Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)
1924-07-26 / 90. szám
3. oldd. IM4. jaffa» 86 »Komáromi Lapok« A katasztrófádban rom termés oka a kiütés. A janius a'ő sé hetében és juiias élőjén uralkodó felségben a gabona szama egészen ÖMze&saott, a benne Dvő n* dvtart&lom hirtelen elvonatottés a bobnak nines sólya, nincsen sikér tartalma. A gazdák erre mint via majorra hivatkozva állami adóik és kü'őnöseu a jövedelemadó leir&sát kéiik, amit meg is kell kopsiok. Da mi lesz a fagyaszt6 közönség*«!? Az idei tél elé bu'yos aggodalmakkal nézünk. Csaliék Szben is, amelyet Csehszlovákia éléskamrájának tekintenek, insAg-s télre van kilátás, ebben a magyar Kánaánban. Bős*« termés hírek érkeznek Masyarorsságból, Romániából és 0 oszországbói K . .V • •.... . ••• . .. . ’■ ITlit kell tudnia annak, aki Hlagyarországba akar utazni? A prágai magyar királyi követség a Magyarországba utazni szándékozó közönség tájékoztatására a következőhet közli: Mindazon cseh szlovák utlevéltulajdonosok, kik a Magyarországba váló beutazásra jogositó láttamozási (vizűm) óhajtják elnyerni, a gráci egyezmény 14. pontja értelmében e kérelmüket személyes jelentkezés után kötelesek előterjeszteni. A prágai magyar királyi követzég a közönség érdekében különös kivételt tesz akkor, amikor a személyes jelentkezés kötelezettségétől eltekint és a megbízott vagy a posta utján bemutatott útleveleket iáttamozza. Ez a közönség érdekében tett könnyítés, különösen a posta utján beküldött utlevéiláttamozás eseteiben, a követség munkájának oly mérvű megnehezítését jelenti, hogy az ilyen kérelmek gyors elintézését csak az esetben biztosíthatja, ha a közönség a maga részéről pontosan alkalmazkodik az itt közölt tájékoztatáshoz : Minden egyes útlevél külön (az egyes családtagok is), egészen röviden és szabatosan megfogalmazott bélyegtelen kérvénnyel, pontos címmel ellátott bélyegtélen válaszborítékkal és a megfelelő pénzösszeggel együtt pénzeslevélben küldendő be Akik többszöri útra jogositó láttamozási kérnek, azoknak 76 Kc-t, akik egyszeri útra jogositó láttamozást kérnek, azoknak 41 Ke t kell kérvényükhöz készpénzben csatolni A posta -utján előterjesztett kérelmeknél tehát a 70, illetve 35 Ke illetéken felül nyomtatványleány ijedten húzódott a lugas sarkába előle. — Ne menekülj előlem, Judit. . . végre egyedül vagyunk... — kezdte Dániel, szinte dadogva kitörő hevességében. — Én szeretem . . . szeretem . . . az enyém lesz . . . szeretlek ... — lökte ki foga közt, forró leheíete a leány arcába csapott, ki két kezét maga elé tartotta. — Csókolj meg — kiáltott a fiú, a vé- J dekezésül kinyújtott kezeket megragadva. — Nem — hangzott a leány halk sikol- ! tása. Dániel eszét vesztve karolta át. — Judit, Judit — hangzott ebben a pillanatban Vietoriszné hangja, mint az elhangolt réztrombita a hegedűszólóba. A leány és a fiú, úgy érezte suhogását, mint az első emberpár az angyal lángpallosáét, . mely kiűzte őket a paradicsomból. Mielőtt a j leány ment volna, Dániel még odasugta: — ; Holnap itt lesz ismét ? — Nem, — súgta a lány. Nénje hangja j rikácsolása eléje vetítette nyárspolgárias házá- : nak mindent kiszikkasztó józanságát és szigo- | rát. Ebben a házban nem találkozhat többé ő, ; felnőtt leány, bátyja tanítványával, — egy re- I toristával, titkon a lugasban. Majd Nemesdö- ! mölkön, — gondolta — de nem volt ideje ; kimondani. S a ki nem mondott szó sokszor ! mélyebb szakadékot váj, mint harag és visszautasítás, mert a mindeneknél lesujtóbb, bántóbb { és megszégyenitőbb közöny hitét kelti. Dániel soká ott ült az asztalra borulva, ‘ a lugasban. Most mindegy volt neki, hogy tudós Vietorisz rektor uram, avagy tüskés nyelvű felesége ott találják-e, vagy sem. Most általában minden mindegy volt neki, annak a Nem-nsk kivételével, mely úgy járta át meg-> sebzett szivét, mint leteritett őzét a vadász golyója s most is ott csengett fülében hangosan, hol gúnyosan, hol kárörvendően, szívtelen kegyetlenséggel, megátalkodott makacssággal, ' és postaköltség fejében útlevelenként még 6 Ke fizetendő. A szükséges pénz feltét’enül az útlevéllel együtl, nem külön postautalványon küldendő, mert a láttamozás a pénz beküldése előtt semmi körülmények közt sem adható meg, amiből egyúttal az is következik, hogy a láttamozási illetéket a követség nem utánvételezi. Különös nyomatékkai hivja fel a követség a közönség figyelmét még arra, hogy mindenki a saját neve alatt küldje be az útlevelét (minden családtag is külön borítékban 1) és a csoportos beküldéstől tartózkodjék, mert ez utóbbi mód a kérelmek elintézését nagy mértékben hátráltatja. Azok a köztisztviselők és családtagjaik, akik a gráci egyezmény értelmében díjtalan láttamozás iránti kérelem előterjesztésére jogosultak, köztisztviselői minőségek igazolásán kívül, a fentebb részletezett módon beküldött útlevelükkel egyidejűleg olyan hatósági bizonyítványt is tartoznak beküldeni, amelynek az illetők kereseti és vagyoni vizsonyait feltüntető adataiból az illetékmentességre való jogosultság megállapítható. Az ily módon felszerelt láttamozási kérelmekhez csak 6 Ké csatolandó. Ugyancsak 6 Ke küldendő be azok részéről is, akik az illetékmentes láttamozást szegénységi bizonyítvány alapján kérik Szegénységi és vagyoni viszonyokat igazoló bizonyítványok vissza nem adatnak. Az egyszer díjmentesen megadott láttamozás nem szolgál alapul újabb díjmentes láttamozás megadására. Átutazási láttamozást csak azok nyerhetnek, akiknek útlevelére azon ország beutazási léttamozása, amelynek területére Magyarországon keresztülutazni szándékoznak, már rá van vezetve. Ez a láttamozás Magyarországon való tartózkodásra nem jogosít. Cseh szlovák útlevélre adott utazási láttamozás illetéke, nyomtatvány- és postaköltség fejében az útlevéllel együtt pénzeslevélben 13 Ke küldendő be. a tatain raapí m'm. Palkovich Viktor és társai interpellációja a teljhatalmú szlovenszkói miniszterhez. — Saját tudó:i:ónktól. — Komárom, — Julius 25 Ismeretes dolog, hogy a kormány a nagyszombati ppo toH admiuisztrá'ortóí & zár &!á folyton megismétlődve, tizenhétéves önérzetében porig alázva őt, ki fiatal hevében nem is sejthette, hogy a leányok nem-je egyszer mondva talán lehet kemény, de majd íágyabbá halkul, mig lassan többnyire igenné szelídül. Talán akkor dac, harag és méltatiankodás nem csapott volna bosszú lángot szivében. A leánykát alig ismerte, ha néha eljött Vietoriszékhoz, szótlanul köszöntötték egymást s csak a vasárnapi beszéd alatt nézte állhatatos mohósággal a templomban, mialatt nagynénje mellett kifogástalan figyelemmel hallgat az első padban, de azért annyi alkalmat mindig talál, hogy ha nem is nyílt tekintetet, de egy-egy biztató oldalpillantást vessen parázsló barna szemével arra a fiúra, ki úgy válik ki nemesen klasszikus vonásaival és éles lángtekintetével társai közül, mint csótáros, bogiáros nemes arab telivér a vastag csüíkü, nagyfejü, igás muraköziek közül. De a nagyon fiatalok szerelmében tiz annyi a fantázia, mint a valóság és a fiatal Berzsenyiben volt annyi fantázia, mint tiz más velejáró ifjúban. — Mulatok olyat... szólt magában s a már teljesen besötétedett kertből ismét átvetette magát a kerítésen s elindult az utón. Egy-két pajtása szembejött vele, Mesterházy, Kis János s még néhány német polgár fiú A tó melletti csárdából muzsikaszó hangzott. — Jertek — szólt Dániel — megnézzük, hogy mulat a német. — De be ne csipj — okoskodott Kis János A csárda füsttől, portól és borgőztől sötét volt, a kormos falakról cseppé vált párák csurogtak feketén; az asztalon egy sor faggyúgyertya lángja küzdött a sürü levegővel. Langaust, majd magyart táncoltak, nagy dobogással, ide-oda ringással. A langaus magyarnak látszott, a csárdást langausnak járták. — Bort ide! — kiáltott Berzsenyi. — vett egyházi vagyon jövedelméből megtagadta a ezemináriamek fent* r tálára szekáló ellátási klltségek kiutalását. Ez egyértelmű a magyar katolikus pspkápzée beszüntetésével. Ennek as egyházmegyének 400000 magyar katolikus hl* vét akarja igy & kömény magyar papjaiéi megfosztani és a helyüket magyarul is beszéld szlovák és cseh nemzetiségű papokkal pótolni. Ennek nyilvánvaló célja az, hogy a magyar isti-nitíszteletek, magyar hitoktatás és általi* ban a magyar nyelvű katolikus iskolákra a magyarság szempontjából kedvezótlen befolyást gyakoroljanak. Annak id-jón a nyitrai, besztercebányai és szép -si püspököket azon a címen fosztották meg a hivatalaiktól, hogy nem tf-rtoznak á szlovák nemzethez, most a magyarságot meg* akarják fosztani a népből származó és abbaá gyökerező lelkipásztoraitól és az elnemzetiet* bnitést, ebb-n az irányban ia megindítani. A katolikus hívek országos megmozdulása adja mag erre már legközelebb a választ. Palkovich Viktor nemzetgyűlési képviseld és társai az alábbi interpaliációt intézik ez ügyben a teljhatalmú szlovenszkói miniszter hz : Miniszter Úri A politikai fordulat folytán, az esztergomi érseki föagyházraegyétöl elszakított részben, m-lyet egyházilag a nagyszombati apostoli adminisztramra kormányoz, van 137 szinmagyar és több vegyes p *-bénia, melyekben közel 400000 magyar hivő él. Ezek lelki vezetését több, mint 200 magyar pap teljesiti. Ezen biyek számára papuevelesrői ez idő szerint a komáromi kato ikus magyar főgimnázium mellett f-ntartott magyar szeminárium gondoskodik. Étinek f-ntirtásit az apostoli adminisztrátor ur azon összegektől eszközölte, melyek az egyházi kormányzat gzükségleteira az esztergomi egyházmegyétől és egyébb egyházi javad lmasoktól lefoglalt és kormányhatóságilag zár alá vett egyházi birtokok jövedelmeiből erre a célra k«aeih6Z lettek szolgáltatva. Utóbbi időben ezek a szobái’atások, állitóiag f Isőib r?nd4étre msg^ooaUsk úgy, hogy sz apostoli adminis’ííráior ur kénytelen vo't a szülök által óvadékképpen befizetett összegeket a növendékek ellátására fordit-ni. Juníus hóban ezen forrás is kiapadt és a szeminárinm rektora kéayszeritvs volt a szülőket f lszólitud az ellátási szükségletek fedezésére. A nagyér híveknek szükségük vsn ma Magyart! — parancsolta a cigánynak. Szó nélkül engedelmeskedtek neki. Akkor is, mikor a legszebb leányt egyszerűen kipenderítette egy nagy német karjából s maga kezdett el vele táncolni. A leány aprókat lépett s nem érte el az ütemet. Egyszerűen otthagyta s egy másik legény táncosnőjét vette el, majd ismét egy harmadikét. A legények zúgolódni kezdtek eleinte félénken, csak mintegy magukban, de amint bennük is, Berzsenyiben is mindjobban dolgozott a bor s egyre merészebb, követelőbb és parancsolóbb lett, a legények is mintegy tömörülni kezdtek ellene, mikor már nem engedte többé sem, hogy langaust játszón a cigány, sem pedig, hogy csak a közelébe is jöjjenek, az egyik legény, kit nagyon is megszégyenített, odaszóít egy olyan német kifejezéssel, melyben fiatalságát becsmérelte. Berzsenyi eleresztette táncosnőjét, pillanat alatt gáncsot vetett a németnek s amint az a földön elterült, felkapta s kidobta az ajtón. — Ezt nem nézhetem tovább, — szólt Kis János — te bajba jutsz. Hagyj fel vele, jer — és Mesterházyval indulni készült. — Gyávák vagytok, féltek! — kiáltotta Berzsenyi s mielőtt tiltakozhattak volna, nagy hangon odaszólt a németeknek: — Itt ma nem táncol többé senki, csak én! — s mindkét karjával egy egy lányt ölelve, ott kezdte járni a cigány előtt a dobogóst. A németek eleinte csak nézték. Látványnak is szép volt a tüzes szemű fiú, amint a két legszebb lányt forgatta, pergette. Nemsokára a legények is hívtak táncosnőt és elkezdtek tipegni. Berzssenyi otthagyta táncosnőit, egy rántással kilökte a táncoló legényt az ajtón. S ez ismétlődött, valahányszor egy közülök táncba fogott. De a kidobottak közül egy-egy visszaszálingózott. Berzsenyi nagyot csapott az asztalra, hogy a gyertyák kalimpálva, hunyorgatva táncoltak.
