Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)

1924-07-05 / 81. szám

„Komáromi Lapok*

........ ■ 'I . ...... T ...

h ;' ' *■' ' • '

FQssy Kálmán képviselő a2 árvízkárosultak érdekében.

— július 4.

Kevés politikai párt dicsekedhetik olyan fáradhatatlan, agilis és a magyarság érdekében minden pillanatban tettre kész képviselővel, mint az Országos Magyar Kisgazda, Földmives és Kisiparos Fárt, Füssy Kálmán, a komáromiak népszerű nemzetgyűlési képviselőjévei, aki boldog boldogtalan rendelkezésére áll ós bárki érdekében a legnagyobb készséggel közben jár.

Most az árvízkárosultak érdekében járt el ismételten.

Mint annak idején közöltük, Füssy Kálmán képviselő a pénzügyminisztérium illetékes osztályain közbenjárt a csallóközi árvízkárosultak segélyezése ügyében s kérésére az illetékes osztályfőnök megígérte, hogy a károsultak részletes jegyzékét a legrövidebb időn belül beterjeszti.

A tegnapi napon Füssy Kálmán beterjesztette a pénzügyminisztériumhoz a csallóközi s az ipolyvidéki árvízkárosultak részletes jegyzékét, amely szerint hatvanhat község határa áll még ma is vii alatt.

Az árvízzel sújtott terület 51.837 katasztrál’S holdat tesz ki. A pusztító ár azonban nemcsak a mezőgazdasági területeket borította el, hanem egyes községekben, nevezetesen a Csilizkőz bét községében a lakóházakat is tönkretette. Eme községek lakói a legnagyobb arömegfeszitéssel U alig képesek megtartani állatállományaikat s azt & még megmaradt zöld vetéssel kénytelenek élelmezni s a legnagyobb reménytelenséggel néznek a tél elébe. Óriási a szerencsétlenség főleg azért, hogy a községek az árvíz és belvizek miatt megközeSithatetlenek b így természetbeni gyors segélyt a legjobb akarat mellett sem képesek nyújtani az épan megmaradt községek.

Az árvízkárosultak kimutatásához csatolt kérvényben a folyó évi földadó s összes pótlékainak, bérleteknél a harmadik osztályú kereseti adónak, továbbá a jövedelmi és forgalmi adónak elengedését, valamint a régebbi adótartozások fizetésének kamatmentes haladékát kéri Füssy Kálmán képviselő s végül azt, hogy az árvízzel sújtott lakosságnak kedvezményes árú vetőmag s az állatok részére jutányos takarmány osztassék szét.

Füssy Kálmán képviselő rámatatott arra is, bogy a kormány által nyújtandó tízmillió

2. oldal,

Zivatar.

Irta Timár József.

Forró sugárözön omlott alá a lekaszált szénarendekre s a nyári melegtől remegő levegőben kábító illat terjengett.

Miska, meg András szaporán gyűjtötte a szénát. Először petrencébe, aztán a petrencéket boglyába. Az első boglya már készen is volt. Szép, akkurátus, süvegforma. Hogy az eső leesurogjon róla.

Ä szekér a rét szélén állt, mellette két jámbor kérődző, a Huszár, meg aDallos. Csendesen pihentek egy hatalmas akácfa árnyékában.

Az illatos széna zizegve gyűlt halomba Miska és András villája alatt s szaporán nőtt a második boglya.

Az ég tiszta volt és azúrkék s a nap úgy ragyogott rajta, mint valami aranyhimzés egy óriási paláston.

— Megszomjaztam, — mondta Mihály és ingeujjával végigsimitotta izzadó homlokát.

— Én meg megéheztem, — válaszolt András — Tán ennénk is, innánk is.

— Úgy a! . . . De tán előbb raknók össze ezt a megkezdett boglyát.

— Hát akkor rajta, szaporán!

Nekifogtak. Ment a munka szaporán.

Hanem egyszer csak, mintha föld alól

jönne, rövid mozgás hallatszott.

— Nono! — neszeit föl Mihály. — Tán csak nem égdörgés ?

András szeme fölé tette a tenyerét, úgy nézett körül.

— Még semmi fölhőt sem látok — mondta.

— Nem ám, mert még alattunk van — vélte Mihály.

koronás segély minden bizonnyal kevésnek fog

bizonyulni. Ötvenezer hold elpusztult termése ugyanis háromszázezer métermázsa gabonának tekinthető, melynek értéke negyvenhét millió cseh korona csak Szlovenszkó délkeleti részén s igy a tízmillió korona segély igazán csak kis morzsa az egész állam árvizkárosnltjainak támogatására.

A gútai földosztásról

a kormánysajtó égig érő dicshimnuszokat zeng. A valóságban azonban kissé másképp an fest ez a beígért földosztás. Itt közlünk két tudósítást a kormánypárt újabb nagyhangú Ígérgetéséről.

Lapunk, a Komáromi Lapok gútai tudósítója ezt írja nekünk:

Földosztás Gután.

Izgalmas napokat él a gútai nemzet.

Ugyaniä pár napig Gúlán időzött a föld hivatal több kiküldöttje.

Mint hírlik, a Stagnóza és a Csörgőpuszta, e két prímád uradalom földosztása végéit.

Az emberek jönnek, mennek, lesik, hogy mikor mérik már a földet, de ennek ideje „egyelőre“ még nincs itt. Bár olyan hírek is járnak, hogy a földet három napon belül fölparcallázzák cäak még Grünwríd Gyulával, a jelenlegi bérlővel, kell megegyezni, aki 300 ezer korona kártalanítást kér & vetés §3 a munkáért.

A földosztó uraságok autókon jöttek. S miután meggyőződtek, hogy a Stagnózán óriási víztömeg fekszik, az egész földosztó uraság (látva az elég nagy néptömegat) heves szónoklatot tartott, azonban meglehetősen túllőtt a célon, mivel a gútai nemzetet többek között „a buta magyarok“ címmel is fölruházta.

(Bizonyosan emigráns volt.)

Ezt a címet a derék hallgatóság meglehetős visszatetszésad fogadta, mert a gútai nemzet nem szónoklatokat, nam titnlák&t, hanem első. sőt legelső sorban földet akar, jobban mondva szeretne. Ezért összegezve a híreket, meg lehet állapítani, hogy a gútai nam. zet a legnagyobb bizalmatlansággal néz e legújabb keletű földosztás! hadjárat elé, mivel kitűnő republikásk fönállása óta már nagyon sokszor vissza éltek a földosztás hangzatos jelszavával.

*

A Pr. M. H. tudósítója pedig ezt Írja lapjának:

— Hogyan volna alattunk, mikor a fölhő j az égen úszik, alattunk pedig nincsen ég?

— Hogyne volna 1 Fölöttünk is van, meg alattunk is.

— No, már az csak lehetetlen.

— Nem lehetetlen, mert a föld gömbölyű.

— Ja, vagy úgy! Hát erre nem is gondoltam. Akkor hát csakugyan lehetséges.

— Persze! Nézd már tolja is fölfelé a pofáját az első fölhő.

Egy habból bodorintott kumulusz kapaszkodott a szemhatár fölé s abban a percben újra mély morgás hallatszott.

— Hohó, iparkodjunk, mert csúffá tesz bennünket.

Renden volt a Sok széna, több mint fele már petrencékbe rakva, ha megázik, újra széthányhatják, szárogathatják.

Egyszerre megfeledkeztek evésről, ivásról. Serényen, izzadva folyt a munka, hanem a bodorfelhő még serényebb volt.

Föltornyosodott, aztán bámulni kezdett, majd hirtelen szétnyilt, mint az esernyő.

Hirtelen szél támadt s fölborzolta a szénát. Aztán a szétterült fölhő mindig feketébb lett, végre elkezdett száguldani a szél hátán.

A szemhatárnál már egészen összefolyt a földdel, mint az őszi köd.

— No, ott már esik, csak úgy szakad — mondta András. — Csak ezt a boglyát végezhessük be, aztán a nyakunkban lesz.

Egyszerre kövér cseppek kezdtek hullani. Csak itt-ott, ritkán.

— Szorítsd! — kiáltott Mihály.

— Hiába — felelt András. Már itt a vihar.

Hatalmas égdörgés rázta meg őket s

száguldó szélvihar kapta el villájukról a csomó szénát.

De azért a boglyát bevégezték. Kisebb j lett, mint az előbbi, de készen volt, kerek *---------- ■ - .------------ ■ " ------!----------A gútai komédia.

A szloveuszkói kormányl&pofe jelentése szerint az áliami földhivatal a legutóbbi napokban adta út Gúla község lakosainak bérletbe az esztergomi hercegprímás birtokainak egy részét, amelyet eddig is ők béreltek másodkézből. — Ezt az alkalmat fölhasználta a Hodzsa-féle agrárpárt a saját korteseéljaira, ngy állítva ba a dolgot, mintha a földeket Hodzsa adta volna a népnek. Hodzsa ágyán személyesen nem jelent meg, hanem Dachaj pártjabeli szenátorral képviseltette magát, akit egyébként már volt szerencsénk bemutatni abból az alkalomból, hogy egy hölgy becsületébon gázolva, mentelmi jogának védelme alá bajt. Ez az nr adta át a földet Békeffy titkár urnák. *

Ehhez a komédiához a kővetkezőket kell megjegyeznünk. Számtalanszor hangoztattuk már, hogy a földet nem Hodzsa osztja, hanem a földhivatal. Hodzsa legföljebb a saját földjeit oszthatná s mint földmiveiésügyi miniszter az állam birtokait. Ezeknél azonban erősen védi a nagybirtokok eszméjét s igy önmagával kerül ellenkezésbe. A komédiázásnál Varga Vilmos és Békeffy urak „vették át“ & földet s ezt az alkalmat nem mulasztották el, hogy a magyarság igazi pártjain ne rúgjanak egye*t azzal, hogy Lolley, meg Szent-lyány pártjai a földreform ellen vannak. Ezeknek az araknak csak annyit mondunk, hogy alig lett volna alkalmuk erre a szép komédiára, ha a Lsll&yek és Szent lyányok az első pillanattól nem tiltakoztak volna a telepítések ellen s ma már légionáriusok művelték volna azokat a földeket, amelyeket most Békeffy ur vett át. Hol volt azonban akkor Békeffy ur? Egyetlen egy esetben sem hallottak, hogy a telepítések ellen tiltakozott volna.

\ A gútai magyarok nagyon jól tudják, hogy ma már Békeffy ur közvetitősa nélkül is megkapták volna a földeket, da csakis azért, mert a légionáriusoknak már nem kell az’ Hallgatni fogunk — nem, dicshimauszokat fogunk énekelni Békeffy úrról, ha az általunk megjelölendő községekben a földtelen helybeli igénylőknek eszközöl ki földet s elzavarja a betolakodott kolonistákat.

*

A saját tapasztalatainkból pedig azt írjuk, hogy a földreváró emberek a legnagyobb bizonytalanságban vannak, hogy hogyan, mikor, milyen feltételek mellett, örökáron, vagy csak bérletbe kapnak-e földet. Etekre a kérdésekre

I8?4. julms 5.

oldalú és csúcsos, hogy az eső lefolyhasson róla.

A vihar lerobbant. Felhőszakadás, mint a falusi nép mondja. Mintha kannából öntenék a vizet.

— Bújjunk a boglya alá! — vélte Mihály, de András mást gondolt.

— Hozzunk ide inkább hamar egy petiencét, abból csináljunk hajlékot.

A petrencét gyorsan odacipelték a boglya mellé s a petrencerudat neki támasztották, úgy hogy a széna alá omlott, mint a sátor. Alatta kis üreg támadt, oda bújtak be mind a ketten.

Csurom vizek voltak.

— No, — mondta Mihály — födél alatt volnánk, csak a menykő bele ne üssön a hajlékunkba.

Hát biz az vagdalkodott szaporán. Csittcsatt — csattogott, villogott, sustorgott, durrogott.

— No, Ítéletidő — vélte András, — csak legalább a tarisznya ne maradt volna a szekéren.

— Meg a csutora is ott van I — kiáltott Mihály — pedig én szomjas vagyok . . . De nem bánom, ha a menykő belém csap, akkor is ide hozom.

— Kiugrott a széna alól s a szekérhez szaladt. Lekapta a csutorát, meg a tarisznyái s rohant vissza velük.

Mire visszatért, olyan volt, mintha vizbő húzták volna ki.

Bebújt a széna alá, aztán jót húzott ; csutorából.

András meg a tarisznyába nyúlt s kivel egy darab szalonnát, kenyeret metszett me! léje, aztán Mihálynak nyújtotta:

— Nesze, egyél.

Mihály letette a csutorát közéjük s ő