Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-06-12 / 70-71. szám
2. oldal. »Komáromi Lapok« 1924. jnnins 12. Hiánya ez a demokrácia, mely a hallgass és fizess elveihez igazodik. A demokráciát csak Ígérték, de beváltásával adósak maradtak. Majd a szónok a rendtörvényröl beszél. Tan földbirtok-rendtőrvény, sajtó-randtörvény és az általános rendtörvény, amelynek egy szóban foglalható össze a célzata: hallgass! A sajtótörvény reformját hálásan lehetne üdvözölni, ha az a köz- és magántisztesség védelme szempontjából nyújtana garanciákat, de a sajtónovelia megfojtja & sajtószabadságot és a gondolatot é3 bókókkal nyűgözi la az Írói lelkiismeretet. Ezek az aggodalmak éltek a szenátusban is, mely nem akarta törvénnyé emelni ezt a törvényt, de a hatalom súlya alatt a szenátus többsége is kénytelen volt félretenni lelkiismereti aggályait. A rendtörvéay célja általában eihallgattatni minden nyilvános kritikát. Az embereket rá kell szoktatni a hallgatásra, ez a kormány programra ja, ne merjenek kritizálni semmit, ezért az embereket meg kell félemliteni. Egy törvény nem készült még el: a panamákról szóló. Ez, úgy látszik csak egyes beavatott emberek kiváltsága. Holott a demokratikus egyenlőség elvei szerint nekünk is, mindegyikünknek joga volna egy kis panamához. Erre azonban azt hiszem, nem hoznak törvényt. (Nagy derültség.) Szemünkre lobbantják lép* ten-nyomon, hogy nem alkotunk, nem építünk, csak meddő kritikával rombolunk, irredenták vagyunk- De hát mit is kellene tulajdonképen esinálnnnk? Illetőség elismerése iránt beadott kérvényeink, az adó helyesbítésére irányuló felszólalásaink elintézetlenek maradnak, vagy ha elintézik, nincs benne köszönet, ha egyetlen katona fiát reklamálja valaki, hogy megáll a gazdasága, ha el nem eresztik, nincsen foganatja. Hát mit csináljunk? Ha mást teszünk, ott a rendtörvéDy, ránk olvassák. K»yra sértenek bennűüket, tehát egyre panaszkodunk. Da ezen is lehet segíteni, ha a hivatalokat arra utasítják, hogy azok is tiszteljék a törvényt és azt egyenlően hajtsák végre és egyformán bánjanak mindenkivel. Da ezt nem akarják megcsinálni. Bűnül róják föl, hogy panaszainkat & külföldre visszük. Da hiszen erre egyenesen rákényszeritenek bennünket. Mert hiába megyünk a miniszterhez, a kormányhoz, hiába adjak elő a parlamentben : elintézve nincsen. Kormányozni kellene elfogulatlansággal, pártatlanul és ügyeinket elintézni, akkor minden automatikusan szűnnék meg, de ügyeinket egyáltalán nem intézik el A földreform iránt kezdetben sókan lelkesedtek, mert való tény, hogy a fö'd nincsen jól elosztva. A földreform végrehajtásánál azonban a közgazdasági tudomány leszűrt igazságainak kellene érvényesülnie. A mai alakjában Azonban a célja az, hogy megszüntesse a mai földbirtokosokat. A törvényt, mely az igénylésből nem zár ki senkit, nem hajtják végre, a helyi magyar földigénylő nem kap földet. A földreformnál a legnagyobb igazságtalanságok történtek. Alkalma volt aktába beletekinteni egy 3700 holdas uradalom felosztásánál, amelyből a cseh légionáriusok kaptak 748 katasztrális holdat, holdankint 500 K árban ; árvamegyei tótok 1000 holdat, holdanként 1000 K-val, 2000 holdat magyar középbirtokosok 4000 K-val. Esenkivüi a magyarok fizettek holdanként 300 K közvetítési dijat, átírási dijat, illetékeket, úgy, hogy ezeknek egy hold föld belijött 4700—4900 K-ba. És mégis a legionisták futnak onnét és a magyar földmivés veszi meg otthagyott birtokaikat. Egyes telepek teljesen tönkremennek, ezt már kormányhfi cseh lapok is feszegetik. Nagyban és egészben & földreform nem sikerül. A földhivatal mai eljárása és gyakorlata ellen mindenütt a leghangosabban kell tiltakozni. Ahol földosztás készül, tartsanak népgyűléseket, foglalkozzék vele a képviselő testület, vegyenek róla tudomást a képviselők, a miniszterek, mert sajnos, de agy van, hogy itt csak az tad valami jogot kiverekedni, aki a száját kinyitja. A magyar népnek is joga van a földhöz, a törvény rendeli ezt el, ez nem kegy és jogait erőteljesen érvényesítse a magyar népi (Nagy helyeslés) Az adók oly terhesek, hogy nem bírjak mir viselni. De az adózás terén is óriási eltérések vannak. így vagyunk a hadikölesönökkel is. A szegény magyar nyugdíjas kispolgár ebbe fektette bele a vagyonát, mig a csehek megszabadultak tőle. A hadikölcsönt nem akarja a kormány elismerni. Furcsa örökös, aki a hagyatékból csak a vagyont vállalja, a jogot, de a terhet, a kötelezettségeket nem akarja vállalni. Ami a külpolitikát illeti, Benes sokkal többet van külföldön, mint idehaza, derűre borúra köti a külföldi sztrződéseket. Őizintén megvallva, a külföldi szerződésekre semmit se lehet adni. Olaszország és Románia megmutatták a háborúban ezt. A kis&atant létét úgy magyarázza meg, hogy Csehszlovákia, Románia, Jügoszlávie, szövetkezett a legyengített Ma gyarország ellen, hogy megtartsák a tőle elvett területeket. Da érdekeik ellentétesek és ha bekövetkeznék egy háború, akkor azok az emberek, akiknek van mit veszteniük, ebben lélekkel vesznak részt, de akiknek nincs vesztési valójuk, azokat a háború sorsa nem izgatja. Az ilyen háborút el kell veszteni. A külföldi szerződésekre miért is van szükség, hiszen vannak „igazságos és megváltoztathatatlan békeszerződések?“ N»m akarják és sem marik bevallani, hogy ezek a szerződések rosszak, mart tönkretették egész Európa gazdasági életét, amelyet évtizedek céltudatos munkája foglalt egységes gazdasági rendszerbe. A szerződó felek végül összevesztek egymás között: Anglia Franciaországgal, Lengyelország Csehszlovákiával. Ha olyan jó a szerződés, akkor nincsen háború, hi a szerződés nem jó, akkor azt nehezen lehet elkerülni. A magán ember jogvitájában a bíróság ítélkezik, aki a part elveszti, azt végrehajtják. Az államoknál azonban nem igy van, a vita elintézésében az államok tönkre mennek. Az angolok nem azért akarják a békeszerződések megváltéztatásáf, mert a Bématsk iránt valami nagy rokonszeav vezértelné őket, de azért, mert azt gazdasági szükségesség kívánja, és nem akarnak még egy háborút. A szerződések kötése csak arra való, hogy a békeszerződéseket foltozgassák. Ami a határkérdéseket illeti mi, is agy vagyunk, mint a csehek voltak Ausztriával. Panaszkodtak, jajgattak, hogy einémetesitik őket, kultarájukat elnyomják. Ezért igyekeztek Ausztriától szabadulni. Mi nagyon meglennénk elégedve, ha olyan helyzetünk lenne, mint & cseheknek Ausztriában volt. (Zajos helyeslés). A fala életév?,! foglalkozva összehasonlítást tesz, hogy 1920 bau szocialista csoportok járták a falakat és elkápráztatták ígéretekkel. Négy évig lőtt volna ebből idejük valamit beváltani, de amíg ök gazdagok lettek, addig a nép elszegényedett. Most a Csánkipárt kolomposai járják a falvakat és Ígérnek földet, adóelengedést és minden földi jót. Hát álljon elő egy ember csak aki ezektől földet kapott. Pádig a mérnököket is kivitték és azok lánccal mérték fel a határokat. A kér. szocialista párt nem ígér senkinek — a máséból de elismeri mindenkinek az élethez, a munkához és a boldoguláshoz való jogát. MindeD boldogulásnak az alapja a munka. Az állam adjon alkalmat mindenkinek a munkára. Mi tiszteljük a munkás embert, kizsákmányolását bűnnek tartjuk, de a munka tisztelete és a munkás megbecsülése előfeltételéül a mnnkáravaló készséget és szeretetet állítjuk fel. Követeléseinket abban foglalja össze, hogy a törvényeket egyformán alkalmazzák mindenkivel szemben és nemzetiségi külömb- Bégeket ne tegyenek az állampolgárok közt, akik híven teljesítik kötelességeiket az állammal szemben. A kisebhségi jogokat becsületesen hajtsák végre és szolgáltassák ki. A földreformot igazságosan vigyék keresztül. Beszédét igy végzi: Isten áldd meg a magyart 1 (Hosszan tartó, lelkes éljenzé3 és taps.) Jabloniczky dr. hatalmas beszéde után Méhes Gáspár, az Orsz. Keresztény Gazdaszövetség elnöke, utána pedig Gtregorovics Lipöt jókai plébános szóltak nagy hatással a néphez. A gyűlés 6 óráig tartott és a hallgatóság teljes rendben oszlott szét. Kifutó fiuk felvétetnek. Cím a kiadóhivatalban-Dickinson állítólagos nyilatkozatai a magyar sérelmekről. (ESŐ) A Caskoslovenska Republika „Dickinson a magyar sérelmek ellen“ cimen egy rövid közleményben tévesen jelentette azt, hogy Sir Dickinson a nemzetközi jóbaráíság egyházi világszövetségének Csehszlovákiára, Ausztriára, és Magyarországra vonatkozó pozsonyi osztálygyűlésén megnyitó beszédében a csehszlovákiai magyarság elnyomása tárgyában előterjesztett panaszok alaptalanságát bebizonyitottnak találta. * Ezzel szemben megállapítjuk azt, hogy Sir Dickinson az osztályülésen megnyitó beszédet nem tartott. A konferencia tőle ily kijelentést nem hallott. E neki tulajdonított kijelentés a Csehszlovák sajtóirodának azon jelentéséből született, amely Kállay miniszternél történt udvariassági látogatásáról adatott ki. Ez a hivatalos jelentés teljesen egyoldalúlag (a sajtóiroda részéről) számol be a vorld Alliance alelnőkének szlovenszkői tapasztalatairól és csakis igy állítja azt, hogy a* magyar kisebbségnek Szlovenszkó déli részén egyáltalában nincs alapos oka a panaszra. A Cäskosiovenszka Republik» még e hivatalos jelentést is saját tetszése szerint megtoldva adta tovább. Vele szemben, valamint minden egyéb hasonló irányú kísérletezéssel szemben a pozsonyi gyűlésről kiadott hivatalos rozolueió alapján megállapítani kívánjuk a kővetkezőket: 1. Miért mondja a rezolució, hogy „a béke előmozdítására kívánatosnak és tanácsosnak tartja azt, hogy a faji és vallási kisebbségeket érintő kérdések lehető sürgősen megoldassanak ?“ 2. Miért volt szükséges kimondani, hogy „a megjelent kiküldöttek magukra vállalják azt, hogy a mostani konferencián előadott és saját hazájuk kisebbségeire vonatkozó kérdéseket a saját nemzeti osztályaik tanácsa elé terjesztik“? 3. Miért vállalták a rezolucióban, hogy „ugyanezt fogják tenni mindazon hasonló esetekben, amelyeket a konferencia tagjai a jövőben oly célból fognak tudomásukra hozni, hogy az illető osztály tanácsa a saját hazájában megtegyen minden alkalmasnak tartott intézkedést a szóbanforgö és fentebb említett kérdések kielégítő megoldására“? A rezolució szövagénól egyebet, sem többet, sem kevesebbet senki nem mondhat. Tiltja ezt a lefolytatott tárgyalások bizalmas volta. Felszólítunk mindenkit, aki az ily irányban kezdeményezett utón egyéni, egyházi, vagy nemzeti sérelmét orvosoltatui óhajtja, hogy annak pontos és tárgyilagos leírását küldje be Szilassy Béla magyar delegátus címére Losoncra (Fü!eki-u. 12), aki a bejelentések továbbítását az osztály elnöksége és titkársága számára szives készséggel elvállalta. TMMit az állimpoMnil. Ismeretes, hogy az állampolgárság kérdés bizonytalanságának végleges rendezése céljából a kommunista párt törvényjavaslatot nyújtott be. Az ellenzéki pártok közös értekezlete kimondotta, hogy e törvényjavaslatot, mint közérdekű dolgot támogatni fogja teljes erejével és más törvényjavaslatot nem nyújt be. A kiutasítások rendszere ngyan már megszűnt, mert a szomszédos államok hatóságai nem veszik át azokat, akik odavaló állampolgárságukat hitelesen bizonyítani nem tndják, deportáló szigetünk pedig nincs, ahová a hontalanokat letelepíteni lehetne, az álkultúra és álhumanizmus mai korában az ókori példát, a népek fizikai kiirtását sem lehat követni, ezért tehát minden eszközökkel: a politikai jogok megvonásával igyekeznek bizonyos körök átlátszó céljait elérni, Soviniszta nézőpont, gazdasági okok: egy csomó nyugdíjast, árvát és rokkantat megfosztani az élet lehetőségétől és politikai okok a motívumai ennek a rendszernek, amely magát hivalkodva nevezi demokratikusnak. A jogtalanok sok-sok tízezrének a helyzete már teljességgel elviselhetetlen s ezért természetesnek tartják, hogy ez a kérdés most már a közérdeklődés homlokterébe kertit, hogy
