Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)

1924-12-16 / 143. szám

8 oldal. Komáromi Lapok4 1924. december 16. — A vidék színházi, művészeti és társa­dalmi életével foglalkozik a „Szív házi Élet* keretében megjelenő Országos Színházi Élet. Sok képet és riportot hoz a vidéki kultúráiét' rfil. A Színházi Étet most megjelent uj száma szenzációs képeket, közöl a Knock, a Ki babája vagyok én? és a Szeretni bemutatóiról, amely­nek premier beszámolóit Kosztolányi Dezső, Szenes Béla és Fodor László írták. Kottamel­léklet, nagy és érdekes film, sport, képzőmű­vészet, zene, divatrovat, majd a Magyar Szia- < ház kitűnő müsordarnbja a Knoek teljes sző- ; vege, mint dnrabmelléklet egészíti ki Incze Sándor kedve t hetilapjának uj számát, amely­nek ára 8000 K, negyedévi előfizetés 80000 K. Kiadóhivatal Bad p st, Erzséb t körac 39. — Kapható Spitz-.r Sáador könyv- és papirkeres­­kedésében Komárom, Nádor-u ca 29. — A tű. A családi körben a nagyapa zsörtölődik és azt hangoztatja, hogy a mai gyerekeket rosszal nevelik. Küiöoösen e lá­nyokra panaszkodik, akik szerinte már egé­szen kis korukban a táncok és egyéb élveze­tek iránt érdeklődnek, nem pedig kézimunká­vá', vagy más hasznos dologgal törődnek. — Az én koromban — mondja az öreg — bezzeg más világ volt. A kislányok már elemista korukban segítettek az anyjuknak a háztartásban és szorgalmasan kézimunkáztak. A mama védelmébe veszi a mai kor gyermekeit. — No, n*m olyan veszélyes a dolog nagyapa, — mondja — a kislányokat mégis esak foglalkoztatjuk bázi dolgokkal is. Ugy-e Micike ? A nyolc éves Micike engedelmesen feleli: — Igen, anya. De a n>gy>pa nem hagyja magát. — D hogy foglalkoztatják,— hajtogatja konzervativen — itt van pé dánl a Micike, fogadni mernék, hozy még azt sem tndja, hogy mire való a lű ... Micike diadalmasan vág közbe: — Hogyne tudnám 1 A Ifivel játszatjuk a gramofont.. . FEÓKOKi BRATISLAVA Lőrinsk@s?i£»s£ica 7 Széplakutca 68 Dunauita 23 IRODALOM. (*) Kersék János ünneplése. Vettük a* alábbi sorokat amelynek, legnagyobb készség­gel adunk helyet 1 Léva város közönsége és Léva városának kultur-egyesületei, a „Bars“ szerkesztősége és kiadóhivatala, a lévai Casinó vezetése mellett 1924. december hó 27-én d, u. 6 órakor Léva város székházának díszter­mében Kersék-ünnepélyt rendeznek. Kersék János dr. költői és irói működése közismert. A legszebb, a legzengzetesebb magyar nyelven szólaltatta meg költészetét. Nemcsak Szlovén­­szkó magyar irói között foglal el kimagasló helyet, hanem hire túlszárnyalta annak határait is. Költeményeit és színmüveit az egész magyar­ság olvassa és előadja. Közel négy évtizedes irói működésének alkalmából szülővárosa sze­retettel köszönti költő fiát. Igaz magyaros szívvel akarja ünnepelni Ut, aki költészetével dicsőséget szerzett a magyar névnek, a magyar irodalomnak és a magyar kultúrának. Amikor Léva város közönsége Kersék-ünnepélyt rendez, akkor nemcsak a tisztelet és elismerés adóját akarja leróni a költő iránt, hanem tanujelét kivánja adni annak is, hogy lelkesedik a magyar költészetért, hogy áldozatra kész magyarságáért s hogy nagyrabecsüli mindazt, ami a magyar kultúrában való megerősödésben elősegíti. Kérjük az összes kultur- és irodalmi egye­sületeket, hogy amennyiben a Kersék-ünne pélyen résztvenni kívánnak, azt a „Bars“ kiadóhivatalával Levice- Léva tudatni szíves­kedjenek Igaz, magyaros üdvözletünket jelentve Levice-Léva, 1924. december hó, kiváló tiszte­lettel a rendezőség. MŰVÉSZET. Képkiállitás a kultúrpalotában. Az elmúlt hétfőn, dec, 8-án, úgy külső mé­reteiben, mint belső gazdagságában, értékében igazán nagyarányú képkiállitás nyílt mega komá- ; romi kultúrpalota emeleti három termében a Jókai Egyesület Szépművészeti Osztályának gazdag képKiállitása. Azóta, hogy a budapesti Nemzeti j Szalon legutoljára a vármegyeház nagytermében képkiállitást rendezett, nem volt még ilyen nagyarányú kiállítás Komáromban. A gazdag kiállítás az elmúlt hétfőn nyílt meg igen szépszámú és miiértő közönség jelen­létében. A nagyszámú látogatók élénk érdeklődés­sel szemlélték a színes tárlatot és nagy figye­lemmel forgatták a kiállítás katalógusát, ame­lyet Szijj Ferenc a Jókai Egyesület elnöke a következő előszóval vezettetett be : A Jókai Egyesület Szépművészeti Osztá­lyának — röviden a J. E. Sz. O.-nak tavalyi első tárlatát egy mélyértelmű, szimbólikus pla­kát vezette be: egy sokatmondó kép, mely a folyam felszínére páncélburkot rakó jég meg­törését ábrázolta s az összetört jégtáblák között hatalmas pálmafa emelkedett ki, mely gyü­­j mölcsként a képzőművészetek jelvényét, a há­rom pajzsot tartotta ágain. Megtört a jég! mondta ez a plakát. De mi törte darabokra azt a kemény bur­kot? Az alatta örökké mozgó, nyomást nem tűrő, gátat nem ismerő viz hőfokának emelke­­dése: a meleg. És milyen nagynak kellett len­nie annak a melegnek, amely nemcsak a jeget j zúzta szét, hanem mindjárt egy délszaki nö­vényt, egy pálmát tudott növeszteni a fagyos : talajból is? Ez a meleg: a szeretet, a művészetek szeretete. Csak az képes fölmelegiteni a tömeg­nek, a közönségnek a közöny jégpáncéljával beburkolt, de a felszín alatt örökké mozgó, hullámzó érdeklődését, vágyakozását és csak ez képes erős, gyümö’cstermő fává érlelni azt a talentum napsugarából születő tropikus vi­­, rágot: a művészi alkotást. Íme, egy a forrás, egy az élelrebellő erő ; bármelyik oldalról tekintve. Az alkotó művész- i nek a szeretet heve adja kezébe az ecsetet, a | vésőt; a közönséget a szeretet melege viszi a j műalkotásban való gyönyörködéshez. Ha találó volt a plakátkép az első mű- 1 tárlatra, bizonyára még jelentősebb a mostanira, | amikor messzi vidékek művészei is — kiket, mini vendégeket, örömmel üdvözlünk — ver­sengve gyűjtötték össze itt szeretettől sugallt kiváló alkotásaikat és méltán számítanak a kö­zönség szeretetére. Fogadja őket a t. Közönség azzal az igaz, meleg szeretettel, amely egyedüli érlelő, fej­lesztő, tropikus talaja a művészetnek s akkor | igazán, örömmel mondhatjuk: Megtört a jégl A kiállításon résztvesznek Bazilides Barna és Sándor (Komárom) 44 képpel, Bayer Ágost (Budapest) 6 képpel, Berecz Gyula iparművész (Komárom) két szoborral (Jókai es Toldy) egy 1 domborművel (hősök emlékezete) és egy ötvös i munkával (serleg), Csepy Sándor (Komárom) l 14, Feszty Ároádné, Jókai Róza (Budapest) 8, ' Feszty Edit (Ógyalls) 9, Feszty Masa (Buda- I pest) 3, Gwerk Ödön i Selmecbánya) 5, Gerő Gusztáv (Losonc) 14, Heymos Károly (Komá­rom) 40, Jordán Miklós (Eperjes) 7 képpel, l Kálmán Erszébet szobrász (Szenice) két szobor- I ral és batikolt kendőkkel, Koppány Károly (Ko­­| márom)5, Krizsán hajós (Komárom) 5, Kuppis József (Vérth-puszta) 4, Kurth Max (Eper­jes) 13, Lenhardt György (Komárom) 17, Ma­­kovits Jenő (Rimaszombat) 3, Nagy Antal és Márton (Komárom) 29, dr. Polony Béláné (Ko­márom) 4. Szóbél Géza (Komárom) 8, Tichy Kálmán (Rozsnyó) 12, Zemányí János (Tren­­csénteplic) 2 képpel. Iparművészeti tárgyakat állítottak ki: Basilides Barnáné, Ackermann Mariska, Kuppis Margit, Apró Margit é> még mások. A mindegyre nehezedő gazdasági, megél­hetési viszonyok a képvásárlásoknál láthatók leginkább. A kiállítás 9 ik napján mindössze csak 12 vásárlás történt. Előző években tizszerennyi kép szokott elkelni, pedig e kiállítás mfibecse nincs az eddigi kiállításoké mögött. A kevés képvásárlás nagy csalódást ho­zott a kiállító művészek legnagyobb részére, akik sokkal több vásárlásra számítottak, tekin­tettel a közelgő karácsonyi ünnepekre. Máskor sokkal többen siettek a képtárlatokon megvenni a karácsonyi és az újévi ajándékokat. Sajnos a nehéz életviszonyok okai ennek, mindenki örül, ha az elsőrendű szükségleteket betudja szerezni. Az élet nehéz, bizonytalan és ennek elsősorban kultúra fizeti meg az árát. A nagy anyaghalmaz miatt ezúttal bő­vebben nem foglalkozhatunk a kiállítással, amely dec. 21-éig lesz nyitva. A Jókai Egyesület Szépművészeti Osztá­lyának most nyitva levő képkiáliitása a legna­gyobb érdeklődést váltotta ki a közönség leg­szélesebb rétegéből. Ez érdeklődés bizonyára fokozódott volna, ha a nyomdász sztrejk nem bénítja meg a sajtó működését. A kiállítás becsét mi se mutatja jobban, mint az hogy a budapesti lapok nagyon me­legen írtak a kiállításról. A Budapesti Hírlap pl. többek között ezeket írja: A komáromi téli tárlat. A komáromi Jókai Egyesület szépművészeti osztálya a minap nyi­totta meg Komáromban téli tárlatát. A rend­kívül tevékeny kulturegyesüle*, a mely a Cseh­szlovákia magyarságának irodalmi és művészeti törekvéseit istápolja, már a tavasszal is rende­zett tárlatot, amelynek nagy erkölcsi és anyagi sikere egyrészt a felvidéki magyar képzőmű­vészek kiválóságát, másrészt a müpártoló kö­zönségnek áldozatkészségét is igazolta. A mos­tani második kiállításnak, mely december 21- ig marad nyitva, az elsőhöz hasonló a sikere. A tárlatot állandóan sokan látogatják és vásárolnak is. A kiállító művészek — szám szerint huszonnyolcán — legnagyobbrészt fel­vidéki magyarok, csupán Bayer Ágost, Fesz­­tyné Jókai Róza és Feszty Masa képviselik a budapesti művészeket. A kiállításon, a mely­nek kitűnő rendezése is dicséretet érdemel, kép­viselve van a képzőművészet valamennyi ága. A legtöbb az olajfestmény, de sok akvarall, rézkarc, gráfiai mü, pasztell, iparművészeti tárgy és kis plasztikai mü is szerepe! a kiállí­táson. A komáromi művészek közül Ackermann Mária, Basilides Barnáné dr.né, Basilides Sán­dor, Berecz Gyula, Csepy Sándor, Harmos Károly, Koppány Károly, Krizsan Lajos, Len­hardt György, Nagy Antal, Nagy Márton, Po­­korny Béláné dr. né, Szóbél Géza szerepel a tárlaton, ezenkívül P. Feszty Edit (Ógyalla), Gwerk Ödön (Selmecbánya), A. Gerő Gusztáv (Losonc), Jordán Miklós (Eperjes), Kálmán Erzsébet (Szenice) Kuppis József és Margit (Vérth puszta), Kurth Max (Eperjes), Ma­­kovits Jenő (Rimaszombat), Tichy Kálmán (Rozs­nyó) és Zemányi János (Trencsénteplic) nevével találkozunk a kiállító művészek sorában. Huny a Kultuipaloii A mull szombaton folyt la a Ku.iurp&lota nagytermében a Jókai Egyesület e szezónbia első hangversenye a legnagyobb erkölcsi siker jegyéten. Hogy az anyagi siker nem járt kar­öltve az erkölcsivel, az sok körülménynek tadható be. Első sóiban a mindig rosszabbodó gazdasági helyzet. Ami tavaly még telt házat vonzott, az ma csak fél, jövöre csak negyed házat vonz. Ez nem a műrészetek iránti sze­retet csökkenését jelenti, hanem a mind nehe­zedő megélhetési viszonyokat. A dec. 6 án Komáromban vendégszereplő Rose vonósnégyest még tavaly zsúfolt ház hallgatta volna végig. Aztán a háromszor meghiúsult Waldbauer vonósnégyes után a közönség bizonyos aggó­

Next

/
Oldalképek
Tartalom