Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)

1924-01-12 / 6. szám

(*) A Levendula folytatása, A mostanában : szerzett operettek közölt minden jóizlésü szín- i házlátogató előtt egyik legbájosabb operett a Levendula, amely a magyar színészet múlt­jába, Déryné ifj asszony, Megyeri és Szentpé téri koréba viszi vissza a nézőt. Szolid, neme­sen szórakoztató operett, amely messze felül­emelkedik a mai tingíi íangli, cirkuszi mutat­ványokkal telerakott operetteken. Még a kiin­dulási pontja is más, mint a mai operetteké, a Levendula & budii Várszínházból indult ki és onnét hódította meg a világot. A múlt hé­ten került szinre a Levendula folytatása: A j kék póstakocsi, Szilágyi László bájos operettje j szintén a budai Várszínházban. Ez a bemutató a Levendula folytatásának tekinthető, de azért I mégis különálló alkotás, melyből a romantika Üde levegője, kedélyessége, bánata, humora mosolyog ránk, úgy, amint ezt egy nagytőkét­­ségü iró bőkezű tékozlással felénk szórja, a hozzá mind nképp kongeniáüs zeneszerzővel, Buday Dénessel együtt. Sablonos operettfigu­­rák helyett elmúlt korok kedvenc alakjait ele­veníti meg jellemző erővel: hazájáért busuló magyar mágnást, ki elkeseredésében mint ba­konyi zsivány rémitgeti az átutazó bécsieket, & zárdában nevelkedett komteszt, a báróvá lett osztrák-magyar sóhiv&t&li igazgatót, a szép kikapós csárdásáét, a k. u. k. gárdatisstet stb. A cselekmény gyorsan perdül, egységesen ke­rek és végig leköti figyelmünket. Tömegattrak­­eiók helyett pompás jelenetek, szellemes dialó­gusok, jóiztt tréfák és frappáns táncok bilin­cselik le a hallgatóságot, mely sokszor szólí­totta lámpák elé a szerzőt és komponistát. Papp Manci mélyen átérzett játékával, D’Arrigó Kornél szép énekszámaival, H. Bállá Mariska m' gkspó, sanzonszerü énekeivel, Fülöp Sándor és B;gby Gyula találó karrikaturáival teljes sikerre vitték a darabot. Külön ki kell emel­nünk Latabár Kálmánt, est a nagytehstségü komikust, kinek egyformán zajosan tapsolnak akár táncol, akár énekel, akár mókázik. Az igazgatóság Czakó Pál rendezésében pazar bő­kezűséggel mutatta be „A kék postakocsiit, mely minden bizonnyal nem áll meg Budán, hanem a Levendula sikeréhez hasonlóan bero­bog a pesti színházakba it. (*) Színházi hírek. Szenes Béla uj vi?já­­tékára most készül a budapasfi Magyar Szinbáz. „Holdvilág* a darab címe és hőse — maga a holdvilág. El i hét tehát mondani, hogy a da­rab címszerepét Csortos Gyula játsza. Értesü lésünk szerint a Szenes-vigjáték bemutató elő­adása január 18 án lesz. — Ernőd Tamás, a nagysikerű Mézeskalács írója, kéf nappal eze­lőtt negyven fokos lázzal ágynak dőlt és or­vosai megállapítása szerint meghűlésből szár­mazó betegsége annyira erőt vett rajta, hogy legalább két hétig nem hagyhatja el a szobát. — Fodor Lászlónak Navarrai Margit cimü da­rabját januárban mutatja be Das rote Foteuille címen a bécsi Deutsches Volkstheaíer és Lon­donban az Everyman Theater. — Földes uj vigjátékát, a „Szent házasság“ ot, elfogadta előadásra a budapesti R-naissanca-Szinház. — Mária Orska tavasszal Parisban vendégszere­pei, ahol német nyelven eljátsza a Hamlet cím­szerepét is. — A Balga szűz bemutatóját a budapesti Belvárosi Sdnház január közepére halasztotta el a Rozsalány századik előadása utánra. — A Farsangi lakodalom, Vajda és Poldini operáinak próbáit már megkezdték a budapesti Operaházban. (*) Min dolgoznak a nagy írók és kom­ponisták? Ezt a kérdést vetette fel a „Neues Wiener Journal.“ Ju ins Bittner elmondja, hogy g-moll szimfóniáján dolgozik, amit ugyan csak jómódúak engedhetnek meg magáknak, de ö — írja — megteheti, mert két jól jövedel­mező operett fedezi. Kálmán Imre a „Marica“ cimü operett partitúráján dolgozik. Thomas Mann igy válaszol: Öa azt kérdezi, hogy mi­lyen munkán dolgozom? Éppfn elég muakám vau már azzal is, hogy most végzem az utolsó simításokat „Tristán és Isold cimü filmdara­bomon. Azonfelül „Am ZiUberberg“ cimü re­gényem korrektúráit végzem és már hozzáfog­tam regényem második kötetéh >z, kö/.ben pe­dig látom a veszedelmet, hogy a második után egy harmadik következik. Csinálom „Németek levelei Amerikába“ cimü müvemet. Mindebből kiderül, hogy egyáltalában nem unatkozom, de egyúttal az is, hogy éveimhez kép et elég jól bírom a munkát. Molnár Ferenc egy kis köny-1324 január 12 _____________ „KomAromí Lapok" vön dolgozik, amelyben jegyzetek lesznek a színházi rendezésről. Szó lesz benne a színé­szekről és színészetről és egyéb színházi apró­ságról. Közben egy háromfelvonásos vígjátékot ir. Művészet és közönség. (Köszöntő írás u ,,Szép“-hez.) | • L Roppant történések idejét éljük: a há- 1 ború s a belőle viharzott forradalmi lé/, meg- ' bontották a világok dogmáit. A régi törvények j merevsége megtört az emberben, Uj erők ol- j dódtak fői benne és uj akaratok formázták magukban a külső élet egyetemes horizontjait. A kultúrákban kiabsztracbált lélek me­gint visszatért a terméez'úhéz, de most már a saját természetéhez. Utat tört magának a külsőségeken keresztül a dolgok lényegéhez és \ minden dolog legiényegét önmagában találta meg. A „Mensch, ward© wagentlieh“ korunk kategorikus imperatívusza. Az ember őselemi lényegére riad és önmagát a formák évezredes kasztjából az Universum értelmébe vetíti. 2. Ez az óriási szociális átértéklés megoldja a művészetek alakját. A költök szétbontott szavakban sikongnak, decsstrális vonalakba szakad szét a kép s a zene disszonáns akkor­dokba kuli. A klasszikus formák holtra-merevített „művészi e/t“-je kirobbant az impresszionizmus szavából, ecsetjéből, hangjából. A művész önmagában látja az uj idők roppant fordu ását és lelke legprimitívebb ki­alakulásából formázza meg műveit. A művészet őrökké tökéletlen, örökké­­keresés meddő, gyönyörű célja: legfőbb kife­jezője annak, amit mi „élet“-n&k nevelünk. Ám az életnek programmot csak maga az élet adhat és minden élet a saját programmja szerint éli ki magát. 3. x Ez a „kiélés“ pedig a közönség szférá­jára szorítkozik; annak a közönségnek a szfé­rájára, mely megakadt az elfolyó formák for­gatagában. Iparban, kereskedelemben és technikában mértfölrLs léptekkel rohan előre pillanatonkint. A „gépember" végigszáguld a világon : de az uj művészét formeproblémáia innen marad. Tétován áll meg, nem meri, vagy nem ér rá megérteni ... Kü'önös szélsőségek paradox világa: a művészé és a nagyközönségé. Soha az ellenté­tek még nagyobbak nem voltak, soha nem volt talaj alanabb a ko&tradikció. A művész elmenekül & külső-látottak elől érzékeny lelke álomvilágába s énje logegyéaibb megéléseit rángatja elő; mig a mai közönség világérzé­sét a fotográfia föltalálása tudná legjobban jellemezni... 4. Hiába alakultak kisebb-nagyobb metropo­lisokban az új formák propagálására művészi centrumok : a szociális állambsrendezések ap» riorikus érdskeltgégvi meg a politikai bornirt­­ság nem értek fai a mű észét roppant egye­temességéhez. A magyarnyelvű művészetek tol­­mácsolhatásának dróteövennyel vetett véget a bölcsességek iskolapéldás Trianonja is. Szlovenszkó ő magyar közönsége igy mű­vészi vezetés nélkül maradt, cél éa irányt alá­nul, félig megélt szépségek és félig m gismert formák Scyllája és Ciarybdisa között, a „dt­­centralizáció“ ostoba és öncélú jelszavával. Az „el Budapestről" uek lett volna még értelme akkor, h «zt egy szerves kapcsolódás követte volna Béccs: 1 va^y Prágával. Mert mindkét centrum jóval előbbre van jelenleg a művészetben Budapestnél, melynek magyaráza­tát ott kell k- r énünk, hogy a franciáktól át­vett imprasszLnizaiu ott sajátos szimboliz­mussal egyesült és fontos nyelvújító szerepet töltött be az irodalomb in ugyanakkor, amikor 7. oldal. .......■ ' ' .......................... a német színpadok már régen Kasier és Hasen­­elever darabjait adták s az olasz múzeumok Pieaseotól vásároltak képeket. Ám szlovenszkői magyar művészet, — mi­után Budapesttől elszakították, — teljesen ma­gára maradt. 5. Bármilyen érdekes is lenne: nem tarto­zik a témához e dedukció végigvezatése, az ok és okozatok legvégső kikonkludáiása. (E sorok írója is aktive dolgozott a „decentrali­záció“ égisze alatt gomhamódra született folyó­iratokba s igy jól tudja, hogy zárult a biláne.) De száz és száz komponens konkrét ősz­­szetevéséből abszolút szükségletként resultál elő a komáromi Jókai Egyesület Szépművészeti Osztályának jelentős koncepciójú kultúrpro­­grammja, melynek egyik legmonumentálisabb és legrepresentativabb teljességét „A Szép“ c. egyetemes művészeti, tudományi, társadalmi, esztétikai ás kritikai folyóirat első számának megjelenése jelenti. 6. Erról a folyóiratról ismertetőt vagy kri­tikát adni mások hivatottak: e sorok Írója sokkal szervesebben összefügg vele, semhogy objektivitásra képes lehessen. Amit itt ei akar mondani mé?, inkább szimbólum, mint definíció: „A Szép“ si egy roppant hidhoz hasonlítja a művész és a kö­zönség parttalansága között. Alatta, vagyis benne, pillérei közt, ömlik el a kor abssolút kifejezése: a művészet elementáris, végnélkfili árja. (És fontosnak tartja itt megjegyezni, hogy „A Szép“ hidját a közönség spektrumából verték, hogy a közönség látszögéböl lendülnek ki ivei.) Az egyetemesség határtalan jelszavával indul el ez a folyóirat. És ha csak egy lépés­sel is közelebb hozza a közönséget az új, a belső megélések művészetéhez, ha csak egy» néhány „gépember“-bői formái a lélek arcára „lényeg ember“ t: már nem volt a küzdése h ábavaió ! Tilkovszky Béla. Könnyek. Irta: Basilides B. Budapest. (Folyt.) Benczúr Gyula fontossága nagy a magyar művészképzés terén. (Mint művészről n«m nyi­­íatkoshitom olyan nagy áhítattal.) 1844 ben született, 1861-ban a müncheni akadémiának lesz növendéke, mely akkor élte fénykorát. E őször Hinten perger, Flüggen később nagy­mesterének Pilotynak lesz tanítványa. Itt hat­hatósan támogatja idősebb honfitársa Székely B rlalan. Különösen Rubens, Van Dyk, Tizian, Rembrandt és Tiepoló hatottak rá. II. Lajos 1876-ban kinevezi tanárnak a müncheni akadémiára. 1883 ig vezette itt a festő osztályt. Ebben az Időben nálunk nagy hévvel dol­gosnak az annyira szükségessé lett „Képző­művészeti Akadémia* létesítésén. Keleti Gusz­táv, mikor Eötvös és T re fort miniszterek meg­bízásából művészeti oktatásunk megszervezésén dolgozik, emlékiratában meg is nevezi Benczúrt, mint olyan kiváló erőt, kire nálunk a jövő festőnemzedék sorsát rá lehet bízni. A gondo­lat népszerű lett nem cäak művészi, de laikus körökben is. A kormány azonban nem siet a terv megvalósításával, mig Hoitsy Pál nemzet­gyűlési képviselő fel nem szólal az ügy ér­dekében. A „müncheni magyar társaskör“ Benczúr tudta nélkül kérvényt intézett Trtfort minisz­terhez a mesteriskola érdekében, melyben Benczúrt vezetőnek ajáulotta. A miniszter fel is terjesztette kinevezését a királyhoz, ami onnan 1883. január 16 án le is jött. A mesteriskola 18 83 októberében meg nyílt. Benerúr csak az iskola szellemi vezetését vállalta, az adminisztrációt Sáska Mihály in­tézi, kinek Nagy Sándor segítségére volt, kit e célból a minisztérium vezényelt le. 1888 tói Stetka Gyula vállalta a belső adminisztrációt. Egyéb a szellemi vezetést nem érintő folyó­ügyeket az — Orsz. Magy. Mintarajziskola, (a későbbi Képzőművészeti Főiskola) vezetősége intézi. Benczúr haláláig vezette az iskolát. 1918. jú ÍU3 16-án halt meg. Nagy fontossága a magyar művészi ne­velésre Hollósy nagybányai iskolája, mi nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom