Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)

1924-02-02 / 15. szám

1924 február 2. »Komáromi Lapok“ 5. oldal Értesítés. A Komáromi Jókai Egyesület 1914. éri február hó 6-én, kedden este 8 órakor rendeli a kultúrpalota nagytermében Bartók Béla budapesti zeneművészeti főiskola tanára, zon­goraművész és zeneszerző hangversenyét, melyre az egyesület t. tagjait és a zeneművészet min­den barátját meghívja az elnökség, Műsor. I. a) Scarlatti: 3 egytételes szonáta, b) Bartók: 1$ magyar parasztdalokból 7—16 (régi táncdalok). II. a) Beethoven: Szonáta op. 10. No. 2. (F-dut) Allegro — Allegretto — Presto. b)Debussy: „Ponr le piano" — Pre- Iude — Sarabande — Toccata. Szünet. III. a) Brahms: Rapszódia (h-moll). b) Chopin: Noetnrne (cis-moll). e) Bartók: Szonatina. d) Bartók: A gyermekeknek. HI-IV. füzet 15—17—8—18 —18—IS— 40 —41. IV. Bartók: a) Medvetánc, b) Románnépi táncok, c) Eite a székelyeknél, d) I. Bőmén tánc. Halyárak: I—V. sor 20 K, VI—XIV, «or 16 K, többi sor 10 K, állóhely 6 K. Jegyek Spitzer Sándor könyvkereskedé­sében kaphatók; ugyanide kérjük a vidékiek elszállásolási igényét bejelenteni. Egyes számok alatt a terem zárva. A terem fűtve. — Ruhatár. Komáromi leveleit. Lányok, lányok, komáromi lányok no most aztán ugyancsak magatokra haragítot­tátok egyik társnőtöket, aki Korbács Duci álnév kényelmes spanyolfala, helyesebben védő paizsa mögé bajra lövöldözi rátok a harag és a|ne­­heztelós nem egyszer jogos nyilait és kézi gránátéit. De menjünk csak sorjában. A mai napon többek között egy levelet hozott a posta, amelyre nem éppen lehetett ráilleszteni azt a kedves dalt, hogy Ki* l*TÍlke, drága kii levélke Nem ii tudod, mily boldoggá tevéi te. Azt meg pláne nem énekelhettem el a Ripp van Winkléből, hogy Reszketek, mint a falevél! Feltörni nem merem, Megöl a félelem azon kettős okból, mert én nem szoktam éne­kelni, másodszor mert a kiadóhivatal 8 gráciája (Franci, Gizi, Juliska) közül az egyik, a Franci, előzékenyen fölvágta dióval a borítékot, sejtvén, hogy az ollóhoz úgy sem értek valami nagyon. Szóval a levél a maga rideg valóságában előttem állt ós hangzott a következőképpen: Tisztelt Kritikus Ur! Ken tudom kinek a rovására írjam a lap bau közöt bakfis level-ket, a bakfisokéra-e vagy az ideáljaikéra? Én, biz Isten rosszal lettem tőlük s a düh pattanások alakjában mutatko­zik ábrázatomon. Nagyon csodálom, hogy lehet egy fiatal leány olyan, hogy érzelmeit az újság lapjain hirdeti s nines egy szemernyi büszkeség ben­netek, valamikor hireä komáromi lányok! Hát mondom, szégyeljétek magatokat, s ha még egy ömlengd sort olvasok, amit rovás­tokra irhatok, hát bizony Isten, akikre gya­nakszom, hogy ilyen nevetségessé tenni segí­tették a komáromi lányokat, hát annak a kabátjára majd észrevétlenül rá lesz gom* bostűzve egy jókora jelző cédula. Legyenek •gyesek nevetségesek s ne általában vala­mennyi. Mert azért vannak olyanok még ele­gen, akik megnézik, ki fijában bolondulnak bele. Tehát vigyázat! Okulásál kedves Kritikus ur szíveskedjék közölni levelemet lapjában. Szívességét köszöni Korbács Duci. U. i. Maga is kedves Faun báesi, ha száz­szor Faun is, nem kellett volna mindent igy kifirkálni, hisz maga is olyan korban van, hogy egy pár lánynak apukája lehetne. A maga drága esemetéire is árnyékot vetne az ilyen kritika. Azért ne haragudjon rám ked­ves Faun, de le kellett írnom, ami a szi­vemen fekszik. Komárom, 1924. 1/30. Eddig a levél. Ami engem illet kedves Korbács Duoika, nem hozott zavarba, amikor a fejemhez veri, hogy egy pár komáromi lány a kis lányom le­hetne, sőt nem is egy pár, hanem mind, hiszen már az óvódás kis lányok is tudják, hogy ép­pen hatezer esztendős vagyok s ezt éppen nem titkolom el, mint magák kis komáromi lányok ós asszonyok, sőt büszke vagyok rá. Kedves Korbács Ducika, az újságírás tit­kaiba keli bevezetnem magáoskát és meg keli ismerkednie a laptöltelék fogalmával. Ez a lap töltelék olyan, minőnek az okos mamának kell lennie, hogy jókor kel! jönnie, amikor még fél hasáb kézirat kellene a lapba, de részint egy szerkesztő sinos kéznél, részint nincs semmi téma, amit kedvvel meg lehetne írni. Nos ha éppen ebben a kritikus pillanatban bevágódik Kotlik Zirzabella, Csömosöm Zönzike, Csippojupp Pratyika és akármelyik komáromi bakfis levele, akkor a kritikusban már meghalt a kritika, a pedantéria, hogy megmeneküljön a nyomdász inas és a kifutó lány sivitásától, hogy még fél­­hasáb kézirat kell, lelkét a Laptöltelók véd szentjének a kegyeibe ajánlja és szépen bale kerül a levél a lapba némelyek boszuságára, keveseknek az örömére. Kedves Korbács Ducik a, ha magát föl­bosszantják a komáromi bakfisok levelei, hát azokat egyszerűen ne olvassa el. Egy lap száz és ezer ember ízlése számára készül, hát a lap fejétől egészen az impressziumig nem lehet tele olyasmivel, ami minden olvasónak tetszik. Kiki keresse ki a neki tetsző részt és szaladja át a nem az S szája ize szerint irt dolgokat. Egy barátunk azért haragszik, hogy hetenkint egyszer megemlékezünk az itt járt színtársulat­ról. 6 ezért haragszik, de pár száz ember szívesen olvassa. Vannak, akik az én Komáromi leveleimet nem szeretik. Van bennem azonban annyi fauni cinizmus, hogy csak azért is irok hébe hóba, mert pár olvasónk még szívesen olvassa. Vannak, akik nem szívesen olvassák a művész rovatunkat, a Jeszo reklámjait, a Protyi színigazgató előleges színházi jelentését, a di­csérettől csöpögő kritikáinkat, vannak, akik haragusznak a vezércikkeinkre, különösen ml nel közelebb megyünk Prágához. Szóval kinek a pap, kinek a papné, de ezért nem szabad haragudni reánk, ha mások­nak tetsző dolog is van a lapban. Például rop pant kellemetlen olvasmány a lapban, ha a sa­ját árverési hirdetményét olvassa az ember, pa dig ennek mások meg örülnek, igy az irigye­­iak, a haragosaink, a jó baráiaiuk és az árverési hiénák. íme, ami nekem szomorúságot okozott, ugyanez egy csomó embert jókedvre derített. Ne eméssze tehát vimedlissé kedves Kor­bács Ducika magát amiatt, mert pár komá­romi bak fis kimerte Írni, hogy egy-két színész tetszett nekik. Mindig jobb, mintha azt hangoz­tatnák, hogy ki nem állhatják a színészekéi és közben pedig megszöknének egy-egy tzinószszel. Az összes bakfis levelek nem mások, mint leányos szalmaláng, amely a legközelebbi bál elsó csinos táncosán elalszik ós az uj jövevény után lobog — nem nagyon sokáig ós nem élet­veszedelmesen. A laptöltelék védszentje úgy látszik, meg­haragudott rám, mert a nyomdász inas azt si­­vitja, hogy nem kell több kézirat. Tele van a lap így kedves Korbács Duci (mért nem fino­mabban: Vesszőcske, Virgácska?) el kell buosua­­nom magától, pedig még sok mindent meg akartam mondani magához címezve, de a ko­máromi lányoknak. Isten vele, üdvözli a hatezeréves Faun. — Hősi halottak emléktáblája. A ua­dari refoirnátus hösihalottnk hozzátartozói Mokos Kálmán lelkészük kezdeményesésére el­határozták, hogy a háborúban elhalt kedve­seiknek áldott emlékét méltóképen fogják meg­örökíteni. Az elhatározást tett követte: néhány nsp alatt nehéz ezresek gyűltek össze a lelkész kezéhez, mely összeg birtokában as emléktábla elkészítését mi sem akadályozta. Az egyház presbitériuma a legnagyobb kész­séggel megengedte, hogy ezén emlékmű tem­plomában a legszebb részén állíttassák fel. Az emlékmű elkészítésével Komáromi Viktor kő­faragó mestert és az egész Európát bejárt, szakmájában sciute utolérhetetlen tökéletes­ségű földiákét: Török András mülakatost bíz­ták meg. — Az emlékmű fekete grá­nitból készült, melyre 44 hősi halottnak neve van bavésve, Kerete 15 cm. széles többféle kovácsolt vssból szépen tagozva van össze­állítva; felső í'észén és a két oldalfelső részén kovácsolt vasból készült babérlevél füzér sia­­l&d, hasonló a kulturpalotat rácsok díszítésé­hez A keret felső részén kovácsolt tölgyfa galyon áll a magyarok nemzeti madara; ko­vácsolt vasból készült turul madár kiterjesz­tett szárnyakkal, mely körülbelül egy méter hosszá csőrében tartja a régi magyar leven­ték, vitézek legszebb kitüntetését) borostyán koszorút, mely szintén kovácsolt vasból készült. Az egész keret zöldbronz színűre van festve. Az egész mü kiállításán meglátszik, hogy vas­­iparművész munkája. Hossza 176 em, magas­sága 145 cm. Gyászisteni tisztelet keretében való ÜDn-pély^s felavatása február 10 én less a következő beosztással: 1. gyülekezeti ének; 9. ünnepi prédikáció, tartja 8oós Károly bucsi reform, lelkész; 3. az ifjú ági énekkar alkalmi éneka Antal Dénes kántortanitó vezetése mel­lett; 4. felavató ima, végzi Földes Lajos bá­­torkeszii ref. lelkész; 5 az ifjúsági énekkar gyászéneke; 8. Fábrik Vince és Ft-hár Jolán hadiárvák megkoszorúzzák az emlékművet; 7. Mokos Kálmán helyi lelkész ismerteti az em­léktábla keletkezését, az adakozókat és az adott adományokat és felolvassa a hősihalottak életrajzá* ; 8. gyülekezeti ének. — Nem hat, hanem őt órakor ken­dődnek ezentúl a vasárnap délutáni előadások a kultúrpalotában. csak a használatban nyilatkozik meg. Sohasem volt oly fontos a legjobbat használni, mint épen most. Csak a legjobb szükséges drága cip5in°k. ERDAL a legjobb viaszkokból való finom Összetételénél fogva első­rangú minőségű. Ennélfogva kiadó­­sabb és olcsóbb, Gyorsan ragyogóan fénylik és kíméli a bőrt. Jellem tulajdonságai, hogy időt, fáradtsá­got és péDüt takarítunk meg vele. 32 ERDAL a gazdaságos cipőápolás eszményképe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom