Komáromi Lapok, 1923. július-szeptember (44. évfolyam, 79-117. szám)

1923-09-01 / 105. szám

2 oldal

19?3. szeptember 1.

szerint Troubridge admirális a konferencián újra amellett lesz, hogy a Dunabizottság szék* helye Budapest legyen.

A fenti hír megerősíti azt a régi magyar közmondást, hogy közös lónak túrós a háta.

A nagy összeomlásig a Közép-duna szabályozását egy ország végezte. Most ez a kötelezettség több országra hárul és igy köuynyebb ezt a nem kellemes és milliókba kerülő és csak folytonos tevékenységgel célt érő kötelezettséget egymásra tolni.

Mert hát nagy forgalmú bécsi, pozsonyi és komáromi kikötőkről, n<gy és sürü dUDai forgalomról ne is tessék ábrándozni senkinek se, amíg a duaaszabáiyozás szénája nincs rendben. Már pedig a mostani dunaszabályozás, állandó kotrás, ugyancsak nincs rendben. Pozsonytól Párkányig ugyan ki fogja szabá lyozni a Dunái ? Csehszlovákia és Magyarország közösen? Ez iesz c-ak a pompás mederkotrás, amikor a folyó egyik old «lat kikotorják, de a másik fél elkésik a munkával, hát a kikotrott, mélyebb mederbe szépen odaömlik a magasabb kavics rét*g és hiába való az előző kotrási munka De ha még, mondjuk rendszeresen és egyszerre mennének is a kotrási munkálatok, amelyeknek hamarosan való elkezdését nem r mélhetjük, hoznának-e azok gyorsan eredményt? Hiszen az egész háború alatt szünetelt a nagyobb kotrási munka, oda évek kellenek, hogy rendbe jöjjön minden. És ha tegyük fel, ez is megtörtént, számoltak-e a pozsonyi és komáromi kikötőkhöz vérmes reményeket fűzők még egy nagy dologgal? A Dana szeszélyes vízállására. Ha magas a vízállás, elönti a rakodó partokat, a kirakodást, berakodást lehetetlenné teszi, ha pedig alacsony a vízállás, akkor meg a legprecízebb mederkotrás mellett is megfeneklenek a hajók. A Duna felső folyásánál Pozsony és Komárom között ilyesmi gyakran mtgesik. Nemrég ol vasiak egy hirben a zátonyra jutott hajóról. Itt van a kutya eltemetve. A Duna felső részi vízállása az alpesi és a kárpáti esőzések szeszélyeit annyira követi, hogy a hajóforgalomnak gyakran okoz meglepetéseket.

Az itteni Skoda müvek megtekintésére itt járt politikusok sok kortesizü és választások előtti szagu beszédet mondottak. Egyik a Vág hajózhatóvá tételéről is beszélt. Ilyen csalétket mi már nem kapunk be, mert a legkisebb kamocsai és gutái gyerek is tudja, hogy az lehetetlen, hiszen nyári szárazságkor sok helyen át lehet gázolni a Vágót és a vereknyei

Elhagyott harang.

Irta: Reményik Nándor.

A nehány ház, mely körülvette, Elveszett, pusztult, csonkig égett, Sátorfáját fölszedte innen,

Mint költöző madár, az élet.

A véghetetlen némaságot Már nem zavarja élő hang,

Maradt a sikon egymagába A harangláb s a holt harang.

Dermedten csüng az ólmos csendbe, Beszédes ércnyelve be néma!

Teste maradt csak, lelke elszállt,

De mintha visszajárna néha ...

Ember a köteléhez nem nyúl . . .

De ha megingott, ha megremegett Tetőtől talpig a harangláb —

Nagy viharban — még kondul egyet.

Idegenül, komoran kondul,

Mintha a szélvész lelke volna,

Mintha temetne egy világot Sötét hamuba, szürke porba.

Komoran kondul, tompa jajjal,

Mintha valaki magát tépné,

Tépné, szakítaná, megátkozná . . .

E kin az egész teremtésé.

Akkor a messzi falucskákban A népek borzongva megállnak,

Mert ember nem harangoz néki: Harangoz az Isten — magának!

■ „Komáromi Lapok"

Kisdunát. Milliárdokkal se lehetne azt hajózhatóvá tenni.

Mindezekből azt a rideg valóságot szűrhetjük le, hogy építhetnek a Duna felső folyásában bármilyen nagy kikötőket, a vízállás meglepetésszerü szeszélyei, a vizszabályozás közö3 volta miatt csak igen kevéssel számit, hatunk nas-yobb forgalmat a komáromi kikötődén, minő ott a háború előtt volt, mert ha minden úgy is menne, amint kellene, akkor meg fellép a dunai államok féitékenységemiut a jelen esetben is, Jugoszlávia inkább rothadni engedi az 1918. óta fölhalmozódott, több milliard értékű fát, semhogy megengedné, hogy Magyarországou át a Dunán szállítsák el. Ilyen a viszony Magyarország és Jugoszlávia között, hát Csehszlovákia és Magyarország között lehet e jobb viszonyról beszélni, amikor egyes köröknek egyenes-n az a be nem vallott é3 titkolni akart célja, hogy a két ország között az ellentéteket növelje és a gyűlöletet szítja. Ez knek a köröknek a szolgálatában áll az egész bécsi magyar (?) emigráns sajtó, a pozsonyi Népújság és az érsekújvári A Reggel és hasonló célzatú magyar lapok, a más nyelvünkről nem is beszélvéu.

Mit várhaiuuk hát a komáromi kikötőtől ? — ismételjük a kérdést, sajnos nem sokat és semiuiesetre azt a nagy világforgalmat, amelyről egyesek ábrándoznak és amelyben sokan hiszünk, illetve tele szájjal hirdetik, hogy hisznek, a valóságban azonban ők is tudják, bogy ez mind csak délibáb kergetés, Különben beszéljenek a tények. Jó termés volt, a gabonakereskedelem nagyban folyik és a komáromi kikötőben ebbeu a pillanatban csak egy uszályt raknak és azt is széunel.

Nautilus.

ZSOLDOS TANINTÉZET

A legjobban készít

elő magánvizsgákra. 153

ÖSSZEFOGLALÓ TANKÖNYV

a középiskola alsó négy osztályának tanagyaga két kötetben. Megrendelhető:

BUDAPEST, VII., DOHÁNY-UTCA 84.

Szeptember.

Irta: Cholnoky László.

A nagybőgő legalsó húrja elszakadt és a hangja döngve-bongva csattant át a termen. A báli nép riadtan tolongott az ajtók felé, a hófehér és hajnalpiros női ruhák óriási rózsavirággá gomolyodtak és valaKi búsan jajveszékelt valahol, hogy most már mindennek vége.

Filidor ijedten ült fel az ágyában és belebámult a függöny felső résein beáramló napfénybe, de a feje csakhamar lebillent és a szeme lecsukódott. Még kallotta a nagybőgő hullámos zokogását, de akkor már tudta, hogy nincs mit remélnie tovább. A bádogóra ott zakatolt, az átellenes falon ; rátekintett és látta, hogy az idő félnyolcra jár. Mélán, reménykedve vizsgálgatta a két formátlan mutatót, hogy talán majd elnevetik magukat és visszaugranak vagy két órával, de aztán elfedte a sötét reménytelenség. Hirtelen arra gondolt, hogy lesz, ami lesz, ő bizony visszahajtja a fejét a párnáira, hanem akkor elfogta az elkésettek fájó izgalma és nem volt nyugta többé.

Felkelt, céltalanul sietett ide-oda a szobában. csettentett az ujjával, sziszegett, azután reszkető kezével, apró borzongások között öltözni kezdett, amiközben a tekintete többször is odasiklott volna az óra felé, de mindanyiszor visszakapta a fejét. Csak akkor nyugodott meg, amikor már tiszta kép alakult ki előtte az öltözködés programmját illetően. És a lelke akkor megbékélt, betelt újra az elmúlt báli éjszaka diadalmas élményeivel, csak a szomorúság nem mozdult el mellőle. De ezen a napon majdcsak átgyötrődi magát, azután majd újra este lesz és visszatérnek a gyönyörüsé-Igek, a nagyszerűségek, amiknek most már utánuk sem kell majd mennie, eljönnek azok maguktól is és odaülnek a szivére. Ezért úgy

Szegény magyar iskolák!

Komárom, aug. 30.

Szeptember eleje közeledik, a beiratások a küszöbön állanak, nézzünk körül az iskolákban, mi történik.

Az iskola- és testnevelésügyi minisztérium fontos rendeletet adott ki a magyar iskolákra vonatkozólag: eltörölte a szlovák nyelv kötelező oktatását az elemi és polgári iskolákban. A kormány bizonyára úgy kezeli ezt a rendelkezést, mint a magyarságnak adott engedményt, holott a rendelkezés célja az: a magyar tömegeket az államnyelv nem tudása miatt kizárni az érvényesülés minden teréről.

Az összes magyar iskolák tanítói a legnagyobb bizonytalanságban vannak állami fizetésük kiegészítése felől, amelyeket még máig sem utalványoztak. Most már csaknem egy év óta húzódik ez az ügy és kis jóakarattal el kellett és el lehetett volna intézni, igy azonban a tanítók családai a legnagyobb nélkülözéseknek vannak kitéve s jó korteseszközökké válhatnak a kormány kezében. Kapjuk is a híreket erre vonatkozólag a magyar vidékekről.

A tankönyvek ügye is rosszál áll. Igen sok magyar iskola még ma is teljes bizonytalanságban van tankönyvei felől. A magyar könyvek behozatalát nem akarják megengedni, a belföldön pedig nem adnak ki elegendő számú magyar iskolakönyvet.

A magyar középiskolákat nyakra főre államosítják, ellenben szinmagyar városban, Léván nem engedélyeznek magyar tannyelvű főgimnáziumot. Az államosítási láz áldozata lett a pozsonyi magyar nyelvű ág. h. ev. líceum is, az egyetlen magyar nyelvű középiskola Pozsonyban, de az erre vonatkozó szerződés az állam részéről még nem lett jóváhagyva. Kik tanítanak, mit tanítanak, nem tudják. Nem tudják azt sem, hogy az iskolában a magyarnyelvű tanítás mikor lesz. Nagyon valószínű, hogy a magyarnyelvű középiskola csak párhuzamos magyar osztályokat kap, ahol a tanulók csak délután nyernek oktatást.

Teljes erővel folyik az elemi iskolák államosítása a felekezetek minden tiltakozása ellenére. Kassán is impozáns keretekben foiyt le a katolikus közönség tiltakozása az iskolák államosítása ellen, amely magyar vidékeken egyúttal azok elnemzetietlenitését is jelenti.

Ruszinszkó iskolaügyi sérelmei oly retteí netesek, hogy arról egész köteteket lehetne összeírni. A ruszin iskolák elukránizálása napi; is határozott magában, hogy az elmúlt éjszaka , emlékeinek legdrágábbjait majd csak estére veszi munkába újra, addig távoltartja őket magától. hanem azok titokban egyre közelebb lopóztak hozzá.

Amikor kilépett az utcára, a hüvöskés őszi verőfény nagyon megviselte a szemét, a mit az álmosság izzó nyirkossága amúgy is sanyargatott. Lenézett a napfényben izzó kövezetre és akkor az utca lármája visszhangos messzeségből iitődött a fülébe. Valahol harangoztak, unalmasan, lomhán és amint a hangok megrebbentek, megbillentek, Filidornak régi képek jutottak eszébe, amelyek kottalábu, pontfejű emberkéket, megelevenedett hangjegyeket ábrázoltak és arra kellett gondolnia, hogy a harang hangjai is olyan apró, csámpás, vékony kottalábakon ugrándoznak feléje, azért csetlenek-botlanak.

De ahogy a hivatalához közeledett, egyre idegesebb és izgatottabb lett ismét.

A hosszú, fekete épület magánosán állt a napos térség közepén, mint a tengeren hányódó koporsó és körülötte csak egykedvű idegenek kóvályogtak már. Az idő tehát elmúlt. A portás páholya is zárva volt, csak két szurtos kis fickó hajszolta egymást a kapubolt alatt.

Filidor végigsietett a hosszú, hüs folyosón és hogy a verőfényt elszoktassa magától, lehunyta a szemét. És akkor ismét ott lebegett közvetlenül az övé előtt a feketehaju Melanie hófehér arca, úgy, mint az éjjel, amikor a derekát átölelve tartotta és a közvetlen közelből hallotta megint: én is sokszor gondolok magára.

Most már érhette akármi. Keserű szó, ferde pillantás — akármi.

De nem érte semmi, mert a terem üres volt, Ahogy ott állt a küszöbön, a puszta asz-