Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)

1923-05-26 / 63. szám

2. oldal.

* Komáromi Lapolc*

19? 3. május 26.

esétet. A német szociáldemokraták igen helyes taktikával helyezték át küzdelmüket az internacionálé küzdőterére, ahol elfogulatlan szemlélők birálják el az eseményeket.

Nagy kárnak tartjuk, hogy a magyarnémet szociáldemokrata pár nem adott magáról életjelt Hamburgban, pedig lehetetlen, hogy ne lett volna ezeknek is mondanivalójak. Talán a nemzetiségi sérelmek bizonyításához is hozzájárulhattak volna tanuságtételükkel és elmondhatták volna azt is, amiről eleget hallanak elvtársaiktól, hogy a magyar és német munkás miért nem talál munkaalkalmat és miért van nyomorban. Wittich—Mayer urak ezzel szocialista kötelességet teljesítettek volna a dolgozni akarók, de dolgozni nem tudók tízezreivel szemben, a megállt gyárak, a kihűlt kohók elcsüggedt népével szemben.

A könyörtelen nacionalista politika, mely a nemzeti kisebbségeket elnyomja, gazdaságilag tönkreteszi, Szlovenszkót iparában és kereskedelmében megbénítja, a Klofácz—Dérer szövetség boszorkány-konyháján készült. De az is bizonyos, hogy az utolsó szó ebben még nincs kimondva és ezt a megkérdezett tömegek ki fogják mondani. A szociáldemokrácia nemzetközi areopágja Ítéletet mondott a köztársaság belpolitikájáról, ez az ítélet minden nemzet 1 kövéleményét foglalkoztatja s azoknak kialakult a véleménye a köztársaság belső struktúrája felől. Az európai közvélemény lassankint helyesen fog tájékozódni felölünk, akikről Benes és szószólói azt kürtölték világgá, hogy Európa közepén nekünk van legjobb dolgunk; van nagyszerű valutánk, boldog a munkás és polgár, mert a demokrácia ölében pihenni édes s az egy-két okvetetlenkedő, izgága német és irredenta magyar nem számit.

Miklós cár memoárjai.

(Hogyan tört ki az orosz forradalom ? — A cár Angliába készült, de az utazás előtt az engedélyt visszavonták.)

A háború után emlékirat-áradatok közepette szinte már unalmas njabb memoárokról beszámolni. Most azonban nem kerülhetjük ezt el, mivel a napokban talán az emlékiratok legszenzáeiósabbika került nyilvánosságra. Egy a bécsi és berlini orosz emigránsok részére készülő lap most közölte le az utolsó orosz eár forradalmi napló jegyzeteit. II, Miklós eár jegyzetei az orosz forradalom kitöréséről szen-Sellei hadnagy esküvője.

Irta Salgó Sándor.

A becefai enyhe dombok sötét smaragdzöldjébe villanó aranycsikokat szőtt a májusi nap. A csírázó élet himnuszos öröme ujjongott, szikrázott a mindenség fölött. Sellei Kelemen mégis komoran, mogorván, haragos indulattal bámult el a Nádasdi bástyáról a messzeségbe. Nehéz tépelődések marakodtak a fiatal lovashadnagy lelkében. A hogy azután alátekintett a újvárosra és szemébe vágódott Perneszi Pál dikátor sárgafalu háza, terhes sóhaj szakadt föl melléből. Lassú lépésekkel a bástya nyugati párkánya alá vonult és egyik lőrésen át Fürkészve nézett el a távolba. Siklós várát kereste a ködlő messzeségben. A gyűlöletes, félszemü Skender bég ösztövér alakja tolakodott eléje, akinél már félesztendeje raboskodik leghívebb, legigazabb barátja Perneszi Gábor.

— A mig Gabi bátyám rab, addig nem megyek oltár elé — mondta tegnap is Perneszi Ilonka, a menyasszonya.

A gaz pogány pedig hétről-hétre nagyobb váltságdíjat követel. Holott úgy tervezték, Péter Pál napján meg lesz az esküvő. Négy hét volna odáig. Tízezer forintot követel az ebhitű.

Akaratlan is fenyegetésre ivelődött izmos karja. Öklével mérgesen csapott bele a palánkba. E pillanatban a páncélház nehéz ajtaja felszakadt mögötte. Maga a várparancsnok állt a küszöbön. Mellette Kapitányfi, a helyettese.

— Hadnagy uram, maga is az ellenség sorába állt, hogy a mi bástyánkat döngeti, — mondta Zrínyi mosolyogva. — Bizza ezt a nyavalyás kontyosokra. Hanem izibe, szólítsa elő Alapi Gáspár vajdát. Azt üzenem, jöjjön azonnal. Sürgősen szeretnék vele tanácskozni.

zációs részleteket és leleplezéseket tartalmaznak, ezért a fontosabb feljegyzéseket szükségesnek tartják a „Komáromi Lspok“ olvasóival megismertetni. A napló 1917 februárjában kezdődik és figyelemreméltó feljegyzéseket tartalmaz a petrográdi zavarokról, valamint a moszkvai és egyéb nagyobb városokbeli zavargásokról. A cár ezekben a napokban Mohilevben a cári főhadiszálláson tartózkodott. A forradalom első jeleit helyesen ítéli meg és a közelgő katasztrófát előre látja. 1917 február 27 én (orosz időszámítás szerint) a következőket Írja naplójába:

„Néhány nap óta zavargások Petrogárdban; sajnos, csapatok is résztvesznek benne. Mily rettenetes, az eseményektől ily távol lenni és csak igen kevés híreket kapunk felőlük. Ebéd után elhatároztam, hogy amilyen gyorsan csak lehetséges, visszatérek Carszkoje Szeloba. Hajnalban egy órakor vonatra szállók.“

A cárnak azonban nem sikerült aznap Mohilevet elhagynia. Február 28-án, szóval másnap a cár sürgönyt kapott egy csomó szenátor aláírásával, amely felszólítja őt egy olyan miniszterelnök kinevezésére, aki „a nemzet bizalmát bírja“. Ezen a napon a cár a következőket irta naplójába:

„Három óra 15 perckor hajnalban feküdtem le. Előzőleg fontos megbeszélésem volt Ivanov generálissal, akit mostan megbízható csapatokkal Petrogárdba küldök alrend helyreállítására. Mohilevet hajnalban öt órakor hagytuk el. Tegnap este kénytelenek voltunk Malo- Viserába visszahúzódni, mivel Ljubaut és Tosznát a lázadók tartják megszállva. Pskovig tudunk haladni, az éjjelt ott töltöttük. Gondolataink és érzelmeink Carszkoje Szeloban időznek. Mily rettenetes a szegény Alex (a cárné) számára mindezeket az ijedelmeket egyedül elviselni!“

Mialatt az udvari vonat Pskovban vesztegelt, mialatt Ivanov generális a Petrográd felé vezető utat felderítette, sürgönyök érkeztek, amelyek a petrográdi és moszkvai forradalmak kitöréséről szóló híreket igazolták. Alexejev generális, a vezérkar főnöke a cárt kifejezetten figyelmeztette azokra a következményekre, amelyeket a forradalom a frontcsapatok között fog előidézni. Ugyanekkor sürgöny érkezett a tengerészetügyi minisztertől, aki jelentette azt, hogy a flotta átpártolt a felkelőkhöz, Kronstadt a lázadók kezén van és Petrográd, valamint Finnország között minden j összeköttetés megszakadt. Március másodikén

Mondja ugyanezt Papratovics kapitánynak és a babócsai másodkapitánynak is.

Sellei hadnagy keményen összeverte a bokáját. A másik pillanatban már Jutott a külsővárba. Valami készül. Harc lesz, küzdelem. Pírban égett az örömtől Sellei arca.

*

Sziget hosszú nyugalmát eleven nyüzsgés váltotta föl. A műhelyek körül lázasan forrt az élet. Döngtek a kalapácsok. Szilajon kopogtak a bognárok rövidnyelü fejszéi. Szabó, varga, szijjártó egyaránt serénykedtek. Bagázsiás szekereket vonszoltak ki a sötét fészerekből. Fuvarosok jöttek-mentek káromkodva. Valami rajtaütés lesz. Mert arról semmi hir, hogy valahonnan Sziget felé közelednék a török.

Zrínyi legmegbízhatóbb kémei hozták a hirt: Szulejmán serege Ujtónál átkelt a Dráván. Budára vagy Fej érvárra igyekszik. Ezt meg kell rontani. Készen is volt már a várparancsnok terve: Pécs külvárosait kell megégetni, feldúlni, hogy ezzel Szulejmán útját megnehezítsék. Ezer gyalogos és négyszáz lovas vonul ki holnap a várból. Űrnapját követő csütörtökön, kevéssel napenyészet előtt, a pécsi kapun át hagyta el a sereg Szigetet. A várparancsnok unokaöccse Alapi Gáspár vezette a hadat.

A bissei dombok között, éjféltájt az egymásra törő sötét föllegek sorra lelopkodták az ég csillagait. A lassú, rövid villanásokat hirtelen rettenetes égzörgés, tomboló förgeteg követte. Mire a csapkodó zápor lezuhant, a sereg már a bissei tölgyesben várta a haragos vihar elmúlását.

Hirtelen gyors lódobogásra figyeltek föl az élenhaladók. Vágtatva közeledettt néhány lovas. Zeold Mátyás százados sarkantyúba kapta paripáját, eléjök lovagolt. Az egyik lovas halkan jelentette:

— A falu előtt, lenn a völgyben ellenség

a cár a következőket jegyzi fel naplójába:

»Ma reggel Ruszkij generálissal beszéltem, aki elmondotta nekem annak a hosszas beszélgetésnek a tartalmát, amelyet ő Rodziankoval, a duma elnökével folytatott. Rodzianko véleménye szerint egy a duma tagjaiból álló kormány a mozgalmat nem fojthatja el. Lemondása föltétlenül szükséges. Ruszkij generális a velem való beszélgetését közölte a vezérkar főnökével és az Összes hadseregparancsnokokkal. Délután három órakor beérkeztek az összes válaszok: egyhangúlag azon a véleményen voltak, hogy el kell halároznom magamat erre a lépésre Oroszország megmentése érdekében.

Hozzájárultam. Elém tették aláírás végett a nemzethez és a hadsereghez intézendő kiáltvány tervezetét. Este megérkeztek Gucskov és Snlgin dnma képviselők, akiknek hosszabb beszélgetés után átadtam az általam már aláirt manifesztumot. Hajnalban egy órakor elhagytuk Pskovot. Körülöttem mindenütt árulás és bizalmatlanság 1“

Március 8 án a következőket Írja a cár naplójába:

„Minden incidens nélkül utaztunk Carszkoje Szeloba. Megérkezés tizenegy óra 30 perc. Micsoda változások!“

Ezekben a napokban a cár és családja már a biztos halát felé közeledtek. Meg keli azonban emliteni, hogy a bolsevisták ugyancsak mostan nyilvánosságra hoztak egy sürgönyt, amelyet Lvov herceg, az ideiglenes kormány elnöke irt alá. Lvov herceg ebben a sürgönyben a cárnak és családjának engedélyt adott arra, hogy Angliába utazzanak. A sürgöny a következőképen hangzik:

„Az ideiglenes kormány elhatározása értelmében megengedtatik, hogy Őfelsége Carszkoje Szeloba átázzék és onnan Romanov Murman kikötőjébe menjen“.

A diszpozíciók szerint ebben a kikötőben kellett volna Miklós cárnak és családjának Angliába utazni. Néhány nappal később azonban a szociálforradalmárok megbuktatták Lvov herceg kormányát. Az aj miniszterelnöknek, Kerenskinek első teendője az volt, hogy az engedélyt visszavonja. így került azután Miklós cár később a bolsevisták kezei közé, akik csakhamar kivégezték családjával együtt.

Keresek két vagy három szobából álló lakást. Cim a kiadóhivatalban.

táborozik nyílt mezőn. Tegnap napenyészet előtt vertek itt tábort. Hajnalban, Pécs irányában akarnak továbbvonulni.

Közben újabb lovasok érkeztek, akik már néhány bissei gazdát is hoztak magukkal. A törökök Harsány felől jöttek tegnap. Mohamed tirhalai szandzsák-bég katonái. Szemre hatnyolcszáz emberből állhat a sereg. Nagyrészt arabok. Kevés janicsár. Lovasok vagy kétszázan.

Rövid parancsok röppentek el. Néhány lovas sebes iramban fordult vissza az üzenetekkel. A szigeti sereg megállt.

Alig telt el egy óra, a had újból megindult. Középen a lovasok törtek előre széles vonalban. A két szárnyon a gyalogság indult rohamra. A mikor a sereg éle elérte a mitsem sejtő tábort, hirtelen megriadtak a kürtök, megperdültek a dobok. Borús, vak sötétben ütöttek rajta a szunnyadó hitetleneken. Az utolsó rémület kétségbeesett orditozása hullámzott riadtan, hörögve a siklósi mezőn. A váratlanul meglepett törököknek nem hagytak időt a védekezésre. Elkeseredett dühvei csapott le rájok a szigetnek vérszomjas haragja. Csak a hátát mutatta a menekülő moziin. Jobbról és balról a gyalogság puskatüze zavarta a futókat. Köz- J vetlen mögöttük a rohanó lovasság.

A lassú pirkadásban, délnyugat felé, egyszerre csak föltűntek Siklós várának széles körvonalai. A menekülők mind arra rohantak.

Sellei hadnagy mindenütt Alapi vajda nyomában volt. Arra jártak folyton, hol legtöbb volt az ellenség. Vagy harminc-negyven szpáhi a turonyi emelkedés északi lejtője alatt igyekezett eltűnni. A gyüdi vízmosások között kerestek menedéket. A vajda már rég figyelte a kis csapatot. A lovasok gyűrűjében a tirhalai béget vélte fölismerni, kinek sápadt, véres volt ' az arca. A monoszlói ütközetben egyszer már