Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-01-19 / 9. szám
6 MH. «Kgsa&rosai Lay ok* 1624. január It. fl halál ellen is lesz oruosság. (Milyen jő lesz azoknak, akik 100 év múlva élnek. — Küzdelem a halál ellen. — Egy orvos ® jóslatai.) A külföldi aajté az aj ér bsköszöntéséyel kapcsolatosan lezárja a múlt éret és a szellemi élet minden terén megcsinálja a prognózist jövére. Különösen érdekes egy bécsi orrostanár elmefattatása, aki az orvostudomány me#mérhetetlen haladását jósolja és kategóriku»an kijelenti, hogy ha így haladunk, egy-két nemzedék múlva nem lesz fizikai halál a fö'dőn. A szív- és rákbetegség. A szívbetegségek gyógyítása ts rén — írja az orvosprofesszor — gyönyörűek a kilátások. A szívbetegségeket a tudomány ig>n hmar fel fogja ismerni és úgy fogja kezelni, aboeyaa ez Amerikában történik. Éhez azonban az szükséges, hogy a középiskolában az anatómiát és élettant úgy tanítsák, mint Livi üst va?y Tacitust, A szívverések kihagyása beűö (intern) kezelésének megvannak a természetes hatásai. Itt már a sebészetnek kell segítségére jönnie. Amerikában — ahol a sebészet busz évvel előtte jár az európainak, — bátor kutatók merészkedtek a szervezet mo'orjához is hozzányalni és a szív bstegss ritmikus automatikus működését operációs utón megjkvűam. Még csak egy lépés hiányzik: a beteg szívbillentyűk helyébe prolhezist állítani és igy minden szivkihagyást orvosolni. A rák gyógyítása is kedvező kilátást matat. Ma még legtöbb esetben a mütőkés működik, de már nincs m ssze az időpont, amikor a mü őkés és rádium helyébe a ohemoterapia lép. Egy szémmot kell kitalálni, am- ly a rákos sejteket az egészséges szövedék m^kia élése mellett kiirtja és így a legborzalmasabb beteg séget ártalmatlanná teszi. A tuberkulózis és vérbaj. A tuberkulózis gyógy zerét még nem találták ki. Minden héten m-gj :lecik a „legjobb" készítmény a tuberkulózis ellen, de még ezek közöl egyik sem tartotta be, amit ígért. Csupán a szociális vi zonyok teljes megváltóztatásával képzódk-tik ki a természetes mentesülés. A tuberkulózisnak fejlődési útja, föképen a gégetuberkulózisnál, intenzív operativ beavatkozások f lé vezet. A vérbaj pnsztűó nyavalyája Ehrlich professzor találmánya óta erősen visszafejlődött. A hátgerincsomdásról Kraepelin professzor azt állítja, hogy máris gyógyítható. Minthogy az orvosi tudomány miüd n vérbajt meg tud gyógyítani, a paralizistól sem lehet félni. Védőoltás minden ellen. Száz év malva nem lesznek fertőzó betegségek. A védőoltások immunissá tették a testet és Amerikában most dolgoznak egy minden betegség ellen védő, úgynevezett poiivalens szeren, amellyel a csecsemőt nyomban születése után beoltják. A szellemi megbetegedések ellen eddig az orvosi tudomány hiába védekezett, csupán most, mintán eddig láthatatlan finom agyelváltozásokra és más szervi megbetegedésekkel való összefüggésekre jöttek rá az orvosok, lehet csupán remélni, hogy ésszerű utakra tér a modern terápia. Az agysebészetet ki fogják építeni, amely különös befolyással az epilepszia gyógyítására lesz. A jövő orvostudománya az agyátttltetést tekinti ideáljának, Kisebbrendü illatoknál ez a műtét máris sikerült. Száz év malva bizonyosan sikerülni fog játszi könnyűséggel az embernél is. A szervek átültetése. A fájdalomnélküli műtét kérdése máris meg van oldva. Többen között sikerült egyes szerveket természeted ia elhelyezésből a test egy más pontjára bevárni. Nem fantázia, hogy •miként egy megvakult patkány szemét ki lehetett gyógyítani aj labirintus bekapcsolásával és ahogy egyes állatokat aj nemi szervekkel el lehetett látni, úgy az embernek beteg szerveit is idővel egészséges szervekkel cserélhetik fel. A sebészeti kozmetika máris gyönyörű eredméayeket mutat fel és az esztétikailag hibás testrészeket kijavítja és széppé teszi. A megöregedés ellan is belső szekréciós mirigyek szerepének felismerése után sikeresen küzdenek. Az érelmeszedés ellen a harc már nem töménytelen ös nincs kizárva, hogy száz év I múlva, a védőoltások századában minden befog* ségge] szemben az emberiség véd-k^zni fog. Ezt akarják az örvösek, mert hiszen ez orvosi tudomány végcélja: az orvosok tegyék feleslegessé önmagukat. Komáromi levelek, Item jó, helyesebben, nem érdemes színikritikusnak lenni. Még mindég érzem az ólmait szezonnak az uióizét. Most is kaptam egy megrovó lsvalet, amely igy hangzik : Igen Tisztelt Kritikus Url Hét k, sőt hónapok óta forr bennünk a mér* g s kénytelenek vagyunk felháborodásunknak kif je^ést is adni. Hát kérőm, Önök a színészek idejövetele óta a Komáromi Lapok hasábjain tö;>b ízben írtak, sőt irn*k arró), hogy a komáromi fiatalleányok (bak fisok, c iirik, kisleányok) ilyen, meg amolyan szerelmesek a Veszelibe, sőt még hetek múlva is bnsulnak utána. Mi, önérzetes fiatalleányok, (bakfisok, csűrik, kisleányok) tiltakozunk ennek az általánosítása ellen, mert ha akadnak is leányok, akiket kielégít egy esinos arcnak a színpadon való látása és már fejüket veszítik, rajonganak, sót búsulnak is utána, ezt általánosságban elmondani nem lehet. Tagadhatatlan, Yeszeli sok kellemes órát szerzett nekünk is, de ugyanakkor ki kell jelentenünk, hogy voltak színészek, akiknek íuy a játéka, mint a személye még jobban tetszett. Önök pedig, ha olyan nagyon szivükön viselik a komáromi fiatolleányok (bakíisok, csűrik, kisleányok) érzelmeit, akkor az összes fiatal színész nevét kiírhatnák, mert egyik lánynak ez, a másiknak megint egy másik színész tetszett. Hogy aztán a színész jk milyen mély sebeket ejtettek (ha agyán ejtettek) a lányok szirén, azt leánya válogatja. Mi arról igazán nem tehettünk, hogy akadtak leányok, akik kultuszt űztek Veszeti ból (p-dig akit ezáltal csak beképzeltté tesznek) ezért is kérjük T. Kritikus Urat, hogy a jövőhen az ilyen természetű dolgokat kevésbbó általánosítsa. Mi megsérteni senkit nem akarunk, csak rég visszafojtott jogos felháborodásunkat akarjak ezzel kifejezni. Komárom, 1924. jan. 14. Tisztelettel a komáromi fiatalleányok, csitrik, bakfisok, kisleányok, pipiskék stb. egy önérzetes csoportja. Maga az aláírás szédiiöan hossza. Ehhez hasonló hossza címet csak a múltkor olvastam egy báli meghívón, amely aszongya, hogy: „a nemzetközi össz szakszervezeti szövetség segéd és kezßlö szállítómunkás szekciójának komáromi helyi csoportja." Lássák kis bakfisok, az előző névtelen levelek Írói bátran kimerték írni, hogy ki tetszik nekik, maguk meg ezt elhallgatják, általánosságba burkolják. Az előbbi bakfisok tehát bátor kis lányok voltak magukhoz képest. Szóval a kritikám hullámai még mindig nem csendesedtek el. A szezon alatt elóg bajom volt úgyis. Azt még csak kibírtam, hogy az összes mellőztetési mániában szenvedő színésznők, színészek, ezek udvariéi, imádói és rajongói, asztaltársasága rám haragndtak. Ds volt ennél rémesebb dolog is, a hizelkedés, a megfőzési kísérletek, hogy az ezen a réven megvesztegetett szivem vezesse a kritikus toliamat a drága ö érdekében és a gyűlölt konkurens ellen. Előadás alatt a véletlenül mellém került csillag, csapa véletlenül az én lábamon nyomkodta ki az énekszámok taktusát és véletlenül agy belém dűlt, hogy nem tadtam, hol kezdődöm én és hol végződik ő? Ha mellettem nem volt üres hely, akkor vagy elibém fiit, vagy a hátam mögé egy-egy drága és most ezszerint vagy a hátamba préselte bele a térdkalácsát, vagy az ö hátát nyomta bele az én térdkalácsomba. Közben az iránt érdeklődött erősen az arcomhoz hajolva, hogy megvoltam-e elégedve a legutóbbi szereplésével és hogy ugy-e ó sokkal különb, mint az a másik, aki egy tehetségtelen kezdő volna, ha már nem 26 év óta vergődnék a színpadon. Ugy-e engem jobban megdicsér, mint azt a pocsékot? A „pocsék“ másnap ugyanezt súgta a fülembe és ő is lepoccekezta a másikat. Mindezt siiutéu csak el kellett viselni, de volt enuél kellemetlenebb dolog, amikor a drága csillag udvarlói hízelegtek felvonás között, az u cán és egyebütt, hogy írjak már pár meleg sort az 5 ideáljairól is, ne csak a másikról. Mert mindegyik dicsérte a magáét és szidta a másikat. Úgy s ez se tartézhatik a legkellemesebb élvezetek közé, de van ennél sokkal rosszabb dolog, amit a színikritikus mivoltomnak köszöntetek. Szt a kellemetlen dolgot ott kapj» mag az ember, ahol inkább kellemes, puha, meleg fészekre vár. Mert hát mi tűrés, tagadás benne a hatezer éves Faunoknak is van szivük és vannak meleg, puha fészkek, ahol örömmel várják őket és ahová ez>-k a mindenkit leszóló, lekntizáló cinikus vén Faunok szívesen mennek nyíltan, fényes n»pp.l (aszerint, hogy Fenn ur és Faunné őaagysága az anyakönyvvezetónél viziteltek e mar v>gy sem,) vagy titokban, lopva, kerülő utakon, kerteken, kerítéseken át, a knleslyakon keresztül vagy álkulccsal, hiszen ezeknek a Fanaekuak olyan könnyen megy az ilyesmi. Sióval képzeljük el, hogy olyan Fattn aki a sziuiévad ai&tt szinikritikával is foglalkozik üres óráiban, betoppan egy ilyen meleg fészekbe és a ű-gnyája^bb mosollyal üdvözli a drága iéayt, akihez képest Don Quihota Dulcineája valóságos ri-pedtsarkn mosogató lány. Da a nyájas mosolyra & drága Dnlcinea ráripakodik: — Még ide meri tolni a képét? Nem sül le a bőr a képéről? (Dnlcinea néha a népies, zamatos kifejezéseket szereti és a „kép" helyett más szót használ.) Ilyen rJpakodásra szegény Faun arca gondol, hogy sokkal jobb volna kint a mezőn ezerjófüvet szedni a sebére, de nincs idő az elmélkedésre, mert Dnlcinea tovább csiripel: — Mit irkod maga annyit arról a nyavalyád primadonnáról? Azt meri megírni, hogy Komáromban még olyan hangot nem hallottak, mint azé. Hát elfelejtette kedves Faun, hogy nemrég még ugyanezt irta rólam, amikor a műkedvelőkkel fölléptem és ezek után idd meri tolni a képét, hogy nekem tegye a szépet. Olyan nincs, uracskáml Köztünk vége mindennek. Alászolgája! És szegény Faun áldja azt a lángészt, aki a lépcsők mellett feltalálta a karfac is, mert ha nincs miba belekapaszkodnia, hát ízzéporrá töri öreg csontjait a földszinten és a mellőzött színészük miatt reá haragos komáromi csitrik, mint szerencsét hozó amulettet hordoznák szétzúzott csontja egy-egy darabját, Oh, mert a végzet nem tett kivételt az élő lények között, szegény Faunokat is megverte Dnleineákkal, papuccsal és női nyelvvel. E pokolbeli ördögháromság alól még a Faunokat se vette ki a végzet, csak nagyobb bátorsággal ruházta föl őket, mert ök legalább megmerik írni az újságban az esetet. Melyhez hasonló jókat kíván ___________________________Faun, Mi ez? Sörös palack pléhfedöje, Piros-kukoricahöle, Félig elégett gyufaszál, Mit mir senki sem használ, Kemény salak, lágyult torzsa, Kis, penészes kiflimorzsa, Egérfogó levált széle, Konyhakés kicsorbult éle, Három-négy féle aprószeg, Néhány három napos keszeg, Megszárított lazac-ikra, Régen eloltott faszikra, Rozsdás toll és ceruzahegy, Kedvezményes szinházijegy, Gombostű és fületlen gomb, Még az ősszel elszáradt lomb. Vájjon mindez mi is lehet?.. Talán egy őskori lelet ? ?. . . Mit elfedtek régi romok? . . . Nem biz*, mert ez finom, homok ... Homok bizony, jó barátom, Hisz járdára hintve látom I 1 Ne légy azért bősz, te szittya, Ha a cipőd kihasítja . . . Jobb, mintha a sikos járdán Odafordulna a dolgod, Hogy betörnéd bSszk* Orrod. — ét — r mí
