Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)
1924-12-16 / 143. szám
1924 december 16. * Komaromi Lapok« 9. *>ical. dalommal nézett a Bőse qnartett hangversenye iránt, annál is iakább, mert kiszivárgott a képadatba, hogy Boseék se küldték meg a rendezőségnek a magákra vállalt játszási enge dély okmányokat 8 a rendezőségnek & legutolsó pillanatban kellett, idót és pénzt nem kímélve, az engedélyt Pozsonyban megszerezni. Ez kiszivárogván a kozöaségköróbe, bizony sokan attól tartottak, hogy ngy járnak, mint a Waldbanerékkel, hiába fáradnak az előadásra. A hangverseny látogatottságát az is befolyásolta, hogy az egyhón^pig tartó színi szezón a közönséget amngy is igénybe vette és a közönség jó nagyágiénak zenei igényeit a színiszezón operett és operaelőadásai is kielégítették. Komáromnak mindegyre gyérülö lakosságával természetesen esökken a klasszikus zene rajongóinak száma is. A nagy tömeget hidegen hagyja a klasszikus zene. S végűi nagyon befolyásolta a hangverseny látogatottságát a nyomdász-sztrájk, mivel hogy e miatt nem volt helyi sajtó, amely kellő' képen reklámozta volna a hangversenyt. Ennyi Scilla éü Ciribdisz között rendezte meg a Jókai Egyesület első hangversenyét, amelynek hallgatósága a legnagyobb megelégedéssel, elragadtatással távozott. A világhírű Bősé vonósnégyes másodszor lépett fel Szlovenezkóban és Pozsony után Ko • márom volt az első állomása. Ez a vonósnégyes a brüsszeli mellett a kamarazenémé vészét világmárkái közé tartozik: egész euró- j pában ismerik és ahol a zenetörténeti hagyó- ; máayok kulturált hívei s a zenei téren meg- | nyilatkozó fenséges műélvezet rajongói élnek, j ott a Rosé-négyes hódit ellenállhatatlan fegy- i véreivel, a tökéletes, kicsiszolt technikával, művészi stilasérzéssel és költői felfogással. A Rosé-négyss tagjai: az ősz mester: Bősé Arnold, Fischer Pál, a másodhegedűs, a magyar származása Buzicsha Antal mélyhegedű*, s a gordonkás Walter Antal egyenértékű zseniális művészete, akikben egy szív és lélek él és akiket egy érzés hat át, amikor a klasszikusok csodálatos szépségű mesterműveit adják elő. A hangverseny első száma Mozart B dar Vonósnégyese markáns, lüktető ritmusával, választékos zenei gondolataival megvesztegette a hallgatóságot, amelyet a művészek csodálatos összhangja, nemes áiszellemfilése valósággal lenyűgözött. A művészeket többször is a dobogóra hívták a meleg és ttiatetö tapsok. Beethoven örökszép F dar (Razumovszki) négyese stílusbeli tökéletes felfogásával, a ritmikai és dinamikai hatások változatos sorozataival kápráztatta el a közönséget, mely az abszolút zene fenségétől és a művészek kifejező erejének hatalmas megnyilvánulásától fascinálva, lélekben a zenei világ legtisztnlt&bb régióiba emelkedőt az igaz áhitat szárnyain. Az est méltó befejezője volt Schubert: A halál és a leány (E-moll) négyese, melyet a tökéletes zenei megértés és klasszikus elmélyedés jellemeztek. Andantéjának gyászinduló hangjai megrázó erővel hatolnak be lelkűnkbe és érezzük az enyészet szárnysuhogását magunk körűi. Csodálatos és ismeretlen szenvedélyek lobogása árad szét a műből, mely feledhetetetlen emlék gyanánt él és rezeg tovább az emberi szívben. A hangverseny végén leírhatatlan lelkesedés ünnepelte a művészeket. A komáromi zenekedvelők felejthetetlen élménnyel lettek gazdagabbak. A Rosénégyest Komáromban két meghivás várta: Kassára és Nyitrára. Feszty Masa művészete. Masa és művészet? Ugy e nagy szemet meresztenek t. olvasóim e cim láttára. Hiszen Masát még csitrileány korából ösmerik Komáromban és most egyszerre a művészetéről hallanak ? Nehéz ezt elhinni. Mikor egyetemi éveim végén szülővárosomban megüresedett egy tanszék, szóba hoztam Gyulai Pál tanárom előtt, nem lehetne-e oda kinevezést kapni? — Nem, oda ne menjen, mondotta mesterem, ott még emlékeznek arra, hogy almát lopott. — Almát loptam ? — Ki ne lopott volna gyerekkorában almát? Óit nem volna kellői tekintélye ... Igaza volt-e Äynlainak ? Ne lehetne elómauetelésre számítani a szülővárosunkban? Örökké csak a gyereket nézik Komáromban, s nem hinnék el, hogy Masából művész lett? P-dig művész lntt, a legjavából. Örökölte-e a képességét, megs?erezte-e a tudását; mindegy; most itt áll előttünk a maga hangjával, beszél és amit mond, az az ö érzése, az 6 formája az ő kifejezési eszköze. Masa igen sokrétű lélek, ctnpa ideg ás csapa érzés, hajlik az extézisra, s ha az életben emiatt sok baj és bánat éri, a sors megajándékozta ennek kárpótlásával azzal, hogy — kifejezhess». Művészetének tehát van gyökere, a sai véből, az érzéséből fakad, mint minden igaz művészet. A szava, érzései p<dig szinálmokban találnak formára. Bármihez nyn), ihlesse Öt a természet akármelyik oldala, táj vagy arckép, akt vagy osendéletrészlet, nála semmi sem paszta forma, hanem minden szín, a zenei kiséret a színek gazdag steh rtrálásában bontakozik ki előttünk. Mindent átir az egyszerű színárnyalatok zománcos ragyogásába. Lelkének izzó fényébe mártja mosifurnáit, s azok egyszerre átszallemesitve szinköiteményekké nemesednek. Ez az uralkodó motívuma tehetségének, mely minden alkotásán uralkodik. Haladása képről képre emelkedik, újabban — főleg egyes arcképein — a lelki kifejezés elmélyítése eladdig el nem ért mélységekhez vezette. Gondoljank édes anyja arcképére. Itt a Mater dolorosa-tipuj spirituális magasságba van emelve. Da mivel? Csupa festői eszkö' zökkel. Például a két kéz. Rajzban is, színben is biztos erejű. A két csontos, gyöngéd, erőt len és lágy kéz csapa forma márványzománcú színben ragyog, beszél, szenved, érez és él, — nagyszerű festői eredmény, művészi értékben páratlan. Vagy Kallós szobrász arcképe, melyet a Szépművészeti Muzeum vett meg, — a lelki elmélyiLés milyen hatalmas alkotásai A sárgás-barna arc, amint maga elé néz, magába néz, belső látományokkal küzd, szinte érezzük, mint viaskodik érzései fantazmáiva), — egészen elsőrangú megoldás, csak a legnagyobb mestereknek sikerűi a lelki élet titokzatos erejét igy kivetíteni. Ez a leány — művésznő. Csak egypár példára hivatkoztunk, de az Ernstnapon most zárait kiállításán a Masa-terem majd minden darabja a művésznő lelki arcképének agy-egy meglepő uj oldalát vagy egy régebbinek újabb változatát és elmélyítését matatta. Feszty Masa farsangi lelke most van haladása lázas utján, a igy fog maradni mindaddig, míg minden egyes alkotása lelki élménye lesz, mert enélkül nincs igazi művészet. A hanyatlás ott kezdődik, mikor a „sikert“, az elért eredményeket kiakarja aknázni. Az eliszaposodás a művészet legnagyobb ellensége. Pedig a mai sxomorn anyagi viszonyok közt mily erős kísértésnek van kitéve a legnagyobb zseni is .. . Hiszem, hogy Feszty M*sát jó sorsa megmenti a — művészet számára. Ebben azonban a közönségnek is segítségére keli mennie. Dr. Lázár Béla. SZÍNHÁZ fl komáromi magyar színészet decemben hó 8-án, hétfőn zárta be kapuit. Faragó Ödön színtársulata Komáromból Rimaszombatba ment, ahol a Tátra-szálló nagytermében már december 10-én Zilahy Lajos nagysikerű „Süt a nap“ című színjátékéval megkezdte az előadásokat. A társulat január hó közepéig marad ott és január 15 én Kassán kezdi meg a magyar színházi szezont. A komáromi szezon befejeztével beszámolóképen csak jót írhatunk a társulatról. Húsz év óta ilyen nagy fegyelmezett és kiváló erőkből álló színtársulat nem volt városunkban. Maga a színigazgató is kiváló színész, aki tehetségét azonban nem heverteti parlagon, hanem estéről estére föl is lépett. Ha a színigazgató jó színész, akkor annak kell lenni a többi tagoknak is; a jó színész, mint direktor, nem tűrhet meg társulatánál selejtes erőket. A komáromi közönség tőle telhetöleg támogatta a társulatot, de a 74 tagból álló társulat olyan nagy kiadással járt, hogy a Faragó társulat csak erkölcsi sikert aratott nálunk, de az anyagiak terén nagy deficittel záródott a szezon. A dolgon még az sem segített, hogy a társulat egyszerre két helyen: Komáromban és Érsekújváron játszott (felváltva a drámai- és az operett-személyzet). Ez a kétlakiság igen nagy költségekkel járt, különösen az operettelőadásoknál.' A nagy személyzet, a zenekar, a ruhák, a hangszerek ide és visszaszállítása, a gyorsvonati és a bérkocsi költségek felemésztettek mindent Tehát csak a felületes, vagy a magyar színészet iránt közömbös vagy rosszindulatú szemlélő hangoztathatja csak, hogy Faragóék panaszai nem őszinték, mert itt Faragóéknak nagyon jól ment. Ez óriási tévedés. A rezsi költség felemésztett mindent. Ezt mondhatjuk azoknak is, akik rém kikeltek Faragóék ellen, hogy dacára annak, hogy Faragó Vészkiáltást bocsátót innét, Komáromból világgá, mégis meghosszabbította a komáromi szezont négy nappal. Ezt nem azért tette a színtársulat, mintha a komáromi szezon fenékig tejfel lett volna, hanem mert Rimaszombatra nem 6-án, hanem 10-én mehettek csak, igy a komáromi és érsekujvári szezont 4-től 8-ig meg kellett hosszabbítani, mert egy 74 tagú társulat hat napig nem pihenhet a végkatasztrófa veszedelme nélkül. Aki nem elfogult a magyar színészet iránt, egy-két előadásnál meggyőződhetett arról, hogy a magyar kultúra lelkiismeretes harcosaival volt dolgunk, akik tudásuk, szorgalmuk teljességével oldották meg feladatukat. Ha a sors visszahozza még őket Komárom város falai közé, itt szeretettel, megértéssel fogadják őket, mert a legjobb emlékeket hagyták hátra. Az operettelőadásaik nagyon jók voltak, a zenekar és énekkar jóságáról a két kiváló karnagy lelkiismeretessége gondoskodott, a drámai előadásaik mindig eseményszámba mentek és A hazajáró lélek, Vera Mirceva, a Firenzei haláltánc, az Öregesen-rangosan, A kis muszkák, a Bizánc, a Süt a nap stb. című drámákra, színjátékokra még sokáig fognak emlékezni a komáromiak. És amire Komáromban hosszú évtizedeken keresztül nem volt példa, két kiválóan sikerült operettelőadásban (Eladott menyasszony, Traviata) is gyönyörködhetett közönségünk. A komáromiak meleg szeretetükbe fogadták a társulat jeles tagjait, minők az ogerettszemélyzet tagjai közül Fleischer, Ferency Marianne naiva, Bartkó Etus énekesnő, Horváth Bözsike szubrett, Viz Juci énekesnő, H. Körössi Valér, Révész Ilonka és Turbók Rózsi színésznők, a férfiak közül Járay Sándor bonvivant, Galgóczy Lajos teno- I rista, Feleky Rezső baritonista, Bellák Miklós táncos-komikus, Szigeti Jenő buffó-komikus és ! Farkas Pál jellemkomikus, a prózai ensemblementtéből Nagy Erzsi és Bánhegyi Ilonka drámai színésznők, Faragó Ödön jellemszinész, Homonnay Rezső szerelmes szinész, Hegyessi Nándor apaszinész, Kolos Ernő, Rákos Pál és Németh Zoltán színészek, Fischer Károly, Wilhslm Jaroslav karnagyok. Elsőrangú vendégszereplésről is gondoskodott az igazgató az operaelőadások alkalmával, amikor is Schmiedt Konstancia, Somló József, a budapesti Operaház tagjai, Horváth Kálmán operaénekesek szerepeltek a legnagyobb sikerrel. A drámai előadásokat mérsékelt, a délutáni előadásokat félhelyárak mellett hozták szinre. Egy Ízben ifjúsági előadást is tartottak (Szent Péter esernyője) igen alacsony helyárakkal. A társulat 1924 november 4-től dec. 5-ig a Kultúrpalota nagytermében játszott, de nem minden nap, rendesen hétfőn és pénteken a csekély érdeklődés miatt nem tartottak előadást. Mivel dec. 6-án a Jókai egyesület Rose quartett hangversenye, majd a téli képkiállitás céljaira kellett a Kultúrpalota nagyterme, a társulat bucsuelőadásait dec. 7-én és 8-án a Dalegyesület színháztermében tartotta meg. Mivel nov. 25-ike óta a nyomdász-sztrejk Í miatt amúgy se számolhattunk be az előadott darabokról, a jövő krónikása számára is itt adjuk f a most bezárult téli szezonban előadott dara-Ibok pontos jegyzékét: Nov. 4. Hazajáró lélek (szinmű). „ 5. Árvácska (operett). „ 6. Hárem (vígjáték). « „ 7. Lengyelvér (operett).
