Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-01-19 / 9. szám
íaa«ár 19. ♦ KwiiAromt Lapot« RomanelH budapesti szereplésétől «gisz a ma* gyár kölcaöa támogatásáig Olaszország ezerképpen kifejezést adett magyar szimpátiájának. A Bjagatmagyarerszági korridor elgáncsolása, a soproni népszavazás, a még megmaradt Magyarország megszállásának meghiúsítását, a magyar kölcsön kérdés támogatását mind az olaszok magyar barátságát eredményezte. Most az olasz sajté Magyarországon keresztül uj szövetségest keres Jugoszlávia mellé ég p dig hangok hallatszanak az olasz—magyar —román szövetségről. Az olasz kormány félhivatalos szócsöve, a „Orriera Italiano“ hatalmas cikkben foglalko zik Olaszországnak Magyarországhoz való viszonyával és ezzel kapcsolatban a kisántánt szer* pével. A eibket az ismert nevű GuáHi«m publicista iita, aki igrn közeli kapcsolatban áll Mussolinival. Gualtkrri cikkében elmondja a kisántánt keletkezésének történetét és meg* áJlapitj*, begy annak magvát tu’ajdonbépp' n Jugoszlávia és Csehszlovákia kép zi. Románia, Lengyelország és Görögország a kisáutánt po* iitikájábas másodlagos szerepet játszanak. A kisántánt keletkezésének okát nem csapán politikai, hsB'io gazdasági okokban keresik. A volt osztrák magyar monarchia nagyszerű gazdasági egységet alkotott. Az egyes részek kölc önős és szoros gazdasági kapcsolatban állottak egymással. A Dana mint e területek legfontosabb közlekedési eszköze, lényegesen hozzájárult abhoz, hogy évszázadok alatt a partjain élő különböző nemzeteket egységbe tömörítse, sőt néhány esetben nemcsak gazdaságilag, hanem ku’turailag is asszimilálja. A monarchia megszűnésével ez a helyzet fölborult ugyan, de ép p*n a szoros gazdasági egymásrautaltság kény szeriti a dnnameníi államokat a régi gazdasági egység megteremtésére & ki ántánt formájában. Franciaország ezssl szemben a dunamenti ál l&mokból keletkezett kisántánt bau a germán és a német vesztddtmmel szemben használható fegyver társat lát. Ez azoiban tévedés, mért a kisántánt semmiasstre line* abban & heiyzatben, hogy ezzel a két, esetleges veszedelemmel tizemben fölvegye a harcot. Csehszlovákia például nem küzdhet & németek elian, tekintettel többségben levő nemzeti kisebbségeire; Oroszország ellen pedig Jugoszlávia nem küldene, ahol az utóbbi időben megnőtt a hivatalos szimpátia a nagy szlávkolosszn* irányában, telesnek tetszett neki Szépe* épült királyi palotája silány erdei kalyibának, valamennyi győzelme csúfos kudarcnak, alattvalói mind 9gy szálig gyalázatos gazembereknek, meg nyomorult koldusoknak látszottak. Mindez még hagyján csak ne volna hitvesem. így is elég terhes az élet s még a királyné is öregbiti gondomat. Országom ügye s baja annyira leköt, hogy nincsen egy árva szabad órám s mégis azt kívánják az alattvalóim, hogy újabb terhet vegyek a nyakamba. Mert úgy állt a dolog, hogy a király egy gazdag és hatalmas hercegnőt vett feleségül, a norvég király leányát. Ám a hercegnő — úgy rendelte a balsors — mikor frigyre lépett vele, még esak kis leány volt. Azért történt így, hogy más valaki el ne röpítse. De most úgy tetszett a királynak, hogy jobb szeretné, ha nem lett volna az övé. A királyné már a menyegző napja óta a NordreÄlf egy kis sziklaszigetén, az ugynevett Ragnhildsszigeten lakott Kungahallával szemközt. Ott kőtornyot építettek neki, hogy abban növekedjék gondos őrizet alatt, a míg annyira föl nem serdül, hogy fejedelmi férje hazaviheti az udvarába. ,, Ám a király ez alatt az egész idő alatt otthon tartózkodott az országiban és sohase találkozott vele. S habár tudta is, hogy a királyné immár felnőtt és sokan emlékeztették is reá, hogy haza kell hoznia, mégsem birta rászánni magát Orlgytl lázadásra, nehéz időkre hivatkozott és évről évre otthagyta a királynét a szürke toronyban, ahol néhány vénasszony vigyázott reá s nem láthatott egyebet, mint a szürke folyót. w •»* 5 Most kát végtére utón volt a király, hogy haza vigye a királyáét. De miközben rája gondolt, annyira erőt vett rajta a szomorúság, hogy elszakadt a kíséretétől csakhogy egyedül Olaszországot az eminenssé váló szláv veszedelem érdekli. Éppen ezért Magyarországban és Romániában k*res megértő barátokat. Romániának és Magyarországaik ellentétes érdekeik vannak agyán, de ezek az ellentétek kiküszöbölhetők és éppen azért, mert Románia esak másodlagos szerepet játszik a ki-áutánt ban, könnyen megnyerhető az olasz—magyar— román barátság számára. Van még esy tény, ami Romániát és Magyarországot közelebb hozza egymáshoz. Ei pedig a két országnak mansrehi us érzelme. De épp-n a kisántánt az, am.'ly a Habsburg restanr&c ónak a le erősebb ellensége, tehát az összekötő k-pcsot Magyar ország és Románia közö t egy *s<tLgea psrszonáiutiió 8' gitségével 1 hét ne megteremteni. A fe-nii cikkhez még csak azt főzzük hozzá, hogy ha Olaszországnak a kisántánt egyik legerősebb láncszemét, Jugoszláviát sikerült bik»pcsolni a kisanfc nt erösn-k látszó gyű üjéböl, akkor játszi könnyedséggel fog sikerü'ni Románia belekap-solása s»z olasz sző vétségbe, hiszen Romániát Piágá5 au ós Bal grádb&n se ismerték valami nős tagjaként a kisántántnak. Romániának tehát sokkal előbb sikerül az egyezség. Közismert dolog, hogy Olaszország Szovjetoroszorazággal is fűlve*t* a tárgyalásokat egyelőre a kereskedni m terén. A kisántánt ellenben még csak ott tart, hogy elismerjék e a szovjetet v&ay s«? Az olasz spanyol szövetség is tudott dolog és ha hozzávesszük a lapoknak azt & ma t heti hirét, hogy az angol olasz epanyol hajóhad közös manőverezést fog t-rtani az Adrián és ha visszagondolnak as angol olasz egyöntetű javaslatokra, eljárásokra, am-ly -két a két ország a német kérdésben, d< kü önöseu a magyar kölcRőntigyben elfoglalt, a laikus is világosan látja, hogy Eti ópé uj átcsoportosulása már közel van a befejezéshez. Ez uj esoportedtások közép tte Anglián kívül Olaszország keveri a kártyát és ezúttal ügyesebben, mint Poincare és Banes, hiazt-n ma már a lira és a franc árfo'yama egyen ö. A világ kiváncsi szűrne most Prága és Párig ról elterelődött Róma irányába és az olasz sajté már előre megjósolj*, hogy Benes legközelebb Rómának fog ndvaio ni, az a aki eddig elfeledkezett arról, hogy Olaszország is van a világon. O lovagolhasson és zavartalanul küzdhesse le a bánatát. Az égerbokrok közül tágas rétre ért. Ha nyár lett volna, nagy tehéncsordákon, meg jj juhfalkákon legeltethette volna a szemeit, de most teljesen sivár volt a mező, egyebet sem 5 látott rajta, mint nedvességtől felduzzadt talajt J meg kopár dombokat. És megsarkantyúzta ‘ lovát s a mily gyorsan csak tudott, átnyargalt ; a réten, hogy még jobban el ne szomorodjék. A király hősleíkü ember volt. Ha tnesej beli várban élt volna a királyleány, óriások f meg sárkányok vigáztak volna reá, sebes vág: tatva ott termett volna a kiszabadítására, de Í-a balsors úgy akarta, hogy a királyné jó őrizet .alatt legyen a toronyban, reá várjon s kerek I e világon senki ne törje magát érte s ne kel- I jen versenyre koronás férjével. Csak nem lehet részem semmiféle szép, nagy s dicső tettben — dohogott. — Még abban az egyben sem lelhetem örömem, hogy viaskodhatnám a feleségemért. S egyre jobban meglassította lovát, mert az ösvény meredek halomra kapaszkodott fel, amelyen túl már a kungahellai hosszú országút kezdődött. A halom tetejéről tisztán látta, a király maga előtt a kis Ragnhilds-szigetet, ahol a királyné várt reá, Látta, mily komoran terül el a sötét folyóban, látta a kopár rónán a szürke zsombékok kanyargó sorát, látta a torony fakó kőfalát. S mindez szokatlannak, visszariasztó* nak tetszett neki. Nem volt a pusztán piros hangyabokor, hogy üdvözölje, sem zöld fűszál, hogy rámosolyogjon. Az ősi gyökerestül kiirtott minden életet köröskörül. ' * . De a király valami fényes vörösséget, valami aranyló feketeséget szeretett veloa látni s azt gondolta, itt nem lelhet reá. S minél tovább nézte a ternyot, annál jobban meggyf-8, , ElHottak ölvén napi inkáin A dohánybeváltó munkáslétszámának csökkentése. — A komáromi munkásság elkeseredése. — A képviselőtestület tiltakozása. Megemlékeztünk arról a nagy sérelméről a komaromi muokásfágaak, hogy a komáromi állami dohánybeváltó telepen ezelőtt bét héttel több, mint ötven érseknjvári munkást alkalmaztak. A kommunista párt részé ől Steiner Gábor bizottsági tag interpellálta ebben as ügyben a főjegyzőt. Mintha erre való válasz lett volna a do* hánybeváltó részéről, másnap ötven magyar munkásnőt elbocsátottak a munkából. Ezt a városi képviselőtestület csütörtöki ülésén tette szóvá ugyancsak Steiner Gábor képviselőt* tületi tag. A szövetséges ellenzéki pártok is csatlakoztak a tiltakozáshoz és részükről dr. Kamrás József tett indítványt, mely szerint a képviselőtestület tiltakozását jelenti be a munkáselbocsátás miatt a szociális minisztériumnál. A képviselőtestület nevében pénteken reggel 9 órakor Jávor J-nő főjegyző vezetése alatt dr. Kamrás J a ef, Koczor Gyula, Komlód Z-igmoud Túiöp Zdgmond, dr. Alapi Gyula és Vrkoes Rudolf képviselőtestületi tagok ól állé küldött-ég kereste föl dr. Novotny j&rásí föuököt, akinél Jávor főjegyző tolmácsolta a k*pviaHStestület kérelmét. Dr. Kamrás József matatott későbben rá a munkásság lehetetlen helyzetére, mely a városhoz főidül b jaltai, de az szorult anyagi hr-lyzetébeu n> m képes rajtuk segíteni. Az állam fokozottabb támogatására vau Síükség az itteni nyomor és munkanélküliség enyhítésére. Komlósi Zsigmoud a munkásság nevében reámutatott arra az elkeseredésre, mely a manká8tőm*gekb*n éi s amelynek ilyen tömeges munkáselbocsátások esetén a kirobbanásától lehet tartani. A munkásság szenvedésének mértéke b-telt, orvosolni kell, de eddig minden közbenjárás er-dméoytelen volt. Dr. Novotny Rkárd járási főnök válaszában megnyugtatta a küldöttséget és ígéretet tett arra, hogy ez ügyben haladéktalanul közti jár a dohánybeváltónál. Komlósi előadására ződött róla, hogy magából a sziklából nőtt ki. A hegy egyszer növekedni kezdett, a hogy erdővé, meg fűvé nő a föld s így keletkezett a torony. S megértette, mért olyan szürke, meg komor s mért kelt oly szorongó érzést. S a hogy a királynéra gondolt, aki ott növekedett föl a toronyban, úgy képzelte, hogy durva kőszoborhoz hasonlít, amilyent a templom bejáratánál látóit. Fakó bálványnak gondolta, a melynek hosszúkás, mozdulatlan az arca, fejletlen a teste s a keze, meg a lába kétszer olyan hosszú és széles, mint más halandóé. De hát ez az én sorsom — tűnődött a király tovább lovagolva. S már oly közel ért a toronyhoz, hogy az őr a túlsó oldalon ajkához emelte a kürtöt, hogy jelezze az érkezését. Immár a hidat is felvonták s a torony hatalmas kapuját is föltárták előtte. Ám a király felemelve fejét, megállította lovát. — Hiszen még király vagyok — mondta — és senki se kényszeríthet olyasmire, a mi nincs ínyemre. Kerek e világon nincsen olyan ember, aki rábírna venni, hogy találkozzam azzal a kőszoborral. Valamiben csak örömet is keli lelnem, ha már király vagyok. Azzal megfordította lovát s visszanyargalt azon az utón, amelyen jött. Sebesen vágtatott, mintha attól tartana, hogy elfogják s meg se lassította addig paripáját, míg a Fontinshegy alá nem ért, a folyóparti rétre, az égerbokrbje közé. ti ...... » A királyné pedig tovább várt epekedve a toronyban, holott szépséges volt az arca, tüzes, piros az ajka, hullámos -hollófekete $ arannyal átszőtt-a haja, dallamos a hangja« csengő a kacagása. Ámde mit ért sz a királynak ? Tovanyargalt az ingoványos ösvényen a lucskos égerbokrok között..,
