Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)

1923-06-23 / 75. szám

1923. junius 23.

Komáromi Lapok

3. oldal

Magyar Iikolaögyi Mezlet.

Érsekújvár város magyar nyelvű iskola ügyének megbeszélése céljából a Társaskör helyiségében f. hó 16-an este 6 órakor értekezletet tartottak. Az értekezletet a magyarság ügyének egyik lelkes zászlóvivője dr. Ozorai József hívta egybe. Cht láttuk Érsekújvár magyar társadalmának számos lelkesen érző tágját.

Az értekezletet dr. Ozorai nyitotta meg s felhívta a megjelenteket a gyűlés elnökének megválasztására. Elnökül egyhangúan dr. Ozorai, jegyzőül dr. Zoubek választatott meg. Dr. Ozorai tömör előadásban ismertette az értekezlet célját. Rámutatott a magyar társadalom azon kötelességére, amelynek teljesítése ezen társadalomra a magyar nyelvű kultúra ápolása, megőrzése és fejlesztése terén var. S itt fölhívta a figyelmet a magyar nyelvű ovoda, fiú-és leány népiskolák, a Flenger féle leány polgári iskola és a főgimnázium magyar nyelvű osztályainak jelentőségére. A magyar társadalom kötelességéül jelölte meg gyermekeiknek a családi otthonban való magyar nyelvű nevelését is. Sürgősen megoldandó feladatnak minősítette a magyar Dyeivü iskolák tanulóinak auyagi segélyezését segitö egyesület, diák menza felállítása s jutalomdijak kitűzése utján.

Néder Jáuos az előkészítő bizottság munkáját ismertette, akinek felszólalása után meg indult az értekezlet tárgyához méltó vita, amelynek befejezlével az éitekezlet a következő határozatokat hozta.

1. A magyar szülők felhivandók gyermekeik iskoláztatása körül fennálló kötelezettségeik teljesítésére. Ezen felhívás közlésére két bizottság alakíttatott. Az egyik bizottság elnökéül Váiá Kálmánná s a másik bizottság elnökéül Néder János választatott meg. A városban fennálló összes magyar nyelvű iskolákra nézve a város vidékének a bevonásával egyetemes segítő egyesület és diák menza állítandó fel. Ezen intézmények felállítására vonatkozó munkaiatok vezetésével dr. Godiu Károly bizatott meg. 2. A városi magyar kulturális ügyek vezetése céljából intéző bizottság választatott meg, ame'ynek elnökéül dr. Ozorai József s tagjaiul Ficza József nemzetgyű ési szenátor, dr. Kukán Béla, Néder János, Farkas Sándor, dr. Godia Károly, dr. Hangos Ltván és dr. Zoubek Zoltán választattak meg.

A határozatok kihirdetése után dr. Ozorai értekezleti elnök a gyűlés lefolyásából azon

Mellén a várt aranykereszt helyett borfoltok csillogtak. Mindenképp igyekezett lehetőleg egyhuzamban beszélni.

— Tass Imrével voltam, a jeles íróval — vágta ki büszkén s mielőtt a meglepett asszony szóhoz juthatott volna, tüneményes gyorsasággal levetkőzött és eltűnt a dunnák között.

Reggel az egész éjszakából semmi másra nem emlékezett, csak Tass Imrére. Himnuszt zengett óriási tehetségéről, sziporkázó szelleméről és kiváló baráti erényeiről. Az asszony szomjasan szívta be minden szavát. Szinte irigykedve nézett az urára, hogy az ott lehetett együtt az ő álomemberével, eszményi írójával. Csak egy fájt, hogy ez a rendkívüli férfi is esetleg ott dőzsölt a többi lumppal. Meg is kérdezte:

— Tass Imre is ivott?

— Vezetett, lelkem, vezetett! — lelkesedett a férfi. — Valami nagy, tragikus szerelem kergette az ital mámorába ezt a fényes elmét. Megzavart lelki világába csak a fehér asztalnál nyeri vissza az egyensúlyt. A nőket gyűlöli s csak férfitársaságban érzi jól magát. Engem különösen megszeretett. Kért, hogy legyek minél többet vele s én megígértem, hogy a ma délutánt és az estét is vele töltöm. Ugy-e jól teszem, édesem, ha ápolok ilyen jeles barátságot ?

Az asszony meghatottan bólintott a fejével. Egész képzeletét élénken foglalkoztatta a szerencsétlen szenvedő költő sorsa. Ebéd után egy szava sem volt, mikor az ura elment Tass Imrét fölkeresni, aki az aranykereszt kijárásánál is fontos tényező lehet.

A ragyogó tavaszi verőfény az asszonyt is kicsalta kis fiával a közeli népkertbe. A gyermek jókedvűen játszadozott, mig hirtelen sírásra nem pityeredéit a szája. A labda az elkerített pázsitos részre ugrott be. Az asszony tehetetlenül állott az egyre zokogó gyerekkel. Kellemesen csengő, résztvevő hang szólalt meg

megállapítást tette, hogy az egyhangú lelkesedéssel hozott határozatok az öntudatos és áldozatokat is hozni tudó magyar társadalom lelkének komoly megnyilatkozásai voltait s azon rendíthetetlen meggyőződésnek adva kifejezést, hogy ezen megnyilatkozásokat tettek és eredmények fogják követni — az értekezletet bezárta.

Akik ezen értekezleten jelen voltak, onnan azon hittel távoztak, hogy a magyar nyelvű kultúra kincsének megvédését célzó elhatározások és tettek a magyar társadalom minden osztályának minden tagjában megértésre fogoak találni.

Itt közöljük, hogy az érsekujvári főgimnázium magyar nyelvű osztályaiban és a Flen' ger féle leány polgári iskolában a felvételi vizsgák és az iskolai beiratások folyó hó 28. 29 és 30 án tartatnak meg.

Harmos Károly nyári műuésztanfolyamot nyit.

(Festészeti és iparművészeti nyári szemeszter. — Haladók. — Természet utáni festés. — Kirándulások a szabadba. — Kiállítás szeptemberben.)

Aki visszagondol arra az időre, amikor Harmos Károly festőművész még nem tartott festészeti és iparművészeti tanfolyamokat, okvetlen kell, hogy elismeréssel adózzék a művész előtt, aki művészi ludasát igyekezik minél szélesebb körben közkinecsé tenni.

Ő megkedvelteit« a festőművészedet az azelőtt nagyon is közönyöd komaromiak előtt. Azelőtt képkiáliitást rendezni Komáromban igen nagy szó és bátor vállalkozás volt. Ugyan kit érdekelt Komáromban a kép, az olaj, a viz, a tusfestés? Az a pár ember, aki méltányolni tudta a festészetet, s akit az ujjunkon megszámlálhattunk, az művészi igényeit a budapesti tárlatokon kielégítette.

Aztán, hogy valaki képet is vásároljon, hogy a képért pénzt is lehet adni, az meg egészen hihetetlenül hangzott Komáromban.

Pár amatőr mázolgatta és nagyította a szebb ansicht kányákat. Ha egy ilyen szolgai módon lemásolt képet csupa barátságból, vagy rokonságból megvett valaki, akkor hz már nagy művészbarát, nagy Maceenás hírében áilt az ismerősök előtt és az iiletö azzal tetszetett magának, hogy ő most már eleget áldozott a művészetnek.

így festett a művészetek utáni vágyakozás, a művészi igény és a művészi Ízlés Komáa közelükben:

— Kis pubi, ne sírjon, itt a labda !

Msgas, karcsú fiatalember nyújtotta át a j

labdát. Szép, halvány arcából kiragyogó fekete szeme, szelíd, szerető nézéssel simogatta végig ? a síró fiút. Az asszony hálás, köszönő szavaira bemutatkozott: Tass Imre.

Az asszony meglepetten nézett föl.

— Az iró ? — kérdezte szinte kétkedőén.

— Az vagyok, — hajolt meg újra Tass

— bocsánat, hogy ilyen szokatlan körülmények között mutatkozom be.

— A férjem sokat emlegeti önt, — folytatta az asszony látható izgalommal.

— Kit tisztelhetek a kedves férjében ?

— Resovszky Kázmár, méhészeti felügyelő.

— Sajnálom, de nincs szerencsém.

— Hogyan? Hiszen az éjjelt is együtt töltötték a kerületi körben.

— Nagyságos asszonyom, tévedni méltóztatik — mosolygott az iró. — Semmiféle körbe nem járok. Bort nem iszom s éjszakázni csak a dolgozó-asztal mellett szoktam.

Resovszkyné azt hitte, hogy valami bolondos álom az egész, nem is igyekezett a rejtély nyitját keresni. Átadta magát annak a finom, kedves hangulatnak, a melyben a kitűnő iró vonzó egyénisége, ötletes megjegyzései ringatták.

Estefelé búcsúztak el. Otthon nem várta meg az urát, hanem lefeküdt folytatni a délutáni szép álmot.

Reggel a földön egy idegen női zsebkendőt tálát. A finom csipkéből erős illat áradt. Éppen nézegette a különös jószágot, midőn odapillantott az ébredő férj.

— A zsebkendőt nézed? A Tass Imre zsebkendőjét ? — harsogta bambán az ágyban.

— Szegény fiú ideadta, hogy őrizzem meg, mert őt mindig szerencsétlen szerelmére emlékezteti.

Az asszony egy szót sem szólt. Gyanutromban Harmos Károly festőművész előtt. Ha Komáromi Kacz Endre, vagy Szentmiklóssy Zoltán festőművész képkiállitást rendezett, megnézték ugyan a jó komáromiak, de nem a művészi alkotások vonzották oda, hanem pusztán a komáromi büszkeség, hogy a mi fiunk, a mi földiák, a mi születtünk. Amikor ellenben a Nemzeti Szalon vándorkiállítást rendezett a vármegyeház nagytermében, hát kongott az ürességtől a terem. Kétségbeejtöen kevesen nézték meg a tárlatot.

Jön azonban Harmos. Már a rajzórákou is művészi ízlést önt a tanulóságba. De aztán \ megnyitja a müvésztanfolyamait. A hallgatóit megnyeri a művészetek iránti szeretetnek, nem egyből müvészetrajongót formál, de mindegyik leikébe művészi Ízlést, formaérzéket, uj meglátásokat visz. Egv egy ilyen tanítvány aztán j valóságos harcosa lesz a művészeteknek, megj hódítja a családját, a környezetét, az ismerőseit í a művészetek számára.

Egy-két ilyen művészeti kurzus és lehet beszélni már képkiállitásokról, mert Komárom hovatovább értékelni tudja, a festészetet. Egy; más után rendezik a művészek a képbiállitá\ sokat, a legszebb erkölcsi és anyagi siker j mellett. A képtárak látogatottsága nőttön uö j és a vásárlási kedv is lépést halad.

Ezek azok a boszorkányszerü gyors megj változásai a komáromi közönségnek, amelyeket I kizárólag Harmos Károly népszerű művészünkj nek köszönhetünk.

Az ö művészi tudása, Ízlése szétszórta ] melegítő sugarait és mi már az ő tanío yaí mainak jótékony hatását lépten-nyomon tapaszj falhatjuk nemcsak a festészet terén, hanem az 1 iparművészeti dolgokon, kézimunkákon, l&kásj uerendezkedésen, a bútor kiválasztásban és I sok sok megnyilatkozásban. Arról nem is be! széive, hogy nem egy volt tanítványa ért el j jelentős sikereket Budapesten.

Épprn ezért kétszeres örömmel kall fogadni ! Harmos Károly elhatározását, hogy a nyári | szünidőt se szánja pihenésre, hanem nyári fes- i tészeti és iparművészeti tanfelyamot nyit és j pedig olyanok számára, akik már bizonyos fokú i haladással birnak ezen a téren, szóval a tanfolyamot nem kezdők számára rendezi.

Julius elsején nyílik meg és a művész különösen súlyt fog helyezni arra, hogy minél többször természet után rujzoljanak, fessenek a tanítványok, e célból igen gyakran rendeznek

lan lelkében már fölébredt a gondolat, hogy kijátszottak, rutul megcsalták. A kendőt odadobta férje ruhái közé és a reggeli készítéséhez látott.

Igyekezett uralkodni magán, mikor délután Kázmér felkészült, hogy Tass Imréhez megy, szerette volna odakiáltani, hogy:

— Hazudsz, csaló vagy, nem téged, hanem engem vár Tass Imre, az igazi, a finom gyöngédlelkü iró. De összeszoritotta az ajkát és hallgatott.

Napok teltek el. Resovszky mindig Tass Imréhez távozott hazulról. Az asszony pedig ezalatt valóban Tass Imrével töltött egy szebb, tisztultabb világba való perceket. Ideális viszonyukat nem szennyezte be semmi bűnös indulat. Az asszony megmaradt becsületes, hű feleségnek, csak az ő szubtilis lelkét engedte át poétájának.

Kázmér pedig vigan és zavartalanul szedegethette a mézet az éjjeli mulatók virágos kertjében. Otthon nem várta szemrehányás és elégedetten gondolt mindig a köpenyül kitalált „jeles barátra“, akit soha életében nem látott.

Az asszony az ő sugaras, boldog délutánjaiért megbocsátotta a sok hazudozást. Tisztának érezte magát, de mégis megriadt, mikor az ura szokatlan időben hazarohanva, rákiáltott:

— Látták a népkertben !... Egy idegen férfival. Többször... Maga volt?

— Igen, én voltam! — Ismerte be remegve az asszony.

— Ki volt az a gaz naplopó, csábitó ? — Toporzékolt a férfi.

Az asszony már visszanyerte hidegvérét s fölényesen mondta:

— Tass Imre, a maga jeles barátja!

A méhészeti felügyelő ur fölszisszent, mint akit a méh csip meg. Felesége nyilt, tiszta, tekintete előtt szemét lesütve, bűnbánó szégyenkező alázattal csókolt kezet.