Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)
1924-07-26 / 90. szám
L old' 1. «Koraároíci Lapos« í$2NL julim 26 MODERN J&jJaXMi*: ésJUIS Ó TELEFON SZÁM 180. 22PÁROVSK A Állandó kiállítás kül- és belföldi bútorok' ban: Legmodernebb stylus ::: Díjtalan megtekinthető s gyár papságra. A papság sorainak kiegészítésér« szükség van magyar papnevelésre, ez pedig máshol, mint Komáromban nőm eszközölhető, meri sem Pozsonyban, sem Nagyszombatban katolikus jellegű magyar gimnázium Dines. A papnevelés költségeit az. egyházvágyon viselte, a politikai fordulat elölt is, azóta is folyó évig. Az egyházvagyonn&k rendeltetése az egyházi célok anyagi szükségleteinek fedezése, ilyen kiválóan egyházi cél a papnevelés, ettől az anyagi eszközök meg nem vonhatók. A magyarságnak ezen köztársaságban törvényben biztositolt jogai vannak, úgy vagyonukhoz, mint kulturális intézmények állitá sához és azok fentartásához. Ezen jogok nemzetközi oltalom alatt állanak. Nem akarjak hinni, hogy ezen sajnálatos javadalom megvonás orvoslásáért ezen felsőbb oltalom segítségét legyünk kénytelenek igénybe venni. Azért teljes tisztelettel kérem az igen tiszteit miniszter urat: tudomásával, vagy éppen rendeletére történt-e ezen sérelmes javadalom megvonás? Ha nem, szándékozik-e arról tudomást szerezni? Szándékozik-e az elmaradt javadalmak haladéktalan kiutalásáról gondoskodni? Szándékozik-e rendelkezni, hogy az egyházi kormányzat és a komáromi papnevelő fantartására szükséges összegek ezentúl havi eiöleges részletekben az apó:toli adminisztrátor ur kezeihez kiszolgáltassanak? A Csehszlovák Törvények és Rendeletek Táró 1923-ik évi kötete megjelent és kapható Spitzer Sándor könyvesboltjában, Nádor-utca 29. — Ki innen 1 — mire zúgolódás hangzott. Hirtelen, mint héja a nyulra, csapott le rájuk Berzsenyi, egyiket a másik után kapva fel, s egyenesen a tóba lökte a nyitott ajtón keresztül. A legények meglepetésükben dermedten áltak, a leányok kacagása pedig, teljesen elvette bátorságukat. Verekedjenek ? Hisz ez a sok asszonynép mind ennek a szép fiúnak a pártjára áll, ki borral és mézesbábban tartotta jól őket. Az eleje közülük úgyis csuronvizesen, sárosán került ki a tóból. S különben is többre becsülték a hatósági elégtételt a saját bíráskodásuknál, különösen ilyen kemény kötésű, vakmerő legénnyel szemben, Majd végez vele holnap a városparancsnok. Lassan hazamentek. Berzsenyi pedig ott mulatott, énekelt, ivott és csókolódzott a német leányokkal, mikor már Sopron tornyainak aranykupolát festett a felkelő nap és misére hitt a nagytemplom harangja. A leányok szétrebbentek, mint tilosban kapott tyuksereg. Berzsenyi hátracsapva piros kalpagját, mint győztes vitéz a lovagi torna után, büszkén és méltósággal lépkedett hazafelé. A Vietorisz-ház előtt egy szekér állt, az öreg pedellus ott ténfergett mellette. A mint megpillantotta, feléje ment. — A nemtetes ur megjött ám Hettyéről, — szólt, szemével hunyorítva, — haza akarja vinni az urfit. A városházáról is keresték már valami Írással. Bevitték Vietorisz nemzetes rektor úrhoz. Berzsenyinek elborult az arca. Egy óra múlva ott ült atyja mellett az ekhós szekéren, mely zörögve haladt Sopron macskafej kövezetén, egy fillér nélkül, csak néhány titkolt verssel zsebében, nem sejtve, hogy a Vietorisz-ház ablakában nagy könnyeket ejt utána a szépséges Perlaky Judit. (Döbrentey feljegyzése szerint az évszámmal nem bíró dalokat Perlaky Judit, a későbbi Kossuth Istvánné fakasztotta.) Man és Engels véleménye a magyaioliól és a szlttél. Dr. Hilfírdiag Rezső a németországi többségi szocíáldemokraiapárt egyik szellemi irányítója egy újabb szociológiái folyóiratot adott ki, melyben a raarxismusról s a szláv kérdésről elmélkedik az egyik iró. Marx és Engels e kérdést elsősorban annak idején 1848 b&n nem a szlávság, vagy a német, vagy a magyarság, hanem a mindent forradalmasító szemüvegükön át nézték. E tekintetben azután a cári Oroszországban látták céljaik legnagyobb ellentelét s az oroszországi baráti vagy ellenzéki viszonyból Ítélkeztek a többi nemzetekről. így azután a magyarok 1848-iki forradalmukkal inkább bírták Marx szimpátiáját mint a csehek, melyekben Marx a cári oroszpolitika egyik 3akkfiguráját látta. Viszont a szlávok általában Marxban a németet látták agy, hogy Masaryk „Grundlagen des Marxismus“ és »Russland und Európa“ cimü könyveiben Marx és Eugelsről mint két derék né metrói beszél „kiknek kővetői mai napig németnemzeti alapon gondolkodnak és a rangúk részükről szláv antipátiával táplálkoznak.“ A szerb hisztorikus Iván Skerbc pedig „antíszláv soviniszták“-nak nevezte őket. Amikor az 1848 as márciusi forradalom kitört, Marx és Engels csak egy célt vezette a polgárság alkotmányjogi forradalmának szocialista jelleget adni s ilyen irányban ütötték éjjel-nappal lapjakban „N.usn Rheinischen Zaituug“ az agitáció dobját. A forradalmi népekhez számították a németeket, lengyeleket és magyarokat. Kossuth Lajos feje köré babért font s Dantonnal és Carnottal hasonlította össze. A másik részre állította a volt monarchiának összes kis nemzetiségeit s a törököket — kik Marx szerint — a forradalmat a pétervári és bécsi udvarnak elárulták. Engels a forradalom utáni első cikkében jelezte is, hogy az oroszellenes gyűlölet mellé a jövőben a horvát és cseh ellenes gyűlölet fog állni „s a francia proletáriátus első győzelme után ezek a kis bikanyaka nemzetek el lesznek tiporva.“ Marx szerint a magyarok a nyugati kultúrát biztosították a Duna délen lakó népei részére, ami a déli szlávokat megmentette az eltörökö3ités elöl. Eugrls a magyar szabadságharc letörése után a kurvátokra értette szavait, mondván. A délszlávok csak azért kezdték forradalmukat, hogy evvel a magyar forradalmat legyűrjék. Marx a szlávoknak s igy a cseheknek is történelmi bűnnek rótta fel, hogy a forradalom győzelmének megakasztása folytán a Habsburgok segítőivé lettek. A „Rheinsche Zeitung“ azt írja: „a kelet és a nyugat európai nsgy harcában a csehek Oroszoiszág mellé kerültek igy segítvén a despotismust a forradalom ellen.“ Amiut látszik & csehek Marx kritikája alól elég rosszul jönnek ki. Viszont egy azonban tény, hogy Mrrx külpolitikai tekintetben nagyon rósz próféta volt. 1879 ben azt irta: csak Oroszországban kezdődjék a forradalom s akkor „Hurrá.“ Megtörtént s uj rabszolga Ságot hozott. A francia forradalom nem a kis nemzetiségeknek hozott halált, hanem L ngyelországot kivéve éppen a Marx által kedvelt államoknak igy Magyar és Németországnak. A magyarokat azonban jobban érinti annak a kérdése, hogy Marx tanainak jelenlegi vezérei hogy vélekednek róluk. így azután a történelmi hazugságok, ferdítések, rágalmak egész tömkelegével találkozik. Hogy a magyarok elnyomók voltak az még hagyán. Hermann Vendel, a szocialista iró azt mondja: hogy a magyar nomád lovasok bejövetele elölt kultúra volt a mai magyar földön, mert a délszlávok honosították meg itt a földművelést. Viszont mit műveltek a kommüu bukása uáu az iunen megugrott marxisták a magyar nemzet gyalázásán, arról köteteket lehetne Írni. De hála Isten, azoknak a rágalmaknak, amelyeket Maix és Engels j-leniegí követői a magyarokra szórnak, napról-napra kevesebben hisznek. Ma már ezekről a magyarokat rágalmazókról tudja a világ, hogy ezek oiyan fajta közmondásos PAlok, akik nemcsak azt tudják, hogy mit kapálnák, hanem azt is, hogy milyen napszámért. Fiai illa is fiessy-Heiagn Lé kaiaii laipisew. Hírt adtnnk mait számunkban arról a nagysikerű hangversenyről, melyet Farkas Márta neves földink és Földessy Hermann Lola Marienbádban rendeztek. Most érkezett szerkesztőségünkbe a Karisbadban megjelenő »Dautsche Tages Zeitung" és a »Karlsbader Tagblatt« cimü lapoknak az anyagi sikerekben sajnos szegény, do az erkölcsi sikerekben annál gazdagabb hangversenyről német alapossággal megírt kritikái, melyeket magyar fordításban az alábbiakban közlünk. A »Deutsche Tages Zeitung« cikke: Farkas Márta, Földessy Hermann Lula zongora művésznő közreműködésével hétfőn a Kurhans nagytermében hangversenyt rendezett. Ez ismét szomorú bizonyítéka annak, mint már számtalan esetben, hogy ha már rég bevált hangzású nevek és olyanok, kiket több éves jó hírnév előz meg, alig birnak oly nagy vonzóerővel, hogy egy koncert terem itt nyáron csak megközelítőleg is megtöltsenek, kevésbé ismert nevek még kevésbé vonzzák a közönséget. És mégis telt termet kívántunk volna a művésznőknek. Teljesítményeik messzemenő méltatást érdemeltek volna meg. Hogy a hegedű művésznő mindjárt az első számnál (Händel g moll sonata) egy húrjának elpattanása következtében szép lágy hangú olasz hegedűjét kénytelen volt egy bár elfogadható dús hangú, de mégis kevésbé nemes tartalék hegedűvel felcserélni, ez sajnálatra méltó körülmény volt. De a művésznő e hangszerből is kitudta csalni a kellemes hangok egész áradatát és játékának vakító tisztaságával bravúros technikát és inkább bensőséges mint erős hangot egyesített. Utána Mozart egy Rondóját adta elő, továbbá Ries g dur Suitejét melynek Adagióját édes kantilénával a Perpetuum Mobilét pedig jobb kéz csuklójának oly könnyű és mozgékony tecknikájával adta elő, mint amilyent mi eddig más művésznél csak egyes esetekben tudtunk felfedezni. Chopin Sarasaié es dur Nokturnója és Valzerje (melyet Huberman a zongorára cis mollban irt eredetiből e mohba transponáít) zárták be a hegedű számokat, melyeket a közönség oly üivriadalla! fogadott, hogy a művésznő kénytelen volt műsorát Cui Cézár »Orienthai« cimü darabjával megtoldani. A zongora művésznő a finom kíséreten kívül több magán számmal is megörvendeztette a közönséget és szintén mint hangszerének mestere mutatkozott be. Földessy Hermann Lula magán számokként Mozart 2-ik Fantáziáját (c moll), továbbá Beethoven Rondóját (Die Wut über den Verlorenen Groschen) végül Chopin h moll Scherzóját adta elő tűzzel és temperamentummal. Hogy nem volt jobb zongora mint a Kursaalban lévő öreg Bősendorfer, mindenesetre sajnálatra méltó. Mindkét művésznőnek minden bizonnyal fájdalmas elégtétele, hogy elritathatlannl nagy
