Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)
1924-07-05 / 81. szám
'a ItflyvMBIfitfHi fttftlyHk, <9*B6SBSS===^=^== tt. Sionbati 1884. Julim I £litz«ii*l Xr iMk«nlo«ák értékbe* > Ktlybaa ét vidékre tattal szétkUdéutl: itfféss évre SO K, félévre 40 K, *e&jreééTre 20 I Külföldöm 160 Kö. Ejfyea uán ára t 80 fillér. POLITIKAI LAP. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. főezarkesztő; QAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Bierke»t6aé| ét kiadóhivatal: Nádor-n. 29., hová ugy a lap tiellemi részét illet! közlemények, aü*t a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldésit* Kéziratokat nem adunk vissza. Kcgiiiniife tutukigt báromszor: kaddoi csütirrtikög it mtslDti I Mm hossiu. Komárom, — július 4. Az áliamfordulat törvényhozása az akkor még friss wilsoni gondolat alapján a demokráciában kereste azt az erőt, amely az új államalakulatban a kortézia folyamatát megindítja. A gondolat, mely szép volt, kifelé eltakart egy nagy célt, a nacionalizmust, amelynek megkülömböztető és elnyomó törekvéseit a demokráciával összeférőnek a külföld se tartotta volna, így lett a demokrácia forradalmi jelszó, annak igazi értéke nélkül, igy hiányzik abból elengedhetlen kelléke a nemzeti egyenjogúság és egyenlőség. Az okosabb és tapasztaltabb politikusok érezték is ezt s a látszatot mindenképpen fenn akarták tartani. Az állam berendezkedéseiben, a hivatalos hierarkiában a demokráciát akképpen igyekeztek megvalósítani, hogy eltörölték a szellemi és fizikai munka közötti külörnbségeket, ami azután kiterjesztette a most is virágdíszében levő áldemokráciát. A régi tisztviselőket elküldték, mert magyarok és németek voltak, — ez a két nemzet, mint nehezen emészthető valami azóta ds fekszi a demokrácia gyomrát, — a helyükbe a legjobb esetben csak gyorskurzusokon megtalpalt gyakorlatlan elemeket raktak. Emlékezzünk csak vissza az első évek hivatali visszaéléseire, sikkasztásaira, zsarolási és megvesztegetési eseteire. Igazi és komoly csehek ma is a leglesújtóbban nyilatkoznak az »exponált« tisztviselőkről és ha néha a cseh sajtót elfogja az őszinteségnek egy rohama, úgy nyilatkozik a szlovenszkói cseh alkalmazottakról, hogy mi azt magunknak meg nem engedhetnénk. De hát ebből nagy erkölcsi károk származtak, amelyeknek a hatása a köztudatban lerombolja és megsemmisíti a legszebb elveket is. A demokrácia is igy járt, arról nem lenne szabad megvető kézmozdulattal beszélni, vagy a jobb kéz jelentős játékával kifejezni annak lényegét. Ez kár, helyrehozhatlan kár, mert a demokráciában szép gondolatokat lehet valóra váltani. Az olyan demokrácia, amely falusi tauítóból aktiv ezredest csinál, őrmesterből meg egy kis gyorskurzussal tanítót, a fináncnak ötven-hatvanezer korona jövedelmet, a törvényszéki bírónak meg a felét juttatja, gondolkodóba ejti az embereket a demokrácia megvalósítói felől. A régi rend a szellemi és testi munka között külömbséget tett, amellett hogy a szellemi munkát jobban értékelte, bizonyos liszteletet is adott mellé nyomatékül, adlig az új rend szerint mindenkiből lehet minden, és az hogy a német nyelvet olyan tanár tanítsa, aki a német nyelvet nem is beszéli, s egy kis politikai érdem mindig pótolja a kvalifikáció hiányát. Sok van ebben annak az éles és el nem titkolható antagnizmusnak a felkeltésében, mely a szlovákságban kialakult a felszabadító cseh nemzettel szemben és valljuk be: nem minden alap nélkül. Feleljenek érte azok, akik a demokráciát hamis váltón olyan vágányokra irányították, amelyek annak céljaival ellentétes irányban futnak. Nagyon tanulságos a napi politikában Klofácz szenátornak a bírálata a hadseregről. Ez az ismeretes cseh nacionalista egyszer hadügyminiszter is volt, a legelején. Mint öreg szocialista, aki még a bécsi parlamentben segített verni a padokat, szintén a demokrácia felé orientálódott, egyenlőség, két évi katonai szolgálat, önkéntesség eltörlése satöbbi. Ma ugyan a lehiggadt demokrata belátja, hogy az a tény, hogy a mérnök meg a törvényszéki jegyző a kaszárnyában együtt pucolja a gombot és fogyassza a kuédlit, csak a látszatnak dolgozik, de a lényeget súlyosan megkárosítja. Mert a mérnöknek mégis csak tisztnek kell lennie és a törvényszéki jegyző, amikor két évig ül a a kaszárnyában, valahogyan súlyos és fontos teendőt mulaszt el, amiből a biróhiány kezdődik, a fontos magánjogi és büntető perek elhúzódnak az emberi kor legvégső határáig, az emberek jogosan türelmetlenek lesznek és szidják, mondjuk a demokráciát. A demokráciának a megölője ebben a köztársaságban mégis nem annyira az elvek és felfogások különbözősége, mint a nacionalista türelmetlenség. Ha ők a demokráciánál az amerikaira gondolnak, tudhatnák, hogy az amerikai tőke és kormány a végzett munkával törődik csak, nem pedig a dolgozók nemzetiségével, vallását, kultúráját, nyelvét minden nemzetiség szabadon használhatja, építheti és művelheti. Hol van ettől az itteni sajátos demokrácia, amely zsarnoki és terrorisztikus módon érezteti dölyfét és türelmetlenségét az egyes nemzetiségekkel szemben, azokat a közhivatalokból, sőt a munka és érvényesülés lehetőségéből is kizárni igyekszik. Nagyon messze esett ez a demokrácia az igazitól, mely uralkodó és elnyomott fajokat nem ismer. Mi lenne, ha a sok sértést, törvénytelenséget az elnyomott nemzetek is viszonoznák nemcsak politikai ellenállással, hanem gazdasági téren bojkottal vagy szabotázzsal! Mi lenne, ha a szabadalmazott vallásgyalázás és divattá lett burkolt vallásüldözés egy nagy kultúrharcnak alapjait segítené kiépíteni! Mind ez a demokrácia igazi légköréből kizárt lehetőségek. Elkezdve a csendőrtől, föl egészen a közigazgatási bíróságig uralhatnánk az egyes antidemokratikus tények egész láncolatát, melyből egy alapjaiban hamis rendszernek képét rajzolhatnánk meg. Mindezen egyetlen szó beiktatásával lehetne segíteni, amelyet kitöröltek a demokrácia fogalmából: ez a szó az egyenlőség, állampolgári, nemzetiségi és jogi értelemben. De azzal, hogy ezt a demokráciából kitörölték, kasztrálták a demokrácia lényegét, megfosztották azt nemes és tiszta csengésétől, csináltak egy szurrogátumot, összegyúrva nacionalizmust, szocializmust, demokráciát egy edénybe, főzték, forralták, leszűrték, felhígították és mindig kifelejtettek valamit belőle: ez az úgynevezett csehszlovák demokrácia, amelynek nincs párja a nemzetek között. Versenyen kívül áll: hors concours. — A költségvetési bizottság munkálatai. A képviselöbáz költségvetési bizottsága most tárgyalja a költségvetésre vonatkozó kormányjavaslatokat. Eiek kőiül néhány fontos javaslatot elfogadott. így elfogadta a fúziók esetén beálló illetékek é* adókönyitésekről szóló javaslatot, az elemi katasztrófák által sújtott községek állami segélyezését, a szlovenszkói és rusziuszkói felekezeti nép- és polgári iskolák tanítói szolgálati illetményeinek megállapításáról szóló javaslatot. A Magyarországgal a magánbiztosító intézetek ügyében követendő eljárásról szóló egyezményt és a hoiics-gödingi be yiérdekü vasat megvásárlására vonatkozó törvényjavaslatot. = A kisantant konferenciája. A régóta hirdetett kisantant konferencia, melyet eredetileg a múlt hóban akartak megtartani, julius 11—18. napjain lesz Prágában. A konferencián Jugoszláviát Nincsics külügyminiszter, Romániát pedig Dúca külügyminiszter fogja képviselni. Az eddigi jelentések szerint a konferencia az időszerű nemzetközi kérdésekkel, a kisantant államainak szomszédaihoz való viszonyával, Magyarország é3 Ausztria pénzügyi talpraállásaval és azokkal a kérdésekkel foglalkozik, amelyek a legközelebbi népszövetségi ülésezés napirendjén szerepelnek. így foglalkozni fognak a katonai ellenőrzéssel, a népszövetség leszerelési tervével, a kölcsönös segítségről szóló szerződéssel és a jóvátétel! kérdésnek a szövetségesek közötti jövőbeli tárgyalásaival. A Chicago Tribuna arról értesül, hogy a kisantant ezen konferenciáján azzal a kérdéssel is foglalkozik, hogy a kisantantbeli államok miképen védjék meg érdeküket abban az esetben, ha Németország Londonban megegyeznék az antanttal. = Nemzeti kisebbségek ügye. A nemzett kisebbségek ügyében eljáró bizottság és a főbizottság Lyonban ismét foglalkozott a nemzeti kisebbségek védelmének kérdésével. Az aDgoI delegátus rövid vita után azt javasolta, hogy a javaslatokat fölülvizsgálat céljából adják ki az állandó bizottságnak. A végleges szöveget a legközelebbi kongresszusnak fogják beterjeszteni. A bizottság az angol javaslatot egyértelműen elfogadta. A főbizottságot és az állami kisebbségi bizottságot felszóllitották, hogy küldjenek ki külön albizottságot, mely az összes államok képviselőivel dolgozzon ki uj javaslatot.