük rájuk a fe­ledés sötét fátyolát. Krónikás. Azonnal fizetni. Emlékezzünk vissza mi, akik már «lőj rágunk és a kiknek olvasásnál már rövid a karunk, hogy mit jelentett az valamikor: azonnal fizetn? Nagy népmulatságok voltak, búcsúk, tekeversenyek vagy ünnepélyek, ahol ettek, ittak, pohárköszőntölöl volt fülledt & levegő, egy valaki meg csak tűrte. Olyan al­kalom volt, a hol a fiatal és öreg, módos és szegény, zöld alsó és tök felső, király és disznó voltak összepaklizva, felelőtlen nagy tömeg, úgy, hogy a zavarosban halászni minden elő­tanulmány nélkül is sikerült, Volt is ingyen kenyér, sőt ingyen kanál, meg szalvéta is. A tömeg ezen bizalmaskodása hozta aztán szük­ségszerűen azt a propbylaktikus intézkedést hogy: „kéretik azonnal fizetni.“ A mulatságok bizonyos kategóriáját jel­­lemezte ez a bebiztosítás és nem lehetett & magasabb társadalmi osztály összejövetelénél alkalmazni, mert gyanakodást, feltételezést, ráfogást jelentett, a mit a jobb erkölcsű fo­gyasztó tiszta lelkiismerete nem tűrhetett A vendéglős bízott tehát a jó nevelésben, kor­­[ rektségben, nem kell azonnal fizetni és hogy \ a kronológiában tovább mehessünk, mondjuk I1 egyszerűen, nem is csalatkozott 11 (Elénk köz­beszólások.) Igen tttddtó, hallottam, . . . igen, igen . . . még jótékonycélu estélyekén is,... agy van... de ne beszéljünk róla, csúnya dolog. Aztán jött a másik baj. Jupiter Gany­­medese igen ügyes utódokat nemzett. Egy mai Jupiter, ha történetesen nem volna oly kényes I a külső szépségre, bizonyára szakszervezett — hanglis — arakat szerződtetne, mert für­geség, munkabírás, ügyesség tekintetében ma­gasan túlszárnyalnák mithologiai ösmesterüket és Ganymedes csak nagy ünnepélyek alkalmá­val kapna munkát ott az Olymposzon. Hej,

Next

/
Oldalképek
Tartalom