Komáromi Lapok, 1923. július-szeptember (44. évfolyam, 79-117. szám)
1923-09-01 / 105. szám
4. oldal. «Komáromi Lapok« 1928. szeptember 1. Kolcsak admirális talékiratai. i í A berlini orosz emigránsok napilapja, a ; Rnl most adta ki Kolchak admirális bátrába- . gyott emlékiratait. Miként ismeretes, Kolcsak I admirális a háború alatt az orosz f«kete-ten- } geri flotta főparancsnoka volt, a bolsevizmus kitörése után Szibériában szervezte mag az ellenforradalmat, az orosz szovjet-hadsereg azonban csapataival együtt körülzárta őt, majd elfogva, a szovj it vér'örvényszéke halálra Ítélte, mire azután nyomban kivégezték. Kolerák admirális most megjelent emlékiratainak legérde kesebb részlete az, amelyben leleplezi az északamerikai Egyesült-Államok terveit egy földközi tengeri akcióra vonatkozólag. Alig, bogy az ■ é8zakaraerik8Í Egyesült Államok a háborúba beavatkoztak, Washingtonban felvetődött az a terv, hogy a központi hatalmakra a Földközitengeren és a Dardanellákban kell halálos S csapást mérni. Amerika erre vonatkozó tervei eddig tel- í jósén ismeretlenek voltak, annál érdekesebbek i azok & részletek, amelyeket Kolcsak közöl. ! Kolcsak ekkor ezideig szivvel-lélekkel hive volt a forradalomnak, a legnagyobb lelkese- l déssel küzdött tovább és Kulcsuknak sikerült í a Boszporust aknákkal elzárni. Ebben az idő- 1 ben érkezett Pétervárra Jemes H. G-lennon ! amerikai altengernagy egy tengerészeti dele- j gációval. A delegáció célja az volt, hogy a í Fekete-tengeren tanulmányozza a viszonyokat s az aknákra és a buváihajókra vonatkozólag, j Krímben ebb-n az időben azonban már bolse- 1 vista zavargások voltait, igy az amerikai misz ■ j szió Pétervárott maradt és Kolcsakot is oda- i hívták, hogy résztvegyen azokon a tanácsko- \ zásokon, amelyek a Földközi-tengeren és a ’ Dardanellákban tervezett akcióra vonatkoztak, [ Glennon altengtrnagy bizalmasan közölte Kol- j csakkal, hogy az am-rikai admiralitás a Föld - i közi-tenger felöl akar a Dardanellák ellen í operálni és Amerikában számítanak arra, hogy ! Kolcsak a főparancsnokságot elvállalja. Erre > több orosz tengerésztiszt társaságában Amerikába utazott. 1917. őszén Halifaxba érkezett, ] ahol már várta az amerikai tengerészügyi hi- i v&tal képviselője, aki öt az amerikai nép ven- j dégeként üdvözölte. Kolcsak résztvett több ; amerikai flotta manőveren és az amerikai szak- ] értőkkel meghányta és megvetette a Dardanellák elleni akció tervét. Csakhamar azonban kitűnt, hogy ezt a tervet sehogy sem lehet megvalósítani, mivel az északamerikai Egyesült Államok nem rendelkeztek szabad hajók felett, éppen ezért az amerikai tengerészügyi hivatal a Kolcsakkal való tanácskozások után lemondott tervéröl, annál inkább, mivel időközben Oroszországban kitört a bolsevizmus és az orosz flotta segítségére sem lehetett számítani. Amerikában való továbbidőzése céltalanná válván, Kolcsak bucsuaudenciára jelentkezett Wilson elnöknél és 1918. tavaszán megérkezett Japánba. Tokióban azonnal összeköttetésbe lépett az angol követséggel és felajánlotta szolgálatait az angol hadseregnek. Mikor ajánlatát elfogadták, tovább utazott Perzsiaba és éppen Singaporeban tartózkodott, amikor az angolok felszólították, hogy térjen vissza Szibériába és ottan szervezze a hadjáratot a bolsevisták ellen. Kolcsak a parancsot teljesítette, először az omszki fehér kormány hadügyminisztere, majd később „Szibéria diktátora“ volt. Két éven át harcolt váltakozó szerencsével az orosz vörös hadsereg ellen. A második évben azonban az angolok már nem törődtek vele, most már közömbös volt Angliára nézve, hogy vájjon mi történik Szibériában és a londoni kormány Kolcsakot sorsára bízta. Kolcsak elkeseredetten harcolt tovább az orosz vöröshadsereg ellen, ezek azonban a fehér csapatokat legyőzték és 1920 ban Kolcsakot is elfogták. Elfogatása után Irkutsba vitték és az ottani hadbíróság balálra ítélte és kivégeztette. VÍZUMOT útleveletekre és mindenféle útlevélügyet megbízhatóan, 24 óra alatt intéz el a „Hilfsverein der jüd. Hochschüler aus der Slovakéi.M 456 Praha I., Postfach 620. Közbenjárót! dij vízumonként 15 korona. Komáromi dolgok. (4 komáromi galambászok. — A rózsák, a fülemülék és a galambok atyja. — Az utolsó Mohikán. — Jó termés a Kisdunában. — Ritka vendég. — Gombház, ha leszakad, lesz más.) A komáromi Qalambászok. Ez a típus is kezd már kiveszni, mint olyan sok komáromi specialitás. Régebben alig volt komáromi udvar, amelyben ne tenyósztet- . tek volna galambokat galambdúcokban, galambházakb m, a padláson, vagy az eresz alá rakott galambfásíkekban. A. tenyésztői a gyér mekkortól a karaaazkorig űzték ezt a mesterséget, ha felnőtt és embernyi-ember lett a komáromi galambász, akkor a foglalkozással fölhagyott es átengedte a fiatalabb nemzedéknek. A komáromi galambászoknak emlékét látjuk fentmaradui a nagyon elterjedt csallóközi Galambos családi névbeD. A komáromi galambftszoknak is meg volt a maguk tudománya, amellyel a galambjaikat a porijukhoz tudták kötni. Tudniliiik a házi galamb nagyon nehezen szokik ung ott, ahol még csak kezdik őket tenyészteni, gyakran kereket old, helyesebben szárnyat bont és oda telepszik le, ahol már több kollégát talál. Ezt a rossz szokását a galamboknak mindenki ismeri, aki a házánál meg akarta ókét honosítani. Épprn abban rejlőit a komáromi galambászok tudománya, hogy ök hamarosan mag tudták szoktatni házaknál a galambokat. De ennél még ügyesebbek voltak, hogy a mindezek dacára hűtlenül elszállt gal-mbjaikat visszatudták csalogatni, valami ku önös füttyel és ostorpattogatással. A galamb előbb utóbb hallgatott erre a csalogató füttyre és visszament a régi gazdájához, Sőt némelyik, kiváltságos gálámbásznak ennél veszedelmesebb, titkos tudományai is volt: eltudta csalni másoknak a galambjait. Ebből aztán támadtak a tyukpö rökhöz hasonlóan a galambpörök és az ilyen galambcsalogatás tudományban leledző galambászt oolyan kisebb kiadású boszorkáay mesternek tartották a szomszédok és bizonyos mértékben olyan titokzatos nimbuíba burkolta a mendemonda. A komáromi galambászok minden ravaszkodó tudománya nélküli nagy komáromi galambász volt & dr. Kiss Gyula bátyánk, elhunyt felelős szerkesztőnk, aki ravaszkodás helyett a galamb jelképes tulajdonságával, galamb szelídséggel, dédelgetéssel, jó bánásmóddal láncolta magához az 5 kedves galambjait, amelyek valósággal a kezéből ettek Deák Ferenc utcai lakásának udvarán. Valósággal nevükön szólította őket. Nem is lesz a komáromi galamboknak olyan melegszívű patrónusuk többet, mint aminő a mi felejthetetlen Kiss Gyula bátyánk volt. Es hogy miért idézem fel mindezeket éppen most? Mert a lapokban olyasom az alábbi hirt: A póstagalambok védelme. A kormány — értesülésünk szerint -- törvényjavaslatot dolgozott ki, amely a póstagalambok tenyésztését és gondozását a katonaság feladatává teszi. Póstagalambokat magánegyének is nevelhetnek, ha a katonatanács ehhez megadja az engedélyt. A galambokat nevelő magánegyéneknek a javaslat szerint szakegyletekbe kell tömörülniök. A javaslat a galambok megjelölésére is kiterjed és a galambok védelmét külföldi minta szerint lesz hivatva biztosítani. Milyen jó, hogy ezt a mi öreg Kiss Gyula bátyánk már nem érhette meg. Hiszen ezentúl a galambtenyésztéshez is hatósági engedély kell és még sok minden fog hozzájárulni. Mert tessék csak elképzelni, ha egy túlbuzgó hivatalos közeg galambokat lát valamelyik udvarban és azt mondja rájuk, hogy póstagalambok, hát hol a tenyésztési engedély? A galambok gazdája azt erősíti, hogy azok nem póstagalambok. Ebből vita támad és azt valamelyik fórumnak kell majd eldönteni. Szóval a legjobb szándéka intézkedésből is galiba támadhat, ha valamelyik túlbuzgó, de hozzá nem értő közeg avatkozik bele. A szabad komáromi galambtenyésztéseket is törvény fogja ezentúl szabályozni, de talán ez ma Komáromban nem érint senkit, dr. Kiss Gynla bátyánk, akit mint Gül Babát a rózsák, városunk nagy szülöttjét, Jókai Mórt, a füle! mülék, öt pedig a galambok atyjának lehetne nevezni, már kint alussza örökös álmát a komáromi temetőben, a komáromi hires galamf bászok típusa pedig már egészen kiveszett í éppen úgy, mint a csallóközi aranyászok, arany- i mosók, ezek a folyamok homokjában kincset i kereső kóborló csallóközi Ripp van Winklék. Bő aratás a Kisdunában. Bizonyára csodálkozva olvassák olvasóink a fenti címet. Bő aratás es a Ki-Mun - ? Hiszen ez két ellentétes fogalom. Az aratáshoz elsősorban száraz föld kell és nem viz. Ámde ami a komáromi téii kikötőt alkotó Kiidunát illeti, az miudant elkövetett, hogy száraz ö det is terímisan és ugyancsak leapadt és ezzel Ishetővó tette az aratást: a kétségbeejtő^n elszaporodott hínár aratását. Ezt se tessék szó szerint venni, mert bizony senki se aratta le a szárazra került töménytelen hinár&t Elszáradt az magától a parton. A vízben maradt hinárat ugyan fokozott erővel irtotta pár fttrdózó és csónakázó látogatója a Ki-duuán&it. A íürdókuszlümös és erősen napbarnitotta hmárirtókat a parton járók kóanyeu vadember számba vettették, mert az afrikai Nyazzatavak hínárjait irtó benszülöttekhsz úgy arcsziure, mint toalettre nagyon hasonlítottak. Sióval a mindinkább eliszaposodó Kisdnnának a komáromi Eizsébetsziget millett bőséges hiaártemese volt az idén, ami elég elszomorító, mert a viz elposványosodását vouji majd maga utáu. A múlt héten egy szürke gém látogatott el a Kisdanára, de a hináros részek miatt nem sikerült a sekélyebb részben zsákmányra találnia. Hamarosan el is szállt örsnjfalu irányában. A hínáron kívül még egyben bővelkedik az idén a Kisduna. Rengeteg tavi kagyló vau benne, amelyek közül az anyakagylók valósággal százával hordozzák magukkal a petékből kikelt es a drótnál is erősebb izommai az anyaállatra kapaszkodó babszemnagysagn kis kagylókat. E képzelhatetlan számmal van ilyen rajokat oipaló kagyló & Kisduua fenekén. Ha ezek az apró jószágok mind felnőnek, hát több lesz a tavi kagyló a Kisdunában, mint a kavics. Mivel a Kisduua már elzárt vizterület, azért bono.odott meg benne a tavi kagyló, amit a jó csallóközi nép, különösen a kamocsai békateknőnek hív. Az elpusztult és kifejlődött kisdunai kagylók héjának belsó része igen szép gyöngyhazas és csillogó fényű. Kisebb gyöngyhazgoinbokat pompásan lehetne azokból gyártani, aminóket a női és férfi fehérneinüeken szoknak használni. A Kisduua mint téli kikötö és mint dunai átrakodó kikötő úgyis szánalmas forgalmat mutat és kevés hasznot bujt a városnak, hátba nagyobb hasznot hajtana egy gyöngyházgombgyár, valami kisebb keretű. A Kisdnuárz még a halászok is haragasznak, hiába vesződnek a hálóvetéssel, liá.óhuzássai, alig akad & hálóba pár sovány keszeg. Talán a gombgyár visszaszerzi a Kisduna elveszett régi, jó nevét. Csallóközi. A fürdőzés története. A német irodalom rendkívül gazdag olyan knlturtörtónet-monografiákban, amilyenek más nemzetek irodalmában ritkaságszámba mennek. Ezek a kulturtöténeti monográfiák nem csapán önmagukért hasznosak, hanem azért is, mert ezeken keresztül jutunk hozzá a társadalom életének és a történelemnek intenzivebb megismeréséhez. A fürdőzés története, amelyet Königsfeld Harry dr. boroszlói professzor adott ki most, rendkívül érdekesen ismerteti ezt a tárgyat erkölcsi és hygiéntkus nézőpontból. A különböző fajtájú gyógyitófürdők ismertetése után a történelmi rész következik. A könyv elmondja, hogy Európában a keresztes vitézek hozták be a fürdés általános szokását Napkeletről. A keresztes háborúk ntán nagyon elterjedt egész Európában, a civilizált országok valamennyi társadalmi rétegében a fürdés szokása. Mig azelőtt inkább csak ünnepnapok és ünnepségek előtt fürdőit az egyszerűbb ember, a keresztes vitézek hazatérése után minden héten legalább egyszer megfürdött a legegyszerűbb polgár is. A középkor elején csakis egymástól szigorúan elkülönítve fürödhettek a szabad fürdőkben férfiak és nők, később azonban az egyház szigorú tilalma ellenére is mindinkább megszűnt ez elkülönítés. Kz az elfajulás azután arra vezetett, hogy a nyilvános fürdőzés csapán a
