Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)

1923-05-26 / 63. szám

1$23. május 26. .Komáromi Lapok.“ 3. oldal. Mi ez? A magyar iskolák ifjúságára újabb szen­vedések szakadnak; hadjárat indul meg már a gyermekek ellen is, magyar himnusz éneklésért, illetve annak egyszerű vádjáért diákokat csapnak ki és serdülő ifjaknak életpályáját vágják el. A magyar himnusz éneklése olyan szörnyűség, amely megfoszt magyar ifjakat annak lehetősé­gétől, hogy azok magukat képezzék és kiműveljék. Nézzünk ennek a rémképnek a szemébe egy kissé, vizsgáljuk meg, hogy az évszázados magyar imádság miben árthat az ifjúságnak, miért veszedelmes az államra és miért fél ettől oly rettenetesen a csehszlovák sovinizmus. A magyarok himnusza egy sokat szenve­dett népnek könyörgése, imádságokat sehol sem tiltanak el, mert ez a lelkiismereti szabadság elvébe ütközik. A Balkánállamokban, Romániá­ban és Jugoszláviában élő magyar kisebbségnek nem tiltják meg elénekelni szent imádságát, de a demokratikus köztársaságban ez nem lehet­séges, mert itt »izgatást« látnak benne. A ma­gyar himnusz semmivel sem izgatóbb. mint más népek himnusza. A Wacht am Rheiu szövege eléggé markánsan fejezi ki egy népnek minden nemzeti vágyát, de ezt nem tiltják el és ének­lését nem akadályozzák meg. A magyar himnusz éneklését templomainkban is üldözik és az ezernyi hivő ellen nem lehetvén fellépni, kis diákokat pecéz ki bűnbakoknak a hatalom. A magyar himnuszt kiirtani nem lehet, mert az, egy sorsüldözött népnek ma inkább nemzeti imádsága, mint valaha volt. A keresz­tények üldözése a kereszténység elterjedésére vezetett, a protestantizmus hatalmi utón való elnyomása, annak felvirágzását mozdította elő, a himnusz eltiltása szintén reakciót szül és a sovinizmás csődjéhez fog vezetni. Az ifjúságnak szellemét a család alapozza meg. A magyar családoktól pedig nem lehet azt kívánni, hogy magyar nemzeti érzésüket tagad­ják meg, mert az becstelenség volna. A himnusz ennek a nemzeti érzésnek egyik kifejezése s ha törvény, vagy törvényerejű, rendelet ennek ének­lését tiltja, ennek is nehéz szívvel bár, de eleget teszünk. Templomi imádságot azonban törvényes alapon eltiltani nem lehet, mert az nem izgatás és nem lázit,ás: az egyszerű imádság. Nem látunk az államra sem nemzeti ve­szedelmei" a magyar himnuszból. Az osztrák uralom alatt a csehek is együtt énekelték a Gotterhaltét a németekkel mint, látjuk, minden nagyobb baj és veszély nélkül. A cseh állami­ságra nagyobb veszedelmet jelentett a Gotterhalte, szemben álltak egymással. Sellei vágyakozón tekintett föl a siklósi magaslatra. Ha most ő ide bejuthatna, de ragyogóvá lenne egyszerre körülötte a világ. Alapi ménje horkanva megtorpant, hir­telen oldalt ugrott. A szűk ösvényen szétvetett lábakkal és kezekkel egy öreg szerdár holt­teste hever. Épp vissza akart fordulni a vajda, amikor egy összedőlt pinceszer romjai mögül egy ott leselkedő ulufedzsi rontott reá. Sellei az utolsó pillanatban észrevette a veszedelmet. Szablyája villámgyorsan és oly erővel csapott le a lányosképü lovastisztre, hogy az szó nél­kül ájultan bukott ki nyergéből. Ha a kardja nem fordul lapjára, derékban hasította volna ketté a törököt. Alapi kezét nyújtotta Selleinek: — Köszönöm, öcsém. Mestervágás volt. Azt hiszem, az életemet mentetted meg. Ezt az ulufedzsit azonban magunkkal visszük. Ha nem zúzta össze bordáit ütésed, nem lesz en­nek semmi baja. Csak elszédült csapásodtól. A ruhája után, nem közönséges ember fia. Kisvártatva megmozdult a földön a török. A vajda parancsára, egyik tizedes törkölyt csöpögtetett kulacsából a támolygó ulufedzsi szájába. Alapi török nyelven szólította meg. — Súlyosan megsebesült apámat akartam megmenteni üldözésedtől. Fia vagyok Moha­med tirhalai szandzsák bégnek, a padisa asz­­talnokának, aki más néven Kiiergi basa. Sellei mohón figyelt. Régi vágya, álma megmozdult, fölviharzott benne. Dobogó szív­vel, némi félelemmel buggyant ki a szó az ajkán : — Cserébe ajánljuk a siklósi bégnek Per­­neszi Gáborért. — Úgy lesz — válaszolta a vajda. Zsongitó érzések hullámai muzsikáltak a hős lovashadnagy szivében. Mégis csak jó hoz­mert az a császárságot dicsőítette, azt a császár­ságot, mely Csehországot 1621-ben önállóságá­tól fosztotta meg. A magyar himnusz a magyar népnek küzdelmes múltján való elborongása, amely állam ellenes kitételeket és gondolatokat nem foglal magábap. Nem látjuk tehát be, hogy a magyar him­nusz veszedelmes az államra. Romániában, Jugoszláviában nem találják annak, éneklése a templomokban nincs megtiltva. Mi is temploma­ink imádságát védjük csak, mely a lelkiismereti szabadságnak egyik tartozéka és integráns része. A kormányhatalom sohase tévesze szem elől a közmondást, hogy sub pondere ereseit paima, — a pálma a súly alatt is növekszik; reánk róhat­nak súlyos terheket, ezek csak megedzenek, megnyomorítanak időlegesen, de — meg nem törnek bennünket. VÍZUMOT útlevelekre és mindenféle útlevélügyet meg­bízhatóan, 24 óra alatt intéz el a „Hilf sverein derjüd. Hochschüler aus der Slovakei.“ 262 Praha I., Postfach 620. Közbenjárási dij vízumonként 20 korona. flem lehet férjhez menni. (Ami a lányos anyákat érdekli. — Miről vitat­koznak a varrodában? — Nem lehet férjhez menni? — Mi legyen hát a leányainkkal? — Egy francia iró a mai szerelemről. — A nők mai helyzete és hivatása.) Nem csak akkor, ha születési statiszti­kákat böngészünk, vesszük észre, hogy a leá­nyok száma túlnyomóan nagyobb a férfiakénál, hanem erről meggyőződhetünk uton-utfélen, a komáromi bulevardnak vagy korzónak előlép­tetett Nádor-utcai szűk járdán tovahaladó sé­tálóknál, minden mulatságon, bálon, majálison és majd látni togjuk ezt a nyáron a komáromi strandon, hogy a gólya néni nagyobb előszeretettel hozza a leánybabákat, mint a bubykat. A vi­lág tudósai hiába törik a fejüket, hogy a gólya kormányozhatóságát fölfedezzék, az mindeddig nem sikerűit. Egyszer egy bécsi professzor hirdette magáról, hogy 5 a gólya madarat már megérkezése előtt befolyásolni tudja, hogy fiút hozzon-e vagy leányt? Hamarosan kitűnt azon­ban, hogy tudománya olyan humbung, mint a zaja az Isten, Péter-Pál napján megtarthatja az esküvőjét. Lenn a völgyben, a gyüdi barátok temp - lomában megkondult e pillanatban a harang. A vitézek lekapták fövegeiket, halkan imád­koztak. * Napkeltekor a kürtök hivő szavára, együtt állt ismét a sereg. Az eltévedt, messzire elka­landozott lovasok is visszatértek sorra. Akad­tak, akik a siklósi várárokik nyomták a me­nekülőket. Skender bég látta az öldöklő rajta­ütést, de nqm merte a futók előtt a vár ka­puját megnyitni. Rettegett: az utánuk nyomuló magyar sereg még őt pörkölné ki. Százötven­nél több török holtteste hevert a mezőn. Sokan a siklósi várárok vizébe fulladtak. Alapi mind­össze három emberét vesztette el. Ötven meg­sebesült. A török tábor teljesen a szigetiek kezére jutott. Rengeteg ezüst-ékszert, sok pénzt, vagy húszezer aranyat, ékes fegyvereket, nagy­mennyiségű hadieszközt, nyolc tevét, hatvan öszvért, száznál több lovat zsákmányoltak. Mámoros örömben tért vissza a sereg másnap Szigetre. Az altisztek arannyal átszőtt, cifra török köntösökben feszengtek, turbánnal fejükön. Elől haladtak a foglyok. Hosszú ko­csisorban követte őket a teméntelen zsákmány. Az otromba, lomha tevék hátán egy-egy so­mogyi, baranyai vitéz. Zrínyi lángoló szavakkal köszöntötte a vár udvarán a dicsőséggel megtért sereget. Alapit megölelte, megcsókolta. Sorra kezet fo­gott azokkal, akik a győzelmes ütközetben ki­tűntek vitézségükkel. A fogadás végén az osz­ladozó hadból a várparancsnok újból magához intette Sellei hadnagyot. — Büszke vagyok rád, fiam. Nagyon örül a szivem. Szép dolgot miveltél. Van-e valami kívánságod ? megfiatalodást ígérő csodaszerek fölfujt rek­lámja. Dacára annak, hogy a leányok többsége a leányok eladó korábah igeu sok szülőnek okoz gondot, azért még nagyon is megoszla­nak a vélemények, hogy a leány vagy a fia­­gyermeknek örülhetnek-e jobban a szülők. Egyik komáromi varrodában nemrég arról folyt a vita az odajáró leányok között, hogy ha férjhez fognak menni, minek fognak jobban örülni, ha leányuk vagy fiuk születik? És a többség amellett döntött, hogy jobb, ha leány születik, mert (és itt kilátszik egy kis női ön­zés) a leány-gyerek mindig az anyához von­zódik jobban, mint az apjához, a leáüy segít az anyjának és ha férjhez megy, még akkor se szakad el az anyjától, a lelke otthon van. Itt mi megjegyezzük, hogy ezt a nagy ragasz­kodást aztán az anya azzal hálálja meg, hogy ha a leánya férjhez megy, ő álvedlik anyóssá és a véd- és dacszövetség a férjhezmenetel után is fennmarad az anya és a leánya között a férfi nem ellen. Szóval még a komáromi varrodák férjhez­­menendő leányai is ilyen fontos problémákon törik az ő buksi fejecskéjüket, amíg kezükben a tű cikkáz és az olló csattog. Manapság azonban egy sokkal nehezebb probléma nehezedik a leányos mamák lelkére és ez az, hogy egyáltalában férjhez tudnak-e a leányok menni. Garard Bauer francia iró a múlt hetek­ben könyvet adott ki „A mai szerelemről“ és ebben azt fejtegeti, hogy az egykor minden­ható szerelem ma már teljesen kihalt az em­berekből, tuifáradt időkben élünk, amikor min­den ideális dolgot csak nagy nehézséggel tudunk megvalósítani és minden nemesebb ér­zést bilincsekbe ver a gazdasági elzárkózottság. Rég elmúlt már az a boldog idő, amikor a cár a következőket jegyzi fel naplójába: „Ma reggel Ruszkij generálissal beszéltem, a nőnek nem volt egyéb hivatása, csakis az, hogy férje oldalán asszony, anya legyen és a munkából hazatérő férfi otthonát barátságossá, meleggé tegye.“ A különböző megpróbáltatások, az élet küzdelmei a minden áldozatra kész szerelmet valósággal luxuscikké tették. A házasuló fér­fiak ma már kenyérkereső társat kény­telenek keresni az asszonyban. Ez a kényszer­­helyzet, hogy jövendőbeli, egyelőre ismeretlen férjüknek — és addig is családjuknak — anyagi segítőtársai legyenek, a kenyérkeresö — Volna. Pereszni Gábor hadnagy társam a menyasszonyom öccse. Skender bég foglya. Egyetlen vágyam, hogy Kiiergi basa fiát, Hasz­­szán ulufedzsit cserébe ajánlaná föl nagyságod a siklósi bégnek. Életem utolsó lehelletéig hiv­­séges szolgája maradnék e kegyért. — Meglesz a kívánságod — felelte Zrínyi. Kiiergi basa nagy kegyben áll császárjánál, kedves embere. Skender bég nem fogja aján­lásunkat visszautasítani. A várparancsnok megölelte Selleit. A hadnagy e pillanatban a világ legboldogabb embere volt. Harmadnapra Perneszi Gábor hadnagy saját lován érkezett meg Siklósról, Szigetbe. Sellei csak akkor tudta meg, mikor bajtársa már benn volt a várparancsnoknál. Rohant a páncéiház felé. Nem volt senki tanúja találkozásuknak. Talán ez volt benne a legszebb. Valami lányos rajongással, nagy föllángolással rohant egymás felé a két hadnagy. Szótlan, hosszú öleléssel borultak egymás mellére. — Hogyan fogom ezt neked valaha meg­hálálni Kelemen, — tört ki végre a szó Per­­nesziből.' — Ne szégyenits meg Gabi. Tudod, na­gyon szeretlek. Aztán némiképen a magam javát is szolgáltam: magamért is tettem, artút tettem. Azt akarom, Péter Pál napján meg le­gyen az esküvőm. És anno 1566 Péter Pál napján a pálosok szigeti monostorának templomában Sellei Ke­lemen lovashadnagy oltár elé vezette Perneszi Ilonkát, Perneszi Pál dikátor leányát, t&l „. Zrínyi rendeletére pedig a siklósi győze­lem torát ezen a napon ülte meg a várőrség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom