Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)

1924-07-12 / 84. szám

költségvetés tárgyalása seré* oly iránya indítványt tenni, hogy a megszorított községi adminisztrációval arányosan bizonyos személyi redukciók vitessenek keresztül. Igenis jól tidjnk azt, hogy egy pár család biztos fizetése megcsappant jövedelemmé zsugorodik. Ugyanez a helyzet azoknál az üzemeknél is, amelyeket inkább szeretnénk bérbeadva látni, mert meg vagyunk győződve, hogy azok nagyob rentabilitással bírnak a magánvállalkozás kezében s igy s város biztos bevételei is nagyobbodnának. Kérdjük most már: a város összlakossága szempontjából nem az az egyetlen jól felfogott érdek-e, hogy » város vagyonával való gazdálkodás lehető kis üzemi kiadással lehető legnagyobb jövedelmet biztosítson ?

És én uey gondolom, hogy inkább követjük a szociális kötelességünk által is előirt at&t, ba m:nd*n kérdésnél az összlakosság anyagi erejének teherbíró képessége és nem egyéni szempontból tekint bárki is az adminisztráció egyszerűsítésére irányuló szándék indító okai f*lé, mert ez a szándék soha nem irányul személy elltm, de joggal irányul oly kiadások jóváhagyása ellen, amelyeket, cask bi zonyos pírt-, vagy személyes érdek nem akar feleslegeseknek éli merni.

A t8kg)ékosságot; ssjnos ez évben már megkezdeni nem lehet, mert ez év második felében vagyunk, s a költségvetés tervezet nem egy tétele máris változtatáson ment keresztül, mert a kényszerhelyzet, amelybe a város került, több kiadást követtlfe. A város háztartásának szanálása tehát esek a jövő évi költségvetésnél kezdődhetik meg.

Vannak a városnak oly adósságai, ame lyeknek rendezése azonban halasztást nem szenvedhet. És ezek az adósságok jóval egy millió koronán felül vannak. A beígért bankkö’c-önt amelyre vártunk, meg nem kaphatjuk, melyek tehát, azok az anyegi eszkösöket eJőterem'ö módok, amelyekhez folyamodhatunk? Vagy az államsegély, vagy pótadóemelés.

Az államsegélyre nézve kaptunk már számtalan ígéretet, erre az Ígéretre azonban számi fari biztosan nemcsak nem lehet, de nem is ezsb d ha költségvetéseinket a realitások szerint kívánjuk ö szeéíiíani. T;lán minden rnnényt nem keil föladnunk, hogy az államkormányzat végre is belátva a sanyarú helyzetet, a hónunk alá nyúl, de reménybeli százezreket biztos fedr-zoínek beállítani cs»k ön csalás lenne, amelyből kessiű felétr- dés győzne meg arról, hogy rosszul számítottunk.

— Nem — válaszolt az asszony meggyőződéssel — megverne az Isten, ha rosszat mondanék. Úgy bántál velem, mint szülő a gyermekévei s én mégis gyűlöltelek. Féltem tőletek, mert otthon azt mondták, hogy nem vagytok emberek, nyers húst esztek, embervért isztok s rabjaitok hátából vágtok szíjat. Durvák, kegyetlenek vagytok s az Istenteknek embert ■—‘fiatal rablányt — áldoztok.

— Te kis csacsi! — mosolygott Bodon.

— Bizony azt hittem — erősitgette az asszony — de amikor itt a nagy tölgyfa alatt letettél a nyeregből és a sátor ajtajában megjelent az édesanyád, megnyugodtam. Odajött. Megölelt s megcsókolta a homlokom. Beszélt, kérdezősködött. Nem értettem, de láttam a szeméből, éreztem a keze lágy simogatásából, hogy jószivvel lesz hozzám. Nem csalódtam. Anyám helyett anyám lett. Aztán elnevezett Gyöngyinek. Láttam, éreztem, hogy te is szeretsz, de a büszkeséged lenyelette veled a szót. Minden lépésemet ügyelted. Ügyeltél, hogy szükséget ne lássak. Ajándékaidat édesanyádnak adtad. Attól kaptam meg. Telt, múlt az idő. Mi egy esztendeig alig beszéltünk. Aztán az egyik forró nyári délután itt ezen a pádon ültünk hosszú-hosszú hallgatásban. Lopva rádnéztem. Osszevillant a szemünk. Nem bírtam tovább. Én húzódtam oda hozzád, én nyújtottam az ajkamat és akkor hallottam először tőled a nevemet: Gyöngyi! . . . Így lett a Grätchenböl Gyöngyi. . .

— Es nem bántad meg a cserét ? — kérdezte Bodon.

— Nem — mondta és ismét az ura szemébe nézett. — Gyöngyiből sohasem lesz Grätchen. Megtanultam a szavatokat, megismertem a telketeket és megszerettem ezt a földet. Látod, a kis fiamat sem tanítottam meg a német szóra. Talán már magam sem tudok...

Elcsendesedett. Gondolatai messze jártak.

1924 jtilias 12

„Komáromi Lapok.'

a. óidul.

Hátralenne még & közszükségletek fedezetére a város agyon adóztatott s még a mostani adóját is fizetni képeién lakosságának Dyak&ra hozni a pótactéemelést. Sok reá’is értékkel ez a módszer st*m kecsegtet bennünket, m^rt a költségvetés féJr-bilTnt oldalát e mólszer alkalmazása csak papiroson hozná helyre, mert a köJtségy»té« tervezetben b-állított adóbevételek számszerű összegét is a mai k°resettelen viszonvok között tnloptimúztiknsnak kell kijelentenünk.

Egyik oldalon a pénztelenség, a jövedelemcsökkenés, a lerongyolt gazdasági élet, a másik oldalon éppan e körülmény- k folytán előállott s egyre növekvő szociális kiváualmak, amelyeknek nem egy részit teljesíteni emberi kötelesség is lenne, oly feFdat elé ál i'ják a város képviselőtestületét, am Hvel megbirkózni szinte bh°tf-t]eneéo' Önerejéből ennek a városnak a lakossága képtelen az adósságok és kötelességek ehaoszából kilábolni. Joggal számíthat tehát a város lakossága arra, hogy a képvisel testületek az'k a tagjai, akik közelebb állnak » kormányhoz g az államkormányzat, kép- Vbe'Gje s a város gazdaságának ellenőrzője is a költségvetés tárgyalásának során fognak annyi szimpátiát matatni a város összl* kórságának érdekével szemben, hogy a kivezető utat a város Ősl«kó8ságán»k képviselőivel egyetemben é* megértő megegyezéssel keresni és megtalálni igyekeznek. L het*t1en helyzetet teremt, ha a város képviselőt«-lü'etéb n résztvevők állandóan farbassz°met néznek egymással, m‘rt, yfgre is. ha vannak, amint vannak is világnézetb-li, elvi ellentétek abban a heterogén testületben, a város összlakosságának éideceit a párt és nemzetiségi harcok pergőtüzébe vinni esymásNNni gyil'ö'ködést, egyenetlenséget teremt csak s kipusz'i ja az emberek szivétől azt a kis reményt is. bogv eayszer méris csak kell jönni egy jobb időnek, midőn a belátás és megértés a jó-rossz sorsban századokon át együtt békéb n élők között a lelki békét és anyagi erőrekapást megteremtheti.

— Női fehérnemű, kombiné, jumpen-ieibchen, kombiné hímzések natív választékban, olcsó án ban ELBERT divatáouházában Ko* mérem, liádor-u. 19, sz. (Koronabankkal szemben,)

Felkereste gyermekkora kedves emlékeit Végigbarangolta a hegyes völgy es német főidet, melynek az emlékei már-már egészen elmosódtak a lelkében. A tölgyfa levelei között kitévedt a szeme a végeláthatatlan magyar pusztára, melynek haragos zöld színe olyan szépen ölelkezett össze a tiszta ég kékjével. És fönt csattogott a láthatatlan pacsirta . ..

Van valami ebben a földben, ebben a levegőben — törte meg a hallgatást —, ami megejti az idecseppent idegen lelkét. Nem tudom, mi? Csak érzem. Talán a ti lelketekben van az az erő, amely rabul ejt. Ha a szemetekbe nézek, ha a beszédeteket hallgatom, ha nézem a járástokat, ha ott állok melletted, a mént áldozó táltos mögött, elfelejtek mindent, nem jutnak eszembe az annyiszor elmormogott zsoltárok és a kőből kifaragott néma szentek, csak azt tudom, hogy köztelek vagyok s a ti örömötök, bánatotok az enyém is. Itt nincs csalfa szó, megejtő beszéd. A sziveteket megnyitjátok mindenkinek, ha becsülettel közeledik, de kimarjátok a hamisat Ezért lett öt esztendő alatt Gratchenből Gyöngyi és Bodon vezér hűséges magyar felesége . .,

Bodon vezér mereven bámult maga elé A fülében ott muzsikált a németből észrevétlenül magyarrá vált fiatal asszony különös beszéde. Most jutott először eszébe, hogy milyen változáson kellett átmennie ennek a szépséges lánynak, amíg a Gratchenből Gyöngyi lett. . .

— Huj ! Huj! — kiabált a kis Farád az udvar másik sarkában és a lába közé kapott boton lovagolva, arasztnyi fakardjával össze vissza hadonászott.

— Édes anyám! — csacsogta diadalmasan, el-elakadó lélekzettel — megfutamítottam az ellenséget. Levágtam a németet!

És Gyöngyi átszellemült boldogsággal felkapta, elárasztotta csókjaival s önfeledten suttogta : Gyöngyvirágom .. .

I tal-np tuMM viizoij.

(Mit mondott Seterényi Józsefé)

Saterényi József, volt magyar miniszter néhány nap óta Karlsbadban kodik. A kiváló politikus és k»ZeMiÄ(W ** C8*h magyar keresked-lmi kapcsolunk Wrs! ,, lehetőségéről és erről szóló vél»w*nvS következőket mondta egy ujságirónak.

— A magyar cseh govdasigf vÍ9rnnvoV u. alakulásának csak politikai okok Állott«* », útját a beke óta és azoknak megaTíint4v. , politikai aggodalmuk enyhülővel b0vs fov4bb mindinkább megszűntek azok sz ak«.dfivok amelyek & régi gazdasági kapcsolatok,,,* v4í’ tozött formában való megújítását leheteti«TM* tették. A szerencsétlen kiviteli é, h.1l(MI(1t*H tilalmi rendszer, »mely a cseh*z!0vAV sasátban eredetileg még szigorúbb form**,,, állott fenn, mint Magyarországon. folyom«TM* volt a háborús politika fo'ytatáaának a h«ita ben. Mind-n gazdasági érdek ellenire a

kai éiv*k jutottak uralomra ós ez»knet súlya képezte akadályát éveken át annefr __ hovy a magyar mezőgazdaság a

köztársaság területén lévő százados pl<.c4t i« mét visszanyerje és a cseh ipar ugy-nngvszá

zados fogyasztási területét Magyarország mag. maradt részem magának biztosíthasd*. *

Ijesztő mértékben csökkent, a két. sz*do3 ország egymáshoz való gavdasávi forgalma, miképen általában ez államok- egvmáskö«ti forgalma oly mértékben redukálódott amNy a régi nemzetközi forgalomnak valóságos iróniája.

— Elővf szem egv más cél szamára (a berni IatPrp írl-mentáris Unió naggyülésén tartandó referátumom számára) am gammal bozoUstatisztikai adatokat, amelyből kitűnik, hogy míg M-gyáramig kftlkeresk d-lmi fogyasztásában Ausztria 1913 b*n millió aranykoronákban véve a behozat a ban egy milliárd négyszáznyolcvankét mi lióvai 71’5%-d; a kivitelben : egy milliárd 382 mii ióvai 72 6% a! volt kápvisNve, addig »Z a kölcsönös forgalom 1923-ban mái- csak 147-2 mii ió aranykorona, vagyis 25 40/„ behozatalban, 219 2 millió aranykorona 41*1°/ a kivitelben, vagyis a behozatalban alig vala“ mivel több a régi egyharmaduál, a kivitelben alig valamivel több, mint a fele százalékos arányban. Ezek a számok beszédesek.

Nem k- vésbbé beszédes Csehszlovákia saját statisztikája. Aki ösmeri ennek a területnek fogyasztási és termelési viszonyát, »z bépat alkothat arról, hogy mi jelent az, hogy Csehszlovákia behozatálában 1921-ben Magyarország mindössze 4 1%-al, 1922 ben sem több, mint 5 4% a!, kivitelében pedig 112, illetve 8 8°/o &i volt képviselve és igy möeöUe áll Csehszlovákia ipari behozatalának Ausztriával szemben és k>vit lében pedig alig haladja nrg Angliába irányuló kereskedelmét Csehszlovákiának Két olyan állam területe között romlott le ily módon a kereskedelmi forgalom, amely háború előtt az összes államok között a legszorosabb gazd<sági kapcsolatban állott egymással a vámközősség folytán.

Meggyőződé-em azonban, hogy ez a helyzet elég gyorsan lényeges változáson fog átmenni és a két ország között az annyira óhajlott rendes kereskedelem-politikai kapcsolatok ismét létrejönnek, normális kereskedelmi u. n. tarifaszerződések formájában. A legnagyobb kedvezményezési szerződések is jelentősek, de ezeknek inkább olyan országok között van helyök, amelyeknek egymásközötti gazdasági forgalma korlátoltabb és inkább bizonyos cikkre szorítkozik. Olyan országok között, mint egyrészről Csehszlovákia, a másik oldalon Magyarország, termelési és egymásközötti gazdasági fogyasztási érdekei képeznek, ilyen szerződésnek csak végső szükség esetében átmenetileg lehet helye. Trhát csakis tarifaszerződések jöhetni k létre. Csehszlovákiának meg van a maga vámtarifája, Magyarország megalkotta szintén a maga autonom vámtarifáját. Most már csak ezek életbeléptetése van hátra, da meg van adva általuk az instrumentum, amelynek hiányában eddig Magyarországon tarifaszerződések nem voltak.

Elsimultak szerencsére a politikai bizalmatlanságok is (?) és most végre a gazdasági érdekek léphetnek előtérbe, amelyek teljesen kölcsönösek, Magyarország súlyt fog helyezni