Komáromi Lapok, 1923. július-szeptember (44. évfolyam, 79-117. szám)

1923-09-29 / 117. szám

4. old? 1. «Komáromi Lapok« 1928. szeptember 29 csak igen rövid ideig tarthat. Akármilyen mély- s séges és odaadó is a szembe való pillantás, ennek a pillantásnak sohasem lehet ugyanaz a karaktere, mint a kacér tekintetének. Ugyanebbe a sorba lehet iktatni a csí­pők riszálását, ezt a sajátságos női hullámzó járást. Nem csupán azért, mert bizonyos test­részeket mozgásba hoz, hanem azért, mert a változó ritmusát élénkíti meg. Voltaképen teck- j nikai kifejezése a gyorsan egymásután követ- | k^ző igennek és nemnek. — A kacér nő — Simmel szerint — szi- j vesen él azzal a fegyverrel, amely látszólag j oda nem tartozó dolgokkal való foglalkozás- > ban áll. Játszik például a kutyával, a virággal j vagy a gyermekkel. Ez kettőt jelent egyszerre! Jelenti először azt, hogy — te férfi, aki en- j gém megfigyelsz, te engem egyáltalán nem > érdekelsz. Ez a kutya, ez a virág és ez a gyermek érdekel engem. De ugyanakkor jelenti azt is, hogy — hiszen ez csak játék, én csak játszom a kutyával, a virággal és a gyermek­kel, csak azért, hogy az irántad való érdeklő- \ désemet leplezzem. Az igen és nem szoros összetartását szim- j bolizálja a test félig eltakartsága is. Ez a félig odaadás és a félig elburkolás tulajdonképpen azt célozza, hogy felgyújtsa a fantáziát s a lehető legnagyobb erővel az egész megkivá­­nására birja. Ha végigkísérjük a test eltakará sának történetét, egész pontosan észrevehetjük j ezeket a nyomokat. Ma már abszolút bizonyos- ! Sággal lehet állítani, hogy a test betakarásának semmi köze sincs a szeméremérzethez. Ellen­kezőleg. A betakarás egyenesen arra való volt, hogy a nemi érzetet fölkeltse. Erre vezethető vissza a ruha nélkül járó néptörzsek között az a szokás, hogy ott a testükből élő nők — ru­hákban járnak. Az az öv, vagy kötényke, amelynek a fügefalevél sserepét szánták, rend­szerint oly kicsiny, hogy igazán teljesen alkal­matlan a test vagy a test valamelyik részének betakarására. Hogy milyen célt szolgál ez, ar­ról bizonyságot tesz az a körülmény, hogy ezek a köténykék vagy övék majdnem mindig a legélénkebb színű szövetből vagy bőrből van­nak készítve . . . Nyilvánvaló tehát, hogy ezek a kezdetle-Ses testeltakarások az ékszer szerepét játszották. lint minden ékszernek, nekik is kettős feladatuk volt. Az egyik az, hogy magukra irányítsák a figyelmet, a figyelem a feldiszitett nőre kon­centrálódjék és azután, hogy ezt a nőt ménéi szebbnek és kívánatosabbnak tüntessék föl. A dolog természetében rejlik, hogy mint minden ékszer, ezek is csak akkor tudják a szerepüket betölteni, ha a test egy részét eltakarják, a másik részét pedig födetlenül hagyják. Ezzel a tulajdonságukkal azután adva is van a kacérság — a felkínálás és a visszavonás. Azzal, hogy a test egy részét földiszitették, ugyanakkor be is takarták a feldiszitett részt s azzal, hogy betakarták, a figyelmet reája és azután a bájaira irányították. Itt tisztán látjuk azt az optikai kikerülhetetlenséget, amikor az igen és a nem egymásba olvad. — Hogy mi viszi a nőt a kacérságra — állapítja meg, — ezt talán a legrövidebben az­zal lehetne kifejezni, hogy — a szabadság és a hatalom felé való vágyakozás. Tudni kell, a nő rendes körülmények között csak igen kevés­szer van abban a helyzetben (jobbára egyszer egész életében), hogy döntőleg határozhat ma­gamagáról, életének e fontos momentumáról. Gyakran az az egyszeri döntés is csak látszó­lagos. A vigságban éli ki tehát magát, a sza­badság és a hatalom után való vágyakozása, az a vágy, hogy — rendelkezem magammal, ha akarom odaadom magam, ha akarom nem. Ami­kor mozdulataival vagy tetteivel igen-t és nem-et mond, odaadja magát és ugyanakkor vissza is rántja magát, él a szabadságával és a hatal­mával. Ezl a hatalmat csak addig gyakorolhatja, amig ki nem mondotta elhatározását. Abban a pillanatban, mihelyt igen t vagy nem-et mon­dott, vége van ennek a hatalomnak, amely alapjában véve csak látszólagos. A kacérság az az eszköz, amelynek segítségével ennek a hatalomnak az élvezését meg lehet hosszabbí­tani. Igen sokszor megfigyelték, hogy a ura­lomra vágyó nők majdnem mindig kacérak . . . Hozzá kell fűzni ehhez, hogy ez az igen és nem játék nem annyit jelent, mintha a nő nem lenne tisztában a saját érzetével. O igen jól tudja, hogy igen-t fog-e mondani vagy nem-et. Mindamellett késlekedik a kimondás­sal, hogy annál tovább gyönyörködhessék a « szabadságában és a hatalmában. Mindaddig, amig ki nem mondja a döntő szót, a férfi, azt lehetne mondani, gyökértelenül áll és bizony­talan a tudatosan cselekvő nővel szemben. Georg Simmel ezt a kacérságot nem csu­pán a férfi és a nő között lévő viszonylatban találja meg. Az ember — akár férfi, akár nő — az eseményekkel szemben majdnem mindig kacérkodik. Szinte kiélvezi az egyik és a má sik lehetőséget is, mig végül erre vagy arra elhatározza magát. A könyv többi értekezése éppen ilyen ér­­dekfeszitő és lépten-nyomon meglepő gondola­tokat tár föl. — Vonatok érkezése és máromujvárosi pályaudvarnál: Érkezik Indul indulása a ko-Budapestről 0 05 0-20 Gric, Szombath.-re Budapestre Győrből 1-40 1 55 Budapestről 201 215 Becsbe Bécsből 344 3-56 Budapestre Szombathelyről 4-40 4-55 453 Budapestre Székesfehérvárra Bánhidáról Felsőgalláról 5 58 748 610 Győrbe Szombathelyről 828 8-38 Budapestre Budapestről Székesfehérvárról Érsekújvárról Budapestről 908 910 938 916 Szombathelyre 1010 1020 Hegyeshalomra Budapestről 1103 11 30 12-20 12 30 Bécsbe Székesfehérvárra Felsögallára Bruckból 12-45 12 53 Budapestre Bruckból Felsőgalláról Budapestről Érsekújvárról 1440 1530 14-55 Bánhida, Bpestre 15- 44 16- 30 15-54 Győr, Szombath.-re Budapestről 16-40 1648 1712 Hegyeshalomra Bánhidára Bruckból 1803 18 13 Budapestre Szomb thelyről Székesfehérvárról 18 58 19-25 19 08 Bánhida, Bpestre Győrből 19 40 19-50 Felsögallára Budapestről 20 11 20 25 20-44 Győrbe Érsekújvárra Ahol az Időt jelző számok vastagabbak, az gyors­vonatot jelent A hatvanéves Dalegyesület, i A Komáromi Dalegyesület történetéből. Irta Fülöp Zsigmondi. A minden kis mozzanatában a nagy múlt- j hoz méltóképen lefolyt nagyszerű jubileumi ün­nepséget julius 7-én este az a szerenád vezette be, melyet a működőkar Molecz Tivadar kar­nagy vezetésével özv. Kovách Arisztidné úrnő, az uj zászlóvédő tiszteletére adott. A köztisz- ; teletben álló zászlóvédő úrasszonyt dr. Kamrás József elnök köszöntötte az egyesület nevében meleg üdvözlő szavakkal. Julius 8-án délelőtt fél 11 órakor a nagy- 1 teremben díszközgyűlést tartott az egyesület nagy számú ünneplő közönség részvételével. A díszközgyűlésen a Pozsonyi Dalegyletet Tocs- 1 fúsz József és Schnitzer Sándor alelnökök, a Losonci Magyar Dalegyesületet Rieszner Ede karnagy, Nagy Sándor igazgató és Rieszner Elekta, a Lévai Dalárdát Józsefcsek Géza igaz­gató, Heckmann István karnagy, Kmoskó Irén h. karnagy, Kmoskó Bözsike és Farkas Olga működőtagok, az Érsekujvári Kath. Kör ének­karát Hangos István dr. és Schneider Ede kép­viselték. Testületileg jelent meg a Komáromi Kath. Egyházi Énekkar, az Egyetértés Munkás­dalárda, a Komáromi Iparoskor dalárdája, to­vábbá résztvett az ünnepélyen Komárom város tanácsa, a Jókai Egyesület, a Komáromi Ka­szinó, valamint a Kath. Legényegylet, a Refor­mátus Ifjuségi Egyesület és az Iparoskor diszes zászlóik alatt. A díszközgyűlést Zsindely Ferenc tiszte­leti elnök nyitotta meg megkapóan szép be­széddel, melyet a megjelent testületek üdvözlése követett. A város nevében Alapi Gyula dr. polgármester-helyettes üdvözölte a jubiláló egye­sületet, a Pozsonyi Dalegylet nevében Schnitzler Sándor alelnök, a Losonci Magyar Dalegyesü­let nevében Nagy Sándor igazgató, az Ersek­­ujvári Katholikus Kör nevében Hangos István dr. főtitkár és a Lévai Dalárda nevében Jozsef­­csek Géza igazgató mondott meleg üdvözlő szavakat. A Jókai Egyesület üdvözletét Szijj Ferenc dr. ny. polgármester, elnök tolmácsolta, a Komáromi Kaszinó nevében Csépi Dani el­nök köszöntötte a jubilánst, a Katholikus Ének­kar nevében Witausek Károly dr. elnök, a Református Ifj. Egyesület nevében Gaál Gyula dr. ny. polgármester, elnök, a Kath. Legény­­egylet részéről Majer Imre dr. apátpléhános, elnök, a Komáromi Iparoskor nevében Dosztál Jakab elnök és az Egyetértés Munkásdalárda részéről Balázs László elnök üdvözölték közvet­len meleg beszédben az egyesületet. Majd az üdvözlőbeszédek után Kamrás József dr. az egyesület érdemes elnöke tartotta meg ünnepi beszédét, mely költői szárnyalásá­val és megragadó gondolatmenetével a hallga­tóságra igen mély hatást gyakorolt. A gyönyörű beszédet a díszközgyűlés jegyzőkönyvében meg­­örökitette. Utána Fülöp Zsigmond ügyv. elnök ismertette a hat évtizedes múlt gazdag törté­netét széles vonásokban, majd indítványt ter­jesztett elő, mellyel az egyesület jubileumi év­fordulóját kivánta jegyzőkönyvileg megörökíteni. A díszközgyűlés a javaslatot, mint határozatot egész terjedelmében elfogadta és jegyzőkönyvbe iktatta. Megható jelenet folyt le ezután. A hat év­tized dicsőségében ragyogó egyleti zászló meg­koszorúzása. Az 57 évvel ezelőtt felavatott egyesületi zászlót özv. Kovách Arisztidné zászló­védő gyönyörű koszorúval diszitette föl és utána a testvéregyesületek képviselői járultak a zászlóhoz, hogy azt felszalagozzák. Az ünnepi aktus alatt a dalegyesületek jeligéjükkel kö­szöntötték az összetartás és testvériesség szép jelvényét. A Dalegyesület működőkarának ne­vében ifj. Nagy János koszoruzta meg a zász­lót, a Lévai Dalárda koszorúját és szalagját Kmoskó Irén h. karnagy helyezte el, a Kath. Énekkar nevében Molecz Manci, a Kath. Le­gényegylet nevében Balogh Miklós dékán, a Ref. Ifjúsági Egyesület nevében Vargha Mica, az Iparoskor nevében Dosztál Jakab és az Egyetértés Munkás Dalárda nevében Balázs László elnök diszitette föl a zászlót. Viszonzá­sul a Dalegyesület zászlóvédője a társegyletek zászlait szalagozta föl. Az ügyvezető elnök által előterjesztett választmányi indítványra a diszközgyülés ki­mondta, hogy a ritka évforduló emlékére a 25 év óta megszakítás nélkül működő tagok kitüntetésére jubileumi ezüstérmet alapít, me­lyet, iha arra jogosult működőtag jelentkezik, mindenkor az évi rendes közgyűlésen nyújtanak át. Első ízben a jubileumi diszközgyülés tün­tette ki az arra érdemes tagokat. Kamrás dr. elnök szép beszéd kiséretében Molecz Tivadar karnagyot (29 évi működéséért), Kurczmann Sámuel (37 év), Pathó Flóris (31 év), Fektor György (30 év), Kálnay Jenő (28 év) és Szily László (26 év) működőtagokat dekorálta föl a jubileumi ezüstéremmel. A művészi kivi­telű ezüst emlékérem egyik oldala körirat­ban „Komáromi Dalegyesület 1863—1923“, kö­zepén : „Kitartásért és hűségért“ felírással van ellátva, másik oldalán babérággal átfont lant, mellette 1923. évszám van bevésve. Ugyanezen alkalommal elismerő oklevelet nyertek buzgó szolgálatuk elismeréséül Kollár Lajos (működik 1901 óta), Czike Zsigmond (1903J, Király Károly (1905), Hodossy Károly (1905) , ifj. Nagy János (1906), Wojtovitz Richárd (1906) , Goldring Samu (1907), Gold Benő (1907) és Kovács Károly (1912). A hatvanéves évforduló emlékére készített jubileumi egyleti jelvényt a következők kapták: özv. Kovách Arisztidné zászlóvédő, Kamrás Jó­zsef dr. elnök, Weisz Miksa dr. társelnök, Fü­löp Zsigmond ügyv. elnök, Molecz Tivadar karnagy és mindazon működőtagok, kik a ju­bileumi hangversenyen közreműködtek, akik a I következők voltak: Hartensteinné Koczor Erzsi, i ifj. Nagy Jánosné, Reiszné Bartl Anna, Zech­­j meister Sándorné, Joó Leonka, Kálmán Gizella, j Molecz Manci, Réb Stefi, Vargha Ilona vegyes­­! kari tagok; Árgay Lajos, Ádler Ármin, Czike \ Dénes, Czike Zsigmond, Derzs Béla, Fábián | Sándor, Farkas Béla, Fektor György, Fleischer Jenő, Frischman József, Goldring Samu, Gold Benő, Grünstein Miksa, Gregosits József, Hitt­­rich József, Horváth Pál, Hajdú István Hodossy Károly, Kacz Jenő, Karle Sándor, Kálnay Jenő, Kádár Győző, Király Károly, Korén József, Kohn Vilmos, Kollár Lajos, Kovács Károly, Kurczmann Sámuel, Legát József, Mokos Kál­mán, ifj. Nagy János, Nemcsics Lajos, dr Po­­lóny Béla, Pongrátz Sándor, Pathó Flóris, Réb Miklós, ifj Rózsa Pál, Solynoss Ede, Stcnger Gusztáv, Stern Endre, Széles László, Szily László, Tárnok Gyula, Tóth József, Tóth Sán­dor, Vaskó Imre, Wánkay László, Weiszenba­­cher Nándor, Wojtovitz Richárd, Zimmerman

Next

/
Oldalképek
Tartalom