Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)

1924-06-12 / 70-71. szám

EtíSmíétí ár értékben;:

Kei’v&M ét ítéékre posU' ezéikkidéttK: j

e$>%» érre SO X, fékére 40 K, aegyedévré SO X» s EtlfUdSs 1«0 Ed.

Kyye* ssubct árt i 89 fill&r.

ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS.

fö&2«rk«8ztő; GAÁL GYULA dr.

Szerkesztő: BABANYAY JÓZSEF dr.

Sierkentóiég és kiadóhivatal: Náder-u 20., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mim a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldeniük Kéziratokat nem adunk vissza.

Mnplenü! hetmkist háromszor: k*Mn tsfiJörtSkin is uuutlm

A francia elnökválság.

Komárom, —Junius 11.

A fraacia képviselőválasztások végső eredménye bekövetkezett. A többségre került baloldal Poincaré után lemondásra kénysaeritetíe Miilerand-t is, a köztársaság elnökét, akinek erőfeszítései a francia iegfőbb kormányfői méltóság megtartására, végre is összeomlottak a képviselőbáz határozott állásfoglalásán. Millerand megbukott, még mielőtt elnöki mandátuma lejárt volna s a francia kormány máris megtette a szükséges intézkedéseket Franciaország uj elnökének ntiegváiaaBtására.

Millerand békása közvetlen annak tulajdonítható, hogy teljes egészében ragaszkodott iPoincaré politikájához, mely sem belpolitika, sem külpolitika tekintetében nem volt már a francia köztársaság többségének politikája. Hogy Poincaré lemondása után még továbbra is megkísérelte az ország többsége által megpecsételt politika fűn tartását, csak siettette az ő bukását is, aminek be kellett következnie, mihelyt üzenetével a kamarához fordult.

Nemcsak Franciaország, mely elsősorban érdekelt az elnökválság kérdésében, de az egész világ nagy érdeklődéssel tekint a következő események elé, melyek az elnökválasztó kongresszus összehívásával gyorsan fognak kifejlődni és nemcsak a francia kormány külső képét, de remélhetőleg a francia politikát is meg fogják változtatni. Igen nagy horderővel bir az uj elnökválasztás a külpolitikára nézve, mert a mostani feszültségnek enyhülését és egészségesebb atmoszféra megteremtését várják az uj rezsimtől.

Franciaország belpolitikai helyzete a baloldali többség állal alkotott kormánynyal meg fog szilárdulni és külpolitika tekintetében is tisztázódni fog a problematikus szituáció. A jóvátétel kérdése a szakértők ismeretes döntése szerint rendeződni fog és az erőszak politikája megszűnik, hogy közvetlen maga után vonja a Ruhr-vidék kiürítését. Nehéz lidércnyomástól kell megszabadítania az uj francia kormánynak egész Európát, melynek biztosítani kell végre-valahára a zavartalan, biztos életet, hogy az általános gazdasági válságot a konszolidáció váltsa föl. A reakció és erőszak politikája öt és fél éven át mit sem hozott a béke után vágyakozó népeknek, izgalom és nyugtalanság volt csak eddig osztályrésze, mely általános lezülléshez vezetett. A reális valósággal és a lehetőségek pozitívumával kell számolni a világháború rettenetes csapásai folytán az egész vonalon s az uj francia többség vezéreinek nyilatkozataiból arra lehet következtetni, hogy Francia<wszág uj politikájában ezek az elvek kívánnak érvényesülni. És ha tényleg a nagyemberi felfogások válnak irányitó elvéül a bekövetkezendő francia politikának, akkor nemcsak a francia nép, de az egész világ elismerése fogja, kisérni fejlődést biztositó munkájában.

== Nagy és ssent dolog a koalíció. A

koaiieio főpátronusa Kramár dr., aki mellesleg a cseh nemzeti demekratapárt koronázatlan vezére, elmefnttatást irt a »Nár. Listy“ c. cseh újságban a koa!iciórót Kramár szerint a kormány -hatalmas támaszának nem szabad megbuknia és ha netalán mégis megtalálna bukni, akkor «ev újabb koalíciónak kell uralomra kerülnie. De ennek az újabb koalíciónak is kizáróan cseh pártokból szabad alakulnia. A koalíció nagy és szent dolog, érdekében háttérbe kell szominia roiüden pártérdeknek és pártezempontnak, mivel a koalíció nélkül nem állhat fönn a csehszlovák állam. Kramár dr. úr, úgy látszik, még mindig nem vette tudomásul, hogy a köztársaság másik alkotórészében milyen kicsivé zsugorodott össze a koalíció a múlt évi őszi választásokon, amelyek ki keli, hogy ábrándítsák a koalíció örőkéletüségónek hitéből még a legsoviuisziább cseh politikusokat Í3. Vagy ha olyan biztosak a koalíció tartósságában, rendeljék el az általános választásokat és kérdezzék meg a választókat, hogy olyan nagy és szent dolog-e az a koalíció, melynek sérthetetlenségét Kramár dr. oly rendületlenül hirdeti.

= A epirituszalapból nagy összegeket fordítottak a kormány pártjainak különböző szervezeteire, amelyek ebépen mind btRkerülíek a szeazpanamába. A cseh kommunista újság szerint 1923 év végéig1 csekély 32 230.000 koronát osztottak szét a spiiituszalaphól, amöyböl az rgyes politikai szervezetek 17.444 0Ő0 koronában részesültek. Ebből az összegből kapott a cseh agrárpárt, a cieh szociáldemokrata párt, a cseh nemzeti szocialista párt, a nemzeti demokrata párt, a e*eh néppárt éa még a szlovák néppárt is. A Rude Právó szám szerint is megjelöli az e/yes pártok részesedését és a cseh néppárti Cech is hasonlóképen leplezi le a spiritusz alappal való gazdálkodást. A szeszpanama miatt a kommunista sajtó és a koalíciós kormánysajté között nagyon is kiélesedett a helyzet, a Kramár-párti sajtóorgánum, a Nar. Listy szerint, a cseh mmzeti demokratapárt sajtóprrt fog indítania kommunista lap ellen, amelynek nem lehet megbocsátani, hogy olyan könnyelműen kezeljen ily?n komoly ügyet.

Nagy keresztényszociálista népgyűlés Jókán.

— Jabloniczlcy János dr. nemzetgyűlési képviselő beszéde. —

— Kiküldött tudósítónktól. —

Ügy méreteiben, mint lefolyásában, nagyszabású uépgyülése volt sz országos kérésztéDyszociálista pártnak Jóka községben, hol pünkösd másodnapján Jabloniezky János dr. nemzetgyűlési képviselő mondott feltűnést keltő és a mai pojitikai rendszer bírálatát tartalmazó beszédet.

A gyűlésről a következőket jelenti tudósítónk :

Délután 3 órakor többszáz főnyi hallgatóság várakozott a templomtéren, melyben

Jóka és a környékbeli községek: Nagyfádé* nyes, Kis- és Nagymegyer, Nemes Kossuth, Királyrév stb. lakói közül is számosán voltak képviselve.

A helyi kér. szociálista párt elnökének üdvődő szavai után első szónok Álapy Gyula dr., az országos kér. szocialista párt komáromi járási elnöke vezette ba a népgyülést, felsorakoztatva a magyar nemzeti kisebbség sérelmeit és a nspi politika kikapcsolásával közjogi, kulturális és gazdasági téren uralkodó állapotokat tatte bírálat tárgyává. Nagy hatást keltett beszédének az a része, melyben az illetőség és állampolgárság elismerése körül emüii a közigazgatási hatóságok eljárását. Mígdöbbentő esetek fal m késével igazolta mindsn egyes állítását. A centralizáció megbénító hatását széles áttekintéssel bizonyította ; a közigazgatás minden fokán, főleg a nagy! mtgyék áruyékautonómiájábaD. Majd a hulturá| lis téren megnyilvánuló elnemzeíietlenitö célzatot fejtegette az iskolák államosítása és a magyar anyanyelvű gyermekeknek szlovák iskolákba kényszerítése utján. Foglalkozott az igazságtalan adórendszerrel, mely a kiabirtokot aránytalanul sújtja, a kisipar lehetetlen helyzetével, a ezlovenszkói munkanélküliséggel, a bankok túltengő uralmával, a hitelügy szervezetlenségével ia a közélet többi fájó kinövéseivel. Beszédét a nagyszámú hallgatóság lelkes tapsokkal fogadta.

Utána Jabloniczlcy János dr. nemzetgyűlési képviselő emelkedett szólásra és nagyszabású beszédet mondott az általános politikai helyzetről.

Baszédét azzal kezdte, hogy útközben alkalma nyílt gondolkozni. A vidék szemlélete közben azon gondolkodott, hogy vagyunk ma és hogyan voltunk azelőtt. Az összehasonlítás révén igen étdekes következtetésekre jutunk. A világháborúban az u. n. áatánt hatalmak azzal küzdöttek ellenünk, hogy az Európa békéjének akadályául jelentkező militarismust kell ártalmatlanná tenni, mely Németország és a monarchia részéről fenyegeti a bőkét. „Ne legyetek áldozatai az átkos militarizmusnak!“ ez a szózat hullott a küzdő frontcápátokra az ellenséges repülőgépek röpcéduláin. Mindnyájan azt hittük, hogy megszűnvén a háború, megszűnik a katonai uralom és a b4ke áldásai vesznek körül. Ámde mit látunk? Mig az 50 milliós monarkiának 400000 katonája volt, addig a 13 milliós Csehszlovák ádam 150000 katonát vall be papíron, hogy nincs e esetleg több, azt n9m merem állítani. Az arány a 400000 katona után lehetne 80 ezer, de a militarizmn* nem szűnt meg, hanem f jlődik tovább. Adózunk a katonaság fejlesztése céljaira, mely az állami bevételek legnagyobb részét elnyeli. De legalább nem lehet panaszkodnom a demokráciára, a háboraban felvittem a kapitányságig, most pedig a csehszlovák haderő közembere vagyok. (Zajos derültség.)

A demokrácia azt jelentené, hogy a nép uralkodik, az ország és állam ügyének intézésében képviseletével résztvesz és semmi más nrm történhetik, mint amit a nép akar. Négy és fél évi harctéri szolgálat után hazatérve, majdnem én ia bedőltem a demokrácia gondolatának, mert azt hittem, megvalósítják mindazt, amit ígértek. Hat év keserű tapasztalatai meggyőzhettek mindenkit ennek az ellenkezőjéről. Megkérdeztek-e valakit, hogy mi történjék velünk? Néhány ember, néhány ezer főbb hivatalnok intézi sorsunkat minden megkérdezésünk és meghallgatásunk nélkül. A jelszó: hallgass és fizess! A régi osztrák iskola viv-