Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-06-23 / 75. szám
»Komáromi Lapok« 1923. jnnius 23. 4. oldal. vasúton vagy gőzhajón kirándulásokat a szebb fekvésű vidékekre. E nyári tanfolyamot melegen ajánljuk minden művészetbarátnak, aki a festészet, rajzolás terén már bizonyos haladást elért, e tanfolyamon atkaima lesz tudását továbbfejleszteni Harmoe Károly irányítása mellett. A tanfolyamra beiratkozni lehet minden délután a főgimnázium II. emeletén levő műteremben. Itt említjük meg, hogy a most bezáruló művészi tanfolyam növendékei most nem tartják meg a szokásos kiállításukat, hanem szeptember hó első felében, amikor is a nyári tanfolyam hallgatói is be fogják mutatni sikerült alkotásaikat. A nyári tanfolyam bizonyára sok tehetséges hallgatót fog összegyűjteni Karmos mester művész iskolájában, hogy még többen fejlesszék érzéküket a szép, a művészetek iránt. ZSOLDOS TANINTÉZET A legjobban készít elő magánvizsgákra. 155 ÖSSZEFOGLALÓ TANKÖNYV a középiskola alsó négy osztályának tanagy aga két kötetben. Megrendelhető : BUDAPEST, VII., DOHÁNY-UTCA 84. ■....... ~ 1 "• , s HomMi a postán nem tudnak mamimul, j (A pozsonyi sajtó Palkovich Viktor képviselő cikkéről.) . í Egyik multhéti számunkban Palkovich j Viktor gútai esperes-plebános, nemzetgyűlési í képviselő a fenti cim alatt cikket irt, amely j a pozsonyi sajtóban élénk vizhangot keltett. \ így többek között a pozsonyi M. U. keddi j száma Slovensky prosim cim alatt vezércikké- j ben a következőket írja a komáromi esetről: j (dl) A „Komáromi Lapok“ jnnius 14 iki j számában Palkovich Viktor nemzetgyűlési kép- ; viselő cikket ir s kipellengérezi a komáromi j postát, amiért egy magyar cimezésü levelet, ! mely a teljhatalmú miniszternek volt adresz- ! szálva s rendeltetési helyéül Pozsony volt Írva, megkérdőjelezte, „udvariasan“ ráírta, hogy „Síovensky prosim“ s a levelet feladójához visszaszármaztatta. Ehhez az esethez nekünk is volna szavunk, nem azért, mert Palkovich képviselő irta a cikket, nem azért, mivel a K. L, c. derék laptársunk hasábján jelent meg s nem azért, mintha C3>*k pont Komáromban történhetnék meg az efajta eset. Palkovich képviselő azért irta meg, mert törvényhozói bátorságával felszerelten megmerte, miut érdekében sértett magyar, megakarta Írni s a K. L. szívesen helyt adott jogos méltatlankodásának, mert « postamiuiszter határozott rendeíete, a köztársasági alaptörvény VI. főszakaszának világos megállapításai és a békeszerződések félreérthetetlen kisebbség védelmi intenciói ellenére, köztársaság védelmi feladatoktól a pukkadásig dagadoz sok-sok postakezelő, neki bliktri jog, törvény, rendelet és méltányosság, neki a szigorúan megszabott hivatali szerep csekély, ki kell, hogy egészítse, meg kell, hogy koronázza a veszélyeztetett nemzeti érdekek külön közszerepével. Az önkiküldött nemzeti hérosznak természetesen a rendtörvény nem elég, majd rendet teremt a posta-rács előtt tolongó tömegben ö maga s megtanítja, hogyan kell viselkedni helotának, a a demokráciának megszázezresedett törpecárjainak külön nyelvjogi diktátumaival szemben. Találóan mondja Palkovich: „ha magyar ember kenyeret keresni megy Csehországba, megtanul csehül, a magyarok közé jövők is tanuljanak meg magyarul“. De nem magyarázza meg a cikkíró, hogy a tisztviselő a népért van és nem megfordítva s hogy a felekkel való érintkezés nyelve épp oly fontos, mesterséghez tartozó feladat-feltétel, mint a kereskedőnek a vevőkkel való sima érintkezés szükségessége. Hát látott-e valaki olyan bódületes követelést, hogy előbb nyelvgyakorlatot tartson a vevő, mielőtt valamely boltba beállít. Még a sült francia kereskedő is verejtékbe erőködik, hogy . megértesse magát velem, ha vételszándékkal üzletébe beállítok. Már pedig a posta — jegyezze meg magának kuli és mandarin egyaránt — üzlet, az állam üzlete s az államban talán mi is volnánk, valamik. A régi posták dicsésége polt a legproblematikus címzések után kikutatni az obskuras címzettet. A magyar posta lelkiismeretessége legendás hírűre emelkedett. Még ha spanyolnyelvű boríték is jut megátalkodott postáshonvédőink kezébe, akkor is hivatali kötelességük a címzés kisilabizálása. A nyelvjogi anarchia azonban nemcsak a postán tombol. Még jól emlékszünk azokra a dicstelen Dapokra, amikor minden szabadságeszmét kicsufolva, lerepültek az üzletekről a tiszta magyar vagy német cégtáblák. Ezzel szemben pedig a közigazgatási bíróság megállapította és a jogmondás súlyával leszögezte, hogy a magánhasználatban a nyelv joga korlátlan s ez a cégfeliratokra is vonatkozik. Mindenki tehát azon a nyelven hirdetheti áruját, üzletét, amelyen neki tetszik. Milyen szépen hangzik ez a törvény-magasság és jurisprndeneia fölényének erkölcsi erejével ragyogó ítélet, de milyen szomorú egyúttal, hogy senki sem törődik vele. Nem számol vele a magyar német kereskedő, mert nem teszi ki magát és vagyonát a brutális terror vandalismusának s fütyül rá a „felelőtlen“ is, mert ö a nép, ö a közhangulat s nincsen jogi, vagy rendőri hatóság, amely „indokolt felháborodásában“ korlátozhatná vagy azt tőle utólag számon kérni merné. Meg kellene tanulnia mindazoknak, akiknek illik, hogy ebben a prakszisban sem hazafisssag, sem faji vagy hivatali kötelesség nincsen, ennek csak egy stilbiztos megjelölése van: „jogbizonytalanság“. Milyen megbélyegző ez a helyzetmegállapitás, azt csak kulturember érezheti. Kifelé persze csak a fenkölt bírósági Ítéletek, a íi<zteietes elvmélységről tanúskodó törvények, miniszteri rendeietek reklámoznak, befelé ennek a valóságnak leplezetten, íolytogató : háttere sölétlik s a komáromi postakezelő „Slovensky prosim“ megjegyzése még elég udvarias hang a bizonytalanság szürkületében. Mi csak boszankodunk rajta, de szégyenkeznünk miatta még sem kell. Hi agent piÉatői ujaUb tikié. {Ki kopog ? — mi kopog ? Egy fekete holló. — Ablakomon ne kopo£jdl.) Hogy minél többen tudomást szerezzenek arról, hogy az agent provokatőröknek milyen újabb cselfogásuk vau, ideiktatjuk a Pr. M. H. egyik utóbbi számában laközölt és Nyitráról kapott levelet: Junius 9-én éjjel tizenegy órakor ágyban fekve olvastam az újságot, amikor valaki erősen megzörgette az ablakomat. Gondoltam, bogy valamelyik barátom — hazamenöben — tréfából te=zi_ s azárt válaszra sem méltattam. De a kopogás mind erősebb és gyorsabb lett s végül rémült hangon megszólalt az éjjeli vendégéin: „Kérem, az Istenért, nyissa ki az ablakot!“ Nem tudtam mire vélni a dolgot. — „Tűz van talán?“ — kérdeztem. „Nem . .. de igen fontos ügyben kell önnel sürgősen beszélnem ...“ A viselkedéséből és a kijelentésből következtetve tisztában voltam az éa tolakodó éjjeli ideálommal. Hogy a további dörömbölnek elejét vegyem, kiszóltam: „Ha önnek sürgős, úgy jöjjön be holnap délelőtt. Most azonban hagyjon békét.“ De a kopogás, dörömböiés, csengetés, amivel az egész házat felzavarta, éjfélig tartott. Ekkor valamit dühösen odaszólt társainak, kik távolabb állottak s azután eltávozott. Heggel öt órakor ismét felzavart. Ezt már nem bírtam elviselni. Az ablakhoz rohantam s kérdőre vontam csendháboritás miatt. A kifent bajuszu, ismeretlen ember rendszertelen szavaiból azt vettem ki, hogy holmi puskák elrejtéséről s a missziójának fontosságáról beszél. Azonnal távozásra szólítottam s az ablakot becsaptam. Mint hallom, a városban több helyen járt, többek között dr. Lelley nemzetgyűlési képviselőnél is. Azonban mindenünnen kidobták. A propagacsná kancellária, ngy látszik, a legostobább tökfilkókat küldte Nyitrára. Vagy talán mind azok? Csak arra akarom kérni a propagacsná kancellária mélyen tisztelt vezetőségét, hogy máskor oktassa ki a nagyérdemű tagjait óvatosabb és diszkrétebb eljárásra az éjjeli látogatásoknál. S megjegyzésül még csak annyit, hogy Nyitrát lehetőleg kímélje, mert — Isten bizony — mondom, hogy legjobb akarat melett sem tudunk mégesak egy gyutacspisztolyt sem felmutatni. Nem, még félmillió koronáért sem! Pedig milyen jó szolgálatot tenne sokszor (legalább na vizipnska lenne), különösen az ilyen éjjeli látogatásoknál. Nyitra, 1923, junius 12. Merrel István, a keresztény szociális párt szlovák osztályának főtitkára. A közönség köréből.* Sok a kéménytűz. A következő sorok közlésére kértek fel bennünket: Komáromi L-.pok tekintetes Szerkesztőségének Helyben. A becses lapjuk 72. sz. f. év VI/16 án megjelent „Sok a kéménytűzu cimii közleményre vagyok bátor válaszolni, üogy mi okozza az utóbbi időben a sok kéméuytüzeket. Az alábbiakban rámutatok az okokra: 1. A kéményseprő iparos maga sokkal nagyobb ur, mintsem a kéményeket maga tisztítsa, t szteiet a kivételnek, hanem egyszerűen a gyakorlatlan tanoncot küldi maga helyett s a főnőknek nevezett pedig nem ellenőrzi, hogy a tanonc jól végzi e a muakáját, már pidig a rosszal tisztitoti kéményben a füst, koromzsir felszaporodik s a vastagabb rétegben könynyebben meggyül, vagyis az elhanyagolt seprések stb. utókövatkezménye okozza a gyakori kóménytüzet. 2. Kéményseprő iparosnak kötelességévé van téve, hogy az utcánként vagy házsorszámként járjon seperni, de az idő nincs meghatározva. Tessék határozott időkben járni, illetve seperni. Pi. Megyeresi-utca 1. számtól 50-ig, elsejétől Ö-éig, aztán 15—20 káig, de határozott időkben, mert Komáromban kevés oly ház vau, hol a házmester ráér a kéményseprő ur megjelenését minden hónapban 30 napig lesni, hogy vájjon még a kéményseprő nem volt-e itt s tudja az ég, mely napon jön, vagy a házhoz tartozók legyenek kiszolgáltatva a kéményseprő iparosok kényük-kedvüknek. Úgyszintén a mosást is az ő kényük-kedvük szerint kell j alkalmazni, mert ha pld. ma a vizes ruhát felj teritgették a padlásra s holnap jön a kémény- i seprő, mi történik ? Bátor vagyok megkérdezni, i ugyebár, ha seper, a ruha piszkos lesz, ha pej dig nem engedik azonnal seperni, úgy egyszej rüen a könyvébe maga beírja, hogy ott voltam, vagy hogy nem engedik seperni, de hogy miért, j azt nem. A hatóság pedig nem törődik a toí vábbiakkal stb., de 620%-kal a dijat felemelni 5 azt igen, ami nagyobb teuer az allami adónál, : most pedig hivatkozva az 1884. évi iparlör\ vény XIII. t.-c,, úgyszintén 1884. év október 8—9 én tartott törvényhatósági közgyűlés ál: tál elfogadott és amely jóváhagyatott 1885. év szept. 21 én a miniszter által a 3—5—7. § ai! nak szigorú betartására. Bátor vagyok megje- I gyezui még azt, hogy mi ház- és telektulaj! donosok féléve, hogy benyújtottuk a Mihola j János r. kapitány úrhoz kérelmünket a kérnény■ seprési dijak leszállítása tárgyában, melyre ■ egyszerű elutasító választ kaptunk, hogy ezt ő ; hivatalból nem teheti, de a kéményseprők di- I jainak felemelésénél tehette, azokon aegithej tett, de a háztulajdonosokon nem, pedig „ami! lyen indokolt volt akkor & díjemelésnél a tá\ mogatása, éppen oly indokolt a mi kérésünk is. 1 A szappan olcsóbb, de olcsóbb a fa, a rnhá- i zat, a megélhetés, szerszám stb. Ha netán bővebb megbeszélést óhajtanak | velem erről, úgy várom b. értesítéseiket az ‘ illetőknek. Komárom, 1923. jnnius 21. Tisztelettel Grósz Mihály ács és kömives mester, * Ezen rovat alatt közöltekért a beküldő a felelős. — Cséplési mázsakönyv kapható Spitzer Sándor könyvesboltjában Komárom, Nádor-u. 29. — Zongoraórákat adok kezdők és haladóknak. Címem a kiadóban.
