Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)

1924-11-22 / 141. szám

2. oldal. „Komiromi Lapok** 1994. mavember 22 Ebből igazán nem kérünk. | (Földessy képviselőt előtérbe akarják tolni) A komáromi szociáldemokraták jól ismert képviselője, Földessy József dr. elég gyakran hallat magáról. Sokat beszéltek róla, amikor szociáldemokrata képviselő létére megszavazta a rendtörvónyt. Igaz, hogy ennek ellenében a különben folyton szimatoló járási főnökök Föl­dessy képviselő illetőségi ügye iránt éppen nem szimatoltak még eddig Aztán hallottunk beszélni Földessyről, amikor a Pozsonyban a kormány által felállítandó magyar ref. teológiáról volt szó. Ekkor a kormánysajtó azt irta Földessyről, hogy ezen a teológián tanárnak fogják kinevezni. A kormánysajtó hallgatott arról, hogy milyen tantárgyakat szántak Földessynek, de aki ismeri Földessy karriérjét, bizonyára tisztában van az ő tantárgyai felől. Bizonyára a köpönyegforgatás, az alkalmazkodás művészete, Coriolán lelki vi­lága, mindent a haszonért, a szegre akasztott elvek, a politika görbeutjai címek alatt igen épületes előadásokat lehet tőle várni. Most újra beszélnek róla, bizonyára a kor­mány sugallatára. Földessyt szeretnék az utód­államok kisebbségi titkárának Genfbe kinevezni. Jól tudván a kormány, hogy Földessy jóravaló, szófogadó gyerek és úgy táncol majd a kisebb­ségi ügyekben Genfben, amint neki fütyülnek Prágában. No szegény kisebbségi ügyek, pompásan fest a jövő perspektívája, ha Földessy képviselő *r fogja azokat Genfbsn intézni. Ez abszurdumnak látszó tervről olvassuk egyik felső szlovenszkói lapban az alábbiakat: A »Népszövetség« hez közelálló politikai körökből nagyon érdekes értesülést sikerült sze­reznünk, amelyet most egyes svájci'lapok köz­leményei is megerősítenek. A »Népszövetség« intenzivebb érdeklődést matat a kisebbségi ügyek iránt és ezért a főtitkári hivatal mellett kisebb­ségi titkárságokat fog szervezni. Az utódállamok magyarságát legjobban érdekli ez a szándéka a »Népszövetség1* nek, mert az utódállamok ma­gyar kisebbségei számára egy kisebbségi titkár­ságot szerveznek meg Genfben, a Népszövetség székhelyén. Jellemző azonban, hogy nagyon is átlátszó szándékkal máris megindultak a manőverek, amelyek ennek a fontos tisztségnek betöltését suba alatt szeretnék elintézni. Értesülésünk sze rint bizonyos körök Földessy József dr.-nak, Komárom szoc. dem. képviselőjének, megbíza­tását favorizálják. Petkóczy Ambrus disznótorja. Irta: Herpely Béla. Szőke volt és gömbölyű. Kunkori tincsek borították, dúsan. Szerette az udvart és kis­kertet járni tavaszi iocspocs időben. A világ szomorú sorsával mit sem törődött, nem izgatták zűrzavarok, bonyodalmak legfelebb néha idegen kóbor kutyák Ezeket szívből utálta: leffegő kaffantásuk sértette az idegzetét. Pedig az udvart éberen őrző fehér komondorral, a Viga­­nóval, szívesen megosztotta akár a kosztját is. Ezt szerette, az öreg Viganót, mivel mind­annyiszor fogcsattogtatva zavarta ei a tolakodó, éhenkórász kuvasznépséget és ekkor ő boldog megelégedéssel emészthetett tovább. mert egy gyönyörűséget ismert csupán ezen a világon: az evést és utána a nyugodt emésztést, szunyó­kán elheverve a napsütésben Ettől gömbölyödött szemlátomást, hogy öröm volt nézni. És szelíd volt, jól nevelt, mert a konyhán nevekedeít. Amolyan konyhai malac. A Nelka, Ketten érkeztek a tavaszon, kis léces ládában vasúton, mint gyorsáru Petkóczy Ambrus nyugalmazott cs. és kir. huszárőrnagy címére. Az intézőfia küldte a jó két kis süldőt, Mező­hegyesről, tiszta mangalica fajtát hízónak, hogy legyen télen zsirozóra. Nelkára, meg Nácira nevezte el Ambrus bátyának a formás két jószágot, de a Náciban nem sok öröme tellett. A mig Nelka vidáman, fölfelé kunkoritott farkincával, mosolygósán röfögve csámcsogta a jóféle levesmoslékot, a Náci egyre szomorább lett és soványabb Alig evett, immel-ámmal és szomorúan lógatta fejét, farkát. Lehet, hogy nem tudott hozzá törődni a városkái szűk udvarhoz, visszavágyott az Alföld zöld mezőire és szedett krumpliföldeken túrni, a többi közé, a kondába. A zörgőscsontu, Földessy dr., bár az ellenzéki magyar szoc dem. párt képviselője, aunak idején megszavazta a'rendtörvónyt és ezért éles ellentétbe került pártjával s a feszültség még ma is tart. Alig hinnßk tehát, hogy jelölésébe a Inagyar szociál demokrata párt aktive beavatkozott volna. Min­denesetre kíváncsian várjuk a párt álláspontját ebbeD a kérdésben. Mi inkább úgy hisszük, hogy a csehszlo­vák külügyi politika tolja előtérbe Földessyt, akinek működésétől azt reméli, hogy falazni fog. A mi véleményünk szerint ebben a kérdésben meg kell hallgatni az utódállamok magyarságá­nak véleményét Ó3 olyan egyéat kell megbízni a magyarság képviseletével, aki osztatlan bizal­mát bírja és igy fontos missziójának meg is tad felelni. Mi a magunk részéről már előre leszögez­zük azt a tényt, hogy az a képviselő, aki már nem kell a saját pártjának sem, azt bizonyára nem fogja az utódállamok kisebbsége se meg­tűrni a kisebbségi titkári tisztségben se. Ha ezt a tervet rá akaroák erőszakolni a kisebbségekre, akkor a konszolidáció helyett csak elmérgesitené a dolgokat. Dr. Kamrás József állampolgársága. Megfosztják a városnál viselt képviseleti és ta­nácstagságától, a községi iskolaszék elnökségétől. Komárom, — nov. 21. Dr. Kamrás József közei két évtizeden át volt a komáromi törvényszék b rája. 1905 ben jött Komáromba a törvényszékhez albiró­­nak, ahol nemsokára biró, majd utóbb tanác3- vezető biró lett és teljesen hivatásának élve, mindenkinek tiszteletét és becsülését vívta ki a maga részére. Jött az államfordalal és dr. Kamrás Jó­zsef a helyén maradt, tovább teljesítve köte­lességét, mint a köztársaság bírája. Mikor hi­vatali felettes hatósága tóle a hivatali enge­­delmességi fogadalmat, majd utóbb a szolgá­lati állampolgári hiiségesküt kivenni kívánta, azt letette. Dr. Jamniczby Ottokár első zsupán-kor­­mánybiztoa dr. Kamrás Józsefet, mint tör­vényszéki birót, Komárom város államfordulat utáni első kinevezett törvényhatósági bizott­ságának tagjává nevezte ki s ebben a minő­ségében szerkesztette az első városi közgyű­lésben általa előterjesztett azon nyilatkozatot, amelynek egyhangú elfogadásával az itt éiö magyarság, amig egy ré3zt leróni kívánta a | hosszúlábú Náciból sohasem lett hizó. Szappant főzött belőle Zsuzsa asszony Petkóczy Ambrus nagy szomorúságára, mikor egy hajnalon el­nyúlva, már dermedten talált rá az ólban. — No de megvan a Nelka ! — vigasztalta magát Petkóczy Ambrus. — Hanem ezt az egyet mondom magának Zsuzsa, erre úgy vigyázzon, hogy ha ez is el találna patkolni, vele együtt főzöm szappanná! Én magam, saját úri kezüen. Ezt csak úgy mondta, hogy mondjon valamit és könnyeben nyelje le a Náci pusztu­lása felett érzett bosszúságát, mert dehogy is kellett Zsuzsának, „a gazdasszonynak sokat vigyáznia Nelkára! Őrizte ő maga eléggé: maga etette, maga itatta, takarított rá az ólban. Petkóczy Ambrus olyan kintülős ember volt. Földszintes háza a Fő utca végén állott, csinos, pléhfedeles családi ház és a kapu előtt padka. Ezen a padkán sütkérezett Ambrus bátya déli napsütéskor és az ebédvégi szieszta után, esthajnalig. Hosszuszáru pipáját még senki sem látta kialudva, egyre ott pöfékelt a foga között. Innét, a padkáról nézegette a járókelő népet, a kik megsüvegeiték és az asszonyok és gyerekek „Dicsértessék“-jét is csak úgy viszonozta, hogy a pipaszárával bökött a sapkájához. De ha ismerős járt arra, akkor felcsillant a szeme és elébe sietett. — Hogy mint vagy kedves öcsém ? — és karonfogta. De rég láttalak. Merre jársz ? Persze, persze, a vén ember unalmas. Nem törődik vele a madár se. De most bejössz egy stamperlira! És nem engedte a vendégét. Karonfog­­vást vezette az ebédlőbe és töltött a pohár­széken mindig készen álló szilvóriumból. — Tudod öcsém, ilyet úgy sem ittál még — mondta koccintáskor büszkén. Az apám múlttal szemben minden magyar embernek be­csületbeli kötelességét, másrészt hangsúlyozta a szlovákokkal való testvéri és megértó munka szükségét és a magyarságnak ez iránti kész­ségét. Ettől kezdve dr. Kamrás József sze­mélye belekapcsolódott az itteni magyarság politikai és kulturális célokat szolgáló tevé­kenységébe, 8 mindenütt & törvények talap­zatára helyezkedve törekedett a köznek és a magyar fajának érdekeit szolgálni. Legutóbb, amidőn ez év elején az állam* polgársági kérdés téves értelmezése sok tízezer magyar embernek létét tette bizonytalanná, a városi képviselőtestület megbízásából dr. Kam­rás József szerkesztette a köztársaság elnö­kéhez intézett feliratot, melynek világos ok­fejtése és a jogtörténeti háttér feltárása a honi illetőségi kérdést helyes világításba helyezte. 1920. évben az igazságügyminiszteriHm dr. Kamrás Józsafet az ipolysági, akkor még fennállott törvényszékhez helyezte át s egy­idejűleg onnét kirendelte a rimaszombati tör­vényszék kerületéhez tartozó feledi járásbíró­sághoz, majd utóbb áthelyezte ót a lengyel határ m-llett fekvő felsövizközi járásbíróság­hoz. Dr. Kamrás József ez utóbbi helyen ál­lását elfoglalta, de mert egészségi és családi ál spots, az ott tartózkodást részére lehetet­lenné tette, bírói állásáról lemondani kény­szerült és pedig 25 éves szolgálata ntán járó nyngdiiához való igényének feláldozásával Ezt követöleg dr. Kamrás József njabb törvényi rendelkezés alapján, mint volt tör­vényszéki tanáesvez tó b ró, az ügyvédi gya­korlat fojjtathatását kérte, ami neki, mint véglegesített bírónak, de ngy is, mint 1905. óta Komáromban lakó és 1910. előtt már itt adózó egyénnek, tehát csehszlovák állampol­gárnak meg is adatott. Pár hónappal ezelőtt kapta kézhez dr. Kamrás József a szlovenszkói teljhatalmú mi­niszter határozatát, mft’y kimondja hogy nem csehszlovák állampolgár, mert a községi köte­lékbe 1910. előtt felvéve nem lett s mert, mint biró a szolgálati állampolgári h&séges­­küt sz áikmpolgárságról szóló 1920. évi 236. sz. alkotmány törvény hatályba léptének nspja, tehát 1920. jnlius 16. ntáu tette le s igy reá a törvénynek ama rendelkezése, hogy akik a csehszlovák köztársaság valóságos tisztviselőivé váltak, állampolgárokká váluak, — nem vo­natkozik. Dr. Kamrás József a miniszter határo­zata ellen panasszal élt a közigazgatási bíró­sághoz és a vonatkozó törvényes rendelkezés j főztje, van vagy húsz éves. Mert hej. nagybir­tokos gazda volt az öreg ur. Hanem hát el­úszott a dominium, ez a kis vityilló maradt itt rám la. Megették a fiskálisok a sok szép tagot, gulyát, ménest. Kiforgatták az öreget mindenbő!, mert meg akarta szerezni számomra a kamarásságot. Azt tudod, mit jelentett egy Bécsben szolgáló magyar huszártisztnek a ka­­marásság. És meg is volt már minden szüksé­ges ős apai, anyai ágon, csak az egyik ük­anyám ment kétszer férjhez és az anyakönyv ! odaveszett, mikor az egész falut elhamvasztotta j a tűzvész, a plébániát is. Na, már most ki ! kellett volna mutatni, hogy a további leszár­­j mazók az ükanyám első, vagy második férjét i vallották-e apjuknak? Pedig mindkettő nemes ember volt, a Pallóczy is, a Diássy is. Öt ku­tya fiskális kutatta, bújta a levéltárakat, hogy voltaképpen melyik a kettő közül az ükapám ? Rengeteg pénzébe került ez az apámnak és én mégse lettem kamarás. Azok a körmönfont jómadarak semmi okosat sem tudtak kisütni. — Aztán tudod, sok pénzbe került ám a .bécsi huszárság is Hanem megmutattam, mi az a magyar virtus! Ma is a szemem előtt van még a lélekemelő jelenet, ahogy ő felsége megrázta a kezemet odakint a freudenaui gye­pen, mikor Spinat lovam nyergében megnyer­tem a Grossze Armeét. Ez a Spinat egy olyan ariózus dög volt, kérlek, hogy csak én tudtam átvinni a sövényeken. És igy tartotta szóval vendégét az öreg, akár napestig. De ezeket a történeteket az egész városka ismerte rég, mert Ambrus bácsi elfelejtette másnapig, hogy már egyszer el­mondta őket és kinek. De most, amióta a szőke Nelka lett a főszemélyiség a házban, a gömbölyű manga­lica, — elmaradoztak a kétszer férjezett ik- 1 anya és az ariózus Spinat történetei. Most

Next

/
Oldalképek
Tartalom