Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)
1925-01-31 / 14. szám
6. oldal. •Komáromi Lapon; 1925. jaaoár 31. bogy csetlene-hotiaaa szegény, mialatt a misiák szágaldanának, mist Markor. Hogy csodálnák az ördöngös gyorsaságot, a hogy a Kylix 4 és Hydr&t kezelik, Hát még & párizsi fizető pincér, hogy tud sz összeadni, szorozni és újra szorozni, váltani, visszaadni, vissza nem adni és valutáim. H'phaestos szeme villámokat •zórna a „fönr* ezea jongleur mutatványainak láttára; Héra pedig diadamjét húzná szép szemére, mert Isten nccse — szemfényvesztéstől félne. Jól éreznék magukat. Kár, hogy az iatenek alkonya takaródét jelent és hazamennek a legények. Másnap aztán morzsapikniken sajnos tele volna mindegyik panasszal. Hej az a párizsi fizetó pincér, „A borért többet számított. '£n kétszer fizettem a sonkát. Az semmi, tőlem kétszer kérte az egész cachet. N -kém rosszul adott viasza. Tiz gyöngyszemet számi .ott, én pédig csak kettőt fogyasztottam stb. stb." Szegény kis E-osznak pláne csak agy szerencsefillérje maradt. (Élénk közbeszólok) . . . Igen tudom, hallottam . . . igen, igen . . . asm csak az Olymposzoa... agy vau, de ne beszéljünk róla.) Szóval nagy ára volna annak a cirkuszi mutatványnak. Párizsból nem kérnek többet fizető pincért, ebben megegyeznének. „Legfeljebb — szólt közbe Mars — ha kimondjak, hogy azonnal fizetni * Jó ötlet volt elfogadták éa ig sn jól bevált. És az Olymposzoa sem Jupiter, sem a „fönr", sem vendégei nem panaszirodának. A JESzO mai jelmezes estélyén a Marslakók tiszteletére szintén eit a rendszert alkalmazzak, mert ha az Olymposzon Mirs ötletét oly szívesen fogadták és az ottani fenségek nem vették rossz néven, számíthatunk arra, hogy a Marslakók iránti figyelemből szívesen veszik majd az estély mélyen tisztelt vendégei is. a. á. f \ 4 Nem kell a fővárosba menni!! mikor POLLÁK JULISKA utódánál Komáromban, Nádor-u. 11. sz. olcsóbban beszerezhetők a legújabb és kényelmes gummi és halcsontnélküli haslüzök és melltartók — orvosi rendeletre is. — Bőrkeztyük nagy raktára! — Keztyűk tisztítása és javítása! — Selyem és flór— harisnyák nagy választékban! — 52 4 Milyen embei fai él Magyaromáoon ? A magyar faj cimmsi tartott előadást a budapesti Urániában Vikár Béla, az Országos Néptannlmányi Egyesület elnöke. Fejtegetéseit azzal kezdte, hogy L nhossék József egyetemi tanár volt az elaö. aki alaposan foglalkozott a magyar fajjal. Gondos embertani fölvételei kiterjedtek az akkori egész Magyarország népességére f árkülönbség nélkül. Síjnoa utána jó sokáig hézag tém&dt a magyar embertudományban. Tő ök Anrél inkább elméleti tudós volt és nem folytatta ugyanolyan buzgósággal azt & munkát, amelyet L nhossék megkezdett. Da nagyszerű koponyagyüjteményre tett szert és nemcsak jeles tankönyvet irt az embertanról, hanem nébáoy t^h^taéges tanítványt is nevelt, köztük Jankó Jánost, Semayer Vilibaldot és Bartuez Lajost. A hordófejű ember. Mindezek ell-nóra, különösen az intézőkörök hallatlan közönyössége mi4t, az embertan nem tudott nálunk zöldágra vergődni. Ctak újabban hódit megint tért a Magyar Népajzt Társaság keretében, ahol nagy szorgalommal és sikerrel hoznak össze mindent a magyar nép tudományos megismerésének érdekében. Herman Ottó is e társaság céljainak szolgálatában alkotta m»g korez-kos néprajzi müveit. Hogy az ember-tudomány mily kevéssé hatolt be még a műveltebb rétegekbe is, arra jellemző példa az sz eset, amely a vidék egyik nagy városában játsiódott le. A város pályázatot irt ki saját monográfiájára. Mintegy önarcképét óhajtotta megfesteni. A szándék hátterében o y ember állt, akiről tudták, hogy ezen a témán évtizedek óta szorgalmain dolgozik. M íg is nyerte a pályadijat, 400 aranykoronát. Az egyébként igen értékes munkát az Akadémia két tagja biráita meg. Csak az volt a hiba. hogy a két birá’ó közül egyik sem konyitott az embertanhoz, a mü pedig bővelkedett ily részletekben. A szerző hallott valamit embertani mérésekről s abban a hiszemben volt, hogy ezt 5 antropomer nélkül is el tudja majd intézni. Vett egy madzagot, azzal, körülkerítette a megmért polgártársak fejét álltól a koponya tetejéig, azután pedig köröskörül a fül mellett s ezeket az adatokat, mint hosszúsági és szélességi méreteket pontosan közli müvében. Már most az a baleset érte a derék műkedvelő antropológust, hogy munkája igazi tudósok kezébe került. Ezek a kinyomatott műben utána néztek a számoknak s akkor kitűnt, hogy & közölt méretek óriási nagyságú emberfejekre nLlnnk. Sajnos, a dolog hire innen a messze külföldre is elkerült s igy Vált ismeretessé a magyarországi „hordófejü ember.“ Nyugaton sokat nevettek rajta, ma is emlegetik. A finn festő és Ugrón Gábor. A világháború nagy lökéit adott az antropológiának. Magyar részről Lanhossék Mihály, osztrák részről Főck Rudolf bécsi egyetemi tanár végeztek a fogolytáborban embertani fölvételeket. Érdeklődésüket természetesen a magyarsághoz legközelebb álló népek kötötték le elsősorban. Finn és esst hadifoglyok kevesen voltak. Nem is igen foglalkoztak Velük, mert legalább a finnekről az embertani megállapításokat a leghíresebb tudósok egyike: a svéd Rítzuis már régen hatalmas munkában közzétette. Magában Finnországban a szomszéd svéd lakosság embertani jellegeit látják a nyugati széleken s ez a típus folytatódik a már orosz listás alatt álló és oroszos jelleget matató finn Karjaiéig. Itt is még keletebbre: orosz Karjaiéban mindenütt a finn—orosz vegyülés tűnik elő. Csak Finnország északi részén, Pobjanm&a-ban akadnak olyan tipnsok, amilyeneket szórványosan Magyarországon, tömegesebben a székelység közt észlelhetünk. A tőzsgyökeres finn eredetű, nálunk is jól ismeri; hires festőművész: Gálién Kalleia és Ugrón Gábor, a volt magyar miniszter közt valamint bármely székely falu népe és az északi liánok között a laikus előtt is szembeőtilk a testi hasonlóság Nyilván ilyen finneket látott Winkler boroszlói professzor odafönn és ezakhaz hasonló magyarokat talált nálunk. A finnség ősi vonásait a történelem folyamán sokszorosan előfordult keveredés annyira elhomályosította, hogy alig maradhatott belőle valami s erről sem bizonyos, hogy finn ugor jelleg, vagy valamely más, eddigelé meg nem határozható ősnép vonásai matat koznak-e a találkozásokban. A finnhez nyelvileg közelálló mordovinoknál és cseremiszeknél az őket leigázó orosz elem, amely maga is erősen vegyült faj, olyannyira áthatotta a népeket, hogy náluk is fedezhetők fel szórványosan olyan t-pmok, amelyek itt ott Magyarországon mutatkoznak. Még inkább áll ez a vogulokra és oaztj kokra. Ezeknél az oroszon kívül török-tatár, szamojéd és egyéb hatások is előtérbe léptek. Annyira más emberfajta benyomását teszik, hogy igaza lehet Setala professzornak, mikor föltételezik rólak, hogy valamely, nyelvileg elugorosodott ősnéppel van dolgunk. Az első törölt keveredés. a magyarság, mielőtt még különvált ettől a nyelvileg hozzá legköielebb álló vogul-osztják s a még északabbra nyomult többi finnngor népektől, a tudomány tanúsága szerint már tetemes idegen hatásokat vett föl magába. A vadászó és halászó nép megtanulta többi közt a törökök fejlett harcászatát. Ez volt az első nagyobb török magyar keveredés korszaka. — És ezt még több ilyen behatás követte, úgy, hogy az eredeti jelleg mindinkább háttérbe szorult s az ugor alapvonások rovására a különben is nyelvrokon törökség jellegei nyomultak előtérbe. De a nyelv magyar maradt, mintegy kapoes gyanánt az egész finn ugonág és a nagy török tatár népek között. A magyarságnak ebben az nj hont kereső útjában további erőteljes gyarapodása történt, most már fajilag is rokon, nj török törzsekkel. A szabirokat, akiktől Szibir város és Szibéria kapta nevét, sokan az ősmagyarokkal azonosítják. Mindenesetre rokon, ds nem magyar, hanem török* vagy tatár-féle nép volt, amely szintén csatlakozott a már ekkor jól fölkészült s harcilag kiképsett magyarsághoz. Most a Kaukázus mellett találjak a magyarokat. Itt ebbeu az nj hazában az egykor szintén hatalmas alán néppel tartanak jó szomszédságot, mint a magyar nyelv elárulja, melyn >k ilyen alán elemeit a most is élő alán utódok : az esszétek nyelvében nagy számmal találjuk meg. Valószínű, hogy a jászok ugyanennek az irái népnek utódai. Pöck Rudolf észre is vette & hasonlóságot az egeri fogolytábor osszétjai a az ott nagy számban levő magyar tisztek némelyike között. Mielőtt az ősmrgyarok erről az elfoglalt nj területről tovább vonulnának nyugat felé, még egy nagy, elhatározó érintkezés m gy végbe köztük s nj szomszédaik között. Kétféle törökség szaporítja itt a már izmos magyar népállományt és megerösbödött műveltséget. Egyrészt a volgai j bolgár, amelytől a fö dmüvelésn-k, állattenyész| tésnek és kertgazdálkodásn&k szinte valamennyi j kifejezését átvették, másrészt a szintén törők ! nyelvű kazár nép gyakorolt mélyebb hatást, küiönö*«n etnikailag erre a régi magyarságra. -A kazárok csatlakozása. Tudjak, hogy az Árpád-ház bels is házasodott a kazár dinasztiába. A kazároknál ugyanekkor belső zavarok is törtek ki. A lakosság egyrész« mohamedán lett, a dinasztiával együtt, másik része ellenben bű marad régibb zsidó vallásához, amelyet addig az uralkodóház is követett annyira, hogy a vallással együtt még a héber nyelvet is adoptálta, j Minthogy a magyar faj kérdést a zsidó | kérdéssel tendenciózusan össz«vegyitették, erről \ a kazár beolvadásról még bővebben kell szóí lanom — mondotta az e öidó. — A moh medán hittérítők, megnyervén a kazár fej delmi csa- i ládot az nj vallásnak, fanatikus buzgósággal még zsidó kazárokra vetették magukat. Ezek vagy áttértek, vagy kénytelenek voUak az országot elhagyni. Minthogy a kazár cár leányával történt házasság, amelyről a bíborban született esászár tüzetesen megemlékezik, az akkori szokások szerint egyúttal szövetséget is jelentett a két nép között, a szövetséggel pedig együtt járt az, hogy a férjhez adott her: cegnöt egész hadsereg kísérje nj hazájába, a ■ kazárok tömegesen követték Álmost hódító I útjában nyugat felé. Két okból is: egyrészt; mivel igy remélték, hogy vallásukban háborítatlanul maradnak: és mart a kilátásba vett nagyszabású hadjárat egyéb haszonnal is kecsegtetett. így történt, hogy mint nyolcadik, a többi néppel egyenrangú egyenjogú honfoglaló törzs vonultak be Árpáddal Magyarországba, f A történetírás főijegyezte, hogy ez a csatlaí kozó rész a kazárgágoak csupán a törzse volt: a kabardok. Ámde a Kaukázus turáni népei között jól ismerjük a kü,kardokat ma is és a megjelölés valószínűen többet jelent, mint amennyit láttat. Amikor a hatalmas kazár népnek egy része Árpádhoz pártolt, más kaukázusi elemek, köztük k&bardok is csatlakoztak a honfoglaló magyarokhoz. Idegen behatások. Ilyen harei die-őségre szomjazó sokféle népelemböl összeverődött konglomerátumnak kell tekintenünk azt a hadsereget is, amelyet Árpád idevezényelt s amelynek csupán zömét tette a magyar elem. A honfoglalás müvének sikeres befejezése ilyen összetett erő nélkül i alig lett volna lehetséges. Ez a vegyes, zömé| ben magyarokból, vezérkarában törökökből | álló hadsereg, amikor erre a földre teszi lábát, : még távolról sem érte el az etnikai egységnek i azt a fokát, amelyre újabban eljutott. A kazá- 1 rokról tadjak, hogy megtartották egyideig saját nyelvüket, de már a magyart is beszélték. • A magyarok itt találták a nyugati szélek* n az i avarság mar- dványait. Az avarok nem tűntek j el végkép, hanem áttérve a kereszténységre, ! viszonylag háborítatlanul megmaradtak a nyu- gáti országrészekben. Ds nemcsak itt, hanem i megmaradtak északon is a hegyek között, ha. 5 bár ezekről a történelem mit sem tadat velünk.
