Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-05-24 / 63. szám
IM4. májas 24 •Komáromi Lapok« 3. oldal téa vonatkozó szátmösszegeit is kerek koronákban. Kiadások. A) Valódi kiadások. I. cím. Közigazgatás 1924. 754390 370393 301371 131243 39889 II. „ Közbiztonság III. „ Közegészségügy IV. „ Gazdaság V. „ Javadal. kezelése VI. „ Utcák, terek, középületek 267909 VII. „ Vallás és közokt. 397071 VIII. „ Jótékonyság 76750 IX. , Katonai kiadás 3000 X. „ Különfélék 726750 B) Rendkívüli kiadások. 1. cim. Mozgószinház 94160 2. „ Szociális kiadások 100000 Ö3szes kiadások: 1923. 1057564 587422 264528 169067 43548 313401 418526 64153 3500 241097 110000 3263929 3272806 Bevételek. A) Valódi bevételek. I. cim. Ingatlanok jöv. II. „ Jogok és javadal III. „ Közbiztonság IV. „ Közegészségügy V. „ Gazdaság VI. „ Tanügy VII. „ Különfélék VIII. _ Kőzadók 292683 . 272210 4000 150000 55927 47291 338000 1693000 B) Rendkívüli bevételek. Mozgószinház 120000 299321 252600 13000 142000 61678 54553 384976 1397528 112000 Összes bevételek: 2973112 2717656 Költségvetési hiány 290817 551150 A költségvetésről általában az volna az első benyomásunk, hogy az javult, amennyiben a hiány, amelyre nézve még a községi adó nem nyújt fedezetet, a múlt évi 551150 K-val szemben csak 290817 K, tehát 260333 K val kevesebb. A költségvetés realitása szempontjából a kiadások beállítása ellen alig emelhető kifogás. Előirányozza a múlt évi köUségvetó3böl hiányzó tőketörlesztést is 200000 K b*n, az adósságok, kamatai cirnéu is 258000 K összeget irányoz elő, tőt felvesz szociális kiadások címén is egy elég jelentékeny uj tételt: 100000 K-t. A kiadás végső tételében alig pár ezer koronával kevesebb az 1923. évi főösszegnél Azt kérdezhetnék, hogy az alkalmazottak — Menj vissza Sem és mondd meg az én atyámnak, hogy az én uram élete az én életem, az ő halála nekem is halálom ! És, hogy reám emlékezzetek, vidd el ezt a fehér galambot, melyet az én uram fogott az erdőben. És ha a mélységek fejei és az egek csatornái bezároltatnak, bocsássátok el a bárkából eme galambot és a fehér galamb, majd viszen nektek egy ágacskát, erről a mi olajfánkról és azzal megmutatja nektek, hogy immár apadnak a vizek azoknak holttestei felett, kik halálig hiven szerettek 1 . .. Sem megvitte a feleletet az ő atyjának, az pedig zokogott és sirván, simogatta reszkető kezével Timmának fehér galambját. Annak utána a vizek nagy erőt vevén és felette igen megnevekedvén, a bárka immár libegett a vizeknek színén. Noé pedig akkor megnyitotta a bárkának oldalt csinált ajtaját, ^ nagy fennszóval kiáltott az ő leányának: — Timma. leányom, siess! Úszva a vizekben, még eljöhetsz a te atyádhoz, a bárkába ! És Timma, atyjának kiáltott szavára felserkent, kilépett az ő barlangjukból, hol az ő beteg ura vérében feküdt fekvőhelyén, odasietett ama olajfához, melynek tövében holt gyermeke porladozott, leszakított egy gallyat a fáról és lefutván a megnövekedett vizeknek a széléhez, ama olajfa levelesgallyával a kezében, — búcsút intett a vizeken immár elfelé rengő bárka után . .. Mikor a felolvasásnak a végére jutottam, agglegény barátunk szólalt meg először: —- Nagyon szép a meséd! Valóságos dicsőítő ének az asszonyokról! És igazad van, teljesen igazad van I Abban is igazad van, hogy Noé leánya, Timma, elpusztult az özönvízben s igy abból a jó, derék, önfeláldozó, halálosholtig hiven szerető, nemes fajtából — ő volt az utolsó asszony ezen a világon 1 oly nagyszámú elbocsátása es nyugdíjazása után, amely az 1923. évben megtörtént, nem elantkezik a kiadásokban nagyobb megtaka ritás ? A közigazgatási kiadások ezen a címen 100000 K, a rendőrségi kiadások körülbelül 200000 K összeggel csökkentek. Ezt azonban kiegyenlítik a fentebb felsorolt nj tételek: a 100000 K szociális kiadás és a 200000 K tőketörlesztés. A kiadások tehát változatlanul megmaradnak az 1923. évi összegükben. A bevételi részben a javulás az 1923, évi főösszeghez (2717656 K) viszonyítva (2973112 K) több mint negyedmillió: 255456 K. Ez a közadók címénél áll elő és az 1924. évben életbelépő uj községi adóknak (a vigalmi adó felemelése, telekértéknövekedési adó, lakásfény űzési adó, motoros járómüvek adója, ebadó stb.) a várható hozadéka. Sajno?, uz államsegélyek teljesen kimaradtak 1921. óta, sőt az ennek helyébe lépett adórészesedések (sör és szeszadók, bázadó, földadó, forgalmi adó részesedések) is csaknem teljéin megszűntek és Komárom az állam részéről jóformán semmi támogatásban sem részesül. Azonban a költségvetésnek közadók címen beállított tétele 1693000 K a múl* évi 1397528 K-val szemben több okból is optimLzkus és éppen ezért jogos a kritikánk e tétellel szemben, bogy a költségvetésnek ez az egyetlen sebezhető Achilles sarka. Mig a bevételek általában más cicaeken már alig fokozbitók és a kiadások is lényeges összegekkel alig csökkenthetők: addig a közadók fokozására vonatkozólag — vizsgáljuk meg nyugodt tárgyilagossággal — vannak e lehetőségek? Javultak-e gazdasági viszonyaink, emtlk^datt e forgalmunk? Njiitak-e itt nj kereseti alkalmak és lehetőségek ? Sajnos, ezekre a kérdésekre nemmel keli fdlelnünk. Mi tehát abban a feltevésben vagyunk, hogy ez az előirányzott bevételi összeg nem folyhat be közadók cimén. A város adózó lakossága egyre fogy, az ingatlanok elértéktelenednek; az ipar, kereskedelem visszafejtik. Az ezekből származó adókat az állam elsősorban a maga részére biztosítja, (jövedelemadó, forgalmi adó) és pótlékolni nem engedi. így történt, bogy a jövedelemadó kivetése maga után vonta a kereseti adók leszállítását, egyes típusainak pedig a teljes eltörlését. A helyzet tehát az, hogy az adózó képesség csökkenő A hölgyek, természetesen mind a hárman egyszerre, nekiestek a rossznyelvii támadónak Ez, ahogy tudta, védte magát Én meg elképedve hallgattam, hogy a vita hevében a hölgyek milyen szakértelemmel magyarázgatják a meg nem értett feleség lelkivilágát, milyen lelkesen bizonyítgatják a fiirt jogosultságát, s azt, hogy a nő tulajdonképen legnemesebb hivatásának felel meg, ha drága gyöngysorokat visel a nyakán, mert így száz és száz szegény gyöngyhalász megélhetését biztositja! A hölgyek harci előretörését az egyik urhölgy társalkodónője zavarta meg, aki lelkendezve nyitott be hozzánk s nagy örömmel újságolta, hogy : két autón ismerős vendégek érkeztek 1 A hölgyek erre úgy otthagytak bennünket, mint Szent Pál az oláhokat. Agglegény barátom egy darabig mosolyogva nézett utánuk, aztán anélkül, hogy a novella-írók által emlegetett előkelő kézmozdulattal leverte volna a szivar hamuját, igy szólt hozzám : — Hát már most mondd meg nekem, tulajdonképen miért olvastad fel ezeknek a Noé leányát? Az ilyen lényekre gondoltál, mikor ezt a dolgot Írtad ? — Nem én! — feleltem. — Én azokra az igazi asszonyokra gondoltam, a kik most családjukért, otthonukban, többet dolgoznak, mint valaha a cselédség; azokra gondoltam, akiknek összetákolt, viseltes, kopott ruhája az én szememben a világ legékesebb ruhájánál is szebb és pompásabb s akiknek ebben a mi szomorú világunkban nem a gyémántjai, hanem csak hulló könnyei ragyognak! Felolvasni pedig azért olvastam fel most a a Noé leányát, mert azt gondoltam, hogy hát ha ezeknek a hölgyeknek is kedvet tudnék csinálni ahhoz, hogy asszonyok legyenek? Emlékszel a Magvető példázatára? Agglegény barátom erre nem felelt, hanem megnézte az óráját, felállt s indult kifelé. tendenciájával kell számolnunk, ami viszont nem engedi meg az adéjövedelmak fokozását. Tehát a költségvetési hiányon más mádon kell segíteni. Mi szeretnék a legjobban, hogy az állam nyújtana a városok részére segélyezést, hiszen erre törvény is van, tehát a jogcím sem hiányzik. Ha valamely város reá van utalva, éppen Komárom az. Mert a fejlődésben levő városok a helyzet átmeneti nehézségeit (lbirják. Komárom pénzügyi helyzetének roszszabbra fordulása azonban nem átmeneti jellegű, mert oksági összefüggésben áll a város általános visszafejlődésével, amelyet a kormány megakadályozni nem tart elsőrendű szükségletnek. Az egyedüli mód a költségvetés kiegyensúlyozására a tényleges kiadások megszorítása, az uj tételek törlése, a kiadások megfelelő csökkentésével, csökkenteni kell ugyanilyen összeggel a közadék cimén előirányzott bévételi tételt is. Ez adja meg a költségvetés reális mérlegét. löruéng készül az illetőségről. A munkásság erélyes akciója. — Addig nincs béke és nyugalom, amig est nem rendezik. Amióta Komárom közgyűlése napirendre lűzte ki az illetőségi kérdést, azóta a sajtóban hol itt, hol ott foglalkoznak evvel az égetően súlyos kérdéssel. A szlovenszkói és ruszinszkói magyar lapok közül a Komáromi Lapok és a Kassai Napló ezt a kérdést állandóan napirenden tartja, mert meggyőződése az, hogy a bizonytalanságba jutott százezrek mohó kíváncsisággal olvasnak erről a kérdésről, bármilyen sűrűén van is arra alkalmuk. Az állati polgárság kérdése legközelebb a csehszlovák belpolitikai élet tengelyébe kerül, mert — amint már megírtuk — úgy a kommunista párt, mint a magyar szociáldemokrata párt törvényjavaslatot terjeszt a parlament elé az állampolgárság végleges rendezése érdekében. Ez a kérdés annyiaknak érdeklődésére tarthat számot, hogy a K. N. munkatársa felkereste Farkas Zoltán dr-t, a szocialista párt ügyészét, aki a törvényjavaslatot előkészíti, információk szerzése céljából. Farkas dr. a kővetkezőket mondotta az előkészítés alatt álló javaslatról : — A közvéleményben az a hit alakult ki, hogy a csehszlovák kormányzatnak és tör Az ajtóból azonban még visszaszólt: — Azt még értem, hogy mint beamter idealista voltál, mert hiszen a közügyek minden önzetlen szolgája okosan teszi, ha finom teavaj hiányában legalább fenkölt gondolatokkal keni meg száraz kenyerét, de, hogy mióta felcsaptál Írónak, azóta is idealista vagy, azt már sehogy sem tudom megérteni! így, pajtás, nem viszed sokra s bizony sohse lesz belőled dicsőített, népszerű nagyság ! Agglegény barátom ezzel kifordult a kis társalgóból és sietve ment a szobájába, hogy évtizedes szokása szerint tiz óra ötvenhárom perckor már az ágyban legyen — én meg, mialatt összeszedtem az Írásaimat, magamra maradtam, gondolatban leszakítottam egy leveles-gallyacskát a Timma olajfájáról s búcsút intettem azzal a divatos népszerűségnek a betüözönviz zavaros hullámain tőlem immár messze, elfelé rengő bárkája után . . . Hová lett a rózsa? Hová lett a rózsa, melyről annyi dal szól? Hová lett az arcpír az emberi arcról?; Hová lett az arcpír, hová lett a szégyen, Egek rózsaszála a földkerekségen? Nézem a talaját, a szivekbe nézek, — Gyökere mily fonnyadt, milyen csenevész lett 1 Kérdezem minden nap a kertészt, az Istent: Nyilik-e még egyszer ez a rózsa itt lent ? Terem-e még pír az emberek arcára, Vagy kiölte tőből a lelkűk aszája ? Nincs nyugtom, nincs nyugtom, járom a világot, Lelek-é, lelek-é még egy ily virágot ? ^ BOROSS SÁNDOR.
