Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)

1924-01-12 / 6. szám

6 oldal

„Komáromi Lapos

!9£4. január 12.

»arad est befejezői, talán értékben is, hatásban is felülmúlja kiváló előzőjét.

A Risdl iskola nemzeti irodalmunk alak- \ jainak tárgyalásánál és müveik elemezésénél és \ méltatásánál a miliő elméletet honosította meg. j Petőfit beállítja korába, de e kornak nemcsak t magyar vonatkozását ismerteti, hanem meg- \ rajzolja Annak egész európai képét, történelmi, j társadalmi és irodalmi komponenseiből nagy • vetítő erővel a kor szelleme kél életre tollának í nyomán.

Hogy Petőfi, akinek nem volt előzője és j példaképe irodalmunkban, a korszellem kirob- j bánt üstököse maradt, mely magasan ívelő útját | magányosan tette meg a magyar égbolton, azt | Ricdl a kor három eszmeáramlatával magya- 1 rázza. Ezek: a nemzeti lelkesedés, a demo- s kratikus szellem és a népies tendencia, Petőfi I lelkének uralkodó érzései, amelyek lantját ■ hangolták, témáinak változatosságát, hangjának \ tüzét, előadási erejét befolyásolták.

Ried) a korszellem e négy ható erőit az j ő sajátos, egyéni stiluság, lebilincselő, talán ; kissé rapszodikns előadásában jellemzi é3 illnsz- j trálja dúsgazdagon az óles szem és tudásnak ! rendelkezésére álló kivételes adományaival. j Egybeveti azokat a kor irodalmi irányaival is ! és ezek után fog Petőfi alakjának megrajzo- I iásáboz.

Amit Petőfi egyéniségéről mosd, az mind ; nj és eredeti felfogást tükröz vissza. Riedl két jellemző sajátosságát hangsúlyozza a költőnek : természetességét és lírai feszültségét. Az első adja meg lírája egyszerűségét, átlátszóan kris- ! tályos formáit és közvetlenségét, a másik érzéseinek kifejező erejét és gazdag színskáláját.

Petőfi művészetét tárgyalva, általános jellemzésül benne első sorban a nép költőjét emeli ki, akinek ki merít hetlen forrása & magyar népi lélek; majd lírájának hármas tagozódását j a szabadság, szerelem és természet moiivumii ; fil-pjá!) vizsgálja gazdag bizonyító anyaggal, : a tudós mély látásával, a kornak és az iroda- : lomnak fényesen megvilágított és elrendezett területén. így csoportosan tárgyalja Petőfinek elbeszélő költészetét, drámáit és prózai müveit az analizáló kritikus éles műszereivel és világító hatásaival dolgozik, a történetíró elfogulatlansága és & lélekbúvár logikája támasztják alí megállapításainak értékét és jellemzésén3k erejét.

Mindez memesak, mint tudományos és művészi összefoglalás, de mint olvasmány is vonkóan érdekes, hiszen mindazt tudni, mindezzel tisztában lenni talán a magyar műveltségnek egyik alapvető kérdése. A könyv egyik legszebb fejezete a Petőfi életéből odavetett nóíiány vázlat, mely töredékes, mozaikszsrü szerkezete mellett is a legplasztikusabb képet nyújtja Petőfi korai feltűnéséről, Szendrey Júliához való viszonyáról, március 15 i szere péről, Bem iránt érzett lelkesedéséről és szereidéről és & szerencsétlen segesvári csatáról. Nem életrajz ez, nem is vázlat, de filmszerű kivetítései a költő élete főbb epizódjainak.

Riedl könyve olyan értéke irodalmunknak, amelynek hatása évtizedek után is megmarad. Annak a nagy irodalmi csodának, melyet Petőfiben revelált a magyar irodalom, talán ez az első híven és találóan megrajzolt képe; Petőfi lelke jelenik meg benne, amely telis-tele volt zengő érzelemmel; Petőfi kora van benne megfestve, melynek fáján érett gyümölcs a huszonhat évet élt legnagyobb magyar lírikus.

Es most szóljunk néhány szót Sikabonyi Antalról, a lelkes Riedl tanítványról, aki kiválóan nagy és értékes szolgálatot lett a magyar irodalomnak azzal, hogy Riedl befejezetlen tanulmányát sajtó alá rend zte.

Sem lelkiismeretes bb, sem megértőbb kéz nem végezhette ezt Sikabonyi Antalénál, akiben mestere iránti kegyeletes érzést k mellett ott élnek Riedl tanításai, am-ly. kei nemcsak az egyetem katedrájáról ismert meg, d tóvek hossza során a vele való bizalmas és baráti érintkezés köteléke révén kö'c önö* lelki folyamattá alakultak. A viszonyokban rejlő ezen szerencsés véletlen adja kezünkbe ezt a szép könyvet, melynek kiadását a Kisfaludy Társaság határozta el.

Hogy Sikabonyi Antal milyen nagy munkát végzett, azt sejteni engedi szerény előszavában, amelyben az irodalmi hagyatékról lelkiismeretesen beszámol s amelyből kiérezzűk felad itának nagy és szinte alig leküzdhető akadályait. Apró, szétszórt jegyzetekből könyvet írni nehéz, de sem megoldhatatlan feladat; de ha ez a könyv Riedl Frigyes könyve, amely éppen Petőfi Sándorról szól, akkor kell érez, nünk e feladatnak minden súlyát. Ried! egyéni színes és kifejező stílusa, r&pszodikus előadásmódja, rendkívüli jellemző ereje, kört rajzoló széles ecsetvonásfti nem tűrnek nagy átdolgozákat. Sikabonyi a mozaikot rakta össze és abból hatalmas képet konstruált. A Riedl tanítvány méltónak mutatkozott nagy mesteréhez és a posthumas munkában emlékének mara- I dandó alkotását tette a magyar irodalom közkincsévé.

Szerényen jegyzi meg előszavában, hogy a mi egyenetlensége, a zökkenésekkel és talán észlelhető előtdásbeli pongyolasága az ö hibája, aki az elhunyt iró jegyzeteiből könyvet csinált. Feleslegesnek látom e megállapítást, mert ezt ellenkezőleg Sikabonyi Antal érdeméül, javára kell írnom és a hűséghez való ragaszkodása a műnek is csak előnyére vált.

Egyébként a munka logikus elrendezése az avatott és gyakorlott irodalomtörténeti munkásnak és jeles esztétikusnak finom érzékére vall, aki nehéz feladatát & legsikerültebben oldva meg. a miveit magyar olvasóközönség hálájára és elismerésére érdemes.

II.

Ölvedi László: A bányász éneke. Versek. 1923. Berlin, Ludwig Voggenreiíer Verlag. Magyar osztály. Oscar Brandstetter Könyvny. Leipzig. 8°

70 l. (kukán Gáza színes címlapjával.)

ölvedi László' első verses könyvét Raményik Sándornak, Erdély nagy és lángszivő költőjének ajánlja, aki a magyar katasztrófa után elsőnek találta el és ütötte meg a hangot, mely milliók szivében rezonáit. ölvedi Lászlót is a magyar sors, a magyar lét nagy és tragikus fordulatai és a magyar jövőnek izgató problémái ihletik versírásra. Megrázó költői erővel fejezi ki a szerencsétlen magyar sorsot:

Rombolt a rém, bedőlt a bánya;

Kik élünk még alatta, holtan Pusztulhatunk, a fene bánja.

(A bányász éneke,)

Húsz éves ifjú ember, de e korra jellemző szerelmi lírának alig akadunk Dyomára a kis kötetben. Pedig volnának hozzá szavai és költői képei.

Minden áldott, szerelmes csóknak A lelkemben csattan a mása;

I

És belőlem hajt ki uj virágot . A mámoros szív kacagása.

Ami tiétek, mind enyém volt;

Csókos, rózsás, virágos kertem Megnyitom ma, hiszen először Minden szépséget én öleltem,

(Miatyánkom.)

De költői erejét nem akarja elfecsérelni ; lírai hangulatokra, érzi, hogy a kor mást kíván ; és vár ma a magyar költőtől: bnzditást, lelkej sitést, tanítást és feddést; a közöny jegének megtörését, érzések felébresztését, kishitűek, kis; lelkűek megerősítését. Ezért lér uj utakra, ahol ; iránytűje magyarsága: fajának, nemzetének rajongó szeretető. Visszatér a múltba és dalra ihleti a szűzi magyar királylány emléke a Margit szigeten:

Fehér, szűzi, szép királyleány,

Homlokán fátyol, kezében kereszt;

Lelke liliom, ajka csupa dal,

Ha küld — maradok; mennék — nem ereszt.

(Fátyol ás kereszt.) A kötet legszebb darabjai történeti tárgya ? versei (Levél Losonczi Annához, Sebestyén diák), melyekben erős nemzeti érzése lüktet*

Nehány megkapó példája van e versek : közt a fiatal költó vallásos ihletének, (Májusi zsoltár, A régi glória, Könyörgés, Dal a katakombákból), melyekben örömmel állapíthatjuk ‘ meg a divatos materialista világnézet romboló pusztításai mellett a hit erejébe vetett bizalmat és a hivő lélek feltörő igaz hangjait. A Könyörgés, mely a M. T. Akadémia pályázatán dicséretet nyert, érzésbeli és költői erő, és a nemes pálhosz dikcioja szempontjából újabb irodalmunk legszebb költeményei soraba tartozik.

Az elmúlás sokszor megdalolt gondolatát i uj formákba öltözteti zengő lírája:

Mit gyászolunk? hitet, szerelmet.

Egy álomnál tündéribb valót,

§ El nem csókolt csókot, százat, ezret,

Bűnöst, hűtlent és vérforralóL Még ajkamon kisért iliata S nem sodorja onnét el, csak a

3 Vén halál maga

0 cirógatja ma barna hajam.

I Halottak napja van.

(Halottak aapjáa.)

Legerősebb, domináns érzése: magyarsága, erős hite a jövendőben. Elve megküzdeni a bajokkal, a sorssal fajunkért és jövőnkórt. Ea a törhetíen magyar érzése lobog fel verseiben legsűrűbben és ez mutatja, hogy korának érzéseit, gondolatait tudja formába önteni. Elve:

Mindig előre, sohse hátra.

Habár az utat vérem főrésszé.

(Dal a bűvös lámpáiéi,)

Magyar érzése lobog fel legtöbb versébe* (Téli kép, Macbeth, Magyarságom, A testvérek) nagy költői erővel s ezek a kötetnek legsikerültebb darabjai.

Önérzete nem hagyja csüggedni és tusákra ösztönzi; önbizalma nem őrlődik fel meddő világfájdalomban, de dacos akarásban robban e!ő:

De száll az idő, zúgnak az évek Apró sejtekben forr, buzog a vér,

Úgy kell mostan, ki valamit ér .. .

Ki én tudom, hogy érek valamit.

(Hiába.)

Egyik legszebb versében a kétféle érzést állítja szembe, de az ábrándoktól búcsút vesz, hívja a kötelesség:

Könnyes virág, hallgass szavamra.

Hozzád szólok csendes éjszakán.

Ma nekam kell őrhelyen állnom Alvók helyett, gyöngék helyett.

Isten veled, Isten veled,

•Kis virág, ma te lész az álmom.

(Dal egy virághoz).

Meghatóan bájos versében (Palika) családi érzésének kifejezésére is talál uj formában, uj hangokra.

Ölvedi László, kinek nevével először a múlt évi Dj Auróra ban találkoztunk, nagy és erőteljes költői tehetség és első kis verseskönyvével már a beérkezettek közé sorozhatjuk. Borka Géza, Méc3 László, Győri (Wallentinyi) Dezső mellett Szlovenszkó lírikus gárdájának első klasszisába kell soroznunk ö.vedi Lászlót is, az itt élő magyarság Reményikjét és sokat Ígérő reménységét.

Könyve méltó és érdemes arra, hogy minél szélesebb rétege megszerezze az itt é’ő magyarságnak. Hangban, érzésben és stilus művészetben ölvedi László máris előkelő helyet küz • dött ki magának. A verseskötet Berlinben jelent meg Kakán Gézának, az érsekuj vári származású hírneves magyar festőművésznek cimképével. Ára 8 korona.

A. Gy.

Steckenpferd-szappan

a rég ismert liliomtejszappan jeggyel, marad, mint azelőtt azon nők kedvelt szappana, kik súlyt helyeznek a bőr ésszerű ápolására.

Bevásárlásnál legyünk figyelemmel a „Steckenpferd* védjegyre, valamint a csomagolásnál .Bergmann Co., Tetschen* aláírásra.

Minden szaküzletben kapható.

Ml

SZÍNHÁZ.

(*) Akik itt maradtak. Amint ismeretes, l az itt működött Föld-sy színtársulat Rima\ szombatba ment, ahol már el is kezdték az j előadásokat, Szerencse!áne népszrü operettel, i A színtársulat pár tagja azonban nem követte í a kollégákat Rimaszombatba. így itt maradt { Bekéssy Antal jellemszinész, akit súlyos baja

■ a betegágyhoz kötötte és a komáromi közkór\ házban műi étet is végeztek rajta. Elmaradt a I társulattól Békeffy Lajos, táncos komikus, Budai Imre és Mindszemhy, akik kabaré eiőadá■ sokat rendeznek a vidéki városokban.

(*) Nem halt meg. A komáromi bakfisok, I csitrik és kisleányok szivdobogva olvasták a

1 legutóbbi lapszámunkban, hogy kedvencük, Weszeiy Kálmán, a Fő d^ssy társulat népszerű tagja, ez a csinos fin, él és vígan játszik Rimaszombatban. Mint fájdalmas tényt kell I azonban megírni a komáromi csLriknek, hogy a rimaszombati csitrik kezdik elfd-jtetni a komáromiakat és a komáromi kislányok emléke mindjobban halaváayodik. Mert hát ilyen az élet.