Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-02-02 / 15. szám
é, oldal. »Komáromi Lapok* 19B*. február %. k „Kergék" képkiállitása. (IfüMrhíat.) Irta: Karinthy Frigyes. Művészi egyesületelak között nagyon •zimpátika* he’yea áll ez a fiatal társaisáf. Csapa törekvő fiatalemberek, bohémek. I^y nevezi őket elnyomatott murgeti reminsscía«iával a közönség, amelyet azonban — bocsánat a görögös erejti szóhasználatért — mi lepőkűak. Ma már miad m kissé bi&yatoUabb intellektna érzi, hogy a festőműrészit többó nam térbeli tényeknek vallomása, — hanem egészen egyszerien és szimplán: a hoki megvadnlások »lintétikm falületjalzése, m*Iy a sziopamatek váazonitása által adódik. Aki ezt ű ® akarja bevenni, aki makacsa ragaszkodik hoizá, ho y a vászon a dédanyja térdkalácsának a többi résndvel való összefüggését keresse, — avval mi nem törő ittak tovább, A közösség menj on tovább a maga úján, mi is megyünk a magánkén, Pankinm. Ezután a bevezetésié!« után térjünk az egyes művészetek méltatására, helyeseb en megértésére. Megérteni, megérteni. És a mi hívatásuak, szándéknak, hifcva ’dósnak. Ds a közön«ég nem akii1 érteni, tehát le vau fajra. Itt van mindjárt az első teremben a mesternek, Fringia Ferencnek egypár keményen átérz tt, erős marokkal m gmázolt vászna. Fehér valtutök lágy tusakodása letoropitott színfoltok között. A világiiá i szempontok tragikus érővel érvényesének: diszkrét légás a rajzás tónus között. Ennyi. Különösen a 3. számú képe a „Férfi Nizzában fekete alsónadrágban* — merész megóvása a színek és kontraiztok problémájának. Az ég (vagy tenger ?) velőtrázó kékségébe bizonyos nóuikns ees-ti, ndüiettd rajzolódik bele egy halványszürke folt. Merész, hatalmas ötlet! Ezt a képet egymásén oda merjük áiiitani dr. G ugum vásznai mellé. (Na, még ingd félünk 1 — Fringia Ferenc széljegyzete.) Valami belső differenciálódás nem tagadható meg a mestertől, — de végre is, síinek, színek és színek. O a színek ura. Éi ez nem szinakára. Haha, milyen jó vice. Ez is képzőművészet. Vdeur, yal ur. Latarlás, differenciál, integrál. Gnmmi Reisner, Harisbazár. De hát a közönség ... Hanem itt van F -rd i. Borongó, h^donisztikus lélek, — talán beardsUykedós ? Nem. Puritán, fázós láng bnzódik mrg erotikus vonalaiban, valami kaesázó görcs, lidérces vitustánc. Lemondó tombolása a lélek hideg sarának. Gondolatok, őrületek. Zokogások. Halk, átszellemült böfögés. Méla tárgyalás. É* nagy, nagy, nagy. Röviden szólva, itt egy letartott, igen, letartóztatott egyéniséggel Alinak szemben (Pardon, „letartóztatott“ talán erős, —r Ferde! széljegyzete), mely dadogva, diadalmasan tör előre. Ez is jelenség: folt. A közönség dögöljön meg. A kakszigetrnonostori kolónia egyik legtehetségesebb tagja mutatkozik itt ba nekünk bélkorogi Gispancs Jenőben. Tisztán emlékszünk még a párisi „Iadépendant“ egyik külső helyiségében kiállított képére: „Fiatal lány a tükörben képmását homlokon csókolja“ — msly akkor feltűnést keltett. Mostani foltjaiban & felület lemezes, kapargált megdolgozására törekszik és néha néha meglepő hatásokban domborodik ki. Kép címeiben is ujitó, természetességro törekszik. „Fehér fal, Üresen“ igen értékes darab, valamint a „Nagynénim ruhában, egyik ujját bedugva“ című is. Az „ülő férfi szándékosan elrajzelt fülekkel* eimü kép tónikns, erős. Szimbelisztikus vásznai közül még a „Látomások az emésztés világából* érdemel említést. Egészen uj a társaságban Cumpli Armand. Fiatalság, ifjú mótivumok, a meglátásnak valami at&visztikus dühe árad ki ebből a fiatal mesterből — mindössze tízéves, agy mondják, de nagy lelke van. Ecsetjével valósággal ostromólja a vásznat; sziuörvényeket kőpdös, szikrázó melankóliával. Nobilis plasztika liheg a kezevenásában. És mennyi finom, hegar&thi hámor van példán! abban, hogy hol négy, hol hat lábujjai rajzolja alakjait. Mennyi rafimáit primitívség 1 Néhol keresztet rajzol a grafikailag ábrázolt emberek hasára. Csak vonalak, vonalak — és primitívség! Ez magában zsenialitás. Egyik vásma előtt csodálkozva állott a naiv közönség, merész, érdekes tanulmány, egész primitiv Cseréjében ideállitra. Szürkés, puha vásznon egy sárgásbarna folt, elfolyva. Cima: „Ezt nektek“. A kép technikájának, újszerűségének, témájának bonyolultságára! annyira meglepett, hogy behatóbban akartam tanulmányozni, de valami olyan psnotráns szag áramlott, hogy abba kellett hagynom. A közönség is orrát fintorgatva ment tovább. A közönség sajnálatra méltó, nem ért, nem ért. Utoljára h-igytam a kiállítás fénypontját. Pökökra Imre „Köd* eimü képe a legkészebb, legerősebb munka a kiállításon. Itt tisztán tompitási Mzsösökkel sikerült egy teljesen egységes, éterien fiaom felületet kapni, mely nüiaszokban folyik ős ze. A szuperlativuszoknak nem vágynak barátja: de ez a kép határkövet jelent kizai képsőművégzetünkben. A színek, valőrök, foltok önállósága, a kontrasztok szőrös, pravrafaelí ztikus visszaverése — minds méy, belső művészet. Le tompítása a sainskálánaa 1—• abszolút letompitás — átérzett, mé?y tompaság, tompa f-jjel készült. E képről külön fogunk még egysztr beszélni — most c ak annyit jegyzek még meg, hogy & Pökökrá névvel még találkozni fogunk Fílippinéi 1!!.,. (Lapzárta níán kapjak a jelentést, hogy az említői t „Köd* cimü képet a szolgák tévedésből befelé a falnak akasztották volt fel — és Így kritikusunk látogatása alkalmával csak a kép háta volt látható, »melyen a művész családjával ebédelni szokott, kirándulások alkalmából. Miután kritikusunk már elment a sisrkesztöségból, azt hisszük, az ö nevében vissza vont»«; jak a fenti kritikának orra a képre vonatkozó résiét.) 1924 február 3-án vasárnap d. n. öt érái kezdettel szabadoktatási előadás a kultúrpalotában» amikor AIXINGER LÁSZLÓ dr. a pozsonyi Híradó szerkesztőié AZ ÚJSÁGÍRÁS ehnea tart előadást. Ezenkívül zene és énekszámok. Belépődíj nincs, csak önkéntes adományokat kér a Jókai Egyesület. Malii, tóim Debussy. (Bartók Béla hangversenye Komáromban.) Egy levelezőlap fekszik szemeim előtt az Íróasztalomon, amelyen a Jókai egyesület arról küld értesítést, hogy kedden, február 5 én este a Kulturház nagytermében hangversenyt rendez és erre a zeneművészet miodaa barátját meghívja az egyesület. Ez a néhány egyszerű szó eseményt hirdet, mert azt adja hírül, hogy a hangverseny előadója Bartók Béla zongoraművész ée.zeneszerző lesz. Bartók Bála neve ma sokkal ismertebb a széles világon, nemcsak a kontinensen, hanem Angliában és Amerikában is, hogysem róla sok hangzatos jelzőt kellene 'leírnom és bizonyosra veszem, hogy a híradás a magyar zeneszerzés és zeneművészet ezen egyik legnagyobb reprezentánsának közeli hangversenyéről már magában is vonzza a zenekedvelő közönség széles rétegeit, annyival inkább; mert amíg az utóbbi évek hangversenysorozatában a hegedű- és énekművészet mesterei közül többeket hallottnak s nemrég az egyik legnagyobb élő hegedűművész játéka szerzett feledhetetlen élvezetet közönségünknek, addig a zongoraművészet igazi nagyjait jó ideje nélkülöznünk kellett. Már ennél az oknál fogva is nagy érdeklődést igénylő és helyi zsn-életünkben örömmel fogadott esemény lesz a magyar zongoraművészet egyik legkimagaslóbb alakjának hangversenye, de az előadóművész egyénisége mellett különös érdekességet ad annak az a színes és gazdag műsor, amit az értesítés felsorol. Ez adja a tollat & kezembe, hogy kiemeljem és a közönség szeme elé tárjam előre azt, ami fntólages áttekintésnél talán nem tűnik fel. A művész finom érzékével és bizonyára tanító célzatával összeállított műsor mimegy nagy áttekintésre ad alkalmat a zene történetéből. Scarlatti, Besthovsn, Debussy — ezek a nevek fogják át azt a nagy történeti tárlatot,, mely a 13, szálad zenéjétől a nagy klasszikasoa (Beethoven) és a romantikus 19. század kát nagynevű szerzőjén (Chopin és Brahms) át a 20. század ma még forrongó aj irányaihoz, az impresszionista Dibu-syhoz és a leegyszerűsített népi elemekbe elmélyedő B-.rtók legújabb irányához vezet s ami talán a sokszor hangoztatott „jövő zeaéjé“-fcöl is ad Ízelítőt. Jellemző, hogy mindegyik név — Scarlatti, Bsethovan, Debussy, B*rtók — ujitó, sőt forradalmár a maga korában. Ez a fejlődéi törvénye és ezt látják a zene történetében is, mint más művészeteknél, hogy a nagy szellemük, a nagy egyéniségek nj utakat keresnek és találnak, mig mellettük a régi hagyományok is élnek s az uj iskola, a még nem általános, nem mindönki által megértett és elfogadott nj irány „a jövő zenéjének“ tűnik a nagy közönség szemébe. Scarlatti Demeniko (1685—1757) ujitó volt a map korában. Uj makra vezeti a zongorakompozicióküt a különösen a szonáta stílusban nagy haladást mu at kortársaiéhoz képest. Ltrazza a kontrapunktikas bilincseket és megteremti az egy tételes szonátát, amiből most hármat fogunk hallani Bánóit interpretálásában. Műfűiben szellemes, néha kemény harmóniák, friss, szinte repülő ritmusok különös varázzsal hatnak. Persze, akkor még nem volt a szonáta azonos a mai értelemben vett szonátával. Eredetileg a „canzone da sonar“ csak azt jelenteti«», hegy hangszerré írott zenedarab, magkülönböztete! sül az ének hangra irt darabtól, melyet „ean- 1 tata“ névvel jelöltek. A szonátának, mint műfajnak keletkezése | a 18. századra esik és fejlődése csúcspontját Beethoven Lajos (1770—1826) teremtő keze 1 alatt érte ei. Az ő 38 zongoraszonátájából az opus j lO el jelölt három szonáta közöl a 9. számat i fogja Bartók Bála előadni. Ez B^etnoven mű: veinek első korszakából való és három tétel\ bői áll. Az első tételt (allegro) könnyedség, ; mozgékonyság jellemzi és széles ívelésű fő témájával, mozgalmas figurádéival magán viseli Beethoven egész genialitását. A második tétel s (allegretto) finom, bensőséges dal, egyike Baet! hoven legszebb gondolatának. A befejező tétel I (Presto) rendkívül érdekes téma, mely fagaj szerűen van feldolgozva. A XX. század uj irányait a saját szerzeményein kívül Debussy (szül. 1862.) műveií vei mutatja be az előadó művész. Az ujj francia I iskola legfigyelemreméltóbb egyénisége az : impresszionista Debussy. Nincs itt helye annak, : hogy részletesen kifejtsük az uj irányoknak \ esztétikai gondolatmenetét s indokolását. 0*ak l röviden utalunk arra, kogy hasonlóan, mint a i képzőművészetekben, a zenében is a naturalista, S impresszionista iskolák, is az igazságot keresik 3 s ha nem tudják azt megtalálni és kifejezni - az eddigi formák és törvényeken belül, agy | megkeresik azt azok korlátain kiyül, nj uta: kon. Debussy nem a dallamokra és ritmusra i helyezi a súlyt, hanem a harmóniákra, amelyek j lehetnek diszonansok is. Mint mosdják, nem : egy nagy dallamvonalat húz, hanem sok kis színfoltból alakítja ki ez érzelem rajzát. Bartók Béla mint zeneszerző, szintén a legújabb zenei irány képviselője, aki nagy komposiijójával hazáján kifül különösen Ángolor| szágban és Németországban aratott óriási si| kereket. Itt kisebb, zongorára irt szerzemó■ nyaiböl fog néhányat bemutatni, melyekben a í népdalok és néptáncok elemi alapjaihoz nyúl \ be, hogy azokat a maguk eredetiségében, ae I zenei tudása és genialitása nagy lendületével \ emslja a művészet magas színvonalára. Mint zongoraművész is egyike a legna| gyobbaknak. Játékát közvetlenség, finomság, j előkelő felfogás jellemzik. Da erről magának ! kell minden zenekedvelőnek meggyőződni, I mert a személyes impressiót nem pótolhatják a í legöszintébb elismerés szavai sem. Ezért ismdt- I lem, legyen ott mindenki, aki szereti a zenét. St.
