Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)

1924-04-26 / 51. szám

t.*24 április 26

v'á.Qiü»soiíi\ Lafcpw« ’

3. ym,

tartalmaz. Ezt a 8*1 szószerint idézem: »Mindén állampolgárnak valamely község kötelékébe kell tartoznia. A községi kötelék és az abból folyó illetőség csak azon esetben tekintetik megszűntnek, ha az illető személy más község kötelékébe lépett8 Az utolsó mondatában ezen §-nafe, amely elviségére való tekintettel a törvényben a honi illetőségről szóló rendelkezések elejére volt helyezve, fixirozva van az a rendszer, amelyre a törvény alapítva van. Ezt a rendszert Concha tanár úgy jellemzi, mint az angol nemet rendszert, ellentétben az osztrák rendszerrel. Ez szubjektív, individualisztikus és nem objektív felsőbbségi rendszer. A honi illetőség elvesztése bekövetkezik az illető személy nek más község kötelékébe való belépésével és nem a személynek más községtől való felvételével.

Az illetőség megszűnése magával hozza tehát az illető személynek az eljárását és nem a község eljárását. Döntenek itt azok a körülmények, amelyeket a törvény az illető személynek a pártján minősített, mint más községbe való belépést (fölvétel kérés foly árs, vagy 4 éves minősitett, a község akaratától független lakás) és nem a község, a /elsőbbség pártján. Ennek az alapmotívumnak, amely az 5. §-ban oly világosan van kifejezve, kel! szolgálnia zsinórmértékül a törvény homályos és egyébb téves rendelkezéseinek megértésénél s magyarázatánál. Ezen motívum világánál a 10. §-nak egyébként világos rendelkezései is kétségtelenné tesznek és a 8 , 12., 13. és 14. §§ rendelkezésének és homályos szövegezésének minden kétsége kell, hogy háttérbe vonuljon.

II. A 8. §. homályos részeit meg lehet szüntetni, ha a régibb szerzők: Qrünwald, Lechner, Kovács rendszerezését hívjuk segítségül; az utóbbi mindjárt a törvény kiadása utáni első évben adta ki könyvét és igy még élénk emlékezetében volt az arról való tár gyaiás. Lechner és Kovács a 10. § ban jelzett eljárást letelepülésnek minősitik. Hogy mit értett azon Kovács, azt pontosan nem fejtette ki; Lechner azonban már világosabb. Kétségtelen, hogy a törvény különböző fogalmakat különböztet meg, amelyek a letelepülés hasonló elnevezésével vannak kifejezve.

1. Egyike ezen fogalmaknak a 8. § ban kifejezett teljes vagy minősített letelepülés Ez a letelepülés olyan természetű, hogy vele, ipso facto megszerezhetik a honi illetőséget. Ez a letelepülés nem egyébb, minta 10. § bankifejezett eljárás: aki 4 évig lakott egy helyen, ott fizetett adót, kimondottan nem tartotta meg más községben való illetőségét és ha nem emeltek ellene törvénybeli kifogásokat: azt a törv. letelepültnek tekinti s ez a letelepülés a 8. § ban kifejezett hatállyal bír, azaz magában foglalja a szerzett illetőség. Hogy a 8. § tényleg a 1Ö.

gos urat és buzgón imádkoztak a kis kápolnában a kegyes öreg ur életéért...

Ismét belecsendült a templomi csengő érces, dallamos hangja az áhitatos csendbe.

Az apácák, a betegek, lábadozók letérdeltek s a buzgón imádkozó fejek alázatosan hajoltak meg az oltár-előtt.

Iván nagyságos ur misézett.

Csak a főnöknő nem volt a kápolnában. Beteg? Vagy dolga van, hogy megkésett?

A sekrestye ajtaja halkan kinyílt.

A főnőknő osont be rajta és mosolygott.

A kezében kicsi csomag. Egy pár uj keztyü.

Iván nagyságos ur télikabátja ott lógott a sekrestyében a gyóntatószék mellett.

A főnöknő halkan odalépett, átkutatta a zsebeket s az egyikből kihúzott egypár elnyűtt, rongyos kezfyöt.

S az újakat odacsente a rosszak helyébe*

Aztán belépett a kápolnába, letérdelt és boldogan imádkozni kezdett.

Az oltárképen Szent János játszadozott a gyermek Jézussal. Fejük fölött angyalok szálltak.

Egyszer csak — a főnöknő igy látta — két angyal léröppent a képről, körülrepülte a kápolnát és Szent Antal szobrához érve, annak karjából kivette a gyermek Jézust és mikor Iván nagyságos ur „Dominus vobiscum“-ra kifordult és fölemelte karját, az angyalok odahelyezték a gyermek Jézust és a gyermek boldogan mosolygott.

De mindez csak egy pillanatig tartott és nem is látta más, csak az apácafőnöknő.

§-ban kifejezett letelepülést értette, az kitűnik e § keletkezéséből. Az 1886. évi XXII. t-c. átvette néhány kisebb változással az 1876. évi törv. rendelkezéseit. így pl. a 8 § szerint van átvéve az 1876. évi törv. 4. § ából; úgyszintén a 9. § megfelel a régi törv. 5. § ának; a 10.

§ csekély, jelentéktelen változásokkal a régi 6. §-nak. Ezen változtatások között van az első mondatnak más stilizálása is. A régi 6. §-ban az igy hangzott: „aki azon községből, amelynek kötelékében volt, más községbe telepedik át.“ Ezzel szemben az új 10. § igy hangzik: „Aki azon községből, amelynek kötelékében volt, más községbe költözik át. Ebből látható, hogy a régi törv. a mai 10. §-ban leirt eljárást úgy fejezte ki, mint „letelepülést“ és régi 4. § (ennek szószerinti másolata a mai 8. §) a „letelepülésen“, az illetőségi jognak a község kimondott felvétele nélkül való megszerzésének hatályával értette a régi 6. §-ban leirt eljárást (ennek szinte szószerinti másolata a mai 10. §). Tekintettel arra, hogy az 1886. évi törv. változatlanul vette át a régi törvényben foglalt intézményeket, nem lehet kétség az iránt, hogy a

8. § ban kifejezett letelepülés nem fogható fel másként, mint ahogy azt felfogta a régi törv. 4. § a. A 8. §-ban kifejezett letelepülés csak ebben az értelemben érthető, már azért is, mert különben a 8. § megülönböztetése ellentétben áilana a törvény következő §§-aival.

2. A település második fogalma az, amelylyel ipso facto még nem szereztetik meg honi illetőség (nem teljes letelepedés), amelyet még ki kell egészíteni kimondott felvétellel. Ezek a

9, 11. és 12. §§-okban megjelölt esetek. A település ezen §§. értelmében átköltözést jelent más községbe a letelepülés szándékának egyidejű vagy megelőző bejelentésével. E település még önmagában nem elegeneő a honi illetőség megszerzéséhez, hanem a 11. §. szerint igényt nyújt, hogy az illető bizonyos határozott feltételek mellett kérje a községtől a község kötelékébe való felvételt. Ilyen igénye természetesen csak annak van, aki ezen második értelemben telepedett le, azaz aki letelepülési szándékát előre, vagy az átköltözéssel egyidejűleg jelentette be. Aki ilyen értelemben nem telepedett le, azaz települési szándékát nem jelentette be. annak nincs igénye a felvételre. Azért úgy rendelkezik a 12. §., hogy ilyen esetben a fölvételről a község dönt teljesen szuverénül minden felebbezés kizárásával. A 12. §-ban jelzett letelepülés tehát azonos az ezen második értelemben vett letelepülés fogalmával.

III. A L. K. B. tévedéseihez a 8. §. interpretációját illetőleg alkalmat adott az 1886 évet megelőző (előbbi) törvényből átvett elhibázott rendszere a törvénynek. A törvény második fejezetének szisztematikája az illetőségre vonatkozólag ez:

1. Általános rendelkezések (5. §).

2. Eredeti illetőség (6. és 7. §).

3. Szerzett illetőség (8—14. §§).

4. Kisegítő illetőség (16 §)

Zavart okoz az egyes §§ sorrendje a szerzett illetőségnél. A helyes rendszerezés ez volna:

A) Általános rendelkezések arról, hogy illetőséget nyerni lehet:

a) letelepüléssel, vagy

b) kimondott felvétellel a községi kötelékbe (8. §).

B) A letelepülássei (teljes, kvalifikált letelepüléssel) való illetőség megszerzéséről szóló

j rendelkezések (10. §).

C) A kimondott felvétellel való illetőség : megszerzéséről szóló rendelkezések:

a) a kimondott felvétel rendelkezései a ■ nem teljes letelepülés alapján (9. és 11. §§).

b) a kimondott felvétel rendelkezései j bármilyen megelőző letelepedés nélkül (12. §).

c) az a) és b^ alatti esetek közös elő- j írásai (13. és 14 §§)

d) a b) és c) alatti esetek közös elő- j írásai (14. §).

A törvény azonban nem követi ezt a he- 1 lyes rendszerezést. Megzavarja a 9. §. elhelye- f zésével. Nyilvánvaló, hogy ez a §. szorosan ) összefügg a 11. §-aí és hogy a 10 § a 9 §. j elé tartozik; úgy hogy a helyes és logikus el- f helyezés az volna, ahogyan feltüntettem. Ha a ; törvény ehhez a rendszerezéshez tartotta volna | magát, nem keletkezhetett volna sebolsem zavar. | Hogyan történt a 9. §. hibás elhelyezése, nem § tudtam megállapítani. Át volt már véve az 1876. jj évi törvényből. Abból pedig, hogy e két tör- 3

vény forrása az 1871. évi XVffl. t. c., amelyből át voltak véve az alaprendelkezések, helyes rendszerezést követ, levezethető az, hogy a 9. §. elhelyezése nem történt szándékosan, hanem tévedésből.

Az 1871. évi törvény rendszerezése ez:

1. Általános rendelkezések (6. §.)

2. Eredeti illetőség (7- 9. §§.)

3. Teljes, kvalifikált letelepedéssel szerzett illetőség (10. §. a. pont).

4. Kisegítő illetőség (10. §. b) c) d) pontok.)

5. Kimondott felvétellel szerzett illetőség (11. §.). Csak aztán következnek az előírások

! a nem teljes letelepedésről (12. és köv. §§.)

A régi törvény rendszerezése szerint tehát ja 12. §. (úgyszólván szószerint világos a té■ vesen elhelyezett 9. §*sal uj törvény) csak a 5 10. § után következett (hasonló az uj törvény \ 10. §-ához) a honi illetőségnek a kvalifikált lakás j alapján való automatikus megszerzéséről szóló t intézmény tehát a községi kötelékbe való feíj vételről szóló előírások előtt és elkülönítve tő| lük volt szabályozva.

IV. Azon nézet helytelensége, hogy a 10. §, illetőleg a benne jelzett kvalifikált lakás j csak igényt ad a felvételre, a következőből is kitűnik: A törvényben, még pedig úgy az 1886. évi, mint pedig az 1876. évi törvényben, a következő esetek vannak szabályozva:

1. Valaki letelepedett a községben, vagy I ott lakik letelepedés nélkül és még nem telje\ sitette a 11. § feltételeit vagy a régi törvény

7. §-át, tehát nincs még ott 2 éve, nem fizet : adót stb. Ez az ember kérheti a fölvételt a j község kötelékébe, de nincs még ahhoz törvéj nyes igénye és az ö felvétele teljesen a község i kényétől függ, amely őt felveheti, de nem keli ; felvennie (12. §).

2. Ha valaki letelepedett a községben és teljesiiette a 11. § feltételeit, (két évi lakás, a községi terbekhez való járutás stb.), törvényes igénye van a fölvételre, azaz ha kívánja, akkor a községnek föl kell őt vennie (11. §).

3. Ha valaki letelepedett a községben és teljesítette a 10. § föltételeit, (4 évi lakás, a terhekhez való járulás) eo ip30 ezen községben nyer illetőséget kimondott főivé* el nélkül is (az uj törvény 10. §-a, a régi törvény 6. § a).

Ha megállna az a magyarázat, hogy a 10. § csak a fölvételi igényt tartalmazza, akkor ez a § teljesen fölösleges volna, mert ilyen igénye van az illető polgárnak már a két évi ottlakás alapján is a 11. § szerint és nem volna értelme, hogy a törvény 4 évi kvalifikált ottlakás után egészen fö öslegesen ismételje azt, arai anélkül is bekövetkezett a 2 évi világos kvalifikált ottlakás után. Kifogásolni lehetne, hogy a törvény a 10. §-ban még a 4. esetet is szabályozza.

4. Ha valaki a községben lakott anélkül, hogy ott letelepedett volna a 9. § szerint és teljesítette a föltételeket a 10. § szerint, (4 évi ottlakás stb.). Tekintettel arra, hogy a törvény a 11. § ban csak annak ad igényt a fölvételre, aki a községben a 9. § szerint letelepedett: az, aki bár négy évig is lakott a községben és teljesítette a többi föltételt, de nem jelentette be előre letelepedését, nem volna még igénye a letelepedésre és a 10. § rendelkezései nem mutatkoznának fölöslegeseknek még a L. K. B. magyarázata mellett sem. Ez az argumentáció persze nem dönti meg a 10, § fölöslegességét a 3. alatt jelzett esetekben.

Hogy azonban a törvény tényleg meg akarta állapítani az igények határozott fokozatát skála szerint: 1) két évi kvalifikált lakás nélkül semmiféle igény a fölvételre, 2) két évi kvalifikált ottlakás után igény a fölvételre é* 3) négy évi kvalifikált lakás után fölvétel nélkül is, eo ipso szerzett illetőség', az kitűnik az 1876. évi törvényből, amelyből ezek a rendelkezések átvétettek és amelyben a 6. § (a mai 10. §) csak a fönt 3) alatt jelzett esetekre vonatkozott.