Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-02-16 / 21. szám
9. okW. «Komáromi Lapok« 1924, február W. «smédisek súlyos következményeivel kíván foglalkozni és a szanálási javaslatok gyökeres elintézését, Németország jévátételi kötelezettlégének szabályozását, a katonai ellenérzés és a Rnkrvidék demilitarizálását tttíi ki oéijánl. Németemig, mely Európa nyitott sebe, kell, bőgj vógre-valabára megszabaduljon attól a katasztrófától, melybe sodorták b ha a konferencia csak egyedül ezzel a kérdéssel foglalkozna, akkor is hasznos nmnkát végezne Európa érdekében. Mikor fog ez a konferencia összeülni, terminus szerint még nines meghatározva, de as égési világ érdeklődése irányul feléje, mert annyi csalódás után végre be kell következni valami eredménynek, amely, ha el nem is oszlatja végkép a látóhatár sötét felhőit, de ta Ián tisztább képet és jobban elbírható atmoszférát teremt az általános helyzet számára, öt év tapasztalata és meddősége kell, hogy végre jobb belátásra, nagyobb megértésre serkentse a hatalmakat, melyek saját népeik érdekeit akkor képviselik helyesen, ha az egész vilá-Son uralkodó elégedetlenséget kölcsönös bizalminál igyekeznek megszüntetni. Az új európai konferencia csak akkor fog eredményt elérni, ha az ideális béke szelleme lengi át tanácskozásait és ha nem ez a gondolat vezeti a hatalmak képviselőit, akkor senki sem számíthat arra, hogy Európa rendkívül súlyos helyzete megváltozzék s a megpróbáltatások gyászos korszakára a nyugalom és béke hajnala hasadjon. Az egész világ várja, hogy elérkezzék számára a megváltás, mely a kárhozatból végre kiszabadítja. A munkanélküliség és a munkanélküli segély. Komárom 1000 munkanélkülijéből 5 kap munkanélküli segélyt. — A nagyhangú szociális program a valóságban. — — Sőjat tudósítónktól. — Komárom, február 15. Utánajártunk a várod hivatalban, — még nem & szociális ügyosztályban, — hogyan áll » munkanélküliek ügye Komáromban. Igen érdekes adatokat tudtunk meg, amelyek a nyilvánosság elé kívánkoznak. Most, a tél közepén a komáromi munkanélküliek közül öten kapnak munkanélküli segélyt, de ezek se sokáig, mert a hat hónap, ameddig a segély jogcíme a törvény szerint jár, letelik és akkor a segély megszűnik. Ebben a városban, ahol a munkanélküliség nem olyan, mint másutt, hanem kivételes, mert az itteni munkás nem mehet sehova, ha Ködben. Álomutamon elindultam Szép csendesen, lassan előre, De — hej — a vágyam űzni kezdett; „Hahó 1 Fel, fel a hegytetőre“. Ahol csendülve zeng az ének, Ahol csak büszke sasok járnak. Hol kitárhatjuk ifjú lelkünk A tavaszi nap aranyának! Felérkeztem. De — jaj — nem úgy lett, Nem úgy lett minden, ahogy vártam. Ködbe hal itt a déli napfény S elvész a dal az éjszakában. Visszamennék, úgy visszamennék, De sehol egy ismerős lábnyom; Álomutam a köd befútta: Már nem találom, nem találom. Tichy Mária. Legénykérés. Irta: Tímár József. A konyhában javában főtt a vacsora egy fazékban — a szagáról Ítélve, sürü borsó lehetett — és János megállt a küszöbön. Megköszörülte a torkát, megcsoszogtatta • lábát, hogy odabent észrevegyék. özvegy Kopádyné észre is vette Jánost, ki is jött a szobából s legelsőbben is a fazekat húzta le a „lik“-ról. L ÍL— Kifogott, János? itt nem kap munkát, igy intézi az állami szociális bölcseség a munkanélküliség ügyét. A komáromi munkás Érsekújvárban már nem kall, mert ott csak szlovák munkásokat alkalmaznak, Magyarországra s m mehet, mert nincsen útlevele, tehát kénytelen itt nyomorogni a nagy télben. Egyik a munkásmozgalmakban, résztvevő vezető férfiú információja szerint Komáromban ezernél több munkanélküli van, akik a lehető legnagyobb nyomorban vannak. 1923. évben október hóban, 1923. évben január hóban folyósították a munkanélküli segélyeket, az idén erről semmi hang sem hallatszik. Szomorú doiog ez az antiszociális magatartási. a kormánynak a munkásokkal szemben. Ha & kormány segélyt nem akar adni a munkásság részére, mert állítólag meggyőződött ennek romboló hatásáról, akkor adjou munkát, sürgős közmunkát. Itt van az állami kikötő építkezési ügye, mely három év óta alszik és nem megy előre. Da van más építkezésre is terv. A város kétmillió értékű közmunkára dolgoztatott ki tervet és még 1923, nyarán felküldte a szociális minisztériumhoz. Azóta a terveknek semmi nyoma. Téli álmukat alusszák. így fe t a „szociális“ tevékenység a demokrata respublikában. Éuezö tömegek, szünetelő állami munka, a másik oldalon a hihetetlenül megnövekedett adóterhek, milit&rizmus és a bürokrácia molochja elnyelik a polgári munka és keveset legnagyobb részét. A háztulajdonos adóba adja összes házbérjöved símét és még bemeszt-ltetni is képtelen a házát. Az iparos visszaadja ipari jogát, a kereskedő kénysz*regy»zségat kénytelen kötni. A munkás éhezik: ez a helyzet tükörképe, a szociális tükörből. Steckenpferd-szappan a rég ismert liliomtejszappan jeggyel, marad, mint azelőtt azon nők kedvelt szappana, kik súlyt helyeznek a bőr ésszerű ápolására. Bevásárlásnál legyünk figyelemmel a „Steckenpferd* védjegyre, valamint a csomagolásnál „Bergmann Co-, Tetschen* aláírásra. Minden szak üzlet ben kapható. Ml — Igenis. — Hát csak üljön le, majd mindjárt adom a vacsorát. János azonban nem ült le. Egyenesen, mereven állt, mint a szálfa. Újból megköszörülte torkát. — Előbb mondanék valamit, asszonyság. — Hát csak mondja. — Holnap tizenötödike lesz. özvegy Kopádyné megrebbent. — No és? Az olyan nagy eset? — Hát az épenséggel nem olyan nagy eset, de hát a tizenötödikéről tudvalevő, hogy a felmondás ideje. Az asszony kiejtette kezéből a fedőt. — Csak nem akar felmondani, János? A legény dacosan, de halkan mondta: — De igen, fölmondok. Megköszönöm a szolgálatot, elsején elmegyek. Az asszony letilt a padkára, onnan meresztette szemét Jánosra, mintha nem hinné, hogy jól hallott. — Komolyan beszél, János ? — Komolyan. Az asszony még hallgatott egy darabig, aztán fölkelt, tányért, kanalat tett az asztalra és kitálalt. — Vacsorázzék — mondta sóhajtva és szomorúan bement a szobába. János leült az asztalhoz, kezébe vette a kanalat és enni kezdett. Hamar abbahagyta, nem ízlett az étel. Egyre az asszonya szomorúsága bántotta a lelkét, meg a sóhajtása, mely itt maradt és megkeserítette a vacsoráját. Fölkelt, kiment az istállóba és lefeküdt. özvegy Kopádyné újra sóhajtott egyet, A megsértett városbírák. Megint nem fogadták a tanács küldötteit a dohánybeváltóban. — Saját tudósítónktól, — Komárom, — febr. 15. A dohánybeváltó igazgatója igen nagy úr Iahet: mart lehat kihallgatást kapui a köztársaság elnökétől, a miniszterektől, — ha az ember igen szerencsés, — a pozsonyi teljhatalmútól is, zsupánokkal, járási főnökökkel lehet értekezni, — a tábornokokról nem is beszélünk, akik mind szives emberek, han^m a komáromi dohánybeváltó igazgatóságához nem lehet bajütni, hiába jelenti be magát valaki nála. Nem fogad. Így járt Komárom tanácsának küldöttsége is, ameiy Csizmazia Gjörgy városbiró vezetése alatt aem jutott oe szerdán a dohánybeváltó igazgatójához és csütörtökre maradt a látogatása. Az igazgató ur nem ért rá 158 elbocsátott munkás ügyéről tárgyalni. G.ütőríö&öii se volt szerencséje, mert a küldöttség öreg asszonyokkal találkozott az utón, tartanák a babonás emberek. Olt álltak szakadó esőben a „szt&roszták“ és a tanács két tagja. Ds most még a gyár udvarára se eresztették be őket. A direktor kiizeut, hogy nem fogadhat. A küldöttség visszament a városházára. Ilyen mostanában nem történt a városi elöljárósággal, de még a hahóra alatt se. Frigyes főherceg például elég nagy ur volt, de a városi tanácsot mindig fogadta, sőt fogadta egyszer az átutazó sziámi király is, sőt a perzsa sah öféuyessége, minden uralkodók királya és a Nap fia is leszalutált a gőzhajó fedélzetéről a város polgármesterének . . -A városi elöljáróság a szivére vette a dolgot Ó3 mint értesülünk: megírja a pénzügyminiszternek. Jói teszi. Hadd lássa a miniszter ur is, hogy a demokrácia hogyan fest a vidéken. Osizmazia szociá’demokrata sztaroszta már tisztában van vele. Gáborelc sztaroszcaheiyattes csak kezd vele tisztába jönni és belejön a demokráciába, ha egyszer-kétszer nem fogadja a teljhatalma dohánybeváltó direktórium. Jelmez ruhákhoz divatlapok kaphatók Spitzer Sándor könyv- és papirkereskedésében Komárom, Nádor-utca 29. sz. Több évi gyakorlattal bíró hivatalnoknö állast keres. — Cím a kiadóban. Imikor a szobába lépett. Az Eszter ott ült a sarokban és varrt. — Miért sóhajt, édesanyám ? Kopádyné csak ennyit tudott mondani: — A János I — Mi lelte a Jánost? — Felmondott. Eszter elejtette a varrást. — Elmegy? — El akar. — Ne eresszük! — Hát beszélj vele! — Én beszéljek vele? — csudálkozott Eszter. — Nekem nem illik 1 — Bánom is én — illik, vagy nem illik. Hát mire vársz? Látod, hogy az nem meri Beszélj hát vele te! — Beszéljen édesanyám ! Kopádyné boszus lett. — Ejh, mikor engem elvett az apád, nem az anyámat kértem meg, hogy beszéljen helyettem ! — De hátha János nem is akai elvenni ? — aggodalmaskodott Eszter. — A te dolgod, hogy megtudd tőle! Eszter félretette a varrást, tétovázott egy darabig. — Hát kimenjek? Az anyja bólintott. — Igazán kimenjek ? Az anyja boszus lett. —* Ej, bánom is énl Eszter fölállt, babrált egy kicsit a hajával, aztán lábujhegyen kiosont a szobából. János csendesen aludt az istállóban. Egyik karját a feje alá tette, úgy aludt.
