Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-01-19 / 9. szám
2. oltóid. „ Komáromi Lapot 19?4. január 19, A közgyűlés elsősorban a városbiró tiszteletdijának megállapításával foglalkozott. Kamrás József dr. érvekben gazdag felszólalásiban hangsúlyozta, hogy a városbiró illetményének megállapításánál elsS sorbin Komi rom nehéz helyzetét és a vezatőtisztviselő személyi viszonyait kell figyelembe venni. A kérdés elfeirálásáuál elfittfink fekszik a járási főnők leirata, amelyet azonban nem lehet ösz•xeegyeztetni a j^len esettel. A leirat redukálta a sztaroszta illetményét, de a tanácsnak számba kellett venni azt, hogy a városbiró egész idejét a város ügyeinek intézésével tölti el, mert a msstani helyzetben a városbiró, ha rendes foglalkozását is végezné, nem volna képes teljesíteni a városnál kötelességét. A tanácsnak arra kellett tehát figyelemmel lenni, hogy a rárosbirónak olyan tiszteletdijat javasoljon, amellyel neki tisztességes magélhetést biztosíthat. A javasolt havi 2000 korona olyan összeg, amelyből a városbiró tisztességesen és gond nélkül megélhet és azért számol azzal, hogy a városbiró a jövőben is, úgy mint eddig minden idejét a város javára szenteli, ajánlja a tanács javaslatának elfogadását. Steiner Gábor a pénzügyi bizottságnak a természetbeni lakással kiegészített javaslatát fogadja el. Hacker Richárd hosszabb beszédben foglalkozik a nacseiník leiratával, melyet bírálva, azt igyekszik kimutatni, hogy az abban felhozott kőnigr&!zi példa nem alkalmazható jelen esetben. Hivatkozik a mait évben tartott egyik közgyűlésnek a leirattal szemben foglalt álláspontjára, mely szerint a közgyűlés a megállapított tiszteletdijak további fentartását mondotta ki. A vároibirónak havi 2400 K-át javasol, illetve a pénzügyi bizottság javaslatát támogatja. Kamrás József dr. reflektál Hacker szavaira és kijelenti, hogy a járásifönök visszamenőleg állapította meg, illetve szállította le a sztarosták tiszteletdijait, a mit végrehajtani már csak azért sem lehetett abban az időben, mert a községi választások közbejöttek. Ugyancsak a választások akadályozták meg azt is, hogy uj lisztetetd'jak állapíttassanak meg. Boldoghy Gju’a K«mrás József dr. hoz csatlakozik és ajánlja elfogadásra a tanács javaslatát. A szavazás elrendeltetvén, a közgyűlés a tanács javaslatát 17 szóval 14 ellenéb n el Mese.* Ha haza jön, ugy-e Mesél majd sok szépet...! — Mi már elfeledjük Akkor a meséket! — Nekünk nem marad más, Csak egy messze álom; A valóság az lesz Ha egy csókos szájon Egyetlen hang nélkül Rátalál az útra S vissza száll a lelkünk Az elhagyott múltba, Rátalál egy szívre Egy tündér mesére Tündér szembe nézve . . . — S akkor az sem lesz kiváncsi Már — a szép mesékre. 1916. Rarancei állás. Dr. Tóth Zsigmond. A királyné a Ragnhildsszigeten. Irta: Lagerlöff Selma. Svéd eredetiből fordította: Oevdth Kálmán. Egyszer egy király keletről a Nordre Álf partján lovagolt alá Kungahahába. Az esztendő alkonyatra hajlott. A levegő nehéz volt s az égbolt szürke, mint ilyen tájban gyakorta. A folyóparti ut, amin a király lovagolt, hullámos réteken kígyózott tova. Az avarral takart dombok közül hellyel-közzei égerbokrok kandikáltak ki s az ut mentén csoportokká tömörültek, mintha kíváncsiságukban látni szeretnék az arra lovagolót Sőt még az útra is kitolakodtak, úgy, hogy a király csak üggyelbajjal ha tolhatott át közöttük. * Mutató dr Toóth Zügmond komáromujvirosi tanácsnok földink »Mesél a csönd« cimQ most megjelent verskötetéből. fogadta és a városbiró tiszteletdiját havi 2000 K-ban állapította meg. A helyettes városbirák illetményeinél Steiner Gábor szólalt föl és agresszív hangú beszédben megismétli, hogy a szövetkezett ellenzéki pártok reakciósak, amit azzal akar bebizonyítani, hogy a polgári pártok az első helyettesnek azért nem akarnak megszavazni tiszteletdijat, mert munkás. Bosszúról beszél és kijelenti, hogy legyenek elkészülve & szövetkezett pártok, hogy ezentnl még agresszívebbek fognak lenni. Javasolja, hogy az első helyettesnek havi 1000 K, a második helyettesnek havi 500 K tiszteletdij állapíttassák meg. Kamrás József dr. röviden rámutatott a megismételt reakciós vád alaptalanságára, mert a kommunista párt még részt se vett a város ügyeinek intézésében, a polgári pártok máris eredményesen működtek a munkásság érdeké ben. Vissza kell utasitani & bosszú vádját is, mert öt és a szövetkezett ellenzéket egyedül a város jól fölfogott érdeke vezeti és semmiféle személyes momentumok nem irányítják. Ennél a kérdésnél, mivel a városbiró egész idejét a város ügyeinek vezetésére szenteli, arra az elvi álláspontra kell helyezkedni, hogy a helyettesek állandó jellegű tiszteletbijban nem részesülhetnek, csakis az esetről esetre történt helyettesítések után kaphatnak napidijat. A tanács javaslatát fogadja el. A korelnök a szavazást elrendelvén, a közgyűlés 16 szóval 13 ellenében a tanács javaslatát fogadta el. A közgyűlés szomorú akkorddal végződött. St'dner Gábor a képviselőtestületnek bejelentette, hogy értesülése szerint a dohánybeváltóból a nsp folyamán 50 helybeli munkást elbo csátottak. Amitől a munkások féltek, bekövetkezett. Fölkéri Jávor főjegyzőt, hogy a munkások érdekében interveniáljon a járásfőnöknél és hasson oda, hogy az elbocsátott munkások újra Kivétessenek. Kamrás József dr. azt javasolta, hogy a képviselőtestület küldjön ki kebeléből a főjegyző vezetésével egy bizottságot és a városbiró a képviselőtestület nevében tiltakozó táviratot küldjön a miniszterhez, melyben követelje a munkások visszavételét. Jávor Jenő főjegyző készséggel jelentette ki, hogy az ügyben a küldöttséget vezetni fogja és rendelkezésére áll a munkásságnak. A közgyűlés Kamrás dr. indítványát elfő-Az esztendő mondom, végét járta, erdőnmezőn a lomb mind lepergett s az élet teljesen kihalt. A nyári falevelek sáppadt-hervadtan hevertek a földön, a tartós őszi esőtől rothadt takaróvá préselve s alattuk tengernyi pók, meg erdei csiga aludta téli álmát. Köröskörül szürke, ködös volt a világ s a király azt gondolta magában: Ez az ut ugyan nem valami szép s éppen nem méltó rá, hogy király lovagoljon rajta. De a süppedékes folyóparti Ösvénytől fölfelé csaknem teljesen az ut mentén emelkedett a szép Fontingshegy. Alant a lábánál világossárga homokszegély övezte, majd egy darab hegyoldal meredt függőlegesen az ég felé s reá keskeny kiszögellés körül kékesszürke fenyőfák sora kúszott föl. Fölebb kőtörmelék, behintve apró, csillogó erekkel, majd fehér törzsű s vörösbarna ágú nyírfák sora azután újra föveny-szegély. De a homok fölött hatalmas, kopár, szürkés-vörös sziklafalú hegy meredt föl a sötétzöld sűrű fenyvesig, mely erőtől duzzadva díszlett a sik tetőn. Ám a királynak nem örült a szive, hogy ilyen közel lehetett a szépséges hegyhez, mert köd borongott a hegyoldalon s felhőfoszlányok csüngtek le rá s valamennyi üregből, meg bozótból szürke pára szállt föl. S igy történt, hogy a királynak a színben gazdag Fontingshegy éppoly fakónak tetszett, mint minden egyéb. Kebléből mély, nehéz sóhaj szakadt föl, miközben átlovagolt az égerbokrokon, amelyek reá s lovára a nagy esőcseppek egész záporát zúdították. S egyszerre olyan sötét bánat lett rajta úrrá, hogy alig érzett valaha hozzáfoghatót. így járok mindig — tűnődött — bárhova induljak : minden szürke, meg latyakos. Ha a tengerre vitorlázok, olyan sűrű köd ereszkedik, gadva, a küldöttség tápjaivá Kamrás József dr., Alapi Gyula dr., Fülőp Zsigmoud, ifj. Kocsór Gyula, Komlósey Zsigmond és Trkees Rudolf tagokat választotta meg. A közgyűlés este 9 órakor oszlott szét. VÍZUMOT «SeYtletare, mindenféle »tlevétIIgyet, ki- éa beviteli engedélyek megszerzését, ItöabaqjMat, MTÜégositáseknt és fordításokat megbízhatóaa, gyorsan és a legolcsóbban intéz ni a „Pasatelle des Zentralanasekaanes fttr jiriisrhe Studenten! Braorge Prag V.. Halaiéra 18. III. SS. (Baelétt: Slfirrerdn der jtd. IsshssbSer mi der Hovaksi). Ktfsbsnjfeisi díj via«Rontást: 15 K£. Liereieeés: «agyar, német, an lórik, sah. Erin ni (sopoitosüa élt {Olasz—magyar—román szövetség. — Repül a nehéz kő. — Olaszország és a szovjet. — Olaszangol—spanyol közös manőver az Adrián. — Az angol-olasz viszony) Azok a magyar politikusok, akik minden nagy vagy kisantant nyomása nélkül se látnák szívesen újra & magyar trónon a Habsburgokat, többféle tervet forgatnak már agyukban. Egyszer egy angol herceget, majd as olasz uralkodóház egyik sarját akarják a magyar trónra meghívni. Hsán tervezgeíéssk közben egyesek részéről fölmerült a román—magyar unió terve is. Az ország nehéz helyzete azonban mindinkább háttérbe szorította az egész király kérdést. A francia—csehszlovák szerződés azonban fölkeverte aemcsak a politika nagy vizeit, heuern a mellékfolyókba is átcsaptak a 8íövétség okozta hullámok. Ennek a szövetségnek a m-gkötésö olyan, mint a Toldi Miklós által eldobott kő, amelyre azt mondja a mi halhatatlan Arany Jánosunk: Repül a nehéz kő, ki tudja hol áll meg ? Ki tndja hol áll meg, kit hogyan talál meg. Es a szövetség is hasonlatos Toldi Miklós elröpitett nagy kövéhez. Föizayarta Európa látszólagos békéjét. Nyomban megszületett a jugoszláv—olasz szerződés. D a Olaszország itt nem áll meg, keresi a baráti viszonyt a többi államokkal is. Az olasz—magyar barátság közismert, ha nincs is szerződésekbe foglalva. hogy egy lépésnyire se látni tőle. Ha éjszaka kilovagolok, a hold fekete felhők alá rejti arcát, hogy ne kelljen utamra fényt hintenie. Még ha mennybe mennék is, szentül hiszem, hogy kialudnék valamennyi csillag, mire odaérnék — töprengett a király. igy járok mindennel, bármibe fogjak — főtt magában, amint lovagolt, kezét ökölbe szoritva. Egyéb királyoknak fény, pompa, hír, dicsősség jut részül, de én igazi „ködkirály“ vagyok. Jóformán váltig lázadókkal kell vesződnöm, mert országom nagy része megtagadja az engedelmességei. A régi királyoknak mégis csak jobban volt dolguk: Uppsalában székelve uralkodtak országszerte. Nekik természetesen kedvük telhetett a kormányzásba!. Nyilván Isten rendelése, hogy engem mindig üldözzön a balsors — gondolta magában Ám benseje ellentmondott e gondolatnak. Hirtelen megállította lovát s figyelt, mintha madárdalt hallana. Ez azt jelentené, hogy csa- I lódott. De az égbolt teljesen szürke volt s a | hegy ködbe burkolódzott s a madarak mind : elköltöztek a tájról. Az egyedüli hallható hang j a süppedékes utón az esőcseppek halk kopo: gása volt, a mik az égerbokrok ágainak a j hegyére gördülve nem birták magukat fönntar\ tani s a földre hullottak. Es a kirátjr egyre jobban lehorgasztotta ■ a fejét. Szeretnék valami égő piros dolgot látni > — mondta. Valami hollófeketét, a minek a ! mélyén aranysziv ragyog Szeretnék zengő dalt, meg csengő kacagást hallani. Megint körülnézett s látta, hogy közelében mi sem változott s a külömben csiliámló folyó is éjsötéten hömpölyög tova a nádas között. Erre annyira erőt vett rajta a esüggedés, hogy mindene, amije vo't, rútnak, meg érték-
