Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-01-19 / 9. szám
1924. január 19, 5 aidísL Pozsonyt sem rét» ki, — amely szociális és közjótékonysági téren olyan kiépített szervezeteknek lenne birtokéban, mint Komárom. A szereneté'len gtizdasági viszonyok, a mostoha helyzet, melynek snlyát valamennyien érezzük, az oka annak, hogy a működés számszerű ered* máyei nem nagyobbak. A munkán és a jászándéken u m mult semmi. A. Gy. Steckenpferd-szappan a rég ismert liliomtejszappan jeggyel, marad, mint azelőtt azon nők kedvelt szappana, kik súlyt helyeznek a bőr ésszerű ápolására. Bevásárlásnál legyünk figyelemmel a „Steckenpferd“ védjegyre, valamint a csomagolásnál „Bergmann Co., Tetschen* aláírásra. Minden szaküzletben kapható. MV Magyar karrierek Amerikában. Az uj amerikai konjunktúráról rendkívüli érdekes tőszieteket mondott el Bdrkó D. Géza, az Amerikai Magyar Népszava fűszer kész tője. Az amerikai szerkesztő B«rkó Marcinkó József plébánossal együtt majdnem hatszáz millió korona értékű szeretetadományt gyűjtött ós vitt most Budapestre. A világsajtó pár nap óta fslttnő cikkekben foglakozik Amerika és Európa gazdasági kapcsolataival és a nagy fontossága jelentések jó része homályos, sót érthetetlen a viszonyok kellő megvilágitása nélkül. Kapóra jött tehát, hogy az Egyesült Államok egyik legalaposabb ismerője, akinek odaát is elsőrangú összeköttetései és értesülései vannak, kimerítő nyilatkozatot adott ezekről. A széles perspektívája felvilágosítás igy kezdődik: — Amerikában száztizmiilió ember ól és ez maga óriási szükséglet kielégítését kívánja meg. Amit kevesen tudnak itt — bár rendkívül nagy fontosságú — az United States megnyerte egész Déiamerikát. Németország most nem küldhet Délamerikába árat s Anglia is sokkal kevesebbet. Az Unió igy nagytömegű áraja ha talmas piacot talál Dólamerikábaa. Azonkívül sokfélét pótolni kell, amit a háború alatt nem gyártottak s ez is tág méretekben szaporította a munkaalkalmat. Tömérdek hadigyárat vissza alakitoitak a mindez a fém-, vasáru-és másfajta gyár most teljes üzemmel dolgozik. A (öiien dülés példátlanul nagyarányú s a verseny Németország helyett Augliával folyik, aminek még súlyos következményeit fogjuk látni. Csak egy apró, de rikító példa: A republikánus párt szívósan a »protektive tariff«, a vámvédelem elvét követi s ez a jelszó lehetetlenné teszi a többi közt azt, hogy Angliából most egyetlen készlet ruhát hozzanak be. Óriási a vám és semmiféle angol holmit el nem tudnak adui, ami Amerikában készülhet. — Milyen iparágban legnagyobb a föllendülés ? — Az acél, a szén termelése, az antógyártás, m g az építkezés terén. Az autó különösen olcso, még a legjobb gyártmány is sokkal olcsóbb lett a háború óta. — Alig van már olyan üzem, ahol magyarok ne dolgoznáuak. Munkanélküliek kevesen maradtak, hisz általában munkáshiány van már az acóltelepeken és a bányákban. A termés pedig annyira jó volt, hogy a földművelésügyi miniszter egyenesen ajánlotta a farmereknek, hogy csökkentsék a búzatermelést. Két fontos jó kenyér már öt centért kapható, a kávé feltűnően olcsó. A dolgos magyarok meg lehetnek elégedve. De a magyar gyárosok is. — Az Amerikában élő magyar gyártelepek közűi hires a Pollaeiek rézgyár. A tulajdonos fivére annak a Pollacsaknek, akit bombarobbanás ölt meg az Erzsébetvárosi Körben, óriási telepe a Long Island Cityban van. Legutóbb ez a gyár nyerte meg azt a pályázatot, amelyet az 5. Avenuen fölállított rendőrtoronyra írtak ki. Ezek szabályozzák, irányítják a közlekedést, például az autók szédítő forgalmát. Művészi szempontokat is érvényesíteni kellett a toronyszerkezeten s Pollaesek ötveu pályázó közéi nyert. Különben nyolcszáz alkalmazottja dolgozik. — A másik hatalmas magyar gyár, Kuni Tivadar clevelandi bútorgyára. Főképp varrógépek farószoit készíti s több mint kétezer munkásnak ad kenyeret. Kanz noviszadi szár mazásu és már negyven éve telepedett le odaát. — Magyar származású gazdag kereskedő : igen sok van Amerikában. Talán legismertebb i köztük Kiss Emil, akinek ma kilencvenezer j ügyfele van Amerikában. Vagy haszonöt évvel > ezelőtt Hamburgban volt bankgyakornok, amikor áthajózott, kis pénzkü'dfl irodát nyitott. Ma pedig, mint bankár, Amerika legnagyobb cégeivel dolgozik. — A legmódosabb amerikai magyar fairé- \ ben Partos Miklós áll. Tizenöt éve szerény kis I gyógyszertárat nyitott a Sseond Avenuen. Va- j gyona alapját — mi tagadás — hashajtószerrel [ vetette meg. A szer neve »Partoia« s ezt j Amerika minden lapjában hirdette. Itt tudják, j hogy a sajtóreklámnak miiyen döntő a fontos* l I sága. Az ungvári születésű patikus ma legalább í ; tízmillió dollárt »ér«. Legutóbb megvásárolta a f | »Newyork Herald« palotát, a város legforgal- } ; masabb és legszebb helyén. Csak a ház átala- ; l kitása több millió dollárba került. — Érdekes karriert csinált Galambos mér- ; j nők Fordnál, a világhírű autógyárosnál. Most a í j bizalmasa s Fordnak valami nőrokonát vette j I feleségül. Elsőrangú konstruktőr. A nemrég Bu • \ dapesten járt Zukor »filmkirály« uevót bőven j í emlegették, amikor itthon járt, szülőfalujának I j 20.000 dollárt adott. Magyar orvosok, ügyvédek • I és bírák is mind nagyobb szerepet visznek \ j Amerika társadalmában. A newyorki Suprime \ \ Court-nál, a legfelső bíróságnál működik az j \ egri születésű König Móric, meg a pesti születést! \ | Wasservogel János. A City Court főbírája j | Hartmann Gusztáv. A Munisipiál Court — ez j j itt a polgári bíróság — tagja Blau Wiiliarn. j aki előbb rendőrbiró volt. A főszerkesztő ezután néhány meglepő 1 adatot mondott el a kereskedőkről: — A magyar nem jó kereskedő, hallottam j i sokszor. De Amerikában ez valótlan frázisnak j j bizonyult. Kitűnő üzletemberek közt nemcsak ■ zsidók vannak. Számos példa van erre Cleve- \ landban és Bridgeportban. Persze, tizezer ki- | vándorló közül csak egynek sikerül vagyont ; szerezni. A megélhetés egyre nehezebb és Amerikában bizony kemény munkát kell végezni. ___________»Komáromi .Lapok1* McUk kvalitásai és kikéi, i 8 Mindenféle metszet annál jobb, minél ! korábban — vagyis az őslemez elkészítéséhez j minél közelebb — nyomták le; minden egyes { lenyomattal ugyanis veszít a lemez az éles- ? ségébői vagy a finomságaiból s igy nem hoz- i zák már ki a művész által kívánt hatásokat, g A metszet lenyomata tehát két okból lehat j rossz: vagy a nyomóforma volt már elbasz* f l nálva, amikor lenyomták, vagy pedig a papírt, ! I amelyet vásárra kínálnak, rosszal kezelték az j j idők folyamán. Az előbbi hiba a fametszetek) nél abban jelentkezik, hogy a fatömb vonal - | gerineei (amelyek a rajzot adják), szélesre ' j taposódtak, vagy meghasadtak, vagy egyes | i részek kitörtek s igy a lenyomaton üres helyek 5 > mutatkoznak; vagy végül a szu lyukakat mart * I a tömbön s igy annak helyén a lenyomaton I apró kis kerek fehérségek támadnak. A met- íj | szett rézlemez természetesen szintén kopik a j használat alatt; a folytonos letörülés festék- \ ! anyaggal tömi he a finomabb hasításokat s igy a ; ezek a finomabb részletek mint sürü, tagozat- | j lan fekete folt jelentkezik a kései levonatok\ nál. A vésővel készült lemezeknél a vésett \ j vonal mellett a rézlemezből kis forgácsszőrök j , emelkednek ki s ha ezeket befödi a festék, a j i lenyomásuk adja a korai rézmetszeteknek puha j ‘ meleg, lágykonturu tónusát. Ez a forgács min- ; j den egyes további lenyomatnál jobban és job\ ban lenyomódik, festékkel betö nődik, vagy \ lepereg, a lenyomat — minél későbbi — annál keményebb lesz s igy elveszíti eredetileg szán- j dékolt hatásait. Többé-kevésbbé ügyes restau- , rátörök az ilyen elhasznált mesterlemezeket \ restaurálták s a lemezek egyes részeit folfris- j sitették. Eanek következtében az ilyen másod- | levonatok egyenlőtlen felületüek: ahol nincs | retus, ott szürke, unalmas, lanyha a levonat s 1 ahol retusálták, ott élénk, bársonyos, meleg, ragyogóan fekete. A valóban értékes lenyomatnak úgy kell — a pspirjának is — festenie, mintha most frissiben került volna ki a nyomdából. A lenyomatok papírjának az a leggyakrabban előforduló hibája, hogy a papírt összehajtották s a hajtás nyomán megtörött. Ha a hajtás nyomán nem témáit folytonossági hiány, akkor ezen lehet segiteni: a restanrátor „kispanolja", kifesxiti, lepréseli, kivasalja. A kővetkező leggyakoribb hibája & metszeteknek, hogy korábbi tulajdonosuk körűlnyirta & szegélyüket. Ez ugyan nem olyan komoly hiba, mert hisz ez a a legnagyobb metszőmüvészek: Dürer és Rembrandt, a lemezeiket egészen a legszélső kontárig kidolgozták, ngy, hogy lemezszegély nem maradt náluk és a papírszegélyt (az u. n. R^sp act-szegélyt) is csapán egy-két miiliméternyire hagyták meg a lemos képe körül, hogy az ábrázolásból, vagy az aláírásból hiányzik valami, az komoly baj, ha csak a lemezszegélyből nyírtak le, akkor a lenyomat a műártékéből nem veszített, csapán a piaci értékéből. Szakadások, vagy lyukak elértéktelenitik a metszetet; foltok csak akkor, ha olajfoltok, másfajta foltok eltávolithatók. A restaurátor keze persze a folytonossági hiányokban is csodát teremt, hátairól beragasztja, megfoldozza, szegélyt ragaszt körül, amelyek oly sikerűitek, hogy felülről nézve nyomát sem látni a kiegéssitésneb. Persze a világosságnak tartva rendszerint kitűnik a turpisság, ezért rendszerint ne vegyünk olyan metszetet, amely egész ragasztva van, az ilyen eljárásnak mindig van valamely „szépítő“ oka. A restaurátorok arra is vállalkoznak, hogy a tál fakó Isvonatokat tussal felfrissítik. A tus. rajz sohasem követheti pontosan a metszet vonalait, idővel szintén kifakul s pláne nedvesség hatása alatt eltörlödik. Persze, azért nem leh8t elvül felállítani, hogy csak kifogástalan, hibátlan és rest&nrálatlan lapokat vásároljunk; a gyűjtő inkább arra törekedjék, hogy az ilyen lapokat folytonos cserével, újabb vásárlásokkal apránként kiszorítsa a gyűjteményéből és mindig jobb és jobb kvalitásokkal helyettesítsd. Műkedvelő. Der Wellruf. den sich die sehen seil einem Menschen* alter in fast allen Staaten Europas im Handel befindlichen unübertroffenen Teecjualitäten der »Marke Tetcisasms8* errungen haben, hat unlautere Elemente veranlaßt, das Bildzeichen unserer auf Plakaten und Packungen In mehr oder weniger ähnlicher Form nachzuahmen. Wenngleich sich derartige Firmen damit selbst ein Armutszeugnis ausstcllen u. vom gerediidenkenden Konsumenten verurteilt werden, ist es nicht ausgeschlossen, daß das geschätzte Publikum in der Meinung, die bekannte echte „Narke Yeelsssssssa“ zu kaufen, durch minderwertige Nachahmung en getäuscht wird. Deshalb wird jeder Teetrinker und Liebhaber eines wirklich guten Tees hiermit dringendst gebeten, auf vorstehende Schutzmarke u. auf den handschriftlichen Vermerk der jedem Paket von 40 Gramm aufwärts aufgedruckt isf, im eigenen Interesse genau zu achten. Die bekannten vorzüglichen Teemischungen »Marke Teekanne" werden von langjährigen, aus dem Londoner und Moskauer Tee-Importhandel hervorgegangenen Fachleuten (Sachverständigen) in verschiedenen Geschmacksrichtungen unter bestimmten Standard-Nummern alljährlich gleichmäßig wieder hergestellt und nie offen (ausgewogen), sondern nur in Griginalpaketen von Kc. 1. angefangen, mit der Sdiufzmarke Teekanne versehen, in den Verkehr gebracht. Die Importeure von Tee „ßSsFSce Teekanne**
