Komáromi Lapok, 1923. július-szeptember (44. évfolyam, 79-117. szám)
1923-08-04 / 93. szám
2 oldal. „Komáromi Lapot 1923. augusztus 4. Nyílt levél Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar közönségéhez. Súlyos betegségem gátol abban, hogy a mostani politikai küzdelemben részt vehessek és azért fordulok ezen az utón Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar közönségéhez. A köztársaság kötelékében immár az 5 -dik évet töltjük s ha visszapillantunk erre az időre, megállapíthatjuk, hogy különösen Szlovenszkó, még inkább Ruszinszkó állami berendezkedése az alkotmányos és demokratikus berendezkedéstől igen távol áll és még mindig a forradalmi, vagy amint mondják, átmeneti, ideiglenes jellegű. Az állami élet irányitói szerint azért van szükség erre az ideiglenességre, mert az nj állam felépítése csak ngy következhetik be, ha a kormányzás gátat tud vetni a konsolidádáció munkáját akadályozó kilengéseknek. A valóságban pedig azért kell még ma is fenntartani az átmeneti állapotot, hogy a cseh szlovák nemzeti állameszme megerősödjék és eltüntesse a valójában nemzetiségi államjelleget. Fölösleges beszélnem arról, hogy a köztársaság lakósságáuak nemzeti megoszlása annyira sokféle, hogy a valódi demokrácián felépült kormányzás semmi esetre sem eredményezné azt a végkövetkeztetést, mely szerint az állam nemzeteit fel kell osztani vezető vagy uralkodó és vezetett vagy uralt nemzetekre. Még a parlament összetétele sem matatja azt a képet, amelynek jegyében az állam születése történt és kormányzás azóta is folyik, dacára annak, hogy a mai nemzetgyűlés egyáltalán nem felel meg a lakósság politikai meggyőződésének, hiszen mindenki tisztában van azzal, milyen körülmények között folytak le az 1920. évi választások. Ezenkívül a mai nemzetgyűlés czonka is, amennyiben a köztársaság egyes részei ma sem küldték be képviselőiket, pedig ezekben a részekben köztudomás szerint az ellenzéki pártok vannak túlsúlyban. És mégis oly kevés a többsége a kormánynak, s annyira ellentétes pártok alkotják, hogy nem csoda, ha egyike a legnagyobb cseh fejeknek, Kramár dr., a köztársaság első miniszterelnöke, a parlament nélküli kormányzás eshetőségére gondol. Ebből az ideiglenes á'lapotból egy lépést jelentene az alkotmányosság felé a községi választások megejtése. Úgy látszik, a kormány már véglegesen elhatározta ezt és további halasztás nem fog bekövetkezni. Abból az agitációból, melyet a kormánytámogató pártok folytatnak, egyenlőre különösen a magyar lakosság körében, ez következik. Az pedig, hogy a kormányhoz közel álló szlovák politikusok úgy nyilatkoznak, hogy a községi választásoknak semmi politikai következménye nem lesz és hogy tulajdonképen nem a politikai pártok mérkőzéséről van szó, — viszont arra mutat, hogy nem reménykednek a nemzetgyűlési pártarány fenntartásában sem. Véleményem szerint a községi választások, ha belölök a következtetéseket le sem vonják, mégis befolyást fognak gyakorolni a politika alakulására. Feltétlenül meg fogják mutatni az egyes pártok erejét és különösen Szlovenszkót illetően, ahol a kormány és ellenzéki pártok között az államjogi ellentét áll előtérben, nagy jelentőséget kell tulajdonítani annak, vájjon a szavazók többsége az autonomista, vagy a jelenlegi kormány pártjaira esik e. Ezek a választások normális lefolyásuk esetén választ fognak adni arra a sokat vitatott kérdésre, kívánja-e Szlovenszkó népe az autonómiát, vagy s*m! Meggyőződésem szerint & szavazatok többsége az autonómia mellett fog dönteni, akkor pedig ez a kérdés immár nem egy kisebbség programmja, vagy jelszava, de a lakosság lelkében gyökeredző óbaj és minden alkotmányos érzületű emberben annak a felfogásnak kell győzedelmeskednie, hogy ezzel a kívánsággal í zámolnia kell és igy talán a centralista struccpolitikát is jobb belátásra fogja birni. A magyarságnak pártomban csoportosult része az autonómiát jó ideig nem tekintette oly jelentősnek a magyarság élete és nemzeti kisebbségi jogai szempontjából. Történt ez kü Ionoson azért, mert sok esetben megállapítottuk, hogy jogos kívánságainkat a szabadabb szfllen'ű prágai felfogás inkább honorálni látszott és mert — megvallom — bizonyos bizalmatlansággal néztük az autonómiát hordozó Hlinka-párt szereplését. Prága szabadelvüsége a szlovenszkói viszonyokra nem nyert alkalmazást és általában minden szlovenszkói kérdés egész más szellemben kezeltetett, mint a csehországi I Ez a feltevés tehát nem vo't jogosult. A Hlinka-párt iránti bizalmatlanság csirája ugyan még él mibennÜDk, bár a párt ma több következetességgel áll programmja mellett, nacionalizmusa még sem kecsegtet valami nagy reménységgel a magyar kisebbség helyzete szempontjából. De mi hisszük, hogy megtudjuk érteni egymást, még azokkal a komoly szlovák vezetőkkel is, akik még a centralizmus vizein eveznek, hiszen rá is vagyunk kényszerítve, ezer esztendeje lakunk egymás mellett és ezután sem fogunk elköltözhetni a világ két végére. Döntően hatott politikánkra a felismerése annak, hogy Szlovenszkó gazdasági pusztulása küszöbön áll, ha minden gazdasági önkormányzat nélkül ki van szolgáltatva a sokkal erősebb, fejlettebb és az állam földrajzi fák ése, valamint a kormány gazdasági politikája folytán sokkal jobb viszonyok között élő csehországi ipar, kereskedelem és mezőgazdaságnak. Iparunk, kereskedelmünk és mezőgazda- 1 Ságunk védelemre szorul, oly védelemre, melyet hathatósan csak a gazdasági önkormáuyza biztosit. Minden kétségen felül áll, hogy a krízis, mely közvetlenül a valuta emelkedéséből folyik, egyébként a kormány helytelen gazdasági és külpolitikája miatt van, állandósul, újra meg újra jelentkezik. Megismétlődnek az ezzel járó jelenségek, első sorban Szlovenszkó területén, azokból az okokból, melyeket már említettem és azért, mert gazdasági életünk C3ak olyan arányban viseli a közterheket, mint a csehországi és távol esvén a piacoktól, sokszorosa kell szenvednie az amúgy is magas vasúti tarifa miatt. A községi választásokat tehát mégis úgy kell tekintenünk, mint a lakosság politikai megnyilatkozását, — elsősorban arról: kivánja-e az autonómiát, vagy sem ? És mintán ez a kérdés ma már, főleg gazdasági szempontból nagy jelentőségű, a községi választások egyszersmind próbára teszik a lakosság politikai érettségét. Vájjon felismeri-e igazi érdekeit, vájjon mag tudja e állapítani, hogy az autonómia, mily nagy fontossága életérdeke a szocialista munkásságnak éppen úgy, mint a kapitalizmus alapján álló osztályoknak. Az egész magyar intelligenciának kötelessége népünk felvilágosítása, nehogy ismét azzal vádoltassuuk. amivel a képviselő választás után: „Nem voltunk felvilágosítva, nem tudtuk, mit tegyünk!“ ígéretek, káromlások és rágalmak, személyeskedő támadások hallatlan tömege dolgozik itt az értelem ellan; és mert a magyar nép átment egynéhány ilyen iskolán, hiszem elég józanságot fog tauusitaui annak megítélésében, hova, mely pártban adja le szavazatát, ha saját boldogulását akarja, mégis kell, hogy mindazok, akik az értelmiséget képviselik, részt vegyenek a tájékoztató munkában. Még mai is vannak, akik az uj államalakulattal szemben a negáció álláspontjára helyezkednek, vagy az irredentizmust tartják az egyedüli politikai eszköznek. Ezen ugyan nem csodálkozom, de kénytelen vagyok kijelenteni, hogy meggyőződésem szerint az egyedüli lehetséges és helyes politika ma a békeszerződések által teremtett helyzetbe való beilleszkedés és aki a negáció álláspontjára helyezkedik, vagy az irredentizmus tetszetős zászlaja alatt akarja megvívni a politikai küzdelmet, akár a határon innen, akár azon tnl, az a magyar nemzetnek nem barátja, de ellensége. Csak a tények komoly mérlegelése vezethet az egyedül lehetséges, okos politikához. Ezért kell gyakorlati munkát végeznie mindenkinek, aki magát a magyar nemzeti kisebbséghez tartozónak tartja és a sorsdöntő választások alatt cselekednie. A csehszlovákiai magyarság politikája nem lehet egyéb, mint a nemzeti kisebbségi I jogok teljes és az ezek biztosítására létesített Í nemzetközi szerződések intenciója értelmében való végrehajtásának kiküzdése. Ez legyen a súlypont a belpolitikában. Külpolitikában pedig a szomszédos államokkal való, és elsősorban a csehszlovák és magyar államok közötti jóviszony legyen programmunk vezető elve. És amikor azt követeljük, hogy a két állam az összes gazdasági és politikai kérdésekben megegyezésre lépjen, egyszersmind erélyes állást foglalunk az ellen a felfogás ellen, mely a cseh kormánysajtóban látott napvilágot és a magyar állam belpolitikájában történő változáshoz köti bizonyos kérdések tárgyalásának lehetőségét is. Aki ilyen eszközöket használ, az a közeledést nem szolgálja őszintéu és kétségtelen bizonyságát adja annak, hogy a katonai és diplomáciai hatalmaskodás erejével akarja biztosítani uralmát Közápeurópa felett. A szuronyokon nyugvó béke pedig, — töméntelen példáuk van rá, — nem alkalmas a tartós nyugalom biztosítására. Minekünk mindegy, milyen államformában és kik azok, akik Magyarország kormányát kezükben tartják, csak magyarok legyenek és szolgálják a nemzetet. Egy állampolitika is csak akkor nevezhető okosnak, ha tiszteletben tartja szomszédai függetlenségét, csak ez vezethet a nagy kérdések helyes és kívánatos megoldásához. Pártom, az Országos Magyar Kisgazda, Földmives és Kisiparos Párt a szövetkezett ellenzéki pártokkal együtt megy a választási küzdelembe. Bár mindenütt külön jelölő listákat állít fel, nagy súlyt helyez a keresztény szocialista, szepesi német párt és magyar jogpártokkal való barátságos viszonyra és azokkal kooperálni kíván. Nagy szükségét látom annak, hogy az ellenzéki pártok szövetsége, mely Petrogally Oszkár kezdeményezésére jött létre, kimélyittessék, hogy az elkövetkező nemzetgyűlési választások teljesen egységes frontot találjanak. A legnehezebb kérdés ennek megalkotásánál az, milyen arányban állítsanak az egyes pártok jelölteket. A községi választások megfogják mutatni a pártok erejét és alkalmasak lesznek ilyenformán arra, hogy ezt a kérdést is megoldják. Pártom a választási küzdelembe közismert programmjával megy, m-lyböl ez alkalommal néhány gazdasági vonatkozású kérdést emelek ki, miután a jelenlegi viszonyok között a nemzet fenntartása a lakosság megnyugtatása, teherbíró képessége és általában a konszolidáció ezeknek mikénti megoldásától függ. Ezek: A hadiköle-ön teljes értékben való beváltása és a vagyoudézsma fizetésére való felhasználhatása. A bolseviki és hadikárok megtérítése. A vagyonszaporulati adó eltörlése, oly esetekben, amikor a vagyon nagyobb része föld és házbirtokból áll, és a vagyonállagban növekedés nem á'lott be teljesen, egyébként minimumra leszállítandó. A vagyondézsma eddigelé igazságosabb és arányosabb leszállítása, a vagyonérték óriási csökkenésének figyelembevétele a becslésnél. A valuta emelkedése érdekében hozott rendszabályok megszüntetése s a jelenlegi árfolyamon alul a vásárlási értéknek megfelelő magasságban való stabilizálása. A vasúti tarifa és szénádé leszállítása. A boritaladó, mely a bortelmelést maholnap lehetetlenné teszi, mérséklendő és kérésztülvieudő az általános adóreform, mely a föld egyoldalú megadóztatása helyett a különböző természetű vagyonok és keresetek arányos megterhelését célozza. Az agrárvámok behozatala. Ennél a kérdésnél meg kell jegyeznun, hogy pártunk a szabad világkereskedelem álláspontján áll, ami annyit j-lent, hogy a világ bármely részéből megvehetjük szükségleteinket és a határokon keresztül szabadon szállíthatjuk termelvényeinket. Tisztában vagyunk azzal, hogy a jeleni gi államközi rendben ez keresztül nem vihető, de mint végsó célunkat, fönntartják. Az agrárvámok beüozatalát kivánjuk azért, hogy amint a közgazdaság egyéb ág*i védelemben részesittetnek, a mezőgazdaság is védelemben részesüljön, ahelyett, hogy minden vedelem nélkül ki legyen szolgáltatva a korlátlan behozatalaik. A földoirtokreform végrehajtását úgy, hogy a mezőgazdasági termelés emelkedése, fenntartása és folytonossága biztosittassék és ne legyen
