Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)
1925-01-31 / 14. szám
i '*9h. január 31. •Komaromi Lapok< 3. otüai. II Háló és ebédlő mesés kivitelben« a legmodernebb stílben. Nagy választék konyha bútorban« chaislon, szalon és bőrgarnitúrák* ban« matracokban és gyermekágyakban a legolcsóbb arakban. — Református templomnak szemben. — Saját kárpitos és asztalos műhelyek. • Kérem kirakatomat megtekinteni Vidékre díjtalan csomagolás!! Bi& R dics kötött Ausztriává], Magyarországgal, Németországgal, Bulgáriával, de a kormány kénytelen volt eztk t a közleményeket hivata losan megcáfolni. Természetes, hogy Fasics környezetében tovább folyik a munka Radios megsemmisítésére, azonban hiábavalónak feisonyal minden intrika, minden Uktika, a szerb naciaoolifcták veresége a választásokon elke* rülh ».teilen és Pasiesn&k tisztában keli lennie azzal, hogy a mandátumok egy harmadánál többet nem szerezhet meg maga és kormánya számára. — Dunakenfőderáoió. Berlinből jelentik: A Japok értesülése szériát Frank osztrák szövet ségi helyet es kancellárt és Dingbofer pártelnököt az a körülmény vezette, amikor Berlinbe utaztak, hogy a Nópszö. etségnek Ausztria számára kidolgozott szaná'ási politikája csődöt mondott és a teljes gazdasági összeomlás elhárítása céljából még idejekorán gondoskodni kell arról, hogy Ausztria egy nagyobb gazdasági egység kötelékébe kerüljön. E tekintetben csak két megoldás lehetséges : a Duna-konföderáeió vagy a német birodalomhoz való csatlakozás. Mivel a szövetségesek az utóbbi eshetőséget eleve elutasítják, Ausztriának keresnie kell a gazdasági támasztékot és a két osztrák politikus azért utazott Berlinbe, hogy a német kormány vezető tényezőivel és a berlini diplomáciai testület tagjaival tárgyalásokat kezdjen ilyen irányban. Őr. Frank helyettes kancellár kü'öDben úgy nvilatkozott, hogy politikai tekintetben DunakODÍCderációról nem lehet szó és azok sem gondolnak rá komolyan, akik még beszélnek róla. Csupán gazdasági Dana konföderáció lehetséges és Ausztriának természetszerűleg életérdeke fűződik ahh< z, hogy mennél zavartalanabb gazdasági forgalmat létesítsen szomszédos államaival. Csehszlovákiával, az SHS. királysággal és Magyarországgal. Ha lehetősége mutatkozik egy ilyen szoros gazdasági kapcsolat létesítésének, akkor Ausztriának meg kell ragadnia az alkalmat és nem szabad, hogy a politikai Duna konföderációtól való aggodalom ettől bárkit is visszariasszon. Arra azonban vigyázni kell, hogy Ausztriának és szomszédos országainak egy Ilyen szoros gazdasági viszonya ne fajuljon el odáig, hogy az osztrák szövetségi köztársaság a gazdasági kereteken túl egy olyan rendszerbe kapcsolódjék, amely miatt meglazulhatna az összefüggés a német birodalommal, ami létkérdés Ausztria konszolidációjára. LYSOFORM a tudomány mai állása szerint a legtökéletesebb fertőtlenítő szer LYSOFORM megóvja Önt és gyermekeit minden bajtól, betegségtől LYSOFORM minden kellemetlen szagot eltűntet és hölgyeknek nélkülözhetetlen: LYSOFORM csak eredeti zöld Uúfelebtiezések éj a vigyoadézsmaleszáilitás. Jogbizonytalanság a felebbezések körül. — Palkovich Viktor nemzetgyűlési képviselő interpellációja a pénzügyminiszterhez. Komárom, — január 31. Pálkovich Viktor nemzetgyű ési képviselő az adózó közönség nagy sérelmére mutatott rá a pénzügyminiszterhez benyújtott interpellációjában, msiy az adódzsuní?eibe egy reíiebtor fényével világit be. Siirü panaszok hangzanak el, hogy az adózók évek éta hasztalan várják adófel-bHezés-’tk elintézését. Még az 1919. és 1920. évi felebbezések sincsenek elintézve, azokról bizonyára megfeledkeztek és az Írásokat irattárba tették. Az adóról azonban n m f-ledkeztek meg, mert azt minden felebbezésre való tekintet nélkül behajtották. A mi magyar népünk ahhoz volt hozzászokva, hogy sdöfalsbbezóspB a régi rezsim alatt 2—3 hónap alatt másodfokon is elintézték. Az interpelláció kitér arra az anomáliára is, ami a vagyondézsma és vagyonezsporulati adó körül tör énik, ahol szintén egyetlen feleb bezés elintézve nincsen, holott a vagyondézsma novella hónapokkal ezelőtt megjelent. Ellenben a pénzügyjga/gatóságnál, mint azt közölték is, arra akarták rábeszélni a felebbezóket, hogy fellebbezéseiket vonják vissza, mert a dézsma ie van szállítva. Ez a valóságnak nem felel meg, mert a dézsmát nem a felebbezések elbírálása, hanem a vagyondézsma novella alapján szállították le. így igen sokan visszavonták a felebbezéseiket. akik ezzel anyagi kárt szenvedtek. Pálkovich Viktor nemzetgyűlési képviselő ezekben a sérelmes ügyekben a következő interpellációt nyújtotta be: Pénzügyminiszter Ur! A volt komáromi pénzügy igazgat óság területi hatásköréhez tartozott községek lakossága között általános a panasz az adóügyek mai kezelése ellen, amelynek folytán igen sok esetben teljes jogbizonytalanság áll be és a súlyos zdóterhektöl szenvedő adózók felesleges zaklatásoknak vannak kitéve. Ugyanez áll & vagyondézsmára vonatkozólag is, ahol a novella megjelenése után minden felebbezőt arra akartak rábírni, hogy felebbezését vonja vissza, annak érdemleges tárgyalás* nélkül, mert a vagyondézma leszállittatott, holott íz a közönség nyilvánvaló megtévesztése, mivel a kirótt Vigyondézsűiát & novella alkalmazásával hivatalból ie kell szállítani és ettől függetlenül ke-ll a fe!ebb»zések ténykérdéseit elbírálni. Ezen ügyekből folyólag a következőket kérdezem a miniszter űrtől: 1. Van e tudomása a miniszter urnák arról, ho*y az 1919 ég 1920 ég a későbbi évekre kivetett adók ügyében benyújtott felebbezések tömegesen hevertek elintézetlenül a komáromi volt pénziigyigazgatóságnál, esetleg a vezérpénzügyigazgatóságná! ? 2 A miniszter ur helyeslésével találkobajban. Most már megírhatom, hogy értem verekedett. Többé ug.y sem fog. De tán jobb is, mert mikor a párbaja volt, majd belebetegedtem az irgalomba, hogy hátha neki is baja esik, pedig tudtam, hogy vivóbajnok s úgy viv, mint egy kisisien. Vív is, lovagol i§, vadászik is és mindenben kitűnő És hogy tenniszezik! S hogy tud mulatni. Urasan, gauallérosan; nem önti magába az italt, mint ezek a benszülött ficsurok; nem is issza le magát a sárga földig, csak a nobelspiccig. S akkor milyen kedves! S miiyen szép hangja van! Hogy tudja énekelni cigány mellett az én nótámat: Hulljatok, hulljatok, szép akácvirágok Könnyem is hull rátok . . . Snájdig gavallér fiú volt a Gyuszi, de akivel, amellett el lehetett beszélgetni Nietschéröl is és Byronról is. És verseket is milyen szépen tudott felolvasni! S mindennek vége ! Kisült, hogy ez a férfi is, akit már imádni kezdtem, csak olyan haszontalan fráter, mint a többi! Még haszontalanabb! Mert vakmerő és szemtelen volt! Most már megvallhatom neked: meg is csókolt, igaz ugyan, hogy szerencsére csak a hajamat csókolta meg, s csak egy kicsit a nyakamat. O, hogy szégyelném most, hogy mindennek vége. ha az arcomat, vagy Isten bocsássa meg vétkét, ha az ajkamat csókolta volna meg! És, és ami a legszörnyübb, ez óta a csók óta a jeles ur elmaradt tőlünk. Úgy látszik, csak ez kellett neki, hogy egyszer megcsókolhasson. De nemcsak tüntetőleg elmaradt tőlünk, hanem a tegnapi majálison rám se nézett, nem is táncolt velem, hanem az egész mulatság alatt azt a gyalázatos kifestett személyt, Kerekesnét, a fömarhadoktornét mulattatta ; azzal táncolt, annak kurizált, annak huzatba a cigánnyal a nyomorult... Szóval, vége mindennek Mikór eljöttünk, a köszönését se fogadtam . .. Ó, hogy gyűlölöm, hogy utálom . . . Édes bácsikám, mit csináljak? Adj valami jó tanácsot a föld legnyomorultabb szerelmes kis leányának : Erzsikének . . . Ez volt az egyik levél. A másik levelet pedig a Gyuszi ur irta. Szól pedig ekképpen: — Már a minap irtana neked, hogy félek tőle, hogy beleszeretek Dormándy Erzsikébe, a te kis rokonodba. Amitől féltem elkövetkezett. Akartam menekülni a veszedelem elől, de nem tudtam. Azt hittem, hogy a szerelem nem tud rajtam kifogni és kifogott. Csuful kifogott. Erőm, akaratom, büszkeségem, mindenem oda! Halálosan szeretem ezt a lányt, aki sose lehet a feleségem. Eleinte a büszke férfit játszottam előtte, akinek nem kell a szerelem s aki sose lesz a dúsgazdag Dormándy-kisaszszony hódoló rabszolgája, de a játék vége az lett, hogy befuccsoltam a szerepembe! Elárultam magam, hogy szeretem; megfeledkeztem arról, hogy nekem, a szegény kis koldus hivatalnocskának nem szabad beleszeretni ebbe a szép, gazdag leányba, aki bizonyára más partiról ábrándozik, mint aminő parti Horváth Gyula ur! És még ha nem is utasítana vissza, megengedheti-e a büszkeségem, hogy elvegyem őt: hogy eltartassam vele magamat ? Hiszen azt {hinné, hogy én a pénzéért akarom őt elvenni! Nem, nem akarom, hogy aljas hozományvadásznak tartson. Ha belehalok is, de lemondok róla. A becsületem nem engedi, hogy többé lássam. Tegnap egy botrányos szakítást rendeztem Egy mulatságon rá se néztem arra a leányra, akit imádok: hanem egv undok, kacér rongyos asszonnyal bosszan. tottam őt halálra ... De így kellett tennem ! ) Hogy megutáljon, meggyülöljön s ne engedjen magához közel se. Mert éreztem, hogy e nél! kül nem tudtam volna elég erős lenni és nem , tudtam volna vele szakítani. De igy azután el- i égettem mögöttem a hidat . . . Többé tudom, hogy rám se néz az a drága, édes, imádott j teremtés . . . De le kellett róla mondanom .. . i Nem engedi a becsületem, a büszkeségem, hogy O azt higyje rólam, hogy a pénzéért ; vettem el. . . Imádom őt, de le kell róla mondanom . . . Ez volt a két levél. S most jön a dolog ! csattanója: az Erzsiké levelét elküldtem Gyuszinak s a Gyuszi levelét Erzsikének . . . S ezzel az ügy elintéztetett. A jövő hónapban lesz az esküvő, Gyuszi megmutatott | pár sort az Erzsiké hozzá irt leveléből. — Kedves Gyuszi 1 Tartom magam olyan i leánynak, hogy azt hiszem, nem a pénzemért i vesz el: s talán maga is tartja magát olyan i legénynek, hogy pénz nélkül is lehet szeretni. ! . • . Ami pedig a büszkeségét illeti, hát kedves Hidalgó ur, ha parancsolja, koplalni fogunk, egy szobában lakunk és apától egy fil; lér apanázst se fogadunk el . . . Biztos vagyok benne, hogy se koplalni nem fognak, se egy szobában lakni . . .
