Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-03-11 / 31. szám
;lsg2nrAn8t8^Sk 81. Mám. Kedd« 1924. március II« qawagHL SLgg.a"! \ssslii. ul'ji'üí'llií ji*" - j_iüs”íbj-------gg Slüffzetési 4r «aalHBdofik értékbe» i tielvbes és vidékre peetsl szétküldéssel: '&£$* évre 80 K, félévre 40 S{ »«gyedéire SO K« Külföldöm 160'Xő. íigym stxám ára: 3© fillér. reaaiisgaigBiag«^ ■ iungraa«*—■■»WMBg A szájkosár a javaslata a miniszterelnöknek a közéleti botrányokkal szemben. A lapokat kell elnémítani, hogy a közéleti panamák spiritusz és benzin illata ne fertőzze meg a levegőt. Tényleg van benne valami, hogy azt keil megrendszabályozni, aki tüzet kiabál és nem a tüzet eloltani. Svehla miniszterelnök minden okoskodása arra az egyre következik, hogy a szent és sérthetetlen kormánykoalíció valahogyan szét ne essék, hanem együtt maradjon. Ezért áldozatul hozza a legfőbb aikotmánybiztositékot, a sajtó szabadságát is. Milyen kényelmes is volna a szakbiróságok utján elintézni a kormánynak kellemetlen sajtót, amelynek ügyeiben nem a népbiróság, az esküdtszék ítélkezik. A szakbiróságok a maguk sok munkája mellett nem nagyon érnek rá a dolgok lényegébe és mélyére pillantani. Hamar elintéznek egyes dolgokat anélkül, hogy a bizonyítás egé3Z anyagát mérlegelni idejük volna. Csakhogy az alkotmány-biztosítékok legbecsesebbike a sajtó szabadsága, ennek minden korlátozása merénylet a demokrácia ellen, mert a demokrácia legfőbb követelménye az, hogy a sajtó mindenhová belevilágítson, ahová a be nem avatott szemek nem tudnak ellátni. A közvéleménynek a teljes sajtószabadságra volna szüksége, hogy mindenről tájékozódjék. Sajnos, a teljes sajtószabadsággal nem rendelkezünk. Az utólagos cenzúra még sokkal rosszabb, mint az előzetes, mert anyagi károkat okoz a lapoknak, tegyük hozzá: az ellenzéki lapoknak,azok utólagos lefoglalásával és elkobzásával. A nemzeti kisebbségek egyetlen fegyvere a sajtója, ha azt szájkosárral látja el a kormány, akkor az ellenzékkel letéteti a fegyvert és ez teljes megbénítását jelentené az ellenzék harci készségének. Mi pedig harci készségünket, fegyvereinket nem hagyjuk a kormány kényérekedvére kiszolgáltatni. A kisebbségek ezer sérelme csak sajtójában találhat visszhangra. A sajtó-klotür tehát a mi szempontunkból feltétlen elítélendő. Az ellenzéknek tehát küzdenie kell ! teljes erejével azon, hogy a rendtörvény 1 ikertestvére bele ne kerüljön a törvény- ] tárba, mert az nem illenék bele a demokrácia levegőjébe és a szociális köztársaságnak programjába. A demokrácia a világosságot követeli, a szociális haladás pedig szabad teret nyit az ellenvéleménynek is azon elvnek erejénél fogva, hogy: győzzön a jobb. A sajtó-klotür gondolata halva született, mert egy klikknek akar kedvezni, ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Főszerkesstő: GAÁL GYULA dr Szerkesztő: BÁRÁNYÁT JÓZSEF dr. annak a klikknek, amely régen nem alkotja már a nép többségének igazi akaratát. = A lakbérek emeioss. A koalíció úgy»evez tt lekaspetkája szerdán fog a lakbéilók oltaimáról szóló törvény novellájáról tanácskozni. A Montagsblatt értesülése szerint bizo nyos, hogy a petka a maga részéről bozzá fog járulni a lakbéremelésekhez annál is inkább, mert a szocialista pártok som h lyezkednek már olyan intranzingens álláspontra, mint eddig és hozzájárulnak a háztulajdonosok követeléseinek teljesítéséhez. A szocialisták csupán azt kiváltják, hogy a iakfcéremeiést ne terjesszék ki a kislakásokra is. B*j tehát csak annak tisztázása körűi lesz, hogy mi a kis és mi a nagy lakás. A novella bkiatettfii lesz a lakbérlők oltalmáról szóló törvény rendelkezései alá nem tartozó aj épületekben levő lakások lakbéreire is. Válasz*) « Komáromi Lapok „Város és tanítói“ című cikkére. A Komáromi Lapoir. hasábjain több Ízben jelentek meg oly tartalma cikkek, m-dyek a magyar tanítóság önérzetét sértették. E cikkek a tanítóságot sokszor oiy megvilágításban állították a nagyközönség elé, amelyek felette alkalmasak vo'tak arra, hogy a tanítóság és a társadalom közötti harmonika* viszonyt megzavarják s ezzel a nagyközönségnek a tanítóság munkássága iráuti bizalmán megrendítsék. A tanítóság az ügy érd-kében felülemelkedett ezen kicsinyen csipkelődéseken és igazának tudatában, becsületesen dolgozva haladt az egyenes utón. Feltűnő, hogy a „Komáromi Lapokéban elhelyezett cikkek a támadásaiban mindenkor a tani! óság anyagi helyzetét aknázták ki. A tanítóság annak tudatában, hogy anyagi ügyeinek a nyilvánosság elé tárása messze kiható, káros következményekkel lesz az iskolai nevelésre, megleszitett türelemmel tartózkodott minden nyilatkozattételtől. A legutóbbi cikk azonban provokálja a tanítóságot, hogy az igazság és saját reputációja érdekében ott kell hagyni egy pillanatra nehéz, gondterhes munkássága színterét, az iskolát és ki kell lépnie a nyilvánosság elé, hogy ki védje a reá mért súlyos, de meg nem érdemelt vágásokat. Hosszadi más volna s a cikk keretein belül ki sem fejthető as a küzdelem, melyet a tanítóság anyagi helyzetének tsiztositása érdekében, önmagára hagyatva, megvívott. E küzdelemnek meg is volt az eredménye, amennyiben az államhatalom méltányolva a tanítóság igaz érveit, olymérvü államsegélyben részesítette, hogy ezzel existenciáját biztosította, de meg az iskolafenntartó váílairól is nagy terhet vett le. Nevezetesen a Csehszlovákeáll. 274/919. se. törvénye kimondotta a tanítóság paritását a vele egyenlő képesítésű állami alkalmazottakkal s ezzel a tisztviselői kategóriák e hamupipőkéjét, a tanítóságot, kvalifikátiójához mérten méltányosan javadalmazta. Ez a megérdemelt és az egyenlő képesítést áll. alkalmazottaknál mivel sem nagyobb tanítói illetmény volt az, mely szemetszürfe egyeseknek s amely szinte & kenyéririgység látszatát keltve, arra ösztönözte a cikkíróhoz * Aa audiatur et altera pan elvén*! fogva közöljttk • eikket. Szark. Sxerkesstőeég és kiadóhivatal: Wátíur-ss. 28 , hová úgy a lap szellemi részét illető közleményét, m’sj a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. külderdl^ Kéziratokat nem adunk vissza. JISsbÍM Malii! három«: ktfh csülcrtikís b sanMi t hasonló gondolkodású egyéneket, hogy mérges i fullánkjaival a tanítóságot megsebezze. E javadalmak csupán a tényleges, műkőj désben levő tanítók (xiíztenciáját biztosi!ják j ideiglenesen a nem állami tani! óksál, mivel j ez az illetmény k. b. 60—70% ábsn törvényes i fizetés jelegével nem bir, nyugdíjba be nem j számítható s bármikor egészben vagy részben i beszüntethető, amint ezt a szóban levó szlo- i venezfeói segély is matatja. Korántsem bizta; sitott üíoüban nyugdíjas kartársaink sorsa, I kik még ma is abban az elszomorító helyzet- I ben vaunak, hogy havi 150—300 K-ás nyug! dijakból tengetik nyomorult élelüket. A tanítói özvegyek helyzete még ennél is elszomorítóbb j képet tár elénk, amiről a cikkíró is meggyődhetik, ha érdeklődik az iránt, hogy a városnál Í harminc évig becsületesen dolgozó tanító özvegye, miből tartja fenn magát. (Havi 70 K.) Ez kényszeríti idősebb, becsül-tes munkában elfáradt kartársainkat arra, hogy tovább végezzék a rájuk nézve már fáradságos mnükát s as immár annyira megérdemeli nyugdíj camenetcltől irtózzanak, mert hiszen ez egy emberöltőn keresztül végzett odaadó munkásságuknak méltó jutalmát nem hozza meg számukra. A fent előadottakból is láthatja a közön- I ség. hogy a cikkírónak az a Regáílapitáss, | miszerint a tanítóság illetményei oiy mérvűek, jj bogy a dolgozó társadalom többi rétegeinek, í beleértve a tisztviselőket is, javadalmát tu!» ! haladják, nem felel meg a valóságnak. A tanítók illetményei s ezt ismételten f leszögezzük, semmivel sem haladják tnl a velük [ egyenlő képesítésű állami tisztviselők javadalmazását, sőt az oly nagy bűhót felvert szlo■ venszkói pótléknak elvonásával, annak sziu• vonala alatt maradnak. Eszerint tehát a köz' ségi tanítók csekélyebb illetményt élveznek a velük egyenlő képesítésű állami tisztviselők: nél, önmagától megdől azon állítás«, hogy a ! legfiatalabb tanítónak kezdő fizetése nincsen j 10,000 K-an alul. 28 000 K-t pedig csupán a : 45—47 év óta műnödő néhány családos tanító I élv z, aki elérte fizetésének maximumát és | amit egy négy középiskolát végzett állami ■ tisztviselő is 40 évi szolgálat után elérhet. Amidőn a helybeli tanítóság az elvont i szlov^nszkói segélyének utalványozását a vá, rostól kérte azon oknál fogva, mivel a város, mint iskol&fentartó, kötelezte msgát, a tanító: ság fizetéseinek az állsmi illetmények mérvéig ; való kiegészítésére, ami a multbsn mindenkor ; meg is történt, a városi tanács ezt az ülésén j elhangzott rideg beállítású referáda alapján el* | utasította, holott módjában állott volna a ta- I uítósággal közvetlen tárgyalások alapján közös ! megegyezést keresni, ami elöl a tantestületek bizonyára nem is zárkóztak volna el. Ez nem történvén meg, a tanítóságra a fellebbezésnek terhes kötelessége háramlóit; a tanítóság tehát nem fizetés-mt-lést kért a várostól, hanem törvényesen megállapított fizetésének egy pótlékát, amely a város háztartását átmenetileg mindössze évi 31312 K val terhelné s ez ia előreláthatólag csupán f. é. jnnius hő végéig, mintbovy a ma fennálló rendelkezések szerint az állami tisztviselők is csak addig kapják ezen szlovenszkói pótlékot. A cikkíró maga is megállapítja, hogy a kérelem jogos; csapán szerénytelennek és méltánytalannak minősíti azt a város jelenlegi elszomorító anyagi helyzetére való tekintettel. Hogy a kérés éppen a tanítóság részéről szerénytelen e, azt az alább közölt számok be« szódcsen fogják megcáfolni.
