Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)
1924-07-26 / 90. szám
I. «IsM. »Komaromi JuapoA« ró! éi ezzel kapcsolatban Németország sorsáról volt szó« de egyetlen egyszer sem hívták meg ezt a hetvenmilliós nagy államot, mert nem akarták egyenlőjogu léinek elismerni. A nagyantant büszke szövetségesei még az orosz szovjet képviselőivel is leültek tárgyalni, de Németország dolgait az 5 meghallgatása nélkül intézték el. Ez a felfogás a francia elvakult nacionalizmusban gyökerezett és a poincaréi gyűlölet és bosszupolitika fattyúhajtása volt, mely eddig lehetetlenné tette azt, hogy Közép* earópa legnagyobb birodalma a saját ügyeinek intézésébe egyetlen szóval is befolyhatott volna. Ebből a felfogásból, mely öt éven keresztül szinte lenyűgözte Franciaország szövetségeseit ift származott a Középeurópában uralkodó gazdasági válságok állandósítása, ez lobogtatta népek és népek millióinak szivében a gyűlölködésnek, a békétlenségnek lángját, ez hozta Németországra a megaláztatások egész sorát, ez hozta fölszinre a Ruhr-kérdést és ennek Iahet köszönni azt, hogy a megcsinált béke teljeTM illuzoriussá vált, ahelyett, hogy a lelkek gyógyulásával az országok konszolidációját segítette volna elő. Uj francia kormánynak kellett jönnie, hogy végre megtörjön az elfogultság varázsa és Németország egy asztal mellett, Franciaországgal együtt vitathassa meg a mindkettőjöket érdeklő ügyeket. És mint egyenjogú fél résztvehessen a világ gazdasági szanálásának ■agy munkájában. Az a szellem, amely a békekonferenciákon megnyilatkozott, ezzel a konferenciával végleg megsemmisült. Nem diktálhatnak ezentúl Németországnak a felfuvalkodott győztesek gőgös pózával, a viszonyok megérlelték az időt arra, hogy megkérdezzék Németországot is azokban az ügyekben, amelyek nélküle cl nem intézhetők, sőt amelyek csakis és egyedül az ő véleményének kikérése és meghallgatása után dönthetők el. öt év óta nagy haladás ez és remélhető, hogy ennek a lépésnek meg lesz a kellő eredménye is. Macdonald ezzel a kezdeményezésével nagy szimpátiát szerez magának az egész világon mindenfelé s bár a franciák között ellenségeket szerzett magának, a világbékét áhitozó népek sok millióinak helyeslő viszhangját váltotta ki. Herriot Franciaország miniszterelnökét nehéz helyzetbe hozta a kényes kérdés és szerette volna is annak megoldását elodázni, a konferencia többsége elvben hozzájárult Macdonald javaslatához és Németországot meghívták Londonba. Hétfőre várják a németeket a konferenciára, melyen egy sokszor megalázott magas kultnráju és nagy civilizációju nép delegáltjai szemtől-szemben fognak találkozni ismét ősi ellenségükkel a franciákkal, találkozni fognak, hogy ezzel a megértés és megegyezés útját egyengessék. A londoni konferencia már ezzel az egy határozatával olyan jelentőséget adott magának, amilyennel az eddigi konferenciák közül egyetlen egy sem dicsekedhetik és amely magában kordja az egész konferenciának sikerét és eredményét. Izsán is parcelláznak. Komárom, — jaüus 25. Az issai határban fekvő, valamikor a szőnyi nraddomhos tartozott Zicby birtok, mely legutóbb gróf Gyürky Viktorné tulajdona volt — mint értesülünk — parcellázás alá ke. rül. Et a barcAsi birtok elég közel fekszik a községhez éa alkalmas volna az ízshí fö digény kielégítésére. A pare-llázást a községben ki dobolták és számos érdeklődő akedt, akik földhöz szeretnének jntni. Az iziai lakosság, mely a város közvetlen közelében él és újságot olvas, elegendőképen tisztában van azzal, hogy a földosztásnak hogyan kell lefolynia és egyébként is érdeklődött ez iránt a legill tékesebb helyen, az lálami földhivatalnál. It azt a felvilágosítást kapták, hogy a kiosztandó földnek katasztrális holdja legfeljebb 1800—2000 K-ba kerül. Most azonban olyan hangok hallatszanak, hogy az izsai főid mégis csak drágább l?sz. A viz járta, lapos területek ára 3000 K, a közepes fö d kó 3300 K és a legjava 3600 K ba fog kerü üi. Az izsai nép nem érti, hogy a földhivatal 2000 K-tt és a 3600 K köiötti kü löobözet honnan nőtt meg ilyen toronymagasra. Egészen bizonyosra veszik, hogy a drágítást illetéktelenül közbefurukodó üzérek csinálják, akik ebből illegi im hasznot «karnak húzói. A parcellázások erkölcstelenségeiről igen sokat hallottnak már, de mindig azt reméltük, hogy a parcellázások annak a népnek az érdekeit is szolgálják, amelynek ma egyáltalán nincsen földje. Úgy tudjuk, hogy Izsán elég ilyen lakos van, akiknek se földje, se keresete. A komáromi lőszergyár, a füzitői Vacuum Oil Company már nem ad munkát az izsaiaknak, & csehszlovák állam se. Ha az állam már máskát nem ind adui, legalább azt mozdítsa elő, Hiába gyász. irta Réz Gyula. Hiába gyász, hiába hant, Csak peng a rím, csak zeng a lant, Csak új marad a balga ős regény A sáros, napsugáros földtekén. E percben is, mint egykoron Széljárta hely a hegyorom, A hó, a hir hideg hona. De nézd az élet otthona A völgybe vár I Nézd ott alant A rét virágos, tarka szőnyegén Szövődik száz színes kaland! A szív szavára hallgat lány, legény . . . Nem tépi szét se büszke rang, Se csalfa, csacska hir-harang. A mit itt a szív egybesző, Ha két szerelmes egyező. Hiába kincs, kilincs, bilincs! A szív fölött hatalma nincs. Erős a gyenge száz vésszel szembe. Hiába ostor, hajsza, Szivét felajzza s kiáll a harcra. A dús, meg koldus és a bő szegény Ha nincs szerelmes társ a rejtekén . . . A bölcs hiába magyaráz, Csak tölts, mert többet ér a láa A csók helyén, ha felpiroslik, Ürítsd a mézét szüntelen. A csókból szent csoda terem! S hiába gyász, hiába hant, Csak peng a rím, csak zeng a lant, Csak új marad a balga ős regény A sáros, napsugáros földtekén. Szárnybontás. Irta Fáy Ilona. Berzsenyi Dániel Kazinczyhoz: Sopronban magam tizenkét németet megvertem és mind a város tavába hánytam. Tudós Vietorisz Jonatán rektor, a retorikai osztály professzora, bosszúsan ingatta tudományokban már-már megőszült fejét. Ismét baj van a Dániel gyerekkel. Hiába vette magához, látva talentumbeli kiválóságait, hiába intette és serkentette a tudományok iránt való kedvtelésre, hiába óvta a duhaj mulatozásoktól, minden este kiszökik az ablakon és tánccal, ivással és horendum dictu, verekedéssel fejezi be a napot. O ezelőtt félévvel a fiú uratyának, Berzsenyi Lajos fiskálisnak megígérte, hogy gondja lesz a fiára és embert farag belőle s most a nebuló egész tekintélyét veszélyezteti kicsapongásaival. Mit szól hozzá domine spectabilis Berzsenyi, ha mindezt megtudja ? Hátha még azt is tudta volna a tudós rektor, hogy Dániel ifjur közben még egyébre is talál időt s épp most készült el egy éppen nem pedagógus vers megírásával és az alkonyat homályában, most akarja a kerítésen a kis kertbe magát átvetni, hová csak a professzor húgának, a Nemesdömölkről most itt a városban német szóra időző, szépséges Perlaky Juditnak van bejárása. Gyakorlatában van már ennek: a lugas asztalán ott van Judit kézimunkája, vagy könyve, — talán 5 is szándékkal hagyja ott. — Dániel, ha látja, hogy üres a kert, és Vietoriszné asszonyom pápaszeme mögül nem kutatja a kis kert bokrait, nesztelen léptekkel odacsuszik s a vers a könyv lapjai, vagy a puha lenszövéshez simul. Egy ugrás s kint van ismét, úgy hogy senki meg nem látta. Most is ott van kezében a vers: im. jalii tf. hogy földköz jutniuk azok, akiknek ma nnatijök tiaeaei. At issai gazdaközömég elkedvetlenedve siealéli ezeket a dolgokat és figyeli a fejU■éayeket. Felhívjuk rá as ógyallai járási fölök figyel hí öt, de figyeljük mi ia, mert birtokába* vagyaik olyan adatoknak, amelyek alapjáa a parcellásáé vételárának helyességére nézve módunkban áll esámitánokat végezni. A föidonntáaokat végre lehetne hajtani b • ületesen, altruist tik us alapon és n>m értjük: miért ne lehetne azt Izsán elkezdeni? A termés. Éhínség fenyegeti ae Alsócsnllőhiet. Komárom, —jniins 24. Szomorú hírek latnak be a csallóközi termésről. Az árvíz okozta károkról sokszor irtunk, de most számokban is kifejezésre juthatnak már és fel tudjuk bscsülui azt. Az idei aratás katasztrófában rossz termést , adott Csallóköz szorgalmas népének. Az árpa o)y«u silány hozammal fizetett, hogy sok helyen még a vetőmagot sem igen adta vissza. Az átlag trmés árpában l1/*—2 métermázsa. A zab ugyanigy fizetett. A rozs é) baza, a fö kény érmag csak az nradalmi, tehát jól megmiveltjterületeken érte el a 4 mótermázs&s átligot, kisebb gazdaságokban ennyi sem termett. Ahol a termés 6 q, azt mint csallóközi szerencsét emlegetik. Ellenben igen számos község van, ahol még 4 q sem termett. Ezek közé tartozik Komárom éa Gúta is. Most már, ha ennek következményeit tekintjük, bizonyos, hogy a gazda idei mérlege teljesen passzív lesz, ha a vetőmagot visszatartja, saját házi szükségletét fedezi, nem marad annyi gabonája, hogy cselédségét ellássa és az adóját megfizesse. Az aratók, «kik abból éltek, hogy nyáron át meg l adták keresni téli gabona szükségletüket, szintén keserűen csalódnak, mert a rész gabona nem lesz elég arra, hogy lisztjüket négy-öt hónapnál tovább kiadja. Mi lesz azután? Az uj gabona ára már emelkedett és nyomon követte a lisztnek u megdrágulása. A gabona ár hu«z filléres emelkedése a lisztnél harminc fűiért tesz ki. A kereskedők nagy készleteket halmoznak fai régi lisztből. Beavatottak azt hiszik, hogy a liszt ára több mint 50%-kal megy fel. Leány 1 gyönyör kellemiddel A rozsát megelőzöd. S édes, bájos kegyeiddel A jégszivet meggyőzöd. Szép vagy te, mint ifjú Hebe, Nyájas, mint egy Grácia, Oly kegyes, mint Erycéne, S lelkes, mint Uránia. Képed szelid vonásiban Szerelmek nyiladoznak, Tested minden mozgásiban Tündérek mulatoznak. Már nyúl a könyv után, mikor halk ne* ; vetés riasztja meg s a lugas mélyén a félsö- I tétben, megcsillan egy tüzes szempár. — Megfogtam a verselőt — szólt a leány csilingelő kacagással — s most büntetésből i arra Ítélem, hogy elszavalja. A fiú tizenhét éve törhetetlen önbizalmáj val állt eléje és nem a leirt verset, de egy most rögtönzöttet szavalt el, reszkető várako: zással, izzó szenvedelemmel: Oh semmisem enyhítheti Sérült szivem sebeit, Mert a szerelem égeti Minden titkos ereit, Csak nálad van gyógyitószer, Te, ki azt megsebzetted, Ki a szerelemnek ezer Tőrét rám leheletted. Téged várnak kiterjesztve Reszkető két kezeim . .. Sülyedek, nyújtsd karjaidat, Mig el nem fogy életem, Mig elhervadt ajakimat Ajkaidra tehetem. A fiú kőzelebb-közelebb lépett, szeme 1 szinte foszforeszkált a lugas homályában, remegő karjait a leány felé nyújtotta, az indulatnak oly perzselő hatalma sugárzott belőle, hogy a
