Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)
1924-10-25 / 129. szám
2. oldal. 1924, október 28 ... V ■ ' ■■ —- ------„Kom&roíiii Lapok** A csehek a szlovákokat nem ijesztik meg és 9am fogják 0k*t sem meghajlítani, sem megtörni. A szlovákok követelései a következők: Szlcvenszkób&n szlovák htlyfcsrtó vapy bán kormányozzon, aki ne legyen Prága rabszolgája és aki semmiben sem függjön Prágától. A helytartó csupán a szlovák parlamentnek lehet felelős. A aziovenszkéi teljhatalmú minisztert valódi közigazgatási és végrehajtási hatalom illesse meg. ö nevezze ki a szlovénszkói hivatalnokokat és vasalásokat, Prága nem avatkozbatik bele a hivatalnokok, lelkészek, tanítók, püspökök stb. ügyeibe. Külön szlovák parlament alakaljon. E feltételek teljesitése nélkül — így Írja a lap — Szlovénszkót nem lehet megbékíteni, iegfeijobb csak kigázni. = A kisantant hadereje. Hogy a békeszerződések értelmében keletkezett aj államok mennyire szolgálják a békét, legféoyesebb bizonyítéka az az erős hadsereg, amelyet a kisantant államai fentartanak. Egyik francia vezérkari tiszt, bizonyos Janiét, aki a csehszlovák hadi iskola parancsnoka, a cseh katonai hivatalos köz önyben cikket ir, amelyben a szövetséges antant államok egységes katonai vezetésének szükségességét hangoztatja és a kisantantról megemlékezve, azt Írja, hogy min áenki tudja, hogy a kisantant államait védelmi szerződések fűzik össze, amelyeket — véleménye szerint — katonai szerződésekkel kellett kiegészíteni. A eikkiró nem tudja, hogy ezek a konvenciók szabályozzák- e az egységes parancsnokságot. Ugyanezen alkalommal a Tribuna a kis»ntant hadseregének létszámáról tesz közlést. Eszerint Csehszlovákia békében 150000, bábomban egy milliónál több katonával rendelkezik. Jugoszlávia 135000, illetve egymillió, Románia 125000, illetve 2 400 000 emberrel rendelkezik. Ide kell sorolni Lengyelországot is, melyre háború esetén bizonyára számíthat a kisantant, — s amelynek békelétszáma 230000, háború« létszáma több, mint kétmillió ember. A kisantant tehát, L-ngytlerszágot is beleszámítva, 650000 emberrel bír, de háború esetén épen akkora hadsereggel rendelkezik, mint Franciaország. A kisaniant békeállománya 89 gyalog hadosztály, 12 loyas- Aandár és két lova»hado«ztály. Zoller & Co. „Adószakiroda“ Bratislava, Kórház-u. 3. s IA város és a külföldi kölcsön Irta Ivánfy Géza. A város tanácsa már régebb idő óta foglalkozik a város háztartásának szanálásával s e célból bekopogtatott már minden helyen, ahol csak adósságai rendezésére kölcsönt kapni remélt. A kiiincselésnek nem íegkellernetesebb módjait azonban eddig csak a belföldi pénzpiac terén gyakorolta, s arra, hogy külföldre menjen a telekkönyvével felszerelve, nem is igen gondolhatott, A Zemska Banka, prágai főintézete, j amelynek előszobájában nap-nap után adtak \ találkozót akaratlan-tudatlanul Szlovenszkó és í Ruszinszkó városainak vezetői, most megtalálta a pénzszerzés uj forrását: a romlatlan valutájú Amerikát. Ez az uj Kolumbusi tett a felfedezések újságával s majd hihetetlenségével hatott nálunk is, ahol a hiteligények kielégítésében alig szoktunk a Nádor-utcánál tovább menni. Kissé újszerű az egyszerű készpénzfelvételhez szokott komáromi fülnek egyszerre merész ivelésü emissziók, transakeiók, kibocsátások, záloglevelek, idegen valuta, tőzsdei árfolyam s hasonló szakkifejezések tömkelegéből kiérteni a valóságot és mégis bármennyire idegenszerű és szokatlan, a város közönségének, ha más mód már nem kínálkozott, az idegen valuta kölcsön kérdése mellett igenlő válasz nélkül elmennie nem lehet. Mert miről is van szó ? A Zemska Banka a szlovenszkói és ruszinszkói városok beruházásaira Amerikában kölcsönt szerez, mint hírlik 300 millió korona összegig. Az egyes városok tervbe vett beruházásai keretében több kevesebb millió koronákat vennének fö! ebből a kölcsönből. Pozsony város 80 milliót jegyeztetett elő, Komárom 13 milliót. Még a leromlott értékben is tekintélyes összegeket, amelyekkel már lehet kezdeni valamit. A kölcsönt a városok dollárban kapják és dollárban törlesztik, illetve fizetik vissza. Dollárban történik tehát az annuitások értékösszegeinek fizetése A dollár-kölcsőn beruházásokra fordítható csak, s biztosítékul a város vagyona és illetve a végzendő beruházások szolgálnak. E vagyonra illetőleg beruházásokra az emissziós intézet dollárokra szóló zálogleveleket bocsát ki, amelyek felvevő piaca a külföld, tehát Amerika lenne, mint ez egypár csehországi város kölcsönénél is történt, amelyek elég magas kibocsátási árfolyamon találtak átvevőkre. A Meghalt a nagyatyám. Irta: Ujházy György. Azzal kezdődött: a gonosz levitt az este a kertbe. Nehéz iilatu május este volt. Cél nélkül mentem, még csak kívánságom sem volt, hogy menjek, de vitt a gonosz. Akkor úgy tudtam: a gonosz vitt. Ma is igy mondom. Éppen a rózsarondó mellett kanyarodtam el s készülök nagy vigan betáncolni a lugasba, amikor egy hatalmas pofon csattanására rémülök. Meghőköltem. De már az ajtóban álltam. A hold rám világított. Egy pillanatra bőszült, szörnyű csend tátongott rám, azt hittem, mindannyian beleveszünk. A nevelőm szakította ki ■agát elsőnek. Kissé vonaglott a hangja, amikor mondta: — Gizi kérem, a méltóságos asszony hivatja. Aztán azzal a zilált, zavarodott arcával felém fordult s mialatt a Gizi szobaieány mint valami riadt árnyék suhant el, rettenetes bamba hangon kérdezte. — Hát maga kérem, mit keres itt? — Semmit, nevelő ur — mondottam ijedten. Siettem vissza a szobámba. Örültem, hogy >em történt semmi bajom. Gyorsan levetkeztem és még az előbbi izgalom kábultságában, mohón előtúrtam a fiókomból Alice fényképét. Reszketett a kezem. Nagy, vad szűzi kjgyultságban, támadt férfilázban csókoltam. Ö volt ve első ideálom. Érettségi után feleségül akartam venni. Úgy feküdtem le tódult gondolatoktól kimerültén, fakult szájjal rebegve: Szeretlek .. . még három . . . év ... holnap latinból . . . tudom ... conticuere omnes intentique óra . . . Alice, igen, tanár ur . ,. batár fog jönni. .. Alice .. . Elaludtam. Gizi keltett fel reggel. Azt mondta, hogy a nevelő ur már elment. S üzentati, délutánra tanulja meg a leckét, mert baj lesz. Mindig meg szoktam tanulni a feladatot, miért üzentet ilyeneket — ötlött fel bennem. De aztán hamar elmúlott ez a rossz érzésem. Gyorsan, fütyörészve öltözködni kezdtem. Ok nélkül kacagtam és a szappan habjával bolondozva játszottam. Bemázoitam vele a képem és a tükörben grimaszokat vágtam. Nagyszerű volt. Bömbölve röhögtem. — Hopp 1 Hol van Alice képe ? Az ágyamhoz rohantam. Vizes volt a kezem: csak úgy szemmel kutattam utánna. Nincs. Izgatottan törültem le magam. Gyorsan, ideges remegéssel feltúrtam az ágyat. Nincsen. A szivemet az idegesség bénította, szédülni kezdtem. Újra és ismét és egyre csak a párnákba, paplanba túrtam : — nincs — hiába, hiába nincsen. — A reménytelenség dühöngővé tett, a rajztáblámat az ágyhoz vágtam. Elhasadt. Akkor verte az óra a nyolcat. Eikéstem az iskolából! Kétségbeesetten kapkodtam magamra a ruháimat. Elrohantam. Sápadtan lépek a terembe. — Miért késett el ? — formed rám a tanár. — A nagyatyám meghalt — hazudtam. — Remélem, azért elkészült? — Igen, tanár ur —• mondottam határozottan. — Tegye le a könyveit és jöjjön ki felelni. Reszketve a kimerültségtől, a meggyötörtségtől, ideges, rángatod zó ajkakkal kezdtem hadarni az Aeneis második énekét. A tanár közbeszólt: — Ne daráljon kérem. Úgy mondja értelmesen :.. < infandum regina jubes renovare ... — ... dolorem — fejeztem be a sort. — Fordítsa le. Hirtelen eszembe jutott a fénykép. Elsápadtam. Ránéztem a tanárra s arra gondoltam, kölcsön kamata 9 százalék, amely a mai viszonyok között magasnak nem mondható. Most már Komárom esetében az a kérdés, hogy először: mekkora az a reálisan felbecsülhető érték, amely a biztosíték egyik részét képezné, másodszor, melyek azok a beruházások, amelyekre elodázhatatlanui szükség van, harmadszor, a tervbevett beruházások várható reális jövedelme, valamint a város háztartásának keretében számbavehető megtakarítás fedezetet nyujtana-e a kölcsön kamatának fizetésére és negyedszer, hogy — s ez is igen fontos a meggondolandók között — a város közönsége hol kap biztosítékot a belföldi és külföldi érdekelt valuta hullámzásával szemben. Az utolsó kérdésre adandó felelettel ketí kezdenünk. A város közönsége — nem úgy mint egyesek ezt ellenkezően állítják — nem spekulációs célból veszi föl a kölcsönt. Az emisszió ama kikötése, hogy a belföldi és külföldi valuta disparitása a kamat fizetése, illetve tőketörlesztés szempontjából a kölcsönt élvező várost kötelezi, magában foglalja egyben ama talán halvány reménybeli előnyt is, hogy a belföldi valuta kedvezően emelkedő hullámában viszont a dolláradósságot kevesebb belföldi valutával törleszti. De vegyük a rosszabbik esetet, midőn a csehkorona romlása a dollárral szemben valutában megnöveli kamataink és tőkénk összegét. Ha ez az eset áü be, úgy a csehszlovák állam pénzügyi egyensúlyában egész állami és társadalmi, gazdasági struktúrájában minden lakost érintő oly kizökkenés velejárója lesz az a valutaromlás, amely létünket a köicsön felvétele nélkül is veszélyeztetné. A városoknak nyújtandó ez a 300 millió nem a városok kölcsöne, arnögött ne» a leromlott, zilált háztarfásu községekké lefokozott városok vagyona áll, hanem maga a Csehszlovák állam, amely a városai, tehát államtestének élő és fenntartó tagjai részére a kölcsön megszerzésével nem kegyet gyakorol, hanem impériumával járó kötelességet teljesít. Ez a kötelesség áll a külföldi kölcsön mögött, mert azt legvérmesebb reményeink között sem álmodhatjuk, hogy Newyork álmatlan éjszakákat virraszt át, mert Komáromban kátyúba zökken a gyallai ügyvédet a vasútról beszállító fiakkeres kocsija, hogy némely utcában a nap tikkasztja szárazzá a háztartások szennyvizét. Buffalo, Michigau s az Isten tudja milyen város lakosai bizonyára nem tudnak s nem is kívánkoznak tudni arról, hogy a komáromi mozi hogy nekem holnap meg kell halnom. Igen, meghalni. Jó lesz. Milyen jó lesz meghalni— Hát nem tudja, kérem ? •— Nem, — feleltem megnyugodva. Ne kínozzon ez a tigris most. — Az lehetetlen. Nem készült? — Nem, — lihegtem és szó nélkül mentem a helyemre. — Hát kérem, ez négyes. De ez már i mégis sok, hogy még maga sem készül. Kére«, ! ez disznóság! Ennek az órának is vége lett. Miska, a legrosszabb tanuló, vigyorogva jött hozzám. Röhögve gratulált. A széles pofáján minden izom nevetett. Rávert a váltamra, úgy ordította az arcomba: — Szerelmes vagy fiú. Azért van mindén. A dacik is. Én tudom, — Hagyj. — üvöltöttem föl és ököllel hasbaütöttem. Megtántorodott, elsápadt, úgy zuhant az egyik padra ájultan. A fiuk összefutottak. Valamelyik tanár is bevetődött a folyosóról. Beirt az osztálykönyvbe Folyton csak arra gondoltam, milyen furcsa a Miska nagy, pufók sápadt arcát nézni: mintha meghalt volna. Később magához tért. Ingó lábakkal vánszorgott hozzám. — Mondtam, hogy szerelmes vagy, te marha, — suttogta. Önkívületien dühvei ugrottam föl, a sapkámat lekaptam a fogasról és futva rohantam ki a teremből, száguidva le a lépcsőn, ki az utcára A pedellus valamit kiáltott utánam. Nem állított meg. Vagy félóráig kóboroltam Akármire is gondoltam, mindennek az lett a vége: meg kell halni. Jól van: meg kell halni Meghalok. Tíz órára hazamentem. Gizi csodálkozva fogadott. Azt mondtam, elmaradt az előadás.
