Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)

1924-09-18 / 113. szám

S. oidM. t Komáromi Lapok 1924. aaepteaaber lg easég azonban az volt, hogj az országok a bá­bom után is győztesekre és legyőzőitekre oszol­tak. Bulgáriát még jobban megbüntették, mint Németországot. Éa aláírtam a versaillesi szerződést, mert hazámnak a szabadságot hozta. Ds nem szabad elfelejtenünk, hogy a szerződés igazságtalan pontokat is tartalmazott, melyekre vonatkozólag mi, belga szocialisták fenntartással éltünk. Ma látszik, hogy a győztesek érdekében áll a legyőzőitek sorsán könnyíteni. Reméljük, hogy Ausztria és Magyarország után Bulgária kerül sorra a szanálás terén. A szónok azután az emigránsok helyzetével foglalkozott, amelyet sokkal megrázóbbaak és borzalmasabbnak jel­lemzett, mint az orosz emigránsok helyzetét 1922- ben. Vaudervelde beszédét a következő szavak­kal fejezte be: Európa térképe katonai térkép. Mi abból béketérképet akarunk csinálni. Vargha Sándor temetése. — Saját tudósítónktól. — Komárom, — szept. 17. A komáromi ref. egyház őszintén meg* gyászolt halottját, Vargha Sándor lelkészt, szeptember 16-án, kedden temették az egész ▼áros részvétének oly impozáns megnyilatko­zása mellett, amilyen csak az általánosan be­csült, kivételes tiszteletnek örvendő személyi­ségeknek szokott kijárni. — A ref. egyház nagy gyászában igaz együttérzéssel osztoztak a komáromi egyházmegye lelkászkara, a vá­ros különböző felekezetei, iskolái, intézményei és testületéi, akik testületileg vagy küldött­ségig képviseltették magukat a temetésen. A város közönsége vallásfelekezetre való kü­­lönbség nélkül vett részt a gyászszertartá on és kegyelettel kisérte ki a halottat a ref. te­metőbe. A ravatalt koszornkkal és virágokkal borították be s a gyászmenetban ezrekre rugó közönség vett részt. Emelkedett szellemű beszédekben méltat­ták Vargha Sándor tragikusan kettétörött élet­pályáját és az érdemek elismerő pálmájával ékesítették föl az örökre eltávozott lelkipász­tor megdicsöülfc szellemét. Ott pihen immár a ref. temető árnyas akácfái alatt, a fáradhatatlan munka harcosá­nak oly édes lehet a nyugalom! A ravatal és a Tcegyelei. Vargha Sándor ravatalát kedden reggel állították föl a templomban. A nehéz fekete koporsót pálmák között a szószék előtt helyez­ték el, körülötte a szószéket, a padokat fekete lepellel vonták be, hasonlóképp az orgonát és a gáz- kandalábereket is, amelyek a hatalmas templomban a gyásznak megható, kegyelates érzését emelték. A ravatalra sok koszom, csokor és virág érkezett, a koporsón a család gyönyörű ko­szorúját helyezték el, melynek fehér szalagján e fölirái volt: Drága Apukának — Anyuka, Mica és Sanyi. A református egyház hatalmas koszornjáa, fekete szalagon e íőlirás volt: A komáromi ref. gyülekezet — Szeretett lelké­szének. Ezeken kívül még a kővetkező koszo­rúkat helyezték el: A ref. egyház ebó ének­kara — kegyeletünk jeléül, a ref. földmivelók énekkara — tiszteletünk jeléül, a Komáromi Ref. Ifj. Egyesület — Emléked örökké élni fog, a Prot. Nőegylet választmánya — kegyelete jeléül, a Ref. Laányagyesület — Szeretett El­nökének, a polg. leányiskola növendékeinek koszorú szalagján: Hálás tanítványai — hit­oktatójuknak, A főgimnázium ref. ifjúsága — Szeretett Lelkipásztorunknak. Koszorúi helye­zett a ravatalra & komáromujvárosí ref. egy­ház is, mely küldöttséggel képviseltette magát a temetésen, valamint Kollár Lajos és családja. Gyönyörű virágcsokrot küldöttek a ravatalra többek között Szendy Pál családja, özv. Végh Mihályné, Fehér József, Marcsa Dániel, Ozibor Gésa, Horváth Sándor, Erdélyi család (C3.­­Aranyos), Fehér Károlyné, Tóth János (K.­­Szentpéter), Vály Lajos, Kelemen család, Gold­berger Lipót, valamint a L^ányegyesüiet tagjai és még sokan az egyház hívei közül A ravatalt délelőtt 9 órától kezdve igen sokan tekintették meg, a templombin a dél­előtt folyamán a kegyeletet? közönség sok szá­zai fordultak meg. Déli 12 órakor a templo­mot a rendezőség lezárta. A gyászbabornlt család iránt az elhalá­lozás napjától kezdve a részvét igen nagy méretekben nyilatkozott meg. Egyesok és tes­tületek fejezték ki részvétüket és fájdalmukat, a vidékről pedig számtalan résavóitávirat ér­kezett a családhoz. A ref. egyház presbitériuma, a Rsf. Ifj. Egyasülettol és a L lány egyesülettel együtt testületileg jelent meg az özvegynél, aki előtt Gaál Gyula dr. íögondnok tolmácsolta az egy­házat és egyesületet ért nagy veszteség feletti fájdalmat é3 biztosította a gyászbabo­­rult családot, hogy fájdalmukban igaz rész­véttel osztoznak. A dunai ref. egyházkerület részvétét Balogh Elemér pü?pök, a komáromi ref. egyházmegyéét pedig a lelkész! kar élén Gyalókay László esperes fejezte ki őszinte szavakban. A Protestáns Jótékony Nőagylet választmánya élén özv. Liszlcay Jenönó tolmá­csolta az egyesület részvétét, hasonlókópan kondoleáltak ez iskolák is. Gyászisteni tisztelet a templomban. Délután egy órakor njra megnyitották a templomot és a kegyeletes közönséget ujn a ravatalhoz bocsátották. A rendet az ifjúsági egyesület tagjai nagy körültekintéssel végez­ték, akik a bejáratoknál és a templomban az érkező kötöttségeket és a közönséget eliga­zították, illetve elhelyezték. A közönség már két órakor özönlött a templomba, ahol fél háromra minden hely el volt foglalva, sőt a padok közötti utakon is tömegesen állottak, úgy hogy a később jövő kü’döttségek a ré­szükre fentartott helyekre csak nehezen voltak eligaaithatók. Három órára a templom teljesen megtelt gyászoló közönséggel. A gyássistenitisztehten megjelent a ko­máromi ref egyházmegye lelkészi kara, a hely­beli felekezetek, testületek és egyletek kül­döttségei és képviselői. A ravatallal szemben elhelyezett széksoron a gyászoló család fog* l&lt helyet. A szószék melletti lelkészi pádban: Balogh Eiemér pü>pök, Gyalókay László esperes és Vágó Ede nemes hodosi lelkész pspi ornátnsban foglaltak helyet, tőlük jobbra a fenntartott helyen az egyházmegye lelkészi kara helyezkedett el, akik között ott voltak Gálffy Géza, Borosa Kálmán, Soós Ká­roly, Tóth János, Galambos János, Mokos Kál­mán, Nagy Kálmán, Czike János, Nemes Kál­mán, Galambos László, Tóth Kálmán, Marcsa Sándor, Beke Kálmán, Kóczáu Mór, Tóth Zsigmond, Csekes Béla, Yargha Dezső, Tóth Béla, Galambos Zoltán, Zsemlye Lajos, Borza Zoltán, Lelkes Ferenc lelkészek, a szószékkel szemben levő padsorokban Erdélyi Pál dr. egyházmegyei gondnok, Zsindely Ferenc, Saijj Ferenc dr., Kenessey Kálmán dr., Mohácsy Jáuos dr. egyházmegyei taaácsbirák, valamint a komáromi egyház presbitériuma és a komá­­romujvárosi ref. egyházközség küldöttsége Szenczy Mihály gondnok vezetésével. Ugyanott az első padban helyezkedett el a komáromi róm. kath. hitközség küldöttsége Mayer Imre dr. apátplébános és Alapi Gyula dr. vi­lági elnök vezetése mellett, a komáromi evang. egyházközség küldöttsége Jánossy Lajos es­peres lelkész és Vaskó litván felügyelő veze­tésével, küldöttségileg képviseltette magát a komáromi izr. hitközség Krausz Mór rabbival az élén, testületileg jelent meg Gidró Bonifác igazgató vezetése mellett a főgimnázium tanári kara, a polgári fiúiskola, a polgári leányiskola, a községi elemi iskola tantestülete Czéh István, Banai Pál és Uherecky Géza igazgatók és az iskolaszék Kamrás József vezetésével. Komárom város küldöttsége Gsizmazia György városbiró és Jávor Jenő főjegyzővel az élén, Alapy Gáspár kormányfőtanácsos, Komáromujváros t. polgár­­mestere és Tóth Zsigmond dr. tanácsos, a Protestáns Jótékony Nőegylet választmánya' Liszkay Jesőné elnök vezetésével testületileg, a törvényszék küldöttsége Soós Imre ár. és Geffjrí Elek táblábirók vezetésével, a Ko­­ámromi Első Hitelintézet képviselete Bartos Frigyes igazgató vezetósa mellett, a Ko­máromi Kaszinó küldöttsége Csepy D mi elnök és Bálint István igazgató vezetésével, a Kath. Énekkar WitKUsak Károly dr. elnök és Molecz Tivadar karnagy és a Kath, Ligényegylet Király József elnök vezetése mellett. A Raf. Ifjúsági Eíyseület gyászba vont zászlaja alatt s a Ref. L íányegyesülat testületileg j-lentek meg a templomban. Tanáraik, illetve tanítóik vezetése mellett jelentek meg a főgimnázium, polgári iskolák és elemi isiioiák református növendékei, mig a főgimnázium összes növen­dékei zászló alatt vetlek részt testületileg a temetésen. Pont három óra volt, amikor megkezdő­dött a gyászisteuitíszíelet, A gyülekezet elé­nekelte az „Uram, a töredelmes szivet te sze­reted“ kezdatű éneket, majd p.dsg » XC. zsol­tár első versét, melyet az egyházi első énekkar gyászdala követett, Nagy Lsjos kántor veze­tésével előadván a „Könnyes szómmal megjelen­tünk“ kezdetű megható éneket. A karének elhangzása után Balogh Ele­mér a dunai egyházkerület tudós püspöke lé­­patt a szószékre és sziveket megindító Áhíta­ton imában fohászkodott az egek Urához, vigasztalást esdve a gyászolók részére és ál­dását kérte a megboldogult lelkipásztorra, elár­vult családjára és a gyülekezetre. A lelkeket magasba emelő imádság után a ref. gazda­­énekkar adta elő a „Szomorúan — fájdalma­san“ kezdetű gyászéuaket. A gyászbeszédet Gyalókay László esperes mondotta, ki a szomorú alkalomra a Királyok második könyve 23. részének 17 versét válasz­totta alapigétíl, rnaly & kővetkezőképen .hang­zik: És monda a Király: Micsoda temetésnek jegye ez, melyet látok ? Feleiének péki a vá­rosbeli férfiak: Az Isten emberének koporsója ez, ki Judából jött volna és mindezeket megjöven­dölte val-i & Bathalleli oltár felől, molyekei cselekedtek. A szónok az írás szavaival ma­tatott reá Vargha Sándornak munkás életéra és azokra az eredményekre, amelyek önfelál­dozó munkálkodásának nyomában jártak. Mint az egyház lelkipásztora, aki nagy elődöknek, püspököknek volt a komáromi lelkészi állásá­ban utóda, örökre elismerésre méltó buzgalommal folytatta azt az építő munkát, melyet a közel egy évszázadon keresztül püspöki székhelyül szolgáló komáromi egyház nagyemlékű lelki­­pásztorai végeztek. Isten és egyháza szolgála­tában eltöltött ideje alatt hűségéről, odaadásá­ról tett bizonyságot, a serdülő iljnság vallások­tatásának céltudatos és eredményes művelésével nemzedékek lelkében erősítette a hitet. A köz­művelődés és a magyar kultúrának terjeszté­sével, mint az ifjúsági, egyesület vezető szel­leme, magyar fajához és nemzetéhez való tör­­het3tlen ragaszkodást oltotta embertársai szi­vébe. Mindezen tevékenységével méltónak bi­zonyult az Isten embere névre, akinek derék­ben kettétört élete eredményeit és sikereit a reá bízott intézmények tanúsítják s t kinek korán elköltözése nemcsak a gyászbabornlt családnak, mely mindenét elvesztette a meg­boldogultban, de a református egyháznak, gyülekezetének, egyházmegyéjének, az ifjúsági egyesületnek, a leányegyesületnek és mindazok­nak akik szerették és becsülték, mélységes fájdalmat okozott. A fájdalomra a minden ir­galmasságok Atyjánál találnnk csak vigaszta­lást, mert Írva vagyon: Én vagyok az igazság és az élet, aki én bennem hiszen, ha meghal is örökké él az! Végül az esperes megáldotta a halottat, megáldotta a gyászolókat, a gyüle­kezetét, a gyásztiszíességtevöket és megható szavakkal búcsúzott el az elköltözőitől. A gyászbeszéd után a gyülekezet eléne­kelte az „Elmégy, elmégy Jezns szolgája...“ kezdetű halotti éneket, mellyel a gyászisteni­­tisztelet V*5 órakor véget ért. Dumas regénye után Városi Mozgószinház. Dumas regénye után A Három Testőr (2 részben) Az l-ső rész szombaton és vasárnap 1924 szept. 20-án és 21-én A főszerepben: Douglas Fairbanks. Legszebb amerikai film!

Next

/
Oldalképek
Tartalom