Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-02-16 / 21. szám
21. Klm. Szombat, 1984. fabruér 19* áss. EOHABOU LATOK p o í.v i T f re a J :iv .a f. ÉlsSastéi! á? «adbMdevik értékben* ÜBlytee le »Mikre pattal »zéíkSIöésaai í $g?á$6 évre 69 X, félévre 40 E, ■egfedévre 30 K. Míföldöa 160 K£. Egyes »nám ára s 80 fillér. II iÚÉti liÉIS Megszólalt és erősen szólnak a sípok, trombiták és a nagydobok a magyar ellenzéki politikai pártok ótátrafüredi gyűlésének határozatai ellen. Természetesen az irredenta és államellenesség vádjai röpködnek a levegőben, amihez már hozzáedződtünk öt esztendő alatt és már egyáltalán nem hat meg bennünket. Fájdalmasan esik a nacionalizmus tyúkszemének, ha a nemzeti kisebbségek időnként tényeket állapítanak meg és azok jogorvoslatát keresik. Ha ez a jogorvoslat itthon meg nem szerezhető, ha a kormány a nemzeti kisebbségek panaszait csak elraktározza, ne vegyék rossz néven tőlünk, ha a békeszerződések értelmében a .külföldhöz fordulunk és a népszövetség döntését provokáljuk. Megelégeltük a vándorbotot fogott magyarok nagy számát és természesen nem nyugszunk abba bele, hogy húsz, harminc, vagy hatvan év óta itt lakó dolgos emberek, azért mert magyarok, ne tekintessenek állampolgároknak. Azt sem lehet elviselni, hogy a magyar törvényeket átveszik a magyar törvénymagyarázat, bírói gyakorlat és jogszokás nélkül, és azokhoz soviniszta izü kommentárokat gyártanak. A sérlő iskolapolitika mértéke is betelt; a tanítókkal szlovák vizsgákat tétetnek, azután húsz, harminc évi szolgálat után egyszerűen szélnek eresztik őket, mivel nem állampolgárok. Ellenben ugyanakkor magyar tanítóképzésről nem gondoskodnak, hogy a magyar iskolákhoz a nacionalizmus eszközei, vagy a még ennél is rosszabb renegátok kerüljenek. Ha magyar iskolákhoz van jogunk, akkor magyar tanítókhoz is jogunk van; ebből a magyarság semmit lealkudni nem enged. A földbirtok politika is teljesen a magyar elem kiszorítására vezet. Ezt igy nem tűrhetjük tovább. A földhöz nekünk is jngiink van, jóval több, mint a légionáriusnak, mert mi ezer éve élünk itt ezen a földön. Ezeket az igazságokat nem lehet megcáfolni, mert igazságok. Csak elferdíteni és elcsavarni. Mert a mi igazaink a törvényeken és nemzetközi szerződéseken és az azoknál is erősebb természeti jogon alapszanak. A munkáspolitika is teljesen a sovinizmus vizein evez. Most már kinyílhat a szeme a jelszavakkal elkábitott magyar munkásságnak is és láthatja, mit várhat a nacionalista kormánytól, mely első sorban a maga embereit dédelgeti. A munkásság láthatja, hogy a kormánypaktumok mit érnek és politikai pártjaik milyen lejtőre vezették a munkásságot. A munkásáLAPITOTTA TUBA JÄ80S. Fffeswkatsfcd; OäAh üYÜLá ár. Szerkesztő: BABANYAY JÓZSEF ár. ság vegye észre, hogy ezek a támadások nemzetisége ellen intézteinek, a magyar munkás tehát ott keressen ez elien védelmet, ahova tartozik: nemzetiségénél. A békének nem mi vagyunk az akadályai: magyarok, hanem azok, akik bennünket, mint legyőzött ellenséget kezelnek é3 kegyeket osztogatnak jog helyett. = Füssy Kálmán Kürtön és Muzslán. Az Országos M gyár Kisgazda, Földmivcs és Kis iparos párk köz-zeriti.tb^D átló, népszerű képviselője Filssy Kálmán, folyó hó 10 én Kürtőn és Muzsiáü tartott beszámolót választóinak. Mindkét helyen nagyszámú párttag és váksztó jelent meg az ülés-keD, am gyeken Fü->sy Kálmán nemzeigy. képviselő nagyhatású fa*szédben foglalkozott a politikai helyzettel és azokkal a sérelmes kel, am iyek az itteni magyar ságot lépten nyomon érik. Meg emlékezett & magyarság képvis lőiaek a parlamentben foglalt munkássá'ól, mely rendkívül nagy nebésaé gekbe öifeö ik. Noha a n^gyarság megkérdezése nélkül került a köztársaságba, ami a kis népek szabadságának és függetlenségének ro vására történt, a hallgatóságot mégis törvénytiszteletre hívja fel, mert csak as, aki a tör vényeket tiszteletben tartja, követelheti a rajta elkövetett sérelmek orvoslását. Foglalkozik a kormánynak azzal az irányzatával, fimeiy a magyar kultúrának elnyomását célozza, a magyar tisztviselőket, dacára, hogy a törvényes fogadalmat és vizsgákat letették, a hivatalokból könyörtelenül elbocsátja és koldusbotot ad kezükbe. A kormányt támogató szociáldemokrata pártot a magyarság tömegei emiatt elhagyták, de a kormány a jóhiszemű magyarságot most azzal akarja megbontani, hogy gyanús múltú elemekből pártot szervez, mgly Csánki-Neumana vezetésével megmételyezni akarja a magyart. Reflektált Hodzsa Milán földművelésügyi miniszternek a Csallóköz magyarságának megbízhatatlanságáról tett nyilatkozatára s azt visszautauíssitva, arra kérte föl a magyarságot, hogy ne higyjen az ámitóknak és az árulóknak és hamis ígéreteknek no üljön fel. A beszédet a hallgatóság mindkét helyen nagy tetszéssel fogadta, = Magyarország ás Románia között a közeledésnek mind több ás többféle jele látható. Talán ezt a közeledést akarja elősegíteni a Budapesten megjelenő Rsvne de Hongrie, mely a dunai Európa politikai és gazdasági problémáival foglalkozik, aa Uj Magyarország címmel nagyérdekű cikket közöl legutóbbi számában. A Revue de Hongrie, iniutáa a Középeurópát fenyegető szláv veszedalmet vizsgálja és Románia viszonyát szövetségeseihez megvilágítja, arra a következtetóira jut, hogy Romániát és Magyarországot ma vagy holnap a szlávizmus tengere áraszthatja el. Ez a folyamat már nyolc évszázad óta árad keletről nyugatra s végül is diadalmaskodhatik. Románia érdeke tehát, mondja a francia nyelvű magyar folyóirat, hogy közeledjék Magyarországhoz, az egyetlenhez szomszédai közül, amely nem szláv, a mely épp oly elszigetelt és veszedelmes helyzetben van, mint Románia. Ezt a közeledést a lap különben is kikerülhetetlenek mondja, annál is inkább, mert arra mindkettő gyönge, hogy különküiön harcoljon a szláv veszedelem ellen. A közös küzdelem céljára pedig a Revue de Hongrie a két ország unióját ajánlja foederáciö formájában a két fővárossal. A továbbiakban a francia Reme Szerkesztő »ég ét kiadóhivatal: Nádor-e. 26,, hová agy * lap szeli era i részét illető közlemények,: a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak itb. küldeniük Kéziratokat nem adunk vissza. ispieii Makin! triton szói: ke&)»i (sitörtökSa ét Magyarország nagy területi és népességi veszteségéről és arról a türelmeaeógről ir, melyet a magyar á lam a nemzetiségek irányában tanusitett. Az Iüdepeudanoe Roumaine című bukaresti félhivatalos, mely a magyar folyóirat e cikkét ismerteti, tartózkodik minden kommentártól. = Hlinka nem kap útlevelet. A »Slovák« egyik száma vezetőhelyen hozza Hlinka András képviselő levelét, amelyben elpanaszolja, hogy utievélkérvényét a rózsahegyi járási főnök viszszautasitotta. Skycák járási főnök azzal okolja meg az elutasítást hogy H inka ellen lázitás miatt bűnvádi eljárás van folyamatban. Hlinka felháborodva ir személyi szabadságának erről az nj-bb korlátozásáról és leginkább azt fájlalja, hogy a végzést szlovák hivatalnok irta alá. Az állítólagos indokra azzal válaszol, hogy 1906 ban kétévi börtönbüntetés és 5000 korona pénzbüntetés volt kiszabva reá, mégis szabadon mozoghatott egész Európában. Hlinka képviselő bejelenti, hogy a végzés elien felebbezett, noha ennek sikertelenségéről előre is meg van győződve. Űj konferencia. —febr. 15. Európa konszolidáció ja csigalassu lépésekkel halad előre, tőt, ha a dolgok állását és a politikai helyzetet v-sszük szemügyre, szomorúan kell megállapítanánk, ho;y dacára a kölönbözö békeszerződéseknek, Európa úgy politikai, mint gazdasági tekintetben örökös válsággal kü'd s az a bizonyos „egyensúly*, mely a régi palitikuiok szótárában a béke főntartásáfc jslentette, 8Mmmir,épen sem tHd helyreállani. A viágháboru pusztításai következtében felhalmozódott romokat a legnagyobb erőfeszítés dacára sem sikerült eddig eltakarítani, a tönkrement erkölcsi és anyagi értékek pótlásár* a meglevő erők nem elégségesek, a világ képét átalakító sz-rzödések legkevésbé sem alkalmasak arra, hogy a normális élet bákeföltételeit biztosítsák. Népek és népek között ma is áthidalhatatlan mélységek tátonganak, ahelyett, hogy a kiengesztelődés érzését plántálták volna be a szivekbe, elkeseredéssel és elégedetlenséggel teltek meg a lelkek, amelyekben a bosszú és reváns gondolatának lobogó üszkét gyújtották meg. A helyzet sokkal kaotikusabb, sokkal ziláltabb, mint volt a háború előtt, sőt a világháború tartama alatt is világosabban lehetett a helyzetet megítélni, mint most. Az országok vezetőinek saját közvetlen tapasztalatuk alapján hamarosan ba kellett látni, hogy az uj Európa jövőjét nem biztosítják a szerződések, melyeket az elvakult gyűlölet és bosszú s az egyoldalú megítélés hozott létra. A nagy mü nem elégíti ki a követelményeket és végrehajtásuk szinte lehetetlennek bizonyult. Mit tehettek voina mást a hatalmak diplomatái, mint azt, hogy újabb és újabb alkalmat keressenek az örökös lázban égő Earőpa krónikussá vált betegségének orvoslására és az elkövetett hibák jóvátételére újabb és újabb tanácskozásokat tartottak. Az uj Európa első öt esztendeje a konferenciák sorozatából állott, de a történelem joggal fogja ezt & meddő konferenciák korszakának jelezni, mert azt tudjuk, hogy azok sok-sok beszéden kívül semmiféle reális eredménnyel nem végződtek. Most újra hangok hallatszanak egy európai konferencia összehívásáról, amelyet Macdonald, az angol munkáskormány premierje szándékozik tartani Earőpa többi hatalmainak képviselőivel. A konferencia szintén a béke«
