Komáromi Lapok, 1923. július-szeptember (44. évfolyam, 79-117. szám)
1923-07-26 / 89. szám
1923. julius 26. „Komáromi Lapok,® 3. oldal. ismerik el, amelyek a vámhatártól tiz kilo* méternél nem fekszenek távolabb. Ahol a helyi viszonyok megkövetelik, ez a terület tizenöt kilométerig kibövithető. A határkerület állandó lakosai részére, akikn3k hivatásuknál vagy foglalkozásuknál fogva a határt egy vagy több izb&n kell átlépni, a határátlépés megkönnyítése végett határszéli úti igazolványok állíthatók ki. Ezeket az igazolványokat az illetékes első fokú közigazgatási (rendőri) hatóságok állítják ki. Kimondja a rendelet, hogy azért, mert a határt átszel, vagy kettéválaszt egy földbirtokot, vagy más fekvöséget, a gazdaság zavartalan továbbvezetését nem szabad megnehazi teni, vagy megakadályozni. A mezei vagy erdei munka végzéséhez szükséges állatokat és eszközöket, a szükséges vetömagvat és a meg munkált földbirtokokon nyert mezőgazdasági állattenyésztési, erdészeti s egyéb termékeket vám- és illetékmentesen lehet átszállítani a határon a megállapított ellenőrzési föltéte lekkel. Intézkedik a rendelet, hogy a h&tárfor. galom ellenőrzésére hivatott közegek éber figyelemmel Őrködjenek, hogy a könnyítéseket csempészésre, vagy a vámjövedéki szabályok egyéb kijátszására, úgyszintén belépésre nem jogosított embereknek az ország belső területére való behatolására föl ne használják. E rendelettel egyidöbeu a földmivelésügyi miniszter az élelmiszercsempészés meggátlása érdekében még egy intézkedést tett. Elrendeli a miniszter — mivel Magyarország és a külföld között rendes útlevéllel közlekedők havonta csak egyszer vihetnek magukkal húsz kiíogr. élelmiszert — vámvizsgálat alkalmával az útlevélbe feljégyzendő az a körülmény, hogy az utas ezt az élelmiszert magával vitte. Ki okozta a laiyai bolseiiiiait ? A véres világháború vesztett országai mind Wilson amerikai elnököt okozták az őket ért katasztrófájukért, mert hiszea, ha Wilson nem avatkozik a háborúba, annak kimenetele lett volna az igazi világbéka, nem lett volna se győző, se legyőzött. A végső kimerülés meghozta volna a sebeket gyógyító, kölcsönösen megbocsátó világbékét és a viiágbékéket nem a győzelmi mámorban élő győzők bosszúja diktálta volna. Ezt mi már belátta maga Wilson és egész Amerika és ha előre sejtették volna a mai békét, hát nincs hatalom, amely Amerikát a háborúba ugrasssa, éppen úgy, mint Olaszország is százszor megbánta már, hogy a szlávizmus erejét növelő világhatalomba belehagyta rnsigát ugratni. Most már Olaszország is, Amerika is helyre akarnak egyetmást hozni. Wilson elnök a maga tisztázására pedig emlékiratokat ad ki, amelyek kétségkívül sok érdekes dolgot mondanak el, Paul List lipcsei könyvkiadó vállalatának kiadásában e napokban jel nt mag német nyelven is „Woodrow Wilson: Emlékiratok és okiratok a versaillesi szerződéshez“ cimü hatalmas munkának második kötete, amelyet R. St. Bakernek, az Uaio volt elnöke politikai dolgozó társának és meghitt barátjának köszönhet a politikai irodalom. Ez a kötet újból megerősít beunüuket abban a nézetünkben, amit az első kötet olvasása közben leszűrtünk. Wilson becsületes, jó szándékokkal jött Európába, d9 hiányzott belőle az energia, hogy szándékait valóra váltsa. Mindez persze semmit sem von le az emlékiraíoknak értékéből és évdékességéből. Megismerhetjük általuk a versaillesi békeparancsok hátterét és kulisszatitkait, valamint azokat a rugókat, amelyeknek egymásbakapcsolódása Európa mai szomorú helyzetét előidézte. Bepillantást nyerünk a boszorkánykonyhába, melyben Európa békétleu békéjét főzték és baleiátunk a versaillesi po'itikusok lelkének nem egy eddig elrejtett zugába. A kép, amit igy nyerünk, nem valami gyö nyörködtető, mart kitűnik belőle, hogy kevés bölcseség és még kevesebb lelkiismeretesség vezette azokat a férfiakat, akik elevenek és holtak fölött Ítéltek Parisban. A kötetben van egy rész, amely bennünket igen közelről érdekel. Baker elmondja, hogy a béketárgyalások során, mikor már nyilvánvaló volt a francia militarista álláspont kérlelhetetlensége, Büss tábornok elkeseridetsen a kővetkezőket mondotta: — Magyarországot a bolsevizmusba tulajdonképen a francia militarizmus döntötte, i Ezúton akart a francia militarizmus magáuak | szabad kezet biztosítani katonai akciókban és f katonai egyezségek kikényszerítésében. Csak $ igen kevesen tudják, mily közel állott egész | Európa abban az időben ahhoz, hogy még egy jj borzasztó háborúba keveredjék. Bakernek ez a leleplezése különös vilá- ( gosságba kerül, ha visszaemlékezünk arra, j hogy Vyx alezredes volt az, aki a kommün kitörése előtt néhány nappal megjelent Károlyi Mihály előtt és azt mondotta, hogy a demarkációs vonalak politikai határok lesznek. Emlékezetes, Károlyi Mihályt ép ez késztette arra, hogy átadja a hatalmat Kun Bélának, akinek készülődéseiről és terveiről Vyx alezredesnek tudnia kellett. S ugyancsak a franciák voltak azok, akik Szegeden megakadályozták a nemzeti hadsereget abban, hogy a vörös hadsereg ellen induljon. Van azonban Baker könyvének más igen érdekes mondanivalója is. — Teljesen haszontalan volt — Írja például a többi között — a Clémenc9anval való vitatkozás. — Hí valamilyen disputa fejlődött ki, amelynek logikus argumentumait képtelen volt megcáfolni, akkor egyszerűen ebba & formulába menekült: „Franciaország biztonsága kívánja, hogy ezt vagy azt megkapjuk. Ha nem kapjuk meg, akkor elvesztettnek tekinthetjük a háborút“. Ilyenkor Wilson mindig kétségbeesetten jegyezte meg: — Egy óra hosszáig küzködiink, hogy CSémenceaut valamiről meggyőzzük, s vele valamilyen megegyezésre jussunk. Amikor pádig visszatérünk az eredeti kérdésre, akkor azt látjuk, hogy Clémancaau ugyanazon a ponton ál!, ahol azelőtt állott. ügy látszott, mintha az öreg tigris iukább az egész világot összeomlasztaná, semhogy az ö úgynevezett, biztosítékai közül akárcsak egyetlenegyet is elejtene. Wilsoa nem akarta Clémeneeau követeléseit elfogadni, mert az volt a meggyőződése, hogy e követelések teljesen felborítanák az amerikai bék^gondolatokat s mindazokat az egyezségeket, amelyeket a fegyverszüuetkor kötöttek. Másrészről azonban Cíémeuceau szintén nem volt hajlandó az elnök programját és biztosítékát elfogadni. Nem volt köíös platform, mindegyikünk más és más szempontból nézte a problémát. Az egyik azt mondotta : a békének katonai hatalmon kell nyugodni; a másik azt állította, hogy morális szankciókon, kölcsönös biztosítékokon és tartós magegyezésen kell nyugodni, Lloyd George eleinte ide-oda ingadozott, de úgy március vége feló kinyíltak a szemei. Ebben az időben memorandumot köröztetett a békedelegáció tagjai között. Ebben fejtette ki gondolatait az eddigi tárgyalások menetéről. C émenceau szóbahozta ezt a memorandumot és kesernyésen megtámadta az angol miniszterelnököt. Da Lloyd George sem maradt adós és élesen vágott vissza. Felsorolta, mi mindent biztosit Franciaországnak a béketörvezet: — A német kolóniákat, Sál-iát, jóvátételt, Eizász-Lotharingiát, e tartományok vasgyárat és kálibányáit, a némát hadihajók egy részót, Németországot tökéletesen lefegyverzik, ezsnfelül pedig még Anglia és Amerika biztosítja a területek sérthetetlenségét. Mindezt úgy állítja oda Clémenceau, rnimhi ez csak olyan tengeri népeket érdekelhetne, akiknek nem kell az inváziótól fóiniök. Ami iránt Franciaország leglázasabban érdeklődik, az az, hogy a német Dmzigot odaadják Lengyelországnak. Ilyen tónusban folytatta tovább Lioyd George, végűi pádig ezzel fejezte be vágásait: — Eddig abban az illúzióban éltem, hogy Franciaország némi súlyt vet gyarmatokra, hajókra, jóvátételre, lefegyverzésre, Siiriára és a britt biztosítékra, amely a francia föld sérthetetlenségét garantálja, ügy látszik, tévedtem. No, de lesz majd gondom rá, hogy ezt a tévedést többé el ne kövessem. Igen érdekes Baker könyvének az a része is, am -ly Focit marsainak azt a memorandumát közli, amely a Rajnát a német országok nyugati katonai vonalává akarja megtanul Franciaország tért akart foglalni a Rtjuá'.á1, hogy Németországot a gazdag és népig rajnai tartományok elszakitásával gazdaságilag és politikailag gyöngítse. Fock nem követelte ezeknek a területeknek aunektálását, mindazonáltal az aunaktálás burkolt formája volt, amikor azt kivánta, hogy a Rajnánál uj autonóm állami alakulatokat teremtsenek és ezeket a Rijnától nyugatra fekvő államokkal egységes vámterületté foglalják össze. Franciaország politikája ma is azokban az irányokban mozog, amelyeket Fochnak ez a memoranduma megjelölt. Dorten és Smeets támogatása és a Mschhaus-pör ezt bizonyítja. Szeri). isstaMI és ip lelkészek tanácskozása Budapesten a nemzeti kiselségek stnírül.1 A „Nemzetközi Jóbarátság Világszövetsége* nemrég általános akciót indított abban az irányban, hogy a leginkább elnyomott nemzeteknek a békeszerződések által idegen területre jutott tagjait helyszini kiszállások után hallgassa meg s a jogos panaszokat orvosolja. Az első ilyen tanácskozás most két hete Újvidéken játszódott le, ahol az angolokon és a szerbeken kívül románok és magyarok vettek részt. Most viszont a kisebbségek ügyét Budapesten vették fel, ezúttal a szlovenszkói magyarság sérelmeinek tárgyalására. A konferencia a Rádayutcai lelkészképző akadémia dísztermében kezdődött s ezen megjelentek többek között Sir Dickinson, a Nemzetközi Jóbaráiság Világszövetségének tiszteletbeli főtitkára és Ramsay szervezőtitkár az angolok részéről, Zilka prágai theológiai dékáni Knorrek trautenaui és Rnppeedt Fedőn zilina, lelkészek, továbbá Prohászka titkár. Ott volt még Zubkovics György görögkeleti szerb püspök, magyar részről pádig Ravasz László és Raffay Sándor püspök, Boór Elek, Józan Miklós, György Endre, Szeberényi Lajos, Kaas Albert báró és nagyszáma közönség. A Világszövetség magyar csoportja nevében Raffay Sándor üdvözölte az egyb gyülteket és megállapította, hogy rendkívüli fontosságot tulajdonit a csehszlovákokkal való tárgyalásoknak, amelyeknek megtartására most nyiük elösáör alkalom a nagy félreértések után. Dickinson feszült figyelemtől kisérve válaszolt. Szeretetteljes szavakkal állapítja meg, hogy Budapesten szép szám nál talált készséges munkatársakra a nemzeiközi jóbarátság eszméjének építésében. Egész Európa, úgymond az iméut operált beteg súlyos állapotában vau. Síjnos, hogy még csak gyakorlott mütőorvosok sem végezték ezt az operációt s igy a kontinensnek most nagyon gondos ápolásra van szüksége, hogy egyáltalában lábraátlhasson. Ám nsm egyszerű megnyugtatásról van szó, hanem a határozott gyógyítás eszközeit kell igénybe venni. A népek boldogsága érdekében nagyon kevesen munkálkodnak, sajtó és politikusok egyaránt inkább izgatják, mint jobb útra irányítják a nemzeteket. Ez pedig nincsen igy jól. A nemesebb belátás, hála Istennek, világszerte jelentkezni kezd. Ideszámítja Diekiuson azt a tényt, hogy a legutóbbi koppenhágai és zürichi világértekezletek, valamint maga a pápa is a békülékenysóg érdekében szállott sikra. Reméli, hogy a Csehszlovákia területén működő felekezetek sérelmeinek eloszlatásával is célt szolgálják. Dickinson után Ramsay szólott és kiemelte hogy a kereszténységnek elő! kell járnia a béke müvének megteremtésében. És elöl is jár. A franciaországi világszövetségi bizottság legutóbbi szózatában elitéli azt az erőszakosságot, amelyet hazájának kormánya idegenekkel szembúi- igénybe vesz. Nem lehat egyetlen civilizált országot sem a másiknak uralma alá hajtani. Vé;üt Zilka cseh professzor beszélt és igen megnyerő modorban jelentette ki készségét arra, hogy a csehek — ahogy magát Zilka kifejezte — a gyakorlati kereszténység mezőire lépjenek.
