Komáromi Lapok, 1923. július-szeptember (44. évfolyam, 79-117. szám)
1923-07-26 / 89. szám
4. oldal. »Komáromi Lapok« 1928. julius 26. Kétségtelennek tartja, hogy a kereszténység barátai kezet tudnak nyújtani egymásnak az országok határai fölött is. Szívesen hívja mag a magyarokat, hogy a most megkezdett tanács kozásokat csehszlovák földön folytassák. VÍZUMOT útlevelekre és mindenféle útlevélügyet meg bizhatóan, 24 óra alatt intéz el a „Hilfsverein derjüd. Hochschüler aus der Slovakei.M 883 Praha L, Postfach 620. Közbenjárás! díj vízumonként 15 korona. A hatvanéves Dalegyesület. A Komáromi Dalegyesület történetéből. Irta Fülöp Zsigmond. Sándor Miklósnak legfőbb érdeme a Dalárdakertnek az egyesület részére való végleges megszerzése, amit valóban igen szerencsés kézzel hajtott végre. A kert szerződése 1881. ápril 24-én lejárt és már az előző évben foglalkoztak azzal a gondolattal, hogy a kertet a Dalegyesület számára megveszik. Annyi pénze nem lévén az egyesületnek, amennyi szükséges lett volna, az ötletes elnök a város akkori társaséletének legügyesebb és legkedveltebb hölgyeiből és férfiaiból egy műkedvelő gárdát szervezett, amellyel a „kert alap“ javára előadássorozatot rendezett. 12 előadásra bérletet nyitottak a az 1880/81-iki téli szezonban tartották meg az előadásokat. Az első előadást 1880. december 21-én tartották a Nérei-féle nagyteremben felállított színpadon a közönség nagy tetszése mellett. Összesen kilencszer léptek fel a derék műkedvelők, kik egy-egy estén rendszerint két egyfelvonásos darabot adtak elő s ez előadásokat tánc követte. A műkedvelő gárda műsorán a következő darabok szerepeltek : A közügyek, Nyolcadik pont, Rablógyilkos, A váróteremben, Miért nem házasodik meg a sógor?, Az órás kalapja, Apró félreértések, Dicsőség bajjal jár, Kukíiprédikációk stb. Fáradozásukat igen szép erkölcsi és anyagi eredmény kísérte. A közönség minden előadáson tömegesen résztvett és meleg elismeréssel adózott az ügyes szereplőknek. Az előadásokból 1191 frt tiszta maradvány jutott a kertalapra, ami a vételnél tekintélyes összeget jelentett. Hogy Sándor Miklós milyen derekas munkát végzett a társaság megszervezésével és együtttartásával, azt csak azok tudják kellőképen méltányolni, kiknek ilyen előadások létrehozásán alkalmuk volt már tevékenykedni. Az egyesület hálával eltelve adott elismerésének kifejezést ezért a szép munkáért és az 1881. március 6-án megtartott közgyűlés Molnár Ádám t. elnök indítványára a kiváló szervezőnek, valamint a jeles gárda tagjainak jótékonycélu és kulturális tevékenységéért meleghangú köszönetét szavazott. Az egyesület érdekében eredménydús buzgósággal közreműködő höl gyek és urak a következők voltak: Balkay Adolf rendező, Ányos Lajos súgó, Sándor Miklósné, Pogrányi Józsefné,- Tóth Lajosné, Galba Károlyné, Tuba Jánosné, Térfi Nándorné, Bojtos Piroska, Hametmayer Mariska, Hermann Zseni, Molnár Anna, Mindszenti Mariska, Nemessreghy Ilona, Lehóczky Gizella, Lövy Karolin, Terényi Irma, Egresy Lajos, Galba Károly, Farkas Géza, Kacz Lajos, Kálniczky János, Kürthy Lajos, Labek Kálmán, Skóday László, Szarka György, Szilágyi Árpád, Térfi Nándor, Térfi Ödön, Tóth Lajos és Zámbó Gyula. A műkedvelői előadásokból befolyt öszszeg elégséges alapot szolgáltatott arra, hogy a kert megvétele iránt a komoly tárgyalások meginduljanak. Az 1881. évi március 6-án tartott közgyűlésen Sándor Miklóst felhatalmazták, hogy Burián Józseffel, a kert tulajdonosával, a vele már előzetesen megállapított 2300 frt vételár mellett a szerződést kösse meg és a hiányzó vételár fedezésére még 1200 frtot kölcsön utján szerezzen meg. A kölcsönt a Dalegyesület a Népbanktól tiz évre fel is vette és igy az eladónak a vételárat kifizetvén, a kert 1881. év tavaszán az egyesület tulajdonába ment át. A vétellel azonban az egyesületnek minden anyagi ereje kimerült és az elkerülhetetlenül szükségessé vált étkezőcsarnok építésével, valamint a tekepálya áthelyezésével járó költségeket az egylet pénztára fedezni nem tudta. A vállalkozók sürgették számláik kiegyenlítését és igy ismét azon a ponton állott az egyesület, hogy újabb áldozatkészségre hívja föl tagjait. Az ügyet az egyesület közbecsülésben álló t. elnöke, Molnár Ádám vette ismét kezébe és gyűjtést inditott a tagok között, akik az egyesület kérelmét megértő szívvel fogadták. A választmány tagjai eszközölték a gyűjtést, melynek 721 frt 70 kr. lett az eredménye, mellyel az egylet vagyoni viszonyai teljes rendezést nyertek. A működőkar fokozott lelkesedéssel kezdte meg újra munkáját, ambícióját nagyban növelte a Kálniczky János helyébe az 1882. április 16-án tartott közgyűlés által megválasztott uj karnagy : Kossovits József zenetanár és kath. egyházi karnagy, akinek működéséhez a Dalegyesület legkedvesebb emlékei fűződnek. Rendkivül agilis, ötletes férfiú volt, ki nemcsak a kar vezetéséhez értett kiválómódon, de a mulatságok rendezésében is nagy leleményességet árult el. Az ő működése alatt rendezett farsangi tréfás mulatságok a legsikerültebbek voltak az egész városban és azok vonzó erejét mindenkor az általa szellemesen összeállított pompás műsor képezte. A Molnár Ádám közreműködésével újra szervezett kar igen sok uj darabot tanult be, azonkivül a régi repertoirból is felelevenítette a népszerűbb szerzeményeket, s a szorgalomnak és odaadó buzgalomnak eredménye is megvolt, mert már az első évben 8 alkalommal szerepelt a kar és összesen 22 darabot adott elő. Ebben az évben Kossovits kezdeményezésére vegyeskar is alakult, mely 1882. május 13-án mutatkozott be először a közönségnek. Az első vegyeskar hölgytagjai a következők voltak : Bocz Lujza, Diósi Betti, Diósi Mari, Gira Paula, Hölczl Ilona, Jalsóvszky Józsa, Krausz Regina, Mikos Gizella, Mindszenthy Ilona, Nemesszeghy Irén, Pindorfer Nina, Rindauer Paula és Sztanek Józsa. Ebben az évben 30 férfi és 13 nőtagja volt a működőkarnak, a pártoló tagok száma pedig 249-re szaporodott. Az 1883. évben gyásza volt a Dalegyesületnek. A működőkar alapitó első karnagya Kopeczky Ferenc julius 6-án szomorú elhagyatottságban, hosszas szenvedés után elhunyt. Betegsége miatt már évek óta nem vehetett részt a dalárda vezetésében, melynek első sikereiben nagy része volt és a kar megszervezésében, fejlődésében nagy érdemeket szerzett magának. Temetésén a Dalegyesület testületileg, gyászfátyolba vont zászlaja alatt jelent meg és a müködőkar Bognár remek gyászdalával „Sötét koporsód felett . . ,“ ésEgressy: „Mért oly borús" kezdetű gyászkarával búcsúzott el a kiváló zenei képzettséggel biró, érdemes férfiútól. Sírjára tanítványai emeltek emlékkövet, mélységes kegyeletüknek külsőképen is kifejezést adva. Emléke a Dalegyesület történetében mindenkoron tisztelt marad. Minthogy az egyesület alapszabályai az idők folyamán előállott követelményeknek már nem feleltek meg, az 1882-ik évi rendes közgyűlésen uj alapszabályokat fogadtak el, melyek az egyesület belső szervezetébe a szükséges újításokat bevezették és precizirozták a tisztviselők munkakörét és a választmány és közgyűlés hatás- és jogkörét. Fontos újítása volt az uj alapszabályoknak az elnök helyetteséről való intézkedés, a karmester hatáskörének szabatosabb megállapítása, a választmány tagjainak 18-ra való fölemelése, ellenőrök választása, a vagyonnak körülírása és az egyesület feloszlása esetén a vagyonnak hovaforditására vonatkozó intézkedés. Az uj alapszabályokat a belügyminiszter 35268. sz. a. 1882, junius 29-iki kelettel láttamozta. VII. A virágzás utján. — A müködőkar munkában. Belépés az Orsz. Magyar Daláregyesületbe. — Nagy Vilmos dr. — Magyary Sulpicz. — Kossovits távozása. — Ghyczy Kálmán elhunyta. — Kacz Lajos. — A huszonötéves Dalegyesü let. — Jubileumi örömünnep. Annyi hányattatás és küzdelmes évek után a Dalegyesület végre olyan helyzetbe került, melyben anyagi gondoktól menten, rátermett vezetők avatott irányításával, teljes ambícióval szolgálhatta művészi és kulturális céljait. A virágzás útja nyilt meg előtte, mely sok szép siker reményével biztatta és megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a lelkes és önzetlen, lélekkel és szívvel teli munka meg is termette gazdag gyümölcsét. A működőkar megerősödve, szorgalmas tanulás után a legszebb sikereket aratta és nemcsak az egyesület tagjainak, de a nagy közönségnek elismerését is teljes mértékben megérdemelte. Gyönyörű kerti helyiségében a tagok szívesen időztek és a mulatságok nagy látogatottsága az erkölcsi siker mellett az anyagit is biztosította. Méltán mutathatott reá Sándor Miklós az 1885. évi közgyűlés elé terjesztett jelentésében arra, hegy a Komáromi Dalegyesületnek alig akad párja az egész országban. A működőkar Kossovits József vezetésével ez időben sokszor lépett fel a nyilvánosság előtt nemcsak az egyesület estélyein és hangversenyein, de más ünnepélyes alkalmakkor is. Ezek közül ki kell emelnem az 1882- ben a városi zeneiskola javára rendezett hangversenyt s az 1883. julius 7-én a Komárommegyei Társaskör hangversenyét. Közreműködött a dalárda Beöthy Zsigmond 50 éves Írói jubileuma alkalmával 1884 április 14 én rendezett kulturünnepen és Zúber József főispánnak 10 éves jubileuma alkalmával 1885-ben az ünnepelt tiszteletére szerenádot adott, ugyanazon évben Nagy Vilmos dr. elnököt névnapjának előestélyén szintén szerenáddal lepte meg. Hogy a működő kar tagjai milyen szeretettel vették körül kitűnő vezérüket, kitűnt ez abból a kedves figyelemből is, hogy Kossovits Józsefnek 1886. márc. 9-én egy ezüst billikornot nyújtott át becsülésének külső jeléül. Az egyesület fátyolt borítva arra a régi sérelemre, mely a pesti dalversenyen dalosainkat évekkel azelőtt érte, egy szebb jövö reményében Kossár Dezső indítványára elhatározta, hogy belép az Országos Magyar Daláregyesület rendes tagjai sorába, az erről szóló fölvételi okmányt 1883. dec. 5-én állította ki a daláregyesület elnöksége. Az egyesület fölvirágoztatása körül maradandó érdemeket szerzett Sándor Miklós elnök 1885. április 19 én tisztéről lemondott, mit sajnálattal vett tudomásul a közgyűlés, mely érdemeit jegyzőkönyvébe iktatta és a lelépő elnököt tiszteletbeli taggá választotta. Utódjául Nagy Vilmos drt választotta meg a közgyűlés, aki e tisztét három éven át a Dalegyesület javára a legnagyobb elismerés mellett töltötte be. Elnöksége alatt az egyesületi élet föllendült, népszerűsége és közszeretetben álló kedves egyénisége oly varázserőt gyakorolt a közönségre, hogy az a Dalárda kertet szinte nélkülözhetetlen szórakozó helynek tekintette, melyet nemcsak mulatságok alkalmával, de egyéb napokon is szívesen keresett fel. Lelkes és méltó társa volt Magyary Sulpicz bencéstanár, helyetteselnök, kivel a legharmonikusabb együttműködésben vezette az egyesületet és tette kedveltté a tagok előtt. Ebben az időben valósággal nyári kaszinóvá változott át a kies kerti helyiség, ahol napról-napra sokan találtak szórakozást. A pártoló tagok száma impozáns módon megnövekedett és már 1896-ban 328 tagja volt az egyesületnek. (S'olytatjuk.) — A városi képviselőtestület ülése. A város képviselőtestülete holnap, pénteken délután 5 órakor a városházán ülést tart, mely- 1 nek legfontosabb tárgya a város 1923. évi költségvetésének tárgyalása lesz. Ez üggyel lapunkban kimerítően foglalkoztunk. A közgyűlés a közmunkákról szóló terveket is tárgyalni fogja: igy a szükséglakások, a kórház és iskolatatarozások és más építkezések tervét, melyet államsegély igénybevételével kíván a város megvalósítani. — A választói névjegyzék közszemlén. A községi választói névjegyzéket julius 24—31. közt közszemlére tették ki és az miuden nap délelőtt és délután megtekinthető. A választói névjegyzékből kihagyottak jogorvoslatért forduljanak a pártok elnökségeihez, ahol tanácsot és útbaigazítást nyerhetnek.
