Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)

1924-02-28 / 26. szám

iegyrwftftStSfíite éwfvlyan« <3H ItflptSk, 1814. fahruAp 18, —1 *iwaHggB——ws> POLITIKA I I- P. SüSto&äsi Sí ®s9h«*ast®«áSs éríékiseai Mesyte» I» i'4$kt9 s*st»; ízéUilsiém!. wgíss (in #8 f„ félévre (0 X, M)f}e((m Í55 S. HJÍÖMÖ* 160 se. Sg’yes *s&si ára s 8@ fillér«. 9 lililEt cikkelyei közé »ok egyéb rendelkezése melleit beiktatták a leszerelés éj katonai ellenőrzés föltételeit is, amelyeket első­sorban azoknak az államoknak kell tel­jesíteni, amelyek mint vesztes országok kerültek ki a háborúból. Tehát a volt középeurópai szövetség területben és né­pességben alaposan megcsonkított államai kötelesek keresztül vinni a leszerelést és tűrni a katonai ellenőrzést. A leszerelést a győzőállamok saját bizottságaik közbea­­jöttével mindjárt a szerződések ratifikálása után végrehajtották, ezek az országok azután hadseregeiket nevelségesen ki­csire redukálták, amit annyival is in­kább kénytelenek voltak megtenni, mert a háborúban megmaradt összes fölsze­relésüket és a hadianyagukat a lesze­relőbizottságok elszállították. Németország, Ausztria, Magyarország és Bulgária oly minimális zsoldos hadsereget tarthatnak esak fenn, amely még a belső rend biztosítására sem elégségek. De mert a békeszerződések ezt igy követelik, ezek az államok a kényszer hatása alatt tel­jesítik ezt a súlyos föltételt is. A békeszerződések másik feltételét, a katonai ellenőrzést, különböző antant bizottságok hajtják végre az egyes orszá­gok terhére, amelyek állandóan ügyelnek arra. hogy az illető államok a megenge­dett redukált létszámnál nagyobb létszámú hadsereget ne szervezhessenek. De az ál­landó felügyelet mellett még mindig nagy az idegesség és izgalom úgy a nagyan­tant, mint a kisantant kormányainál, ami nem mutat valami túlságosan nyugodt lelkiismeretre és legkevésbé sem bizonyít a békeszerződések igazságossága mellett. Ezek az államok a legnagyobb bizalmat­lansággal vannak eltelve a megnyomorított országokkal szemben és a tőlük lelhető erővel és módon igyeznek megakadályozni még azt is, hogy ezek az államok valami­képen lábraálljanak. Részükre az volna az ideális állapot, hngyha Németország és vesztes társai év­tizedekig romokban hevernének, mert ez alatt az idő alatt remélik, hogy úgy meg­erősödhetnek, hogy semmiféle veszélytől nem kell tartaniok. A leszerelést termé­szetesen még mindig nem hajtották végre, ellenben olyan fegyverkezést fej­tenek ki, amilyent még nem tapasz­talt a világ. Franciaország például ma nagyobb hadsereget tart fenn, mint a békebeli u. n. militarista Németország, de szövetségesei is állandóan fejlesztik had­seregüket, anélkül, hogy valaki azt a bi­zonyos katonai ellenőrzést gyakorolná. A leszerelés ügye határozottan balul áll, csak ALAPÍTOTTA: TUBA IÁ*Q$ isaorkeestS; GAÁL GYULA & Szerkesztő: BAftAMYAY JÓZSEF ár. most oszlott szét eredménytelenül a Ró­mában tartott tengeri fegyverkezések kor­látozására összehívott konferencia s azt is tudja mindenki, hogy a nagy antant álla­mai légi flottáik gyarapítására újabb nagy összegekkel terhelték meg költségvetésüket. Ha igy áll a dolog, valóban erősza­kolt dolog a legyőzött államok leszerelé­sét követelni, amikor ezek a szerencsétlen országok nagy nyomorúságukban mindenre inkább gondolhatnak, semmint milliárdos hadseregek föntartására. A katonai ellen­őrzés bevezetésére nagyon is megérett az idő elsősorban a győzteseknél, akik kép­zelt veszedelmek hatása alatt népeiket rettenetes áldozatokra kényszerítik a Mo­­iochért, mely az adófizetők millióinak ke­servesen kiizzadt keresményét nyeli el a világbéke nagyobb dicsőségére. A lesae­­relésnek csak akkor van gyakorlati ér­téke, ha az kivétel nélkül minden államra nézve kötelező és pádig általáaos ellenőr­zés mellett, mert csak igy szolgálja a nemzetközi konszolidációt és igy biztosítja a világ békéjét. = Nagygyűlés Érsekújváron. Az érsek­­újvári községi választások megsommisitóse, mely a város lakosságából a legnagyobb elkeseredést váltotta ki, még esak fokozódott az által, hogy a kormány exponensei minden lehetőt elkövet­nek — bár eredménytelenül — az Országos Magyar Kisgazda, Földmives és Kisiparos Párt és a vele szövetkezett Keresztőnyszoeiaiista Párt sorainak megbontására. Érsekújvár választó - közönsége f. hó 21 én impozáns gyűlésen bizony­ságot lett, hogy a szövetkezett pártok mailett minden fenyegetés és Ígéret dacára kitart. A gyűlés délelőtt fél 10 órára a Kossuth térre volt kilfzve, de a nagy hideg miatt az Arany orosz­lán helyiségében tartották meg, melyet az ér­deklődők nagy tömege már sokkal előbb annyira megtöltött, hogy a hatalmas helyiségbe később lehetetlenség volt bejutni. A gyűlést Néder János nyitotta meg, aki sajnálatának adott kifejezést, hogy Fiitsy Kál­mán nemzetgy. képv. betegsége miatt a gyű é­­sen meg nem jelenhetett, majd Lelley Jenő nemzetgy. képviselőt kérte fel beszédének meg­tartására. Lelley Jenő tartalmas beszédben mu­tatott rá a kormányrendszer igazságtalanságaira, melyeknek a választás megsemmisítése is a folyománya. Hivatkozott a magyarságnak becsü­letére, melyet nagy csapások mellett is mindig megtartott és amelynek az uj választáson is összetartás áital meg kall maradnia, Dr. Petro­­galli Oszkár, a Szövetkezett Ellenzéki Pártok központi irodájának igazgatója az aktuális kér­désekkel foglalkozva megkapó módon, nagy szem előadással a zsidóság magatartásával és állás­­foglalásával foglalkozott, hangsúlyozva azt, hogy mikor a zsidóság egy része nem vállalja a magyar néppel a sorsközösséget, akkor saját létérdekei ellen is cselekszik. Mérey Lajos volt negyvennyolcas or&zággy. képviselő, többször hatalmas lelkesedést kiváltó szavakkal figyel­meztette a magyarságot és a város lakosságát kötelességére, majd Tarján Ödön a közismert kiváló közgazdász a gazdasági kérdésekkel fog­lalkozott. Vargha Ferenc a munkássághoz szólt, aki után dr. Holota János erőteljes, tüzes be­szédben a helyi viszonyokat és azoknak sokféle viszássigát fejtegette, Kukán Béla dr. pedig és kiadóhivatal: Náéor-s. 28,, hová agy a lap azeüuai részét illaté kőkemények, atal a tüntetések, előfizetési és hirdetési dijak stb, kUkku*-£ késtratekal dmb adnak vissza. HegM betsikiif béres»!: Wá»\ tsöfrtikfa ii mahtti lelkes szavakban a választók egységességér«, összetartására buzdította a hallgatóságot. Ezután Néder János elnök úgy a hallgatóságnak, mint a szónokoknak köszönetét mondva, a gyűlést lelkes é j ínzés közben barekeszlette. Dé után 1 órakor az Iványi-féla vendéglő­ben több száz teritőkü bankett volt, melyen dr. Ozoray József a sz ovenszkói magyarság jelen­levő vezéreit köszöntötte és nagy lelkesedés fcö epelte indítványozta, hoay a magyarság egyik kimagasló vezérét, Szeni-Ivány Józsefet távirati­lag üdvözöj k. A foikös-zömőre Lelley Jenő, majd dr. Petregally Oszkár válaszolt. Este tét 6 órakor az Iványféle vendéglő­ben iparos gyű és volt. A gyűlést Pliehta Ferenc kisiparos, a párt alelnöke nyitotta meg, igaz érzéstől áthatott szavakkal üdvözölve a teljes számban megjelent kisiparosságot és a szóno­kokat. Boldoghy Gyula a komáromi ipartestület elnöke és a Kisgazda és Kisiparos Párt körzeti elnöke magavai ragidó beszédben a kis­iparosság kötelességeire mutatott rá, hangsa, lyozva az iparosságnak a magyar nemzet törté­netében eddig is kimagasló szerepét és annak a reményének adott kifejezést, hogy ez az iparos­ság kötelességét a jövőben is teljesíteni fogja. Szappanoz Lajos a Kér. Szec. Part igazgatója feiszó alasában az aktuális kérdésekkel foglal­kozott, megkapó példákkal igazolva a mai hely­zet tarthatatlauiágát, majd ifj. Koczor Gyula orsz. alelnök a kisiparosságon elkövetett igazságtalan­ságokat,» különböző adóelbánást, a vasúti tarifák­ban levő eltéréseket stb. ismertette és feltette azt a kérdést, hogy miért nem szüntette meg ezen egyenlőtlen elbánást a kormány eddig, mikor az módjában lett volna és miért igér moat a vá­lasztások előtt minden elképzelhetőt. Dr. Holota János a kisgazdapárt pártvezetőségi tagja a helyi jellegű kérdésekkel foglalkozott, mely ntán Plicha Ferenc elnök az ülést nagy lelkesedés között berekesztette. A mi bajaink. Hol kezdjük, melyiket mondjuk el ? Nem keressük a stílust, csak úgy iruuk, ahogy ére­­zünk. A béka ötödik esztendejét éljük és álla­potaink sokkal rosszabbak, mint a bábom alatt. Nincs meg a szabad mozgásunk! A dunai vashídon talán 100, vagy 150 embernek van engedélye az órákhoz kötött átjárásra és 1500 ember nem járhat át. Az nem átjárási szabad­ság, hogy egy nappal előbb a rendőrséghez el kell mennünk éa iskolás gyerek módjára en­gedélyt kérnünk, hogy tessék bennünket holnap néhány órára átengedni a túlsó oldalra. Lag több ideje, hogy a határforgalomban minden idevaló, itt lakó polgár minden külön engedély nélkül résztvehessec. A határforgalomban & dunai hid kell, hogy éjjel-nappal Byitva legyen, azon bármikor az itteniek egyszeiü és legalább egy évre szóló igazolvánnyal szabadon, akár gyalogo­san, akár járművel átjárhassanak. Ha a vámvizsgálat megejthető az esti órákban a vasúton átkelőkkel, ép igy megejt­hető az a hídon járókkal is. A határforgalom legalább 25 kilométerre terjesztendő ki. A lokális viszonyok itt ezt igy követelik. Akkor majd Ácr, Igmánd, Ószőny régi jó fogyasztóink talán újra idsszoknak. A határforgalomban mindkét félen az a. n. „saját szükséglet" bevásárlása kell, hogy vámmentes legyen, szabad a be- és kihozatali Est nem értjük a kereskedelmi beszer­zési, hanem az egyéni szükségletek bevásár­lására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom