Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-04-19 / 48. szám
(Ä84 április 19 8. c«ö»4. január 1. után szerzett honi illetőséget, az csak úgy lesz csehszlovák állampolgárrá, ka ezt neki kimondottan elismerték saját kérésére, amelyet legkésőbb az 1921. végéig adott be (az idézett törvény 9. §-a). Közismert dolog, hogy a régi Magyarországon a honi illetőségnek nem volt nagy jelentősége, a községek nem vezettek róla nyilvántartást és még Budapesten s más nagyobb városokban sem vezettek Jegyzéket a községi illetőséggel bírókról. A régi Magyarország lakosainak legnagyobb része soha sem volt főlvéve semmiféle községi kötelékbe és hallgatagon illetőségűnek minősíttetett a 10. § alapján. A fordulat után azonban a honi illetőség kérdése az által lett nagyjelentőségű, mert aszerint állapittatik meg a cseh-szlovák állampolgárság. A legfelsőbb közig, bíróság határozata alapjaiban ingatta meg Szlovenszkó ős Russmszkó sok tízezer békés polgárának állampolgárságát. A L. K B, határozata szerint (álláspontja szerint) a honi illetőség megszerzéséhez megkivántatik a kimondott fölvétel a község részéről és ennek a fölvételnek a L. K. B. szerint konstitutiv jellege van, úgy, hogy aHéiküi csak akcessórius (az atya, férj szerint síb.) honi illetőség lehetséges. Ilyen akcessórius honi illetőséget felmutatni — azaz kimutatni — hogy akár maguk az illetők, akár atyáik, nagyatyáik (őseik) kimondotta« fölvétettek valamely község kötelékébe — az én véleményem szerint Szlovenszkó lakosságának csak kisebb része tudna. Nagyobb részének csak most kellene magát fölvétetnie valamely község kötelékébe. Ez persze már nem engedhető meg, mert akinek 1918. okt. 18. előtt egyik községben sem volt illetőségi joga a csehszlovák köztársaság mai területén, nem a mi állampolgárunk és idegen nem szerezhet nálunk honi illetőséget. Nem szükséges magyarázni hogy a L. K. ti. álláspontja a közigazgatási hivatalok részé röl történd szigorú alkalmazás esetében lehetetlen és esztelen konzekvenciákkal járna. Már ezen okból erősen kételkedni lehet a L. K, B. Magyarázatának helyességében A törvényt mindig úgy kell értelmezni, hogy elérje célját. Tekintettel az állampolgárságról szóló alkotmánytörvényre nem igazolt azW86. évi XXII. törvénycikk 10. §. ilyen értelmezése, hogy ezáltal kétessé váljéü a szlovenszkói lakosság jelentékeny részének az állampolgársága. A honi illetőség institúciója azzal a céllal volt konstruálva és elfogadva, hogy meg legyen könnyítve az egyé nek részére szánt jogok és igények elnyerése i és érvényesítése. Hogy valaki teljes elszegényedés esetében érvényesíthesse igényét a segélyre konkrét községgel szemben és ne kelljen fordulnia ide meg oda különböző bizonytalan institúciókhoz: azért adták neki a községi illetőséget. A törvény 5. § a imperative rendeli el, hogy minden polgárnak valamely községben illetőségének keli lennie. Ergo: már maga a törvény előiija rendelkezéseinek ilyetén magyarázatát, amely lehetővé teszi, hogy in dubiis konkrét illetőség megadható legyen. Már magának a törvénynek a rendelkezéseiből 8 a természetéből következik tehát a szükségessége a liberális, extenziv, széles magyarázatnak. Ha az államfordulat után (1918. okt 28 ) a csehszl. állampolgárság a honi illetőség szerint igazodik, nincs ok arra, hogy ezt az elvet a törvény magyarázatából elejtsük. Ezen esetekben is a honi illetőség úgy van megszabva, mint azon jogok és igények alapja, amelyek az állampolgárság elismeréséből folynak. Nem szabad a törvényt agy értelmezni, hogy kétség esetében valaki elveszítse igényét a község általi eltartására, az állampolgárságra sib. hanem fordítva, a törvényt úgy kell értelmezni, hohy in dubiis azokat a jogokat lehessen elnyerni, amelyek kedvéért a honi illetőség institúciója konstruálva volt. Ily liberális magyarázatot kell adni a törvénynek annál is inkább, mert meghozatala óta egészen 1918. okt. 28 ig ebben az értelembe« volt következetesen interpretálva és végrehajtva a kompetens magyar hatóságoktól if. Nem foglalkozom itt azzal, hogy az idézett 10. § rendelkezései mai nap is érvényesek-e, avagy a 236/1920. sz. t. c. 13. § ának 2. szakasza megszüntette e azokat. Vttán felül van azonban, hogy 1918 okt. 28 előtt a honi illetőség megszerzését illetőleg Szlovenszkőn és Ruszinszkón érvényben voltak az 1886. évi XXII. t. c.-ben foglalt előírások és hogy azt a kérdést, hogy valaki Szlovenszkőn nyert-e az államfordulat előtt honossági jogot, egyedül az ériékor érvényes magyar jog szerint lehet elbírálni. Lehetetlen, hogy az akkor érvényes jog szerint egyszer már megszerzett jogok és igények most, utólag, a törvény más értelmezése folytán megszüntettessenek. Ha az egyszer megszerzett jog azt leginkább csak törvény szüntetheti meg, azonban sohasem bírói prahoris. Aki már az államfordulat előtt nyert volt a magyar elsirások szerint a honi illetőséget Szlovenszkó vagy Ruszinszkó valamely községében, ezt az illetőséget egyedül uj törvény nem ismerheti el, illetve szünamidSn ezrek és ezrek létérdekéről van sző, ei nem mellőzketSk. A legfelsőbb közigazgatási bíróság függetlensége, pártatlansága, nagy jogi tudása nemcsak alkotmánybiztesitékal szolgál, de az állampolgárok tízezreinek belé helyezett bizalma a lelki m- gsyugrágnak s igy a konszolidációnak a folyamatát indítja meg. Sít a hitet kell a szálé« néplötsegakbt-n fenUrteni mindenkinek, aki sz állam javát akarja. Mert az állam fiadacnentHma a törvények és ez anyagi igaz-ág pillérein nyagssik. fi M illetői uram ménéül urasul éi Rumli. Irta: dr. Dérer Iván. i. Közlemény. A legfelső közigazgatási bíróság az 1886. évi XXII. fc. 10. §-ához fontos határozatot hozott 16455/23. szám alatt. Szlovenszkőn eddig a közigazgatási hivatalok a 10. §. rendelkezését ágy magyarázták és gyakorolták, hogy mindaz, aki valamely községben 4 évig lakott és hozzájárult a községi terhekhez, -már magukkal ezekkel a tényekkel, ipso facto, automatice, — hallgatagon — megszerezte ott a honi jogot (községi illetőséget) tekintet nélkül arra, vájjon őt az illető község kötelékébe fölvette-e és hogy az illető az ilyen fölvételt kifejezetten kérte e? Ezzel szemben a legfelsőbb közigazgatási bíróság az idézett határozatban a 10. § t úgy magyarázza, hogy a községi illetőséget automalice, (hallgatagon) a község részéről való kifejezett fölvétel nélkül senki sem szerezhette meg és nem szerezheti meg és hogy a 4 évi ottlakásnak a ténye s a községi terhelthez való hozzájárulás a polgárnak csak tgényt ad arra, hogy őt a község saját kötelékébe fölvegye, tehát csak igényt az illetőségre, maga az illetőség pedig csak a község részéről való fölvétel tényével áll be. A kérdés jelentősége. Az eddigi szlovenszkói praxis és a legfelsői! közigazg. bíróság álláspontja közötti ellentét nagy jelentőségű és gyakorlati jelentősége van a csehszlovák állampolgárság elismerésénél. A 236/1920. számú alkotmánytörvény szerint mindenki, aki 1910 jan. 1. előtt a republika területén honi illetőséget szerzett, eo ipso csehszlovák állampolgár. Aki csak 1910. tejet és a pancsolt tejfelt undorodva kiöntötte « az árokba s üres edényeivel igy sietett a város felé, azzal a szándékkal, hogy majd keres vala- 1 kit, aki arany helyett rózsákkal is beéri s az j aranygalamb átkától igy megváltja őt. A város alatt Caelia Scopalus szabados- i saí találkozott, aki uj birtokáról iparkodott a \ városba. Caelia tudta, hogy ez az uj szabados j máris szerfölött gazdag ember, szántói, legelői, i ökrei s juhai vannak s a pénzét alig győzi házában eldugdosni, reménykedve megszólította hát a kövér föidmivelőt s elmondta neki az aranygalansbbal való történetet. — Segíts rajtam derék Scopalus — csengett Caelia — hiszen te, szabados létedre, már olyan gazdag vagy, hogy maholnap vagyonod föíér volt uradnak vagyonával. Simítsd meg a hajamat, de ne aranyat, hanem rózsát kérj! Scopalus röhögött. — Együgyű vagy, lányom! Pénz soha sincsen elég, s a vagyon sohasem lehet elég ■agy! Az én elődeimnek a világ teremtése óta sohasem volt semmije, engem hát most sok ezer esztendők éhsége gyötör. És valósággal belebetegszem, ha valamit nem kaparinthatok meg. Légy hát jólelkü, gondolj arra is, hogy a te apád is majoros, földmivelőember, tehát vottaképen testvérem, engedd hát meg, hogy egypár aranypénzt kisimogassak a fürtjeidből. És Scopalus egy átalvetőre való aranypénzt cirógatott ki Caelia hajából. A jólétben gömbölyűre hízott szabados ugyancsak szuszogott, amíg az átalvető zsákot fölemelte vállára s ugyancsak nyögött az aranyteher alatt, de mégis sopánkodott, hogy csak egy átalvetőzsákja volt kéznél I Caelia csalódottan haladt tovább s a városba először Quereus árushoz ment, aki illatos olajokkal, szépitőszerrel, drágalátos kenőcsökkel kereskedett Caelia elmondta az árusnak az aranygalambbal való történetét s j rimánkodott: — Segíts rajtam, jó uram ! Hiszen neked * nem kell aranyat kívánnod, a rózsákból rózsaolajat csinálhatsz aranyért adhatod el . . . Quereus — amint szokta — dörzsölgette ! a kézéi: és alázatosan mondta: — Jaj, leányom, a rózsaolaj-csinálás sok ; munkával, sok bajlódással és nagyon sok koc- ; kázattal jár. Odakozmásodhatik az olaj s meg- j zavarodhatik. Az aranypénznek pedig semmi ' baja sem lehet. És miért kívánnád tőlem, hogy \ munkában törjem magam ? Olyan sok finom j hajolajat vettél már tőlem, hogy igazán meg- \ érdemiem, hogy a fürtjeidet megsimogathassam. Caelia arra gondolt, hogy hátha kifogy az arany a hajából s nem ellenkezett. Quereus valamennyi öblös edényét teleszedte arany- i pénzzel, az aranygalamb átkán azonban mindez ‘ nem segített. Caelia kijővén a kereskedő házából, sokáig tanácstalanul állott az utcán. Kihez menjek — tépelődött magában, — kinek mondjam el a dolgot, kitol kérjek segítséget? Hiszen az árusokhoz, a mívesekhez s más efféle em- -j berekhez hiába mennék, azok éppen olyanok, - mint az apám s az anyám: mind, de mind rész- i ketnek az aranyért! ... Följebb kell próbál- ) kozni. Hosszú fontolgatás után Caelia minden I bátorságát összeszedve, fölment a Pontifex \ Maximus palotájába s ott a főpapnak elmondva ; az aranygalamb történetét, könyörögve segit- ! ségét kérte : — Oh uram, ha valaki, te igazán megteheted azt, hogy aranypénzek helyett rózsá- | kát óhajts I Hiszen mint Jupiter főpapja, tőle ! és általa elég kincset kaphatsz . . . A Pontifex szinte felfortyant. — Hadd el gyermekem s ne indulj a \ esaló látszat után 1 fia nagyon szegény vagyok Is mióta ezek a megveszett rómaiak elfoi dúltak Jupitertől, ez se törődik e rothadó néppel s nem törődik papjaival sem Mutasd meg leányom, hogy te hívő vagy, hajtsd meg aiázaj tosan fejedet Jupiter szolgája előtt, hogy megí simogathassam az ő dicsőségére s az ő kien■ gesztelésére a te fürtjeidet. És a Pontifex, Jupiter dicsőségére és ki; engesztelésére addig-addig simogatta Caelia •; fürtjeit, amig egy nagy garmada aranypénzt ki nem simogatott azokból. Caelia a Poatifextől Lucianus Varró sze! nátor palotájába ment. A szenátor, akiről Cae; lia azt tudta, hogy a szegényeknek, az elhagyottaknak, az elnyomottaknak harsogószavű, puritán pártfogója, nagyon kegyesen fogadta Caeliát, nyugodtan meghallgatta s aztán segit| ségért való esdeklésére igy felelt: — Leányom, a politikai pályán nem terem • rózsa. Ne vedd tehát rossz néven, ha nekem nincs érzékem az ilyen dolgok iránt. A közügyek szolgálata kemény s kíméletlen harc, mely sok áldozatot kíván tőlünk. Én is már sok áldozatot hoztam Rómának és a népnek, j s igy bizton hiszem, hogy te, mint lelkes hon\ leány sietni fogsz a múltra kárpótlást s a jö' vőre erősítést adni nekem. Hajtsd meg a fejed \ gyermekem! . . . IÉs a puritán Lucianus Varró addig simogatta Caelia fürtjeit, míg két zsákja szinültig megtelt aranypénzzel. Nyilván tovább is simo: gáttá volna az aranypénzt hullajtó fürtöket, de ; a szenátus gyűlésére kellett sietnie, ahol arról a törvényről tanácskoztak, mely száműzni rendeli azt az oreátlan vakmerőt, aki bármely | szenátornak, bármely címen, bármilyen ajándé\ kot felkínálni merészkedik. Caelia már-már kétségbeesetten az egyik ; hires és hírhedt pénztőzsérhez ment. A kancsal ■ Diodorus azt mondta a leánynak, aki segítségért könyörgött:
