Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)

1924-02-28 / 26. szám

„Komiromi L&pofc-Ifi február m

9. tUtei

A határforgalom igazolójegyével ép agy szabadjon vasúton átjárni, mint a közúti hídon.

Egyetlen komoly indok sincs & mai lehetetlen állapot fenntartására.

Áttérünk az útlevél hajókra. Miud.n állampolgárnak jár az uthvél, vagyis az nem kiváltság, nem k dv«amény, han m jog, a polgárok járandósága, követelje.

Lahetefcls-niég z nDevél kiadását az adó raegfizettségéh^z tö'ni E& a szegény embernek hátrányár* van. V*u az ál atnnak törvénye, hofry miként hajtsa be az adókat. Ez* n törvények között sehols- m szerepel, hogy az útlevelek kiadásához az adó megfizetése feltétel ▼eins.

Síámtal&nszor felölviz^gá ták már az illetőségeket s legfőbb ideje már, hogy az útlevél elnyeréséhez ni k*- íj-n nie Őség?, szüle kési, házassági, erkölcsi bizonyítvány bamellékelése.

Ha a hatóságok ezt még mindig kérik, agy a fölöttosek rövidlátása -z mert ez nem egyébb, mint a poigaroág ztik atása és anyagi megterhelése.

Meg kell szűnni a „vi-um“-kényszernek. Nem volt ez bék-idób*n s m Az útlevél csak állampolgárságot igazoló okmány, hogy szabad emberek sz?b»i országokban szabadon köziékedhessenak. Ehhez ttiön engedélyt kérni — ma már — ( nn n m urtható ál apót.

Adóink közterheink elviselhetetlenek. Világosan nuigáltap ih to hogy az itteni adózók jelentékeny hányada > dóját má- n-m kerase téból, nem jövedduaéböi fiz ti, h»n«rn jobb évek megtakarított vagyonkáját, om szti fel.

Ha ez igy m gy tovább, néhány óv alatt itt nem lesz számottevő adóalany.

Az adók rendkívül sokfélék, áz adózó nem is tudja szegény, hogy hányféle teh r zuiul rá.

Tessék megmondani, hogy az itteni polgárság a keserves verejtékkel megkésett é* lefizetett adójáért miesod* ellenszolgálatot kap ?

Nines jó közlekedjünk, amelynek megjavítása agy a határszelrejntás, mint az aj megyei beosztás, valamint a nagy hivataloknak innen való eldisponálása miatt belátható időn bsltil nem várható.

Telefonkapesolataak igen hiányos; pl. Magyarországgal egyáltalán nioes. Miért tad Pozsony beszélni Magyaror-zággal s miért nem tudunk mi is? Könyvet, újságokat miért csak Prága, Karlsbad kaphat Magyarországról, miért nem mi is?

Beszéljünk kerwsetalkalom hiányáról, munkanélküliségről, mind n kereseti szakmának e kis halyre összeíőmörült túlzsúfoltságáról?

Jfilsepánkodjak, hogy a községesités külön anyagi hajakat zúdított ránk?

Hol a jó tanács? Ki segít bennünket, ki matatja meg, hogy miként javíthatnánk soriunkon?

Ezt berassük 1 Régen keressük!

Városi polgár,

Hl lists Ini Misiim

Kedden este érkezett a koporsó Esztergomból. — Szerdán deleiéit beszentéllék. — Magyar politikusok részvéte.

— Saját tudósítónktól —

Komárom, 1984. febr. 27.

Molnár János prelátus kanonok, Komárom egykori plébánosa, aki 1919. február 12 én hunyt el Budapesten, úgy yégrend&lkazett, hogy a komáromi katolikus temető kápolnájában helyezzék örök pihenőre. A főpap utolsó kívánságát kegytlstesen teljesítette a komáromi ogybázk&xség. Az esztergomi feasilika kriptájából kiemelték az elhunyt preláíns érekoperséját és kocsin ksddsu útnak indították Ko mároaajvároiba. ahova estefáié érkezett. A koporsót a r. kát. templomban ravatalozták fel.

Szerdán délelőtt üna pélyes rékvi'met celebrált Surányi, komáromujvárosi pl bános, amelyen a tempíom zsúfolásig megtelt. A délelötti gyorssal érkeztek m g Bndapaatröí Baievtzky István és Ernst Sándor nemzetgyűlési képviselők, az elhunytnak veit képviselőtársai, Mátéffy Viktor esztergomi prépost plébános, nemzeigyülősi képviselő, Székely .János, Korodi Katona Gyala, dr. FrÜchtl Ede szerkesztő, Tnri Béla apát, főszerkesztő, dr. Taly Dezső

és többen, az esztergomi prépost káptalant dr. Mik« Lsjos Ügyész képviselte. A komáromi autonom egyházközség részéről dr. Major Imre apátplebános ment át p ipi segédletével, továbbá dr. Alapi Gyula egyházközségi elnök ét dr. Mihola F-r ^ue patroná'usi «Iddk.

A rekviem után dr. Majer Imre apátpiabános szentelte ba a holttestet és azután a koporsót budapesti barátai vitték ki a templomból a halottas koe-ira. A menet és nagy közönség a hídfőig kísérte a Kiváló főp sp koporsóját és ott. elváltak.

A komáromi hídfőnél százakra menő közönség vár kozott Kivonultak a Katolikus Legéayt-gylet, a Mári* kongregáció, á kömivas és áci ip*rta.rsulat zászlóik «lati, ott voltak kz irgalma« nőré-ek és iga sok volt hive. A hídon dr. Mezey Játos tisztifóorvos vizsgálta meg a koporsó , mily az előirt egészségügyi rendszabályoknak megfeleli. Eiutáa elindult a menet a Sz. András templomba, «hol felrava* taloz 4k Dr. M ijer apátplebános cstndis imát mondott és a kötöaság eloszlott.

A temetés holnap csütörtökön á. e. 9 órakor lesz a S*. András templomból. Erről a komáromi igyházközség a kővotkaző jzlentést ad a ki:

Komárom város r. kát. autonom-efyházköjség-; jelenti, hogy néhai, fetejihetetlen emlékű volt apátplabánosa, katolikus egyházunknak életében bátor és küidö harcosa, elveinek tántori h tatlau hü»é«ü és pá’daadó jellerasziiárd ■áru hirdetője, méltó-ága« és főtisztelendő Molnár János páp-i prelálui, az esztergomi szák sfő* áptalaa kanonok]«, egedi eimzates «pit, 1882—1903 években Komárom sz. kir. város pieoáno-a, voli msgyar országgyűlési képviselő, a katolikus autonómiai kongresszus képviselője stb., stb. fö di maradványait végrendeleti kívánságához képest a komáromi r. kát. temató kápolnájában helyezi örök nyugalomra. A nagy emlékű tőpap földi részei az esztergomi bazilika kriptájából, hol id istenesen pihentek, szerdán d. e. érkezünk Komárom-Ujvárosba, ott 10 órakor a pihbáni* temp ómban üanepiesen bssaeutelve, déli II érakor szállítják át Komáromba és a Sz. A id ás plsbáöis templombiu ravatalozzuk fel. A tem rés előtt csütörtökön, fabruár 28 áu d. e. 9 órakor ünnepélyes rekviem, utána pedig a temetés a Sz. András templomból. F*lké:jük Komarom összes katolikus egyesületeit, iatézménysit, katolikus közönségét, a megboldogult paptársait és tisztelőit, hogy egykori nagy emlékű lelkipásztora végső tisztességén teetttlotiteg és nagy számmal vegyenek részt. Adj Uram örök nyugbdalmat neki, és az örök világosság fáaynskedjék neki! Komárom, 1924 február 20-én. Dr. Alapi Gyula a r. kát. autonom egyházközség vil. elnöke. Dr. Majer Imre apátplebános, egyházi elnök.

Március !-én, azsssubaton a Dalegyas&lei Nádor-utcai helyiségében tánccal egybekötött xártkörü

farsangi dalestély!

Művészi műsorán férfikarok, énekszólók, szavalat és férfinégyes. Kezdete ette 9 érakor.

lám i Miliőim.

— 1984. febr. 24. —

A farsangi mulatságok zajos sorozatában is m-gíullgatást igényelt és szép közönséget vonzott az a kis hangverseny, melyet a városi zeneiskola vasárnap délután 6 órakor tartott az áll. polgári leányiskola rajztermében. A műsoron mind a zeneiskola haladottabb növendékei szerepeltek, akik közül egyik másik igazán meglepő készültséget és rátermettséget matatott, de mind valamennyien a zeneiskola tantestületének odaadó és hivatott működéséről győzték meg agy &z iskolaszék nagyszámban jelenlevő tagjait, mint a gyönyörködő közönséget, kik osztatlan lelkesültséggel, sok tapssal adtak kifejezést tetszésüknek. Ki kell emelni a növendékek sorában Szeles Erzsiké kedves játékát, ki úgy önálló darabjában, mint

kísérő zongora játékában helyesen oldotta meg feladatát. Vonzó jelenség volt a két PebromtU nővér, akik hegedű a és zongorán adtak elő ery átiratot az .Alvajáró" c. operából. Közben Döme János ügyes higedűjátéka bizonyította be, hogy az átőröklSdö, veleszületett hajlandóság és temptramimium az iskola szigora falai közt is megtalálja az utat a megnyilvánulásra, míg a kis Komlóé Dszsö határozott teh őségként nur atkozott bj, kinsk korához mórién igazán meghpő tiszta játéka és különösen jó vonókezelése máris tömör, biztos hangokat csal ki a hegedűből. Biztos na^y várakozást lehat fűíai ahhoz a figyelmes, komoly tör kvéshez, melynek minden jelét magán viseli a kis művész előadása. A fokról fokra emelkedő program kővetkező számait már igazi koncár« nívón állé zongoradarabok képezték. Kiss Edit különösen Faoik „Muzsikáló doboz“ e. zen képével aratott tetszést. Zsidek Margit igen értelmesen és kifejezően játszotta Síaventiagsn nehéz Capnco ét és egy szép bölcáődaifc. Jánossy Ilonka végül Gaál Ferencnek több ismert magyar népdalt fölhasználó magyar ábrándjával ért el méltó sikert s kkünő előadásával betetőzte a bajánlató haugver8.:ny értékét.

Az utoisó előtti számról külön kell megemléke n?. Ugyanis kaliamos meglepetésül, programon kívül Kiss Margit énekelte el Hűidéi Largéját és M-ndelsshannak egy dalát. N»gy haladásáról és komoly tanulásáról adott tanúságot ez az előadás, mely azt mutatja, hogy Km Margit szép hauganyaga mesteri tanító vez$>té*e alatt biztosan közeledik a teljes művészi kifejlődéshez. Kiss Mirgis nem dilettáns énekig többé, hanem alaposan készülő művésznövondék.

A legnagyobb elismerés hingján kell megemlékeznünk végül a zeneiskola kiváló tanerőiről, különösen K. Ledermayer Ilona igazgatónőről, aki nemesek mint a zongoratanszak felsőbb osztályainak vezetöjs exceiláife növendékeinek precíz előadásában, de e bemutató, vagy mondjuk beszámoló hangverseny rendezésével, családi gyásza közben is fáradkatlan és igazán érdemes munkát végzett, valamint Joo Istvánról, aki moggyőzött bennünket eddigi működésével arról, hogy nemcsak jó hegedűs, hanem jó tanitó is. A hangverseny befejezíekor dr. Kamrás József iskolaszéki elnök szép beszédben adott kifejezést az iskolaszék és s közönség hálás elismerésének és köszönetének.

Március Hí (siuMtoi) diáktól Ka.

(Vagy: Beszélgetés a rendezővel.)

így jár az ember, ha sokat látogat: egyezercsak őt msgát iä meglepi valaki. Mikor azonban a cserkészperanesnoK hozzám bejött, én nem jöttem zavarba s elhalmoztam annyi kérdéssel, ho^y goud volt rájuk telelnio. Barátságos beszélgetésünk során legtöbb szó a készülődd diákbálról esett. Az ekkor hallottakat ime itt adom, da retusálva, mert régen volt s kiment az eszemből, mint a tavalyi hó. Viszont a sok-sok benyomást ki tudná ellenőrizni ?

Először is megtudtam, hogy ezen a bálon a diákok is résztvehetnek. Kedves olvasóink ezen mosolyognak, hogy hiszen ez diákbái. Pedig ezen semmi navetni való nincs. Nemde sokszor a tyúk sem szégyeuli elismerni, hogy amit kiköltött, az kaesa. Úgy van itt is. Persze a rendező (szegényt mikor igy filozofáltam neki, olyanfele arcot csinált, mint az elitéit, akinek szabad választást engedtek az akasztás és nyakazás közt), mondom Szívós Donát tanár úr hevesen tiltakozott a kacsa-fogalom előrántása ellen s megmagyarázta, hogy elvégre ö csak örül annak, ha már eddig is annyi felnőtt jelentette be megjelenését a városból s a vidékről egyaránt. A fiúk csak büszkék arra, hogy már eddig is annyi érdeklődést a pártfogást tapasztaltak a diákság barátai részéről. Ezért hálából jó borról is gondoskodtak: tokajit és somlóit mérnek ki a cserkészek — majdnem ingyen pénzért 1 Ezekért a nívós borokért dr. Németh Ödön felelős, il). neki hálásak a diákok: 5 az, aki nemcsak jóindulatával, hanem önzetlen fáradozásával is támogatta a diákbál rendezését. (Bér tehát nem lesz, mert csak tokajit mérünk — mondaná a vizeskancsó józanságával okoskodó eserkösz. Sonka, hús és sütemény már eddig is rengeteg van!)