Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-03-11 / 31. szám
2. öidívl. 1984 máraias 11 „Komáromi L&pcu... .......... ■”■ " * Nevezetesen lássak, hogy milyen mérvű hozzájárulás terhelte a várost a tanítóság személyi kiadásait illetőleg a mattban s mekkora • hozzájárulás ez idő szériát: A községi elemi iskoláinál működd, államsegélyt élvező tanszemélyzet által a várostól felvett illetmények : 1910 bén 43371 K 30 f 1913 ban 48768 K 49 f 1917 ben 44413 K 73 t 1919-bsn 72483 K 89 f 1923 tan 38643 K 66 f Mondja meg már most a cikkíró, van e & város adminisztrációjában csak egyetlen egy, oly ágazat is, melynek személyi kiadása oly szerény megterheltetését okozná a városi háztartásnak, mint éppen a tanítóságé, amely kiadások a békebeli kiadások színvonalát a un érik el. 1920 október havára a tisztviselők egyhavi segélyt kaptak, amelynek meg adását annak idején a községi iskolák tanítósága nem kérte, holott ahhoz is törvényes joga van. Van a cikk támadásának egy uiásiránya élő is, az ugyanis, mely ezt a tisztán, gazdasági kérdését tanítóságnak oly vágányokra iparkodik terelni, mely már a politika mezejére vezet, 8 amelyre mi a cikkírót követni nem óhajtják. Ez nevezetesen az iskolák államosításának kérdése. A cikkíró ha csak egy kissé is behatóbban informálódott volna, tudomást szerezhetett volna arról, hogy az államosítás kérdése nem aj keletű s annak felszínre vetődése nem spun tán következménye a tanitóság immár letárgyalt szerény kérésének. A tanitóság álláspontját e nagy horderejű kérdésben számtalanszor kifejtette szakközlönya hasábjain s ezen álláspontját még ez idő szerint nem változtatta meg; nevezetesen alkalmazotti voltánál fogva nem akar befolyást gyakorolni egy oly kérdés megoldására, melyre semaiinóvea nevezendő iagereuciája nine?, mart hiszen ez tisztán az állam és az iskolafentartó jogkörébe tartozik. Ennélfogva a tanitóság kiáltja oda erős vétóját az igen tisztelt cikkírónak, hogy e kérdést ily szempontból s ily beállításban ne tárgyalja. A tanitóság tudatában van a jelen körülmények között is hivatása nagy fontos ságának és mint a magyar kultara hű man- : kása, a köztársaság alkotmányának keretein belül a magyar kultara fentartása érdekében az összes rendelkezésére álló lehetőségeket kimeríti. Azonban céltalan uszításokkal, heecelődésekkel és tartalomuélkűli sarkantyúpengetésekkel magát maló politikai célokra át nem engedi. Hogy a tanítóságnak ez a magatartása, így az állammal szemben, mint saját fajával szemben helyes, azt bizonyítja az a körülmény, hogy a tanitóság személyéből kifolyólag nem állottak elő olyan körülmények, melyek a köztársaság magyar iskoláinak zavartalan működését megbénították volna. A tanitóság sorsának intézését nyiltszemii, reálisan gondolkozó vezetőségre bízta, melynek megvan a maga határozott célja, melyért, ha kell, bátran sikraszáll, agy felfele, mint lefelé. Ezekben óhajtottak válaszunkat a Komáromi Lapok, „Város és tanítói“ cimü cikkére megadni s meg vagyunk arról győződve, ami felől kételyt nem tápláltunk egy percig cem, hogy a nagyközönség ügyünk iránt rokoaszenvvel viseltetik s rokonszenvét nem fogja befolyásolni a cikkírónak azon magas piadesztáltól hirdetett ellenszenve, melyet a nagyközönségre akar oktrojálni. Minden kultúra anyagi áldozatokat kíván s jövője csak annak a népnek lehet, amely ezen anyagi áldozatoktól nem riad vissza. Tisztelettel a községi elemi és polgári iskolák tanítói. VÍZUMOT útlevelekre, mindenféle utlevélügyet, ki- és beviteli engedélyek megszerzését, közbenjárást, felvilágosításokat és fordításokat megbízhatóan, gyorsan és a legolcsóbban intéz el a „Passtelle des Zentralansschusses für jüdische Studen te nf fir sorge Prag V., Maislova 18. IIL 32. (ttuAStt: fötsveresn der jttd. Hochschüier aus dm Sovakei). &örf>esjárási dig vizumonkint: 15 K6. Levelezés: magyar, sómét, szlovák, cseh. Smetana ünneplése Komáromban, Nagy filharmonikus hangverseny a tisztikaszinóban. Március 9-én d. u. a komáromi tisztikaszinóban is felhangzottak a jó részt már elfeledett, p >dig végtelen kedves hangszernek, a hárfának fülbemászó hangjai, hogy bevezessék Smetanának leghatalmasabb szinfonikus költeményét „A hazám“ (Sáá Viást) címűt, smóy nemcsak a e^eh nemzeti zenének legkiválóbb alkotása, hanem egyben Smetana művészetének betetőzése is ez a hat részből álló szimfonikus költemény, amely valóságos mintaképe a tőkéié;es technikai szerkezetnek és a zenei ellen pont problémáinak egyéni alapon való megfejtésének. Száz éve annak, hogy Smatana megszületett s népe hősként ünnepli a cseh nemzeti zene megteremtőjét. Éi életében? Nincs nemzetközibb jelenség, mint a teremtő művészek sorsa. Valami vak végzet zug az embertömegek felett és százszor jaj annak, aki fejét bátran feljebb emeli. Smeíanát ma joggal és kétség nélkül a cseh nemzeti zene ősatyjának tekintik. Da elindulásáról Arne Novák ezt írja: „Amikor a cseh világban feltiiut Szmatana Frigyes, hogy a nemzeti újjászületést kiegészítse a csth muzsika megteremtésével, ót is elérte a valóban alkotó művészek rendszeres iróniaus sorsa, megvádolták, hogy idegea inspirációja, tradicióeilenes njitó, akinek semmi érzéke sincs az itthoni szellemhez, éppen úgy, mint előtte Máchát és mellette Narudát." Ét tegyük hozzá: mint nálunk Bartókot, Adyt. .. Miért vau az, hogy a világ minden Smatanájának el keli hagynia a maga Prágáját, hogy Göteborgban verekedjék a kenyéréit? S ha a maga gogotás útjáról visszatért, mert visszahozta a íög szeretető és a vérségi kötelék, akkor az otthonuk nem tudják megérteni szavát, de idegennek, uem-csehnek, nem-magyarnak, nyugatodnak bélyegzik? A Prágában letel -pedate mester sorsa azután sem alakult rózsássá. Egyedül volt, legfeljebb külföldről kopott segítséget Liszt Feivrnc, a világhírű magyar zeneszerző voit ez a jóbarát. De a szenvedés pohara még nem nem telt be. Halála előtt tíz évvel nugsüketült. Beethoven sorsa ismétlődött. Éi a prágai tébolydában kegyelettel mutatják azt a szobát, melyben Smetana életét befejezte. Tébolydában, mint annyi művész, teremtő géniusz előtte és utána . .. Smetana sorsa: a művész sorsa . . . És ez a sors nem változik, sem időben, sem térben. Ly volt és igy van. Nálunk, a szomszédnál és a földteka másik felén. Cápákét hívhatjuk tanúként, ki a Smetana ünnepség alkalmával elnézi a főutcákon lengő hosszú lobogókat és — amint Írja — a maga mellékutcájának udvari ablakánál gondol Smetanára, de más dolgokra is, mindnyájunkra, az egész életre. Az évszám megegyezik u?yan, de mégis úgy érzi, nem ez az igazi időpontja Smetana megünneplésének. Mikor a csehek esak nép voltak, de még nem állam, akkor a szellemi alkotásokat tekintették a nemzet legfőbb javának. Azóta megváltozott valami. „A főutakon hosszú zászlók lobognak, de ez nem az igazi: nem a zász'ók hiányoznak nekünk. Istenem, nem lehet bebizonyítani, de mindenkinek éreznie kell ezt, mindenkinek, aki zenét sz-rez, ir, színpadon játszik, fest, vagy gondolkodik; mindenki érzi, mindenki szenved emiatt. Soha azelőtt nem tudtunk ily méltóságteljesen ünnepelni művészt, mert soha azelőtt a-m volt ily közömbös nekünk a mű vészét. Szétolvadunk az óvációkbaD, hogy tulkiabáljuk a bensőnk hallgatását. A művészekből nemzeti szimbólumokat csinálunk, mert nem tudjuk a művészetet nemzeti óletté tenni. Valami megváltozott... Ez természetes, igen, rettenetesen természetes; egyszerre egészen más és sokkal fontosabb feladataink támadtak, mindazt, amit agy hívnak politika és nemzetgazdaság, parlament, hivatalok, demokrácia, export, valuta, belső viszonyok, organizáció, osztálykérdések és tudom is én, mi minden. Levett kalappal üdvözlöm önöket, uj emberek. .. tudom, önö kön a sor, az államon, az anyagi érdeken; tudom, az ilyen óriási dolgokat nem lehet hegyűléssel elintézni... íme résztvesznek az ünnepségei és kitűzik a hossza lobogókat; többet nem lehet elvárni ily elfoglalt emberektől. Valami megváltozott; az élő művész nzysn nem kér zászlókat, da valahogy munka közben élhidegül a keze; mert egyedül van . . . ... lássatok, igen nehéz szeretni az élőket Sőt igen nehéz, hogy itt ott meg ne nehezítsék munkájukat. Az élőknek nem szokás kezet nyújtani. A halott nem halott; csak az élők halottak néha és kőrülfalazottak. Csak az élők tapogatják végig a falakat, amalyek körülzárják Őket és kiállnak, hogy meghallják őket; lehet, az a bűnük, hogy még élnek ..." Nincs hozzátenni való. Ez nem a cseh művész feljajdulása, hanem a művészé. A művész sorsa: magárahagyottság. „A halott nem halott; esak az élők halottak néha ...“ Ezek a reminiazenciák támadtak fel lelkűnkben, amikor vasárnap végighallgattuk a Smetana csntsnnáriuma megünneplésére megtartott hangversenyt, amaly a szó bet fisz érinti értelmében vett zsúfolásig megtelt házat vonzóit. A hallgatóság tömött soraiban Komárom zenekedvelői, nemzetiségi külömbség nélkül élvezték a nagy muzsikus nagy alkotásának szépségeit. A közel 70 tagot számláló zenekart Wirnitzer György, a kiváló és nagy sikerekre visszatekintő karnagy százados tanította be és vezényelte a tőle megszokott fegyslmaseitBöggei és precizitással. A hat részből álló zenei alkotás egyes részei után fölhangzott hatalmas tapsvihar 8metana zseniáütásáa kívül Wirnitzer György karnagy és kiváló zenekarának is szélt. Azokat a személyeket, amelyeket Smetana Hazám cimü zenei költeményében megörökített, azt a a kiváló karnagy és derék zenekara mind kifejezésre is juttatta; a jósok hárfajátéka, ének a lovagjátékokról, a patak csobogása, a hableányok tánca, a hussziták éneke, harca, álma, ébredése, a pásztor fiú éneke, viszhatsgja, stb., mind megkapóan kifejezésre jutottak a zenében. A zenekar gerince és ereje a vonósok fegyelmezett, egyöntetű játékában van. Külön ki kell emelni az egyik tétel cello szólóját, melynek meleg tónusa, művészi nívója — 6gy kis intonálási hibától eltekintve — tökéletes volt. Az egész költemény telve van melódiával és szebbnél-szebb motívumokkal és bár hangszerelése és felépítése modern, mégis igen élvezetes és még a konzervatív zeneérzésü embereknek is nagy gyönyörűséget nyújt. Különösen szép volt a III. tétel, melynek utolsó vezérmotiruma Sárka diadalőrjöngése a kielégített bosszú után forrásba képes hozni bárkit is. B tétel előadása, tempo rétele a lelkes, temperamentumos karnagyot dicséri. A zenekaron meglátszik, hogy hivatásos zenészekből áll. Prtciz munkájuk, fegyelmezett összjátékuk nagy zenei élvezetben részesítették a közönséget, amely az egyes számokat melegen meg is tapsolta. A művészi hangversenyt zajos tapsok és meleg sikerek tarkították. A fényes erkölcsi sikerrel karöltve járt az anyagi siker, amelyet a nagy cseh zeneszerző, Smetana szobra alapjára fordítanak. HÍREI. — Medek Anna hangversenye iránt napról napra élónkebb érdeklődés mutatkozik. Az európai hirü énekesnő fellépte Komáromban se ; tévesztheti el hatását, ahol az énekművészeinek annyi h ikes hive van. Bizonyára meleg estre - lesz kilátása a kultúrpalota hangversenytermének ■ szombaton, amikor Medek Anna gyönyörű hang; ján fölhangzanak a szebbnél szebb áriák. A mf- 1 sora olyan gazdag, változatos és nívós, hogy a Ílegtulzottabb igényeket is kielágiti. A hangversenyre a Jókai Egyesület a következő meghívót küldte szét: | A Komáromi Jókai Egyesület 1924 március. $ 15 én, szombaton este 8 órakor rendezi a koltnrpalota nagytermében Medek Anna a buda| pesti Opera művésznőjének dalestélyót. Ezen évadzáró hangversenyre az egyesület t. tagjait és a zeneművészet minden barátját meghívja az elnökség.
