Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)

1924-11-22 / 141. szám

1924. november If .Komáromi Lapok“ 3. oldal. Háló és ebédlő mesés kivitelben, a legmodernebb stílben. Nagy választék konyha bútorban, chaislon, szalon és bőrgarnitúrák­ban, matracokban és gyermek­ágyakban a legolcsóbb árakban. — Beformitn« templomik «zemben. — Saját kárpitos és asztalos műhelyek. Kérem kirakatomat megtekinteni Vidékre díjtalan csomagolás!! 146 alapján kérte, hogy az állampolgárság ügyé­ben hozott határozat végrehajtása a panasz elintézéséig baiasztasnék «I. A teljhatalom mi­­fiiszter a kérelmet elutasította azzal, hosy a batározatB&k azoanali vég« hajtását a közérdek Mvetéli. Komárom város tanácsa a járási főnők ntasitásával 1> Szült miniszteri intézkedéssel fogla]kozvS|£]határozta. hogy az ellen panasz azal fog él® a lfgfehsöbb közűazgatási bíró­sághoz, mert a tanács tagjai, mint közvatien tínui dr. Kamrái József közéleti szereplésé­nek, telj-’S meggyőződéssel tanúbizonyságot tehetnek arról, hogy a miniszteri döntésnek haladéktalan végrehajtását semmiféle közérdek nem követeli és nem követe heti. Mi a tényállást szárazon és hidegen ad* tnk elő, da mert legfalsóbb helyen közérde­kűnek jelezték, kötele38égszerü!eg bozíuk azt a nyilvánosság elé, melyről igy mind nki meg­alkothatja pártatlan Ítéletét és véleményét. Jezó Márton, álíarci tanfelügyelő úr, a bálványszakállasi kathoiikus magyar iskolára vonatkozólag, melyet s, sajtó révén országosan ismert módon elvontak rendeltetésétől, fo'yó hónap 12-én előttem több tanú jelen étében fontos nyilatkozatot tett azzal, bogy hajónak látom, tegyem azt közzé. A nyilatkozat sz-rint az iskolát ismét megnyitják és a minisztérium nem engr li meg annak m g-zöntetését mindaddig, míg Király­néréten nem h-sz iskola. A tasfelügy?.lö úr tiltakozik az ellen, hogy a történtekért az ő hivatalát tegyék felelőssé, ő későn kapta meg az iratokat, a bérlővel szemben nem léphetett fel, mert az nem ő vele van függő és szerző­déses viszonyban, a földművelésügyi miniszté­rium és a fö dhivatal kiküldötteinek eljárása ellen azonban, kik az iskolával illetéktelenül és rövid ú on végeztek, felsőbb helyen már erélyesen szót emelt. Folyó hó 15 éu hivatalosan tudomásomra jutott az iskolaüíyl A* nemzet&ivelödé-i ügyek uunmtérimnának 38162/1.—A. ai. 1924. sz. irata, mellyel o!y calf ót keresi m*g a nagy­­szombati egyházi főhatóságot, B*dja beleegye zését a hálvá»ysz&káll»si r. k«tb. népiskola Királynérétre való át helyezéséhez----------ille­tőleg, hogy az egyházi hatóság ez ügyben való álláspontját tudassa.“ Az irat szerint az áthelyezés p d gogiai. okokból történnek o r. Jcath. jelleg megóvása mellett. Ekként az ügy ngy rázkődtatások után i végre törvényes útra terelődött, *m't meg- ) nyugvással kell elkönyvelniük. De a meg- , nyugvás csak afkor lesz telje*, ha az erősza- | kosán bazárt iskolát, m ly még s>mtniképen , sincs pótolva, haisdékt&lanul megnyitják. Az- 1 tán lehat áthelyezésről tárgyalni annak figye­lembevételével, hogy az iskola egyházi birto­kon van, mely fontos szempont külön is mérle­geiéi dö. Ennyit m gnyugtatásul I M-gszivlalésül pedig szabadjon néhány kérdést felvetnünk. 1. Komolyan vehetjük-e a beiskolázás és a tanítási idő betartása körül észlelhető drákói szigort, mikor másfelől bőn «nők on át szü'te telni h gynak így isko'á* ? Mioihi a népneve­lőd csak cégér volna és Damocles kard mellyel le Jsh-t csapni 1 íme itt vano»k második kiáltó példának a esicsói iskolák ! Járványos beteg- j ség miatt szeptemberben bezárták azokat. Ma két h te azonban konstatálta a járási orvos, hogy a járvány megszűnt; ázásnál vé'emé nyezte az iskolák megnyitását éa a hivatalos iratot postára adta. A jelen óráig még nem kaptunk intézkedést és sem az orvos, sem a jegyző nem m ri a »aját f*lelö ségére meg-I nyitni &z iskolákét, az intóő köröknek pedig ez még nem lü-aős november közepén. Avagy néz<ük a upiskolák VII. évfolyamát, melyet ; az elmúlt évben minden tekintet nélkül keresz­tül erőltettek. Mtkor aztkn a köz'gazgatásí hatóvágok ennek következtében lehetetlen, vagyis teljesítő tleu feladat elé kerültek, akkor rá k ll-tt térni az okkal móddal való hala­­dftsr». Ity a tán v»n VII. évfolyam is, sőt ném ly b tyeu már VIII. is de úgy. ahogy a vi zouyok megengedik és a nép t»űvHésén“k valób n javán válik földmiveió községekben inkább csak a téli félévre szorítva. így azfán voln't magértés i>, lu a leheteti-m he yzet elő­idéző) részéről a bűubak, az egyház nem ka­pó t volna gy o dafrugáut —sokan megértik, melyik >p*s k’fakadásra célzok — mintha n»m támogatná a kun urát. Padg mindig első harcost, az igazi kultúrának, de kömény szik­lájába sok cs rebogár beleüli a fejét és — — — nagyot, toppan. 2 B zhatank-e abban, hogy nj hitvallá­sos magyar isko ákat kapunk? Eddig ilyene­ket cs»k veszítenünk leh- i-tt. Királynérét cá­folja m g aggodalmunkat I De már ott tártnak, ho y a járási hivatal iskolai ügyekben is át*ll magyart! levelezni. Ezy be dvanyomra szlovák írást kapott a jegyzői hivatal, hogy köiölje vei« m a vál szt. Éa ez k-t ittam a levélre: „A lözsági jegyő nr .utján tüdőit üz-netet tudomása! vess-m nstyuttaí tisztelettel kérem a Tekintetes Járásul Hivatalt, hogy más hasonló MKb-u hivatalos beadványomra közv llenül és magyarul vá! szólni mé tóztassék.“ Erre meg­kaptam a kioktatást, hogy a járási hivatal úgy válaszol, ahogy aka*- és ahogy jónak látja. De hova 1-ss akkor a nyelvhasználat joga? A m gánbkásokba szóm) talán? Mi nem iiry ér­telmezzük törvéuyii'g biztosított jogunkat és szeretnék tudni, tévedtünk e, vagy igazunk van. 3. Mi lösz ázz ) az «naherr-l, aki a gyér­csak egyről tudott Ambrus bácsi beszélni: a Nelkáról, ha valaki ismerőst elfogott a háza előtt. — Mert ilyet még nem láttatok! Ha eb­ből nem lesz három mázsás hizó, hát én va­gyok száz kilós, pedig urlovas koromban öt­venötöt tudtam lovagolni és most meg már tán valami negyvenre töpörödtem össze, hogy ez az átkozott csuz nyaggat néha és a heptika is itt morog a mellemben. — De ez! ? A Nelka ? Hej öcskös, mi­csoda hétvármegyére szóló disznótort csapok, ha majd készre hízik télire. Cigány is lesz, pedig mióta szegény Liszkám itt hagyott ár ván, nem lépte át füstös a portámat. Eltánco­­lom mégegyszer a nótáját, amelyikre annyiszor roptuk a szupécsárdást kivilágos hajnalig, hogy azt mondja: Az én szoknyám sárga pikét, Lippentsünk hát egy kicsikét. .. — Rég volt. Tüzesvérű hadnagyocska voltam akkor, most máz csak úgy öregesen, tempósan totyogom majd. De mulatni fogunk! — Hanem annyit mondok, érteni keli ám a hizlaláshoz. És meghozatta az összes tudományos szakmunkákat, amelyek sertéstenyésztésről, hiz­lalásról, betegségek gyógykezeléséről szólották Kívülről citált mindegyikből és na lehetett volna, vattába pólyázta volna a Neikát, de az jobban kedvelte a sárban henteregni, kis tó­csákban az udvaron, eső után. — Csúnya Nelka! — fedte ilyenkor be­cézzen mint a kisgyereket — és erős, cirok­­surolókefével tisztogatta csatakos, göndör sző­rét tisztára, mikor megszikkadt rajta a sár. Mindennap jobban megszerette és féltette Neikát. Állatorvost is járatott hozzá, házi ál­latorvost, az öreg Gribicset, aki megnyugtatta, hogy Nelka olyan egészséges, mint a makk. Kettesben üldögéltek ilyenkor a ház előtti | padkán, pipaszó mellett és gyönyörködtek a ház előtti kis gyepes térségen csöndes röfö- í géssel legelésző Nelkában. — Jó gazda szeme hizlalja a jószágot — ( mondogatta Petkóczy Ambrus és kis ostort pattogtatott a kezében. Nem bízta asszonyra, jj gyerekre se a községi kanászra, aki hiába tütült hajnalonta a ház előtt, mikor legelőre j hajtotta a községi faikát. Maga őrizgette, terelgette és legnagyobb * öröme az volt, hogy a Nelka úgy értette a ) füttyentést, akár a katona a trombitaszót és ; úgy sietett hozzá, ha füttyentett rá, mint a > Viganó. Rákapat a a cukorra is és a Nelka j úgy vette el kezéből a kockacukrot, mint va- ■ lamikor a Spinat. Hanem hát egyszer, ősz vége felé, kez­dett a Nelka immel-ámmal turkálni a vályúban, i Eleintén a két sonkáján ülve evett még, de aztán már úgy se. — Itt az ideje, öreg cimbora, hogy le­­szurasd a kocát — tanácsolta Gribics doktor, szakértő szemle után. — Hivasd a böllért és remélem, a disznótorra engem is meginvitálsz. — Mit ? ! Hogy én leszúrassam a Nel­­kát ? — fortyant fel Ambrus bácsi ijedten. — De már ilyet ne mondj! — Barátocskám, akkor nem állok jót érte. Egy szép napon megfullad és felfordul, azután kampec. Ha már nem eszik, akkor e ég neki az életből és a jó Isten arra teremtette, hogy szalonna, kolbász, hurka váljék belőle, a j mi egészségünkre. Az ismerősök is egyre faggatták: — Nos Ambrus bátyám, mikor tartja meg már azt a hét vármegyére szóló disznó- j tort ? Mert szó, ami szó, az egész környéken j nincsen párja a Neikának 1 Beállított egy délután az udvarra Jóska primás is. — Halottuk instálom, vitéz őrnagy uram — szólt alázatos kalaplevéve és arra felé szi­matolt, — hogy disznótorra tetszik készülni és hogy a bandát is méltóztat... Ambrus bácsi pulykavörös lett a méregtől és a sapkáját vágta a cigány fejéhez. — Takarodsz ki! — ordította. Mars! Laufsritt! Viganó fogd meg! Jóska cigány egy ugrással kint termett a kapun és ijedtében, hirtelen nem tudta, mi lelhette vitéz őrnagy ur Petkóczyt? Ambrus bácsi pedig szomorúan, szótlan, mogorván járt-kelt az udvaron, hátra tett ke­zekkel. Ki se ült már a ház elé, nehogy arra járó ismerőst lásson és nem mert a Nelkára nézni, a melyik ott szuszogott az ólban. Már járni sem tudott nagy zsírosságától, csak ült, vagy feküdt és két kis szúrós szeme bambán pislogott elő tokaszalonnás fejéből. És mikor Zsuzsa asszony jelentette, hogy másnapra berendelte a bődért, leghiresebbiket a városkából, a ki egy szúrásra öli a disznót és olyan kolbászt, hurkát, disznófősajtot tud fabrikálni, hogy még a püspök is megnyalhatja utána az száját, — Petkóczy Ambrus magán­kívül ordított gazdasszonyára: — Csomagoljon! Holnap hajnalba utazom asszonylányomhoz, egy hétre! Még, hogy én hallgassam a Nelka segítségért esedező, szemre­hányó rivását a mikor ölik? Még, hogy én egyem a hurkájából ennek az okos, kezes jószágnak, a ki olyan hűséges volt és vonzódott hozzám, akár a Viganó, vagy a Spinat? Mi vagyok én, kannibál ? És elutazott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom